Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)
1934-09-09 / 206. (3537.) szám
2 1904 szeptember 9, vasárnap. TRS<MtMACiÍAR-MlRLAK Önálló fehérorosz államot akar alapiam lapéi az Amur mentei Mibe kerül Japánnak Mandzsukuo önállósága ? ■ ■ Kolcsak tábornok utóda fehérorosz gárdistákat soroz Mandzsúriában Prága, szeptember 8. Azokra a távolkeletá eseményekre, amelyek ma saját suJlyos gondjai ellenére izgalomban tartják Európát, élénk fényt vet a Sangliaiban megjelenő „People’s Tribüné'* valóban szenzációsnak mondható cikke, amely adatokat tartalmaz a Japánok ázsiai politikájára vonatkozóan. A cikk minőié neík előtt megái lapátja, hogy Japán 1931 szeptember 18-a óta több mint fél milliárd yent, tehát több mint három és fél milliárd csehszlovák koronát fordított katonai célokra Mandzsúriában. Hogy mibe kerülhet Japánnak Mandzsukuo önállósága azt ezen az egy számadaton kívül, néhány más adat tárja igen plasztikusan az olvasó elé: Például a délmandzsuriai vasút kiépítése, amelynek kizárólag katonai céljai vannak, több mint száz millió yenbe került, ezenkívül a különféle hivatalos és félhivatalos szövetkezetek, egyesületek és vállalkozások, azonkívül a nagy vasúttársaság különböző leányvállalatai legalább egy milliárd yen költséget jelentenek a japán államkincstárnak, nem beszélve azokról a részvény- köLcsönökről, amelyeket a zsenge vállalatok felvettek és nem beszélve arról az egymagában sem lebecsülendő tételről, amit a délmandzsuriai vasúttársaság alaptőkeemelése jelent. Az alaptőkét ugyanis éppen a legutóbbi időben emelték fel négyszázról nyolcszáz millió yenre. Ugyancsak röviddel ezelőtt jelentették be a japán parlamentben, hogy bizonyos félhivatalos vállalkozások alapítása van küszöbön 150—200 millió yen tőkével Mandzsúriában. Ezek a mohó alapítások azt a célt szolgálják, hogy Japán amilyen gyorsan csak lehet, minden külföldi nyersanyagtól függetlenítse magát. Már 1931-ben meghaladta a másfél milliárd yent az a tőke, amit Japán Mandzsúriában elhelyezett. A japán áru harca a francia, angol és amerikai áru ellen Ezek az adatok egészen természetessé teszik, állapítja meg a kínai lap, hogy Japán minden eszközzel igyekszik nagy befektetéseit gyümöLcsöztetni. A legutóbbi időkig azonban a Japán nagytőke csak nagyon kevéssé tudta valóra váltani vérmes reményeit. A japánok ugyan megállapították, hogy az export Mandzsukuo felé egy év alatt ugrásszerűen emelkedett, de a kínai lap azt írja, hogy I ez a statisztikailag ügyes manipulációikkal kihangsúlyozott adat, majdnem kizárólag a vasútépítéssel kapcsolatos alkatrészekre és katonai szempontból fontos cikkekre vonatkozik. A japánok, hogy megtalálják számításukat, egyre erőszakosabb eszközökkel lépnek fel a külföldi nagy kereskedő házakkal szemben. i 111'^H'i'IWRHLWWMMBMBIMMyMIUlWBihlUVfl yWBMBBMHHMBH Budapest, szeptember 8. ('Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Pesti Napló mai számában hosszabb vezércikket közöl gróf Bethlen István volt miniszterelnök tollából az olasz—francia politikai közeledésről különös tekintettel Magyarország szempontjaira. Bethlen cikkében mindenekelőtt felsorakoztatja Franciaországnak a biztonsága elérése és a status quo fenntartása érdekében létesített szövetségeit. Most újabb nehézség elé állítja Magyarországot az olasz—francia közeledés, mert az osztrák kérdés alakulása Olaszországot a francia politika sodrába hajtja s Olaszország olyan államcsoport felé közeleÓriási nyomást gyakorolnak a Mandzsúriában dolgozó nagy amerikai, francia és angol cégekre, hogy szükségleteiket Japánból szerezzék be. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy az angol, francia és amerikai világcégek saját raktárt tartottak Sangibaiban és a mandzsuriai üzletek innen szerezték be szükségleteiket. A japánok minden eszközzel azon dolgoznak, hogy ettől a köziponti raktártól elvágják a nagy külföldi cégeket és hekényszeritsék őket saját érdekszférájukba. A kínai lap ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy Japánnak végső célja természetesen az, dik? amelynek vezetői Magyarország törekvéseivel szemben élesen szembefordultak. Nagy nehézség még a német—olasz ellentét is, mert Magyarország, amely mindig hűséggel ragaszkodott Olaszországhoz, ehhez továbbra is ragaszkodni akar, viszont a Németországgal való jó viszony fenntartása is igen fontos érdeke. Lehet, hogy a magyar—olasz barátság súlyos sebet fog kapni, valószínűbb azonban, hogy Magyarországnak nem fog ártani az olasz—francia politikai közeledés, mert ez olasz részről még nem jelenti Magyarország barátságának feláldozását. KBMH—BWBWiUi..llIJIIlWillHllBMIIWBWWBP8 IMILILlLjnillMBBManat3M»a«iEaaMWMMHM«llílL.iBLIILIlllBB—t—KOK1 Mussolini uj politikája? Róma, szeptember 8- Az United Press értesülése szerint Mussolini biztosította Franciaországot, hogy lemond a Versailles! béke- szerződés revízióját- követelő politikájáról. E politika helyett Mussolini elsősorban az osztrák függetlenség megszilárdítására fog törekedni. A közeljövőben kialakul Olaszország, Franciaország és a kisantani közös frontja, amely eloszlatja Németország vérmes reményeit. A kis antantállamok olasz segítséggel az európai politika előterébe kerülnek. A kisautóin t'ha tál inak ígéretet kapnak Rómától mai status quójiuk fönntartására, ugyanakkor bevonják őket Mussolininak a dunai tér megszervezésére irányuló munkájába is. Az United Press genfi tudósítója szerint szepteimiber- [ ben szóba kerül Géniben az uj dunai szerző- [ dés megkötése, A népszövetség közgyűlése után Schuschnigg kancellár körutazást tart az európai fővárosokban és többek között meglátogatja Prágát, Londont és Rómát. Bethteü mm fél a francia-olasz politikai közeledéstől SZENT KONSTANGA kápolnája (40) — Jaj. te szegény! — És hogy a jóból semmi se maradjon el: Jóska be van osztva a menetszázadba. Persze, most menekül előlem a gyalázatos! De a szemed könnyes. Miért sírtál? — Jaj, borzasztó volt! — Micsoda? Mondd el hamar! — Semmi. Héthynével találkoztam. — Ismered? — Nem. De megszólított. Malvinnak felcsillant a szeme. — A fia miatt, ugy-e? Hát megtudta végre az anyja is, amit az egész város ... — Elesett. — Ki? — Héthy. — Héthy? Lehetetlen! — Az anyja mondta. — Neked? — Nekem. — Most? — Éppen most. Ott megy, még láthatod. — Borzasztó! Pá, édesem, szaladok utána, — kondoleáini. Azaz: előbb neked. Fogadd részvétemet! Mert látom, hogy nagyon megsirattad. — Szegény fiút, igazán sajnálom. Csak amikor már elváltak, fordult vissza Malvin e kérdéssel: — Janiról mi hir? De a feleletet meg se várta. Sietett Héthyné után. L.% SUGÁR KILÉP a CÉGBŐL. Jucit ez a két találkozás szörnyen megzavarta. Úgy ment, mint egy alvajáró. Mind a két baj ott leskelődött körülötte is. Mi lesz, ha ... A postát ezentúl még izgatottabban leste, Jani leveleit csakúgy, mint az újságokat. — Nem tarthat ez a háború sokáig! Lehetetlen, hogy bevárják, míg mindenki elpusztul! Kereste az újságban a vezércikktől a hirdetésekig, a sorok közt, a mondatok átértelmezésével a békehírt, — helyette megtalálta az olasz hadüzenetet. — Hát erre aztán végének kell lenni hamarosan ! Dehogy lett! Akik azt várták, hogy Ausztria idejében átengedi az irredenta-kivánta területeket, éppúgy csalódtak, mint azok, akik a hadsereg teljes demoralizálását várták az uj támadás következtében. A düh, az elkeseredés nagyobb volt, mint a rémület. A frontokról, ahol az utóbbi időben már veszedelmes nyugalom uralkodott, mindenhonnan előretörések híreit hozta a posta. Sugár Pál kezeit dörzsölte. A Berger-oég, amely az utóbbi időben erősen érezte a pangást, nagy rendeléseket kapott. Kezdett a pénzforrás megindulni. — Pedig én már békét is köthetnék! — mondotta. — Kislucsé megvan, a köles el van vetve, — mi az ördögöt keresek én még tovább ezen a gályán? Berger Móni ez időben már nagy ur volt. Az angyalbőrt má rég levetette; elegáns ruhában járt, ötszobás lakása volt a koronázási dombtéren, amely előtt ott várta parancsait a gumikerekű személyautó. — Mit keres? Milliókat keres! Rotschild is a háborúban szerezte a vagyonát. Majd Dél- tirolban építünk — izé, hogy is hívják? Drótkötélpályákat. — Mi az a drótkötélpálya? — Magam sem tudom. Valami hegyi vacak. Egy magyar cég sem foglalkozik vele. Pedig a kvóta arányában részesülnünk kell a szállításban. Hazafias kötelességünk, hogy elvállaljuk. — De hát hogyan akarja megcsinálni? — Egyszerűen. Ausztriában megvesszük a hozzávalót. — És ez a magyar részesedés? — Ez. A haszon a miénk. Ráfestetem minden darabra magyar munkásokkal — azaz magyarországi hadifoglyokkal, hogy Berger M. és társa, Pozsony. — De az átvételnél észreveszik! — Dehogy veszik. A műszaki vezetőnk a hadsereg-főparancsnokság műszaki osztálya parancsnokának az elzüllött unokaöccse. Itt csíptem fel egy lebujbán. — Szép műszaki vezető! — No hallja! Végzett technikus. Csak a vizsgái nincsenek meg. S ha ez nem elég: bekötjük a szemüket egy pár ezressel. Hiszen a mustrakollekciónkat is mindenütt besorozzák! — Micsoda mustrakollekcióról beszél? Mit vesznek be? — Hát a lovakat. Nem látta még? Gyönyörű ötven darab. Van közte pej, fekete, szürke, hóka, kese. Ezeket visszük az osztályozásra. Aztán a cédulával leadunk ötven ugyanilyen szinü gebét. Hogy egy kicsit girhesek, annyi baj legyen! A hegyi levegő egészséges, ott meggyógyulnak a ezárazkehe- sek is. — Honnan veszi őket? — Kit innen, kit onnan. A legtöbbet a ló- kórházból, a katonai árverésen. Lindenmayer kapitány ur örül, ha lát, mert jobb vevők vagyunk, mint bárki. — Lindenmayer? A kefegyáros? •— Az. De most lókórházparancsnok. — Az is kap pénzt? — Dehogy. Az kellene 1 Az egy becsületes hogy végikép kiszorítsa a külföldi kereskedőket Mandzsúriából és ha ezt a eélt elérte, akkor már majdnem elérte a másik; nagyobb célt — Kina gazdasági egyeduralmát is. Ennek a célnak elérése érdekében Jaipán minden eszközt elfogadhatónak tart és csak addig őrzi meg Mandzsúria függetlenségéit és ragaszkodik aiz úgynevezett ,,nyitott ajtó** elvéihez, amíg ehhez érdeke fűződik — de máris az a helyzet, hogy a japán kereskedők a nyugati vállalkozókkal szemben óriási előnyöket élveznek, igy .például a japánok hasonlíthatatlanul olcsóbb szállítási tarifát élveznek és iparcikkeik úgyszólván vámmentesen mehetnek be az országba. Dairen: csempészparadicsom és a fehéroroszok központja Az angol lapokban már hónapok óta hasábos cikkek jelennek meg azokról a esempész- üzeltmekről, amelyek a japán káköíőhatóságok tudta sőt ugylátszik közreműködése mellett folynak a mandzsuriai partokon. Dairenből valóságos csemipészparadiicsom lett, állapítja meg a kínai lap, természetesen csakis japán áruk számára. Különösen cukrot, olajat, lisztet szövetet és ópiumot csempésznek igen nagy mennyiségben. Állítólag automobilokat is ilyen utón hoznak be Mandzsúriába. A csempészek tulajdonképpen kínai kereskedők, akik kapcsolatban állanak a japán hivatalnokokkal. A sanghai-i lap végül egy igen érdekes megállapítást tesz. Azt Írja ugyanis, hogy a japánok szisztematikusan töltik meg a mandzsuriai hadsereget és rendőrséget fehér orosz elemekkel, különösen az orosz határ közelében lévő városok és az ott állomásozó hadseregek vannak tele orosz fehér katonákkal és tisztekkel. A szovjet meg van győződve arról, hogy Japán Mandzsukuo után ujaíbb Potetmkm államot akor létesíteni, ezúttal a fehér oroszokkal az Amur mentén. Dairenben szabályszerű fehér orosz sorozó iroda működik, amelyet a japánok pénzelnek s amelynek élén Szemjonov volt ata- man áll, akit Kolcsak tábornok legitim utódának tartanak. Szemjonov nemrégiben nyilatkozatot tett közzé, amelyben őszinte'Örömmel üdvözli az uj Mandzsukuo állam megalakulását és megállapítja, hogy a zászlaja alatt sorakozó oroszok szempontjából nagyon előnyös lépésnek tartja a független mandzsu állam életre- hivását. Egyes, a lap szerint fantasztikusnak mondható értesülések szerint, Szemjonov fehér gárdistái megközéletik a százezres létszámot. vén csacsi. Örül, hogy az államkincstár milyen sokat kap a rossz gebékért! Sugár Pálnak elég volt. — Hallja, Berger, én sem vagyok más, mint a Lindenmayer. Ilyen üzletből nem kérek. Számoljunk le azonnal; én egy percig sem maradok üzlettársa, hogy ne mondjam, bűntársa! — Szóval: kilép a cégből, most, amikor a legjobb geseft jön? — Most. Végezze tőlem az üzelmeit maga, de én nem leszek részese. — De azt tetszik tudni, hogy a cég nem likvid? — Azaz? — Az üzletrészt most kifizetni nem tudom. A cég vagyona: Telepek, anyagok, állatok, takarmány. gabona. Ezt még leltározni sem lehet most, mert a legtöbb rekvirált holmi, amit csak úgy suba alatt tartogatunk. Hiszen ez éppen a tekintetes ur találmánya volt, a marha javítással! — Azzal nem károsítottunk meg senkit. Az nem volt csalás! — Ahogy vesszük. Mondjuk, hogy nem. De a haszon valahonnét csak jött! Ha én nyerek: másnak veszteni kell. De tessék elhinni, nincs semmi tréfli, sem a drótkötélpályában, sem a mustrakollekcióban. Az árak folyton emelkednek: Kaufen, kaufen! Magától duplázódik az egész! — Köszönöm. Nem kérek belőle. Addsza a pénzemet, gyerünk! — Az nem olyan egyszerű. Megállapitáni ma csak egyet lehet: azt a 300.000 koronát, amivel a tekintetes ur tartozik a cégnek! — Én tartozom? — Nem tartozik? Hát a kislucséi uradalmat miből vette? — De Móni, hiszen azt a magam szerzeményéből vettem! (Folytatjuk.)
