Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)

1934-09-09 / 206. (3537.) szám

'*kU\<xMU v 1

1984 agepiomber 9, raaáynap.

KÜLÖNVÉLEMÉNY

ISKOLA

Az angol népnevelésröl olvasok rövid ismertetést az „Üj Élet“ cimii kitűnő folyóiratban. Azt olvastam többek között, bogy Angliában uj mozgalom indult, amelynek reorganizáció a neve és amely azt célozza, hogy a gyermeket — tanulmányai közben, átmenetileg — az életre képezzék ki. „Alapeszméje az, hogy 11 éves korban minden gyermek újból fogjon a tanuláshoz s négy éven keresztül az életre készülést szolgálja.44 Úgy értem, hogy a gyermek. A gyermekben ebben a korban már valóban megvan a jó szándék

— sőt, azt hiszem, már fiatalabb korban is

— hogy az életre készüljön, bölcs nevelői azonban nem engedik. Ott van a könyved, azt olvasd! — mondják a szigorú és jóakaró nevelők, mikor a gyermek legkedveltebb játékszerével, az élettel szeretne játszani... Ebben a korban a gyermek még szenvedélyesen szeret játszani az élettel, vállalja a legváltozatosabb foglalkozásokat, amelyekkel kenyeret lehet keresni, beáll postásnak, villamoskalauznak, kereskedőnek és katonának és — ha az élet és a játszótárs szigora úgy kívánja — akár lónak is.

Tréfán kívül: megfigyelhető, hogy a gyermek semmit sem tesz olyan szívesen, mint praktikusan hasznosat, vagy éppen haszon- hajtőt. Úgy látszik inkább, hogy a gyermek csak akkor válik rosszindulatúvá, csak akikor kezd rombolni, ha nem engedik hasznosat művelni. Ezt mutatja, hogy a gyermekek, akiket tiz-tizenkét éves korukban mesterségre adnak, sem lelkileg, sem testileg nem nyomorodnak el, annak ellenére, hogy a legtöbbje egész nap dolgozik. Ellenkezőleg, ezek a gyermekek — a kevésbé gondos nevelés ellenére — általában jobb magaviseletüek és jobb indulatuak, mint a középiskolás tanulók, még ha itt-ott játsszák Í6 a felnőttet, ami együttjár komoly foglalkozásukkal. Az ilyen gyermekek megőrzik jókedvüket és korán kifejlődik náluk az egészséges emberi humor. Lásd: suszterinas és lakatosinas, mint tréfacsináló uccai jelenség.

Nem azt mondom, hogy e gyermekek neveltetése a legideálisabb, — dehogy! Csak éppen jobb, mint a középiskolásoké. A középiskolások, akik nem közvetlenül készülnek az életre, mindennel szívesebben foglalkoznak, mint az általános tanulmányokkal. Van egy-két kedvenc tantárgyuk, ha véletlenül olyan a ta- nitásmódja, hogy nem vadítja el az érdeklődésüket. Ez volna még a kisebb baj, a nagyobb baj az, hogy sokszor magától az élettől vonják el az érdeklődésüket, nem a tantárggyal, hanem a tanítással. Ez a legnagyobb veszedelem a mai középiskolás oktatásban. A diáknak az a dolga, hogy tanuljon, mondják a munkamegosztás kezdeti hívei, az apja megfizeti a tandijat, megveszi a könyveket, gondoskodik a lakásról, élelemről. Régebben még lehetséges volt az a szerencsés félmegoldás, hogy a szegénysorsu középiskolás diák maga tartotta el magát és igy kénytelen-kelletlen kontaktusban maradt az élettel. Ma már erről alig lehet szó. A szegénysorsu diák ma már be se iratkozhatok a középiskolába, a szegénysorsu gyermeknek ebben a korban már komolyan kenyeret kell keresni, egész napos munkával, legtöbbször nemcsak magának, hanem részben a családnak is.

A jómódú diákok között persze sok akad, akinek életereje és bizalma dacol a nyolc esztendő humanista és „reális44 oktatással és ismét ki tudja bontani szárnyát, mihelyt kikerül a szorító iskolapadok közül. Ezek végigharcolják, végigdrukkolják és végiglappangják a nyolc esztendőt és szívvel csak azokat a tantárgyakat tanulják, amelyeken keresztül egyéniségükhöz képest érzik az élettel való kapcsolatot. Az eminens, a stréber, aki egyformán tanulja valamennyi tantárgyat, aki valóban végigtanulja az iskolát, régóta nem szimpati- tikus jelenség a tanulók körében. A tanárok körében hivatalosan igen, mert ő javítja a statisztikát. Az élet statisztikáját annál kevésbé, ahogy ez már régebben megállapitta- tott.

Nemrégiben az írtam e rovatban (akkor tanárokról volt szó), hogy a gyermek hajlama korán ébred az életre való specializálásra, amire ma olyan nagy szükség van. A tanterv érdekében visszaszorítják ezt a hajlamot, az egyetemes műveltség elemeit akasztják a tanulóra,

— nern mindig a bölcs pedagógusok, hanem leggyakrabban az elfogult^szaktanárok. Hogy úgy mondjam, „szakképzettség44 nélkül tettem ezt a megállapítást és annál jobban esett most olvasni igazolásul a kiváló magyar tudósnak,

dr. Boda Istvánnak előadását, amelyet a filozófusok kongresszusán Prágában tartott. Az egyetemi tanár megállapította, hogy a pedagógiának csak a tudományokkal van kapcsolata, a pszichológiával alig. A pedagógia valóban csak azzal törődött eddig, hogy „felvértezze44 tudással az életre készülő ifjút és nem törődött azzal, hogy a vért esetleg az ifjú vállát nyomorítja el, amelyre az élet nehezedik. Ma, amikor sokkal inkább érteknességről van szó az életben, mint tehetségről, valóban gyors szükség van rá, hogy a pszichológia és a tudomány kettős ötvözetéből készítsük el a vértet, amellyel aztán „testhezállóan44 vértezhetik fel a pedagógusait az éíetre készülő ifjúságot. A művészetben tudott dolog, hogy a stúdium csak kibonthatja az egyéniséget, de nem nyomhatja agyon. így van ez az élet minden ágában, csak nem mindenütt tudják a szakmabeliek.

Az uj angol nevelési elv, hogy a gyermek tizenegy éves korában kezdje el a készülődést az életre, nagyon helyes, de ennek a készülődésnek nemcsak négy évig kell tartania, hanem mindvégig. A stúdium ettől a kortól kezdve párhuzamosan haladjon az életre való készüléssel, hogy a gyermek pillanatra se veszítse el többé kontaktusát az élettel. Ma csak az egyetemen kezdődik a szakmabeli praktizálás, a legtöbb esetben akkor is csak szigorúan tudományos alapon, pszichológia nélkül. Valójában az egyetemről kikerülő fiatalember bizonytalanabbul tapogatózik az életben, mint a tizenegy éves gyermek. A vállára zúdított „vér- tezetböl44, a stúdiumokból alig tudja kidugni a fejét, hogy láthasson. Ekkor kezdődik az erőltetett pótlás, nagy munka: a tudást összhangba hozni az élettel, alkalmazni az élethez. Visszás dolog, hogy az életet szolgáló tudomány hosz- szu évekre elzárja a növekedő és nevelkedő embert az élettől. A középiskola padjában unatkozó diák érzi ezt a visszásságot: de ki hallgat a diákra, mikor őtóla van szó?

SÁNDOR IMRE.

EMBER ÉS VILÁG

írta: Kosztolányi Dezső

RÁDIUMHEMMET

1.

így nevezik azt a stockholmi intézetet, aho'l a telegek ezreit meg ezreit rádiummal kezelik. Amíg a viilanyerare berendezett svéd vonat, kék tenger és zöld ligetek között Stockholm felé vágtat, képzelődöm a rádiumotthon- ról, mint olyasmiről, amit eddig még nem láttam. ön kén telemül egy fényes palota jelenik meg szemem előtt, a tudomány fellegvára, márványlépcsőkkel, süppedő, neszfogó szőnyegekkel, hangtalan felvonókkal, ide-oda cikázó kifutófiukkal, akik névjegyeket, jelentéseket visznek a megközelíthetetlen magasságban trónoló tudós tanárokhoz, aztán széles előcsarnokok és folyosók, óriási kórtermek és fehér csempével rakott műtők, amelyekbe záporzik a veinőfény és csobog a villany is. De a valóság mindig más, mint ahogy kirajzoljuk. Ez a világhíres intézet szerényen, alázatosan egy ütött-kopott kétemeletes barna házban húzódik meg, a Fj alig a tan sarkán, a volt kereskedelmi iskola épületében.

2.

Elis Bérvén tanár a vezetője, akinek nevét az egész földgolyón ismeri a tudományos világ. Nem sokáig kell őt keresnem. Alighogy belépek az alacsony kapun, egy fiatalosnak látszó, feketéhaju, kékszemü, 49 éves férfi jön elém és mosolyogva rázza kezem. Ujjain észre ve szem a rádium fehér sebeit. Mit mond az intézetről? Azt, hogy 1910-ben alapították, két 'évvel arra, hogy fölfedezték a rádiumot s mindeddig csak dolgoztak, szervezkedtek, rádiumot vásároltak, nem maradt, idejük a csinosodásra. V. Gusztáv hetvenedik születésnapjára 4,708.784 koronát 'és 27 őrét gyűjtöttek ajándékul a királynak s ő az egész összeget a rákbetegség leküzdésére és tudományos búvár,lására adta. Ebből kerül ki majd az ö leendő otthonuk, 3 uj rádium-ágyu, 16 uj röntgengép és 100 uj férőhely- Mit mond kezelési elvéről? Azt, hogy a jelen pillanatban a rák gyógyítására legalkalmasabbnak látszik a rádium meg a röntgen, a műtéttel egybekötve. Legalább ezt bizonyítják a kimutatások. Mit mond önmagáról? Azt, hogy mindig orvos szeretett volna lenni, már hatéves korában orvost játszott s boldog, hogy most ezt a játékot komolyan is folytathatja.

3.

Európában Svédországnak van legtöbb rádiuma, 12 egész gramm. Ebből 10 Stockholmé, Göteborgé és Lunté ped'ig 1—1 gramm. A stockholmi rádiumot tkon 5 grammot 'és 3 grammot egy-egy rádium-ágyúban helyezett el, melynek hosszú, mozgó, fekete csöve alumínium kupakban végződik. Ezt használják a nagyobb besugárzásokra. A többit — 113 aranyplatina-csövet és tüt, 35 rádium! apoes- kát a felületi kezelésekre — egy külön szoba páncélszekrényében őrzik, mindenféle vész- csengőkkel és személyzettel védve tolvajok és betörők ellen. A fő ápol ón ő egyfolytában csak egy hónapig teljesít szolgálatot, hogy össze ne égesse magát, a tűkhöz nem szabad

érnie, csomagolásukkal egy másik ápolónő foglalkozik, az ő felügyelete alatt. A rádiumra valóban úgy vigyáznak, mint a tűzre

4.

Ez a mindenható anyag különösebb a középkori bübájolók mindéin varázsszerénél. Becquerel, amikor foglalkozni kezdett vele, a felső meltónyzsebébe tett egy darabkát, a munka terméből hazavitte, többé nem gondolt vele, azután két hétre rá fájdalmas égési sebet észlelt a mellén- Micsoda boszorkányos, messzeható, bosszúálló és jutáim,azó szeszélye van ennek az ércnek, melyet csak 1898 óta ismerünk személyesen, 36 éve, amióta Curie- pár bemutatta nekünk. A rádiumból feldolgozott állapotban kevés van a világon, de azért sokkal több, mint hiszik, kerek 4 kilo- gram. Mindenütt előfordul, s voltaképpen ez akadályozza meg, hogy a földkéreg teljesen kihűljön. Rejtélyesen vesz körül bennünket a tengervízben és a sziklákban is. Alapanyagában, az urániumban azonban oly kis mennyiségben bujkál, bogy Joachimisthalban, ahol először leltek rádiumot, 100 tonna urániumból évente mindössze 2 grammot állíthatnak elő. Ezért olyan legendásan drága. Az arany meg a gyémánt egyeduralmát talán megdönt- hetik valamikor, de a rádiumét soha. Ez a gazdagság igazi mértéke. Az az elképzelhetetlen eleven erő, mely benne lakozik, forgalmi becsében is kifejeződik. Tömören ösz- szefogja, magába sűríti az értéket. Most markomba szorítok néhány rudat, néhány lapocskát, néhány tokot s elgondolom, hogy ezen házsorokat, uccákat vásárolhatnék össze.

5-'

Nem akarok megőszillnf 11!

..Cceoii HűieeMM

Csalhatatlan szer az egészséges, természetet Hajszín visszanyerésére és az öszülés ellen való védekezésre. — Ezen híres, rég bevált

haj víz nem festöszer és nem tartalmaz semmiféle festőanyagot. A haj magábaszívja ezen hajvizet és így kellő táplálékot nyer, minél fogva az őszülő hajszálak rövid idő múlva egészséges, természetes színt és megfelelő sűrűséget nyernek. Erősíti a hajat és megakadályozza az öszülést a legmagasabb korig. Ára K< 10*—

Kapható: Vorösrák-Patikában,

BRATISLAVA Mihály ucca 24 szám.

Rádiumszuílfát, só, fehér, mint a konyhasó, vagy rozsdabarna. Világit és melegít. Egy grammja puszta jelenlétével egy óra alatt egy fokkal fölmelegit 138 gramm vizet. A természettudomány eddig ismert legkisebb egységeit, a párán,yokat — amint Ruthenford kimutatta a nitrogénre, .fluorra és aluminium- ra vonatkozólag, — szétbombázza. Forradal- mositotta az egész természettudományt. Szakadatlanul pazarolja önmagát, de alig fogy. A rádium, melyet ma bányásznak ki, csak 1680 év múlva veszti el sugárzóképességének felét. Gyógyító hatása abban rejlik, hogy a .beteg szövetsejtjeit hamarább pusztítja, mint az egészségeseket, mert azok tovább ellenállnak neki. Háromféle sugara van: az Alfa- sugár (a pozitív), a Béta-sugár (a negatív) és a nagyfeszültségű Gamma-sugár, mely sokkal kisebb rezgésü, mint a fény. Ezeket ólommal, arannyal, irídiummal ma már biztosabban szűrik, mint a gazdasszony a tejet. A bőr, melyet huzamosabban érint, kipirosodik, a nyálmirigyeket egyidőre elapasztja, a szőr tüszők munkáját bénítja, úgy, hogy annak, akit az állán sugaraztak be, hónapokig borotválkoznia se kell. A fehér és vörös vértesiek számát csökkenii. Ha a növényeket teszik ki hatásának, azok megszűnnek növekedni, de kis adagja bizonyos körülmények között növekedésre serkenti őket. Ezeket a baktériumokat elsenyveszti, amazokat elszaporitja. A rubin, ha közelébe kerül, elhalványul, megsárgul, sápkórossá lesz, mert a rádium sugarai beiéhatölnak ebbe az ékkőbe is, mely a gyémánt után a legkeményebb, festőanyagát fölbontják s a korund kék, zöld, sárga színe szintén megsemmisül hatása alatt, vizsziu.üvé válik. Viszont a gyémánt villogni, szikrázni, tündökölni kezd általa. Ez talán a sokáig keresett „bölcsek köve44.

0.

Itt is folyton „dolgozik44, íékozolja átalakító életerejét, lobog és lángol, akár a Vesta- templomban az örök tűz, mely sohasem aludt el. Nem is hagyják kihasználatlanul. Nincs a napnak és éjszakának egyetlen órája, egyetlen perce sem, amikor parlagon heverne- A betegek, akik tőle várják egészségüket, már hónapokkal előbb megkapják a maguk pontos időbeosztását, hajnali félnégytől ötig, vagy délután félháromtól ötig, vagy éjféltől f étket- tőig s télen és nyáron, csikorgó hidegben és rekkenő hőségben, akár derűs az égbolt, akár zivataros, akár hétköznap van, akár ünnep, a rádiumágyuk aluminiummal borított kupakja, mely mögött ott szunnyad a titokzatos érc, állandóan egy szerves élőlényre irányul, állandóan egy szenvedő emberi testen nyugszik, egy hónaljon, egy ajkon, vagy egy hason. Csodálatos, megindító ez a nagyüzem. Most egy csecsemő sütkérezik mellette, most egy aggastyán, most egy német báró kel fel a pamlagról, hogy elfoglalja helyét egy japán néniké, akit hosszú, festői kimouóbau kísér kis cselédkéje, most egy amerikai milliomos használja, most pedig egy ágrólszakadt svéd uocasöprő. A Nap egyformán ontja fényét boldogra, boldogtalanra. Ez a természet törvénye. Azok, akik az intézetet vezetik, emberi leleménnyel és emberies részvéttel a természet törvényét váltják valóra s azon vannak, hogy a rádium se legyen sokkal igazságtalanabb, mint fényes testvére, a Nap.

7.

A kimutatások, melyeket gyógyító hatásáról 1929-ben tettek közzé, biztatóak, 5, 6, 10, sőt 12 éves tökéletes gyógyulásról számolnak be olyan esetekben is, amikor a betegség már operálhatatlannak és teljesen reménytelennek látszott. Egy orvosbarátom mondotta, hogy az ilyen kimutatások annál inkább megbízhatóbbak, mennél északabbról jutnak hozzánk. Északon 45 vagy 20 százalék többet jeleni, mint másutt délen 95 vagy 100 százalék. A beteget, aki egyszer megfordult itt, többé nem vesztik szem elől. Azonnal ellenőrző jegyet kap, s mikor elbocsátják, emlékeztető jegyet, melyen pontosan föl van tüntetve, milyen évben, milyen napon kell visszatérnie. Ha ezt elmulasztja, sürgönnyel nyugtalanítják, levéllel figyelmeztetik kötelességére. A vagyontalan s véd áll ampoügáro kn ak szabadjegyet küldenek oda- és visszautazásra. Nemcsak a tudás lakik itt, hanem a 'lelkiismeret is. Végigjárom a kórtermeket, a műtőket, az irodákat. Részvét látogatást teszek a kísérleti állatoknál, a fehér egereknél, patkányoknál és majmoknál, melyeknek az a hivatásuk, hogy összeégjenek és esetleg vértanúhalált haljanak érettünk. Amint járók- kelek az ódon folyosókon, hallom, hogy az orvosok leveleket mondanak be a beszélőgé*- pekbe és hallom, hogy a következő percben a gépirókisaisszonyok lejátszatják a hanglemezeket, s már írják is, már viszik is a leveleket a postára, hogy szétröpátsék a szélrózsa minden irányába. Egyébként csönd van. Ebben az intézetben a felelősség roppant tudatával életre és halálra gondol mindenki, az orvosok, a kedves, fiatal diakonisszák s a betegek is. Élni, élni, újra föltekinteni a napra, vagy eltűnni, meghalni, meghalni, ami svédül olyan lágyan hangzik, mint valami dajkádul, oly édesen, mint valami gyermek- günyögés és csak ennyi: >tDü“.