Prágai Magyar Hirlap, 1934. december (13. évfolyam, 217-221 / 3548-3552. szám)

1934-12-23 / 218. (3549.) szám

1934 december — Karácsony. •J »bAí7A tJVVACtem-TmaKSP 21 Sófiai, dliifiszátfi, Setöfi, Arany, Sötvös müveit olvassa a nyitravidéüi Palóc-félsziget Az utóbbi hónapokban ezerszámra fogytak Nyitrán a magyar klasszi­kusok könyvei ■■ Érdekes beszélgetés az első nyitrai mozgó könyvke­reskedés tulajdonosával ■ „A magyar falu kinőtt a deiektivregényekböV* . Nyit r a, karácsony bedéiben. (A P. M H. munkatársától.) Ott kell kezdeni, hogy Nyitna vidékén a magyar falu az elinni! évek során szinte minden tekintetben jelentős változáson esett át. A falvak megfontolt, szorgalmas, ön­érzetes és általában konzervatív gondolkozá- su népe palócos nyelvét és évszázados tradí­cióit híven megőrizte, ezzel szem ben elősze­retettel fogadója azokat az újításokat, melye­ket hasznosaknak tart. Otthonossá vált már a falvakban a kerékpár, rádió, traktor és a többi praktikus technikai vívmány és ami a magyar kultúra szempontjából a legfonto­sabb, a magyar-palóc falu népének lelki szük­ségletét nem elégíti ki a kalendárium, ál­moskönyv és a detektivregéuy. A magyar fa­lut, mely régebben legfeljebb hetilapokat ol­vasott a naptár és ponyvairodalom termé­kein kívül, — meghódította már a napisajtó és a könyv is. A könyv, mely komoly iródái­mat nyújt és nem rémhistóriákat, a könyv, mely nem mérgez, hanem lelki táplálékul szolgál. A magyar irodalom remekei bevonultak a magyar faluba. E megállapítás mögött nem szabad a falusi könyvtárakra gondolni, melyekben sokhelyütt a régi szép írók munkái porosodnak, hanem magára a falura, a falusi nép otthonára, ahol — főleg az utóbbi hónapokban — szinte min­den házban otthonra talált az a magyar iro­dalom, mely eddig csak fejlettebb kultur- igéunyel bíró városi polgár könyvtárában ka­pott helyet. A nyitravölgyi szlovák nyelvien gerben szá­mos magyar-palóc község van, melyeket a köztudat általában palóc szigetnek nevez. Mindenekelőtt megállapítható, hogy e magyar­palóc falvak összességének népies „palóc sziget" elnevezése felületes és helytelen, mert hiszen e községek nem szigetet, hanem „magyar-palóc félszigetet" alkotnak, mély délkelet félé közvetlen kapcsolattal hiír Léva vidékének magyar falvaival, dél félé érintik a Fajldirt táján végződő magyar nyelvhatárt, míg északon Vicsáp apátinál torkollik a szlo­vák nyelvtengeríbe. Az a tény, hogy itt nem jelentéktelen szigetről, hanem félszigetről van szó, etnográfiai szemponthói érthető je­lentőséggel bir. E nagykiíerjedésü magyar- palóe nyelvterület községei túlnyomóan ma­gyar többségűek, inig számos faluban jelenté­keny a magyar kisebbség. A palóc nyelvterület főifészkei B'ód, Csitár, Gerencsér, Ghimes, Kólón, Lajosifalu, Meny­be, Nagyoétény, Pográny, Zsére, de a távo­labbi magyar falvakban is kiérezhető a palóc hatás. Ennek a magyar-palóc félszigetnek fejlett kulturigéuyéről szól az alábbi beszámoló, mely képet nyújt arról, hogy mit képes ál­dozni a magyar-palóc, a falu egyszerű gyer­meke a magyar kultúráért és ezzel a saját ku lturszükségletén ek kielégítéséért. Magyar könyv a nyitrai uccán Néhány hónapja annak, hogy a legforgal­masabb nyitrai uccán feltűnt egy könyvárus. Nem elegáns üzlethelyiségben árusította könyveit, hanem az egyik kávéház előtt te­regette ki az eladásra szánt könyveket. Nem is voltak újak a könyvek, hanem ellenkező­leg kivétel nélkül régi kiadású, kötött vagy fűzött példányok, egyik-másik bizony eléggé megviselt álapotban. Hangos szóval hirdette, hogy fillérekért vásárolhatók a legnagyobb magyar és másnyelvü írók müvei. A déli órá­kig tartott a könyvvásár és amikor a temp­lomok harangjai elkongatták a tizenkettőt, Öszepakkott a könyvárus és bőröndökbe szed­ve a megmaradt könyveket, elhagyta a kávé­ház előtt elfoglalt helyét. Csak délig tartott a könyvvásár. Vájjon miért? Egyszerű a fe­lelet. A déli órákban elhagyja a várost a kör­nyékbeli falvaikból betódult földműves nép lés Így kevés értelme lett volna annak, hogy továbbra is kiináfgassa a könyveket. Egy-egy falusi atyafi vagy asszony köíeg­számra vásárolta a neki éppen legijoblwiu megfelelő müveket, H városi polgár azonban csak válogat, leki­csinyel, legyint és tovább áll. A falu kivonu­lása után tehát nem érdemes az uccán fa- gyoskodini. A magyar falu vevő lett, komoly könyvvá­sárló, nagybani fogyasztó. Kvet Teodoir, aki v-ilágbolyongásából mint­egy két évvel ezelőtt tért haza Nyitrára, rö­videsen ráeszmélt arra, hogy alkalmazást kapni sokkal nehezebb, mint gondolta, mi­előtt Afrika forró ege alól Nyitrára jött vissza és elhatározta, hogy újság- és könyvterjesztés­sel fog foglalkozni. A legkülönfélébb újsá­gokkal a hóna alatt járta a nyitrai uccát, lo­kálokat és esténkint, amikor összeszámolta az eladott lapok árát, megálapithatta, hogy Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit hatnak tovább. Futók között titokzatos megállók. A mély sötét vizekbe néma, lassú hálók. Képek, mik megmeredtek és örökre szépek. Nem-élők, Mindent felejtő, mindent porba ejtő henyélők, nagy kitartással és dolgozniiaikarassa 1 legyőzi a gazdasági válságot, a maga gazdságj vál­ságát. Az az újság, molynék ter jesztését ő vál­lalta, nem csalatkozott a számításban. Kvet Teodor pontosan számolt el és lassan sikerült olyan tőkét gyűjtenie, mely lehetővé tette számára, hogy könyvek nagybani árusításá­val is f oglalkozzon. Hihetetlen mennyiségű régi kiadású, olcsó és kiolvasott könyvet vásárolt össze és mi­nimális haszonra dolgozva, ugyancsak ol­csó áron bocsátotta forgalomba. Amikor a belgiumi szénbányákban dolgo­zott, Kalifornia kék ege alatt kereste boldo­gulását, a Belga Kongóban vagy Indiában po­litizált, — nem gondolt arra, hogy rövidesen szülőföldjén a magyar könyvárusi tök legagi- lisabbja lesz és a könyv fogja megélhetését biztosítani. A könyvüzletet kiolvasott Színhá­zi Élettel és öreg Tolnai Világlapjával kezd­te- Fillérekért vásárolta össze az egyes pél­dányokat és az akkor még 7 koronás Szín­házi Életet egy-két héttel később koronájával adta el. A Tolnai ára nála 50 fillér volt da- rabonkint. A szegényebb sorsú városiak is szívesem vásárolták a kiolvasott olcsó füzete­ket, a legtöbbjét azonban a falu vette meg. Ezután újabb akció következett. Óriási meiny- nyiségü „Nyíl" regényt hozatott, s mivel készpénzzel fizetett, oly olcsó áron kapta, hogy egy koronáért három darabot tudott adni és számítását még igy is megtalálta. A mozgó könyviizilet esténként a kávéhá­zakba, vendéglőkbe vándorolt és ezek a kirándulások olyan eredményt hoz­tak, melyek lehetővé tették a könyvüzlet to­vábbi fejlesztését. Kvet Teodormak legna­gyobb üzleti erénye, hogy mindenkivel a sa­ját nyelvén tud beszélni. A kávéháziban nem zavarja meg a veszekedő kártyásokat, hanem a ruhatárban zsebükbe teszi a könyvet és el­sejéin benyújtja a számlát. Élelmes. Mi sem Különösen kedden -és pénteken, amikor a vá­rosiban vásár van, hihetetlen tömegben lepi ei a várost a környékbeli falvak földműves népe és ilyenkor Kvet Teodor, a mozgó köny­vesbolt tulajdonosa boldogan dörzsöli a kezét. bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy nemré­giben, amikor egy el'kobzolt lap második ki­adása késő este jelent meg, mily miódon adta el azt a 150 példányt, melyet rábíztak. Ké­nyelmesen sétált végig a kihalt uccán, hóna alatt a laptömeggel, majd mikor a kávéház elé ért, hátracsapta jelegzetes sapkáját, haját kissé összefcóoozta, majd lihegve törtetett be a kávéházba, mintha legalább is világszenzá­ciót tartalmazott volna az újság és elcsukló kiknek kezéből a haraszt alatt lassan kihullt a dús tapasztalat. Nem tudja itt Newton az egyszeregyet, fejére tompa éjszaka borul, Kleopátra a csókokat feledte és Skahespeare elfelejtett angolul. Nem ismeri meg itt anya a lányát, sem a tudós ezer bogon talányát Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl az áhitat, az ima és a csók. Idézetek egy régi-régi műből, kilobbant sejtcsomók. ciót. A lapot pillanatok alatt szétkapdosták, de a szenzáció hiányzott belőle. Kvet ekkor mór a sarokban szürcsölte a feketéjét és be­felé nagyokat mosolygott. Kvet Teodor a magyar falu könyvéhségéről Délfelé találkoztam vele, amikor éppen a vásár után megmaradt könyveit csomagolta össze. Kérdésemre érdekes dolgokat mondott el a könyveladással kapcsolatban. — A legnagyobb könyvüzleteket a vásárok alkalmával lehet csinálni, — mondotta, — amikor a magyar falu népe Nyitrán tartóz­kodik. Talán hihetetlenül hangzik, de tény, hogy a környékbeli magyar falvak földműves né­pe a legutóbbi időben tömegesem vásárol­ja a magyar könyveket. Miig azelőtt a detéktivregényekben volt a legnagyobb forgalom, ma a helyzet nagyon megváltozott. A magyar falu nem veszi többé a könnyű fajsúlyú bűnügyi regényeket, de éppúgy nem szereti a másmiyeivü írók könyveit, talán az egy Verne kivételével. — Milyen írókat kedvel a magyar-palóc falu? — teszem fel a kérdést. A válasz meglepő, de örvendetes. — Nagy mennyiségben sikerült szereznem régi magyar remekeket, melyek rövidesen úgy kifogytak, hogy ujálhb szállítmányokról kellett gondoskodni. Engem lepett meg leg­jobban, hogy a magyar földműves Jókai, Mikszáth, Pe­tőfi, Arany, ötvös és Vas Gereben müveit vásárolja. Sokszor csodálkozom azon, hogy ez az egy­szerű falusi nép milyen válogatós a könyvék vásárlásánál. Hiába kínálom néki nagynevű, 3313/H/32 I BRAZÍLIÁBA PARANÁ Argentínába, Uruguayba és PARAGUAYBA UTAZZON A LEGNAGYOBB ÉS LEGGYORSABB ANGOL MOTOROS ALCANTARA és ASTURIAS hajókkal. Minden információval ingyen szolgál. ROYAL MAIL LINR Praha II., Václavské náméstl 72/a. másnyelvü írók magyarra fordított müveit, ragaszkodik a régi magyar szépirókhoz és még a mai magyar irodalom nagyjainak mü­veit sem veszi olyn szívesen,, mint a régie­ket. — Vannak-e érdekes élményei e falusi könyvvásárlásokkal kapcsolatban? — Tömegével, — hangzott a válasz és né­hányat sebtiben elmondott. — Egy környékbeli atyaifi Bettauer „Egy város zsidók nélkül" cimü könyve után ér­deklődött. Kiváncsi volt arra, hogy miképen is nézhet ki egy város zsidók nélkül. Egy más alkalommal egy öreg néni járt nálam azzal, hogy vejének 24 Mikszáthot adtam el, de becsaptam, mert nem „komplett" a soro­zat. Amikor megnyugtattam, hogy a hiányzó példányokat könnyen beszerezhetem, megbé­kélt és telkemre kötötte, hogy Petőfi és Arany öszes költeményeit is rendeljem meg részé­re. Nehezen lehet elfelejteni azt a környék­beli földművest is, akit semmi áron sem le­hetett rávenni arra, hogy magyar fordításban idegen Író könyvét vegye meg. önérzetesem mondotta: „Magyar ember vagyok öcsém és csak ma­gyar könyvet akarok, ha drágábban is ad­ja." Megható volt annak a nagycétényi töpörödött parasztasszouymak az esete is, aki válogatott, válogatott, de bizony nem futotta a könyvek ára a zsebkendője csücskébe kötött pénzből. Szívesen hiteleztem neki és már meg is fe­ledkeztem róla, amikor a következő hetivá­sár alkalmával felkeresett és mivel a vásár rosszul ütött ki, pénze nem lévén — tojások­kal fizette ki a könyvek árát. A farkasdvidé- kd földművesek viszont sokszor káposztával, burgonyával és egyéb piacra hozott áruval egyenlítik ki könyv- tartozásukat­Megemlítem talán annak a gerencsérj laka- toisinaisuak az esetét is, aki fizetést nem kap, pénze nincs, de fát aprít, vizet hord és a szobámat takarítja, csak hogy könyveket kap­jon. Végezetül pedig elmondom annak a pog- rányi legénynek az esetét, aki gyalogszerrel hétszer jött be Nyitrára csak azért, hogy a régi Szánházi Élet példányokból kikeressen egy sziindarabot, melynek címét valahol hal­lotta és nem tudott nyugodni addig, amíg meg nem szerezte. Néhanapján lakásán is felkeresik Kvet Teodort a jó falusiak és ott válogatnak a könyvekből. Ezekre a vevőkre a legbüszkébb Kvet Teodoir, mert — mint mondotta — egyetlen egyezer sem fordult elő, hogy a garmadában álló könyvek közül akár egy is elveszett volna. — És az asszonyvevők? — Az aszonyok főleg vallásos tárgyú elbe­széléseket, gyermekmeséket, no meg álmos­könyveket vásárolnak, míg a jolbb gazdák a szakkönyvek után is érdeklődnek. — A beszerzési forrásom részben — a kö­zönség. Bármilyen mennyiségben veszek ki­olvasott, régi magyar könyveket. Tessék ezt is meginni, hátha kapok néhány ajánlatot. Megvásárolom magyar remekírók kiolvasott könyveit, de újabb kiadású köteteket is ve­szek, hogy ki tudjam elégíteni a magyar falu egyre fejlettebb igényeit. * A falu az elszegényedés útjára került. A gazdasági válság nyomasztó terhét talán leg­jobban érzi és hogy a magyar kultúra ennek dacára utat tudott törni a magyar falu szi­véhez, az csak újabb tanúsága annak, hogy a magyar kultúra eggyéiforrott a magyar fa­luval is, melynek lakói nem azért vásárolják a könyvet, hogy áldozatot hozzáírnák, hanem azért, mert lelki szükséglet ez náluk. Hallos István. A nyitrai rikkancs, aki Kaliforniából, Kongó­ból és Indiából hazajött — könyvet árulni Kosztolányi Dezső: HALOTTAK hangon mondott be valami hangzatos szeinzá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom