Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)
1934-09-02 / 200. (3531.) szám
8 TO»<saMA£$^Hnoi23» 1934 szeptember 2, vasárnap. Vadbor sóország kicsiny kapujában Irta: Hegedűs Lóránt Jó pár éve már, — nemsokára tíz lesz, — begy Pestről átburcoilikodtam Budára. Mint 'komoly filiszterhez i.lUák, pontosan értesítettem erről mindenkit, ki csak elő található volt vagy ■betűit-ávotemba került. Nem használt semmit, mert mindig’ jönnek ma is közel- s távoliból levelek, melyek a régi lakásomra cimezvék s azt a másik embert keresik, avval akarnak ügyes-bajos dolgokat megbeszélni, akinek már régen hátatforditottam s akit igen nehezen ismernék meg. ha szembetalálnám. Szerencsére az Élet minden szép s vidító berendezkedése között a legtökéletesebb az, hogy az ember sohasem találfcozhatik sajátmagával. Ez volna tudniillik minden gyötrelem és fintor teteje: tragikomédia a köbön. Látnok magunkat kísérteti tükönben, melyet mindjárt összetörnénk s kicsordulna a könnyünk. A saját két szemünk sem tudna visszanevetni reánk. Én azonban most már megint költözöm. Most nem lesz vele arnyi herce-hurca, bútor esős zo- gás, porcellántörés s harmincöt láda könyv fel- tologatása. mint legutóbb. Én most csak helyben hurcolkodom, címemre ezután nem akad rá sem telefonközpont, sem posta, sem feltaláló, sem kéregető, sem ember, sem némber, sem persely, — mind hasztalan keres. Ilyen 6zép lakásom pedig sohasem volt s töméntelen a gyönyörűségem, pedig még nem jutottam tovább a kicsiny kapunál. Vadborsóországnak lettem én lakosa. Ügy látom, ha jól körülnézek, hogy ezt a hajlékot, de ezt a környéket eddig még senki sem fedezte fel, uccáját sem tudják, házszámát sem keresik. Magam vagyok VadboTsóország első zsellére és még én sem jutottam tovább a kisebbik bejáratánál. Amit eddig láttam uj lakomból, az olyan gyönyörűséges, mint a hajnali dal, vagy a csillagsugár kék tengerhullámon. Nem is megyek én már messzebb innét. Kicsided kertemnek egyik kuckójában egyszer csak megeredt a vadborsó. Megeredt, azután úgy elkezdett nőni, mintha valaki azt a parancsot adta volna neki, hogy el kell érnie a földről az eget. Mert vannak ilyen titkos parancsok, melyeket senki sem ért, de amelyek mind teljesülnek. Egy napról másTa arra éh-' redtem, hogy egész vadbonsófasor kerekedett nálam, mert úgy állnak ám tömérdeken egymás mellett az indák, mintha a nagy országúti jegenyesort utánoznák. Ha aztán lefekszem a vadborsóm mellé, úgy el vagyok rejtve, mint a francia királykisasszonykáik, kik a versailesd park nyírott s összenövesztett színfalai mögé bújtak királyi mulatozásaikban. Mert ennél fejedelmibb mulatságot aztán senki se keressen, mint Vadborsóorszá'gban élni le azt, ami az életből még hátra van. Pedig igen sóik van ám hátra mindnyájunknak, mert minden hét olyan rengeteg hosszú, mint egy-egy vadboTSÓvirág- nak egész nagyszerű pompázó, boldogságot öntő élete. Igazán nem tudnám megmondani, hogy az emberek miért tartják legszebbnek a rózsát, liliomot, vagy a széles krizantémot, a karcsú gladioluszt, vagy éppen az ideges orchideát. Színe, szirma, iltatpompája persze van busán valamennyinek. De miért nem mutatkoznak be közelebbről ennek a vadborsó virágrak, mint most én teszem? Csuda! Valóságos élő csuda, melynek azért nincs mása. miért a többi virág mind kellemezteti magát, mind pózol, mind valaminek akarja mutatni magát, csak a vadbor- 6Ó nem. ö váltig az, aminek adatott. Már megtanulta, hogy a legtöbb ember azért hullatja el a tehetsége szirmait, mert a maga álbemuta- tásá.ra költi el legtöbb erejét; belül aztán sajátmagának annál kevesebb marad. A vadborsó- nafc ez a nagy tehetségre valló nagyszerű őszintesége annál meghat óbb, mert aki közelről nézi ('ha azt mondom „közelről nézi“, akkor mindig azt mondom, hogy szeretettel nézi, mert csak a szeretet tud közelii ózni minden táto- mányt), aki közeiről nézi, álmélkodva látja, hogy megvan virágaiban a szivárvány egész kiterjesztett szinlegyeizője. Van bóbitája, mely du'Coe-vörös. (Ezt a szint nem látják meg a hangyák, mert azok finomabb lények s kerülik a rikoltó hatásokat.) A vöröst felváltja a hamvadé piros, a pihegő színeknek minden gyöngédségével. Jön sárga, szirom, meg zöld árnyalatok, amint elő van i/rva láthatatlan kéz által, ha valamely idetévedt csillag sugarait felbontja a fizikus prizmája. Vadborsában, csilla gkűldte fényben egyazon soriban lépnek egymásra a színek. Mily halk csoda! Mily derengő sejtés! Ember, csillag és vadborsóvirág most együtt beszélünk s úgy értjük egymást — először értjük egymást: mind Vadborsó országban lakunk! Mikor azután a borsó színjátszása átmegy a kék színekbe, akkor a két féloldalt feltüzött fejkötő lebencse olyan, mint a pillangó himes Budapest, augusztus végén. (Budapesti szerkesztőségünktől.) Szent István napja után a mi tájainkon, a Duna medencéjéből, a Kárpátok aljáról felkerekedik a fehér gólya s óriási tömegekbe verődve téli szállására indul. Nemsokára követi a fecske is. És amint fecske, gólya érkezése jelenti a tavaszt, ugv vándorutjuk bekövetkezése az ősz kezdetét jelzi. Külső hatását tekintve, talán alig van a természetnek annyira vonzó tüneménye, mint a madár- vonulás, különösképpen a tömeges madárvonulás. Megkapja, magával ragadja a természetbarátot, a problémák százait adja fel a szakmabeli tudósnak, az ornitológusnak. Hogy olvasóinkat; a madárvonulás rejtelmeibe beavassuk, felkerestük a magyar medártani intézetet, Hermán Ottó alapítását, a világ első ornitbologiai tudományos központját. A magyar ornithológiai munka félszáz esztendő óta a fejlődésnek igen magas fokára jutott s nemzetközi viszonylatban is vezető helyen áll. Hermán Ottó halhatatlan érdemű munkássága teremtette meg a magyar omithologiát, ő és tanítványai, Chernél István, Csörgey Titusz, Sdhenk Jakab, Greschik Jenő, Lamibrechit Kálmán fejlesztették a magasba. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Hermán Ottó úttörő munkássága, agilitása talán nem lett volna elégséges, ha a múlt század második felében nincs egy királyi támogatója a madártani kutatásoknak. Rudolf néhai trónörökös nélkül alig tartana a magyar ornithologia azon a fokon, amelyre jutott. Nem véletlen, hogy az első nemzetközi ornitholo- giai kongresszust Becsben, a másodikat Budapesten tartották meg. Az intézet eredetileg központi irodája volt a madárvonulási megfigyelési hálózatnak s csak Darányi Ignác minisztersége alatt vette programjába a gyakorlati madárvédelmet is. A hálózatos megfigyelés és a madárvédetelem terén a háború előtt az Egyesült Államokon kívül Magyarország veMortensen kezdeményezését Németországban 1903-ban Thienemann, a világhírű rossitteni madárvárta vezetője vezette be, 1908-ban Schenk Jakab kezdeményezésére Magyarország harmadiknak következett a sorban. Ezek után a madárvonulási kutatás már rohamosan fölkarolta ezt a módszert s az utolsó években Amerika oly arányokban törtetett előre, hogy valósággal lehengerelte Európát. Legújabban Indiában és Japánban is megkezdték a madárjelölést s nem nehéz megjövendölni, hogy nemsokára mindenütt gyűrűznek majd madarakat, amerre csak eljutott a madártani kutatás. Legegyszerűbb a könnyen elérhető fészkek fiókáinak a megigyürüzéee, igy elsősorban a fecskék, mesterséges fészekodvakban fészkelő cinkék fiókáinak a jelölése. Már sokkal kevésbé egyszerű a kémények tetején vagy a fákon fészkelő gólyafiókák megjelölése. A menekülő gémfiókák nyomában naphosszat kell a gyürüzőnek a mocsárban gázolnia s a nádas- és rekettyefüzek sűrűjében vesenyt törtetnie. A ftókák mellett az anyaimadarakat is gyűrűzik. A legértékesebb eredményeket a testvérfiókák együttes gyürüzése szolgáltatja. A madárjelölésre szolgáló gyűrűk kezdetben alumíniumból készültek s jelenleg is ez a fém az ural-, szárnya-. Repülni készül 6 apró vútorliaváezonná változik. Kékre kéík jön, de mind mélyebb, mind leilkielbh, mind rejtelmesebb. Mikor a bor- eóviráig eléri a lila határát, elindul az ember- nem látta uiltraliila színek félé, akkor már úgy duzzad a vitorlás bóbitája, mintha mindjárt repülésre kelne s megindulna a — Végtelenség félé. Feltartóztatni alig is lehet. Az én vad- borsóvirágom ekkor már nincs az én emberi hatalmamban, miért ő tudja, hogy a karmazsin- lilán tulfinomult színeket a durva ember már nem látja meg. Ott kezdődik a finom kis hangyáik gyönyörűsége, kik a Lila színeket élük föl a természet óriási sugár-raktárából. Ez a picinyke, elezállnivágyó vadboirsó virág már nekik készíti a lámpását oly szinbirodalomban, hol mi, emberek, mind vakok vagyunk. Az egész Vadborsóvirág belevilágít abba a Mesezetett. És7ha a háború előtti Magyarország megfigyelő hálózatának térképét vizsgáljuk, a legsűrűbb pontozást Szlovenszkón és Erdélyben találjuk. Aki Szlovenszkő ornithologiáját tanulmányozni és feldogozni akarja, annak ismernie kell a budapesti intézetben felhalmozott anyagot. A gyakorlati madárvédelem terén végtelenül sokat tett az itézet a század eleje óta s ez a munka az intézet igazgatójának, Csörgey "Húsznak irányításával lankadatlan buzgalommal folyik. Madárvédelmi telepek, mintaállomások létesültek. A modern erdőgazdálkodás kiirtja a hasznos madarak lakóhelyét, az odvas fákat, a madárvédelem fó- székoduk kirakásával teremt otthont nekik. A madárvonulás megfigyelését 1908 óta Schenk Jakab, a madárvonulás problémájának európai nevű szaktekintélye irányítja.- A ma már szinte tökéletes hálózat annak a tizenhat lelkes megfigyelőnek hálózatából fejlődött ki, akik Hermán Ottó irányítása mellett 1890 tavaszán elállották a vonuló madarak útját. A madárvonulás tudományos megfigyelése alig három évtizedes. Mortensen dán ornilhológus 1899-ben kezdte kísérleteit s rendkívül eredményes módszert vezetett be a madárvonulási kutatásba: a föliratos lábgyürükkel való madárjelölést. Elgondolásának kiindulópontja az volt, hogy amig nem ismerjük vonuló madaraink átvonulási területeit és téli szállásait, addig nem haladhatunk előre. Bizonyára lelövik a vonulókat útközben is, meg a téli szállásokon is. Ha a lelőtt madáron valami jel van, akkor majd az elejtő hirt ad róla. Mortensen tehát könnyű aluminium-gyürüt tett a madarak lábára, amely életműködésükben nem zavarta őket, de a rajta levő fölirat és szám alapján valóságos útlevelet vagy keresztlevelet szolgáltatott abhoz, hogy a madár személyazonosságát, születési helyét és korát meg lehessen állapítani. kodó, mert könnyűsége miatt legkevésbé akadályozza a madarat életmódjában. Újabban vörösrézből készült gyűrűket is elkalmaznak, mert az alu- minium azoknál a fajoknál, amelyek sokat mozognak fövényekben, hamarosan lekopik s idővel annyira megvékonyodik, hogy a madár el is veszti a gyűrűt. A gyűrűt a madár lábára húzzák, közvetlenül az ujjak fölé, az u. n. „csüd“,re. A gyűrűkön a jelölő egyén vagy intézet címe van bevésve, továbbá a folyószám, amelynek alapján az intézet törzskönyvében megtalálhatók mindazok az adatok, amelyek a madár korára és származására vonatkoznak. Aki a madarat megtalálja, beküldi az intézetnek a gyűrűs lábát. A legideálisabb az volna, ha az egész madár bejönne. Nyugatnak egyik, a másik keletnek... A gyürüzési eredmények valóságos forradalmat jelentettek a madárvonulási kutatások terén, mert végre tisztázták a sokat vitatott kérdést, hogy hol van madaraink téli szállása és milyen utakon vonulnak oda. Most már tudjuk, hogy vándormadaraink legnagyobb csoportja délnyugatnak vonul, mert Olaszországba, mdylböl mind jöttürik s melybe mim! távozunk. így jöttem én lakni Vadboirto országba IS most már innét én nem is mozdulok. Még csaiS a kicsiny kapujához jutottam el, melyet téten ültettem rozsdászin tátikákkal, hoigy őrtálíljaw nak nekem, mint a katonák. Ha nem látja setOH ki, a tátikák kitátják kis oroszlán torkukat 8 elkapják a tömérdek gondot, meily úgy ra jziki ma az Élet körül, mint estenden szokott a tfa méntelem muslica a Jerikói 'lomé fürtjeiben. Ez még csak a kicsinyke kapu. De bent kezdődik nagy Vadborsóország hatalmas birodalma. Csen dálatos csöndben, nagy-nagy megértésben, szfo vek ragyogó ezernyi szimében, bóbitaezárnyop szálló gondolatiban, Vadborsóországban tanyán zunk kelten együtt: te, a Boldogság s én, aZ Emberietek. országban é6 Északafrikában telel, a gólya azonban a többiekkel szöges ellentétben délkeletnek tart, mert Délaírikában tölti a telet. A szlovenszkói gólya útját pontosan követni tudjuk. Az északi Tisza vonalán át Erdélynek tart s a Balkán keleti felén repül tova Kisázsiának, majd Palesztinán átrepülve jut el téli szállására, déli Afrikába. A délkeleti irányt azonban csupán azok a fehér gólya-csoportok tartják, amelyek a Wesertől keletre laknak. A Wesertől nyugatra eső vidékekről délnyugat felé távozik a gólya Spanyolország és Marokkó felé. A gólya vándorút ja Tízezer kilométeres utat tesz meg e szlovenszkói gólya, mig délafrikai téli szállására eljut. Sok hagyja ott a gyűrűs lábát, mert sáskapusztitó madár, Délaírikában pedig a sáskát arzénnal irtják s igy sok gólya mérgezödik meg. Augusztus húszadika táján indulnak útnak a szlo venszkói gólyák, most valahol a Maros vonalán lehetnek. November végére érkeznek téli hazájukba. Tehát meglehetősen kényelmesen, bumlizva haladnak. Bezzeg sürgős az ütjük tavasszal, amikor igazi hazájukba, fészekrakásra térnek vissza. Csupán három hónapot töltenek afrikai Riviérájukon, februárban aztán felkerekednek, száguldva jönnek vissza, napi teljesítményük 200 km. s már március derekára itthon vannak. A gólya nappali vonuló. Az öreg, tapasztalt gólyák vezetik az öregebbekből s fiatalokból álló vegyes csapatokat a jól ismert utakon keresztül a téli szállásba, éjszaka tájékozódási képessége cserbenhagyná a vezetőt. Nagy csapatokban vonulnak s bizony a rend fentartása nehéz feladat. A kisebb madaraknál csodálatos a fegyelem, a seregélyek s a fecskék minden hang vagy parancsszó nélkül egy pillanatban ugyanazt e mozdulatot, fordulatot végzik el. A gólya azonban már nagy, nehézkes, nem olyan könnyű a csapatban vonulás. Nem lehetnek nagyon közel egymáshoz, mert a haladásiban előforduló legkisebb akadály esetén összeütköznének. A gólya a problémát úgy oldja meg, hogy laza csapatokat alkot, amelyekben az egyes madarak nagyjában egy síkban vonulnak, egymástól körülbelül 10—20 m. távolságban. Ha már most valamelyik madár vonulás közben vagy las6it, vagy irányt változtat, a mögötte repülőnek elég ideje marad a kitérésre. így együtt tudnak maradni s mégsem zavarják egymást. A gólyák nem vonulhatnak ékalakban, mert igen nagy csapatokban szoktak vonulni, ezért repülési rendjük a kilométer széles és sok kilométer hosz- szu laza csoport. Ez az egyetlen madárfajunk van, amely rendkívüli magasságiban vonul. Ennek talán az lehet a magyarázata, hogy a gólya ezen a módon tájékozódik vonulás közben a követendő utat illetőleg. A vonuló gólyacsapatok idősebb tagjai ugyanis ismerik a téli szállásba vezetőt utat s azért emelkednek nagy magasságba, hogy áttekintést nyerjenek. A gólya teszi meg a leghosszabb vándorutat, amely a föld délkörének egy negyede, ö is indul leghamarább déli, melegebb tájakra. A nagy őszi költözködés beálltával azért foglakoztunk elsősorban vele. A madárvonulás problémái azonban any- nyiira érdekesek, hogy megédemlik további érdeklődésünket. Jövő cikkünkben a fecske téli szállásának rejtélyével s a többi vándormadár útijával foglalkozunk a madártani intézetben szerzett felvilágosítások alapján. Költözik a gólyamadár... Tizezerkiloméí er es uíon juí el a szlovenszkói gólya délafríkaí téli szállására Rejtélyek a madarak vándorlása körül ■ Az ornithológusok munkája a madárvédelem s a madárvándorlás megfigyelésének terén A vándormadarak nemzetközi „útlevele"
