Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)
1934-09-18 / 213. (3544.) szám
4 <I^OT-7V\ac&^-HTTOí^ 1984 s»«pÍMMhw 18, lead A. Öregdiák visszanéz..." Német diákélet negpen évvel ezelőtt Régi írásaim ralkosgatása. köziben döbbentem rá, hogy bizony negyven esztendeje annak, hegy én a greifswaídi német egyetemnek haíll- gatója vontam. És fiatalságomból sok mindenre emlékezem vissza szívesen, de erre az 1893/94. é vre a legkedvesebben. Kisváros volt akkor Greifswald. Tipikus kisváros, amelynek biedermeyer-szelleme uralkodott itt mindeneken. Maga az egyetem is tanáraival és hallgatóival beleilleszkedett ebbe a környezetbe. Voltak világhírű tanárai. Hiszen még Amerikából, Oroszországból is jöttök ide Krémért. Zöcklert hallgatni. A difteritisz-ibacil- lus felfedezője, Löffler tanár is itt működött. A német tanár típusát itt ösmertem meg; annak a német tanárnak, akinek legjellegzetesebb képviselője Kant Imánuei volt, akiről tudjuk, hogy egész életét egyetemi városkájában élte le és annak határát sohasem lépte át. A patriarkális életnek ma már ismeretlen, utolsó képviselői voltak ők. A „studentek“ is ilyen puritán módon éltek. Az egyetemi előadásokat egy világért el nem mulasztották. Kétszázan voltunk Kre- mer egy kollégiumára beiratkozva. Nem emlékszem, hogy ezek közül csak egy is órát mulasztott volna. Amikor a tanár az akadémiai negyed pontos betartásával megjelent a katedrán, — halotti csendben fogadtuk. Az előadást minden diák gondosan jegyezte és mi — akik ehhez szokva nem voltunk — szinte restelkedve vettük elő füzetünket és az erkölcsi kényszernek engedve, a német diák fegyelmezettségét, rendszer etetőt és szorgalmát egy-kettőre magunkévá tettük. Tanárok Az egyetemi tanárok között volt egy magyar származású is. Budán született és iskoláit i* Budapesten végezte. Büszkén mutogatta Horváth Mihály Magyarország történetét, amelyet mint praematiurus jutalmul kapott. Stoerck professzor, igy hívták, amint, tudomást szerzett rólunk, magyar diák óikról —* ketten voltunk ilyenek. — nyomban felkeresett, és meghívott bennünket magához. Ezután gyakran voltunk nála ebéden, vacsorán és büszkén emlegette előttünk magyar voltát. Különben jeles jogtudós volt. Házánál gyakran megfordult az orientalista nyelvek professzora is. És mi büszkék voltunk, ha ebben a társaságban a mi nagy orientalista tudósaink szóba- kerültek és bennünket kértek meg arra. hogy Vámbéry, Goldzieher stb. török-nyelvű kiadványainak magyar előszavát magyarázzuk meg. Oly meghitt volt a viszony a tanár és hallgató között, hogy egyik-másik tanárunk házánál egészen otthon éreztük magunkat. Különösen szívesen fogadtuk von Nathusius tanárunk meghívását. V. Nathusius régi porosz junk'er- cealád sarjadéka volt. Felesége jeles Írónő hírében állott. Két szép felnőtt leányuk megtestü- lése volt a női bájnak. Tiszta, eszményi lelkiviláguk. ártatlan gyermekiem vigságuk a porosz nő ideáljaiként tüntették fel őket előttünk. A karácsonyestét is náluk töltöttük. Erről tatán bővebben szólok. Karácsonyeste — idegenben Mi is afféle régi világiból való fiatalok voltunk. Bizony, keservesen esett nekünk, hogy a karácsonyestét messze idegenben kell tölte- nfink. S még hozzá egyedül. Társammal együtt ugyanazon házban laktunk. A városka, házai már úgy épültek, hogy csaknem mindegyikben volt diáklakás is. Ez ott egy szobából, egy alkóvból állott, ez utóbbi volt a hálószoba, itt volt a mosdó vízvezetékkel. Egy ilyen diákiaká- eért egy évre 150 márkát fizettünk. Mi két magyar diák tehát elhatároztuk, hogy a karácsony- ostét az én lakásomban együtt ünnepeljük meg. A kis karácsonyfa feldíszítve ott állott már asztalunkon. Ahogy azonban a Szentestére gondoltunk, rászállott lelkünkre a bánat. Elfogott a honvágy. Ilyen hangulatban kaptuk meg a meghívót v. Nathusiusékhoz. Képzelhetni, milyen nagy volt az örömünk. Hiszen egy családban ünnepelhettük meg a Szentestét. Natbuftiusék csinos emeletes villája ezen az estén ünnepi fényben ragyogott. A tanár ur fogadó szobájában gyülekezett velünk együtt a tíz vendégdiák. Innen mentünk át a nagy fog adóterembe ahol a, család tagjai melegséggel, szerel ette! fogadtak. Pillanatokra otthon éreztük mi is magunkat és a kölcsönös üdvözléseik után körülnézhettünk. A hatalmas ikaxámceoryfa, az ösgermán szent fa, telve mindenféle dísszel, á szent jászol a gyermek Jézussal ünnepélyes érzéseiket keltett, de egyszersmind elfogódottakká is tett bennünket. S miután együtt volt a „család", a „családfő" felolvasta a karáesonyestének örö'kezép történetét a bibliából, imádkozott s aztán előhívta kisfiát, egy magas székre állította 6 mi mindannyian körülvettük a gyermeket. S erre a kisfiú édesanyjától zongorán kisérve egy bűbájos, lelkes, megragadó karácsonyi ének első versét énekelte el csengő hangon, gyermeki közvetlenséggel s utána a többi versszak okát együtt az egész társaság. Ahogy az ének végétért, élesen megszólalt a folyosó csengője. Mire Nathusius azt mondja kisfiának: — Menj csak ki, nézd meg. ki csenget? A gyermek szalad engedelmesen kifelé! Csakhamar azonban halljuk örömkiáltását. Az ajtó feltárul és Íme, a postás, helyesen a- postásnak öltözött inas posták öcsit tol befelé. Igen, egy kis kocsit, telve mindenféle csomagokkal. Ez itt a Jéz-uska ajándéka. Bennünket is nógatnak, keressük ki a magunkét. És amikor nem találjuk, két bájos leányka jön segítségünkre. Csomagomat — azon melegében — igy kívánják, ki. is bontom. íróasztalra való papír- sulyozó volt kristáiyüvégből. Greifwald képével. És a csomagban van még valami; egy szép vers női kézzel Írva: Ha el is megyek innen, vissza szép hazámba, ne felejtsem el soha e várost. Nagy az öröm mindenfelé. A Jézuska örömrózsáikat fakaszt a mi arcunkra is. Az öröm zaj után az ebédlő várta minden jóval a vig társaságot. Aztán megint visszatértünk a. fogad ót ereimbe, ahol] jó kedvben, gyerekes tréfákban Nathusius járt elől. Zongoráik iséret mellett megszólal az én magyar 'kollégám kezében a hegedű és a sok szép magyar nóta meghódította a német női sziveket is. Burschewschaft sör A német szereti a társaságot. Amint mondják. ahol három német összeül, máris egyesületbe tömörül. így volt ez a mi városkánkban is. Az egyetemi hallgatók egyeeületeinieik nem volt se szeri, se száma. A Burschensc'haftok és Verőinek minden fajtája megvolt itt. Mi csak egy ilyen egyesületbe léptünk be: a Guáilelmiá- ba. És pedig ebbe azért, mert a magyar hallgatók emberemlékezet óta ennek voltak a tagjai. Minden szombat este .,Kneipe"-re mentünk a Guiielmiálba. A kneipék tulajdoniképpen barátságos összejövetelek voltak, azonban itt is érvényesült a német fegyelem és szervezettség. Az asztalion ült a praesidium, minden jelvényével feldíszítve. Minden vezényszóra ment itt is. Még a jókedv hamisítatlan jele: a dalolgatás is. A praesidium katonás vezényszavára felütöttük a Kommerebuch-ot és. lehet mondani, parancsszóra énekeltük el a praesidiumtól kijelölt éneket. így dalolgattunk aztán egész este — persze. sör mellett. Ha valakinek egészségére poharat akart üríteni a társaság, ez különös formák között történt. A praesidium feláll ekkor a többi funkcionáriussal és katonás keménységgel vezényel: Silentiuim! Amire mindenki felpattan helyéről s merev vigyázzállásba helyezkedik. — Sunt die Stefié praeparirt? — hangzik a kérdés a praesidium részéről, amire mindenki megragadja söröskorsóját és harsányan felel: Sunt. Ezután a praesidium ünnepélyesen vezényel: Ad exercitium sailamandri! Most, a Comimilitók söröskorsó jukat a feli köszöntött tiszteletére lelkesen dörzsölik az asztallapjához, vezényszóra kiürítik és aztán csattogásba ütö- getiik az asztallapjához. Végül a praesidium engedélyt ári a leülésre. Ilyimódon: Salamauder ex. Silentium ex. A Salamander ősi német diáikszokás, amelynek 'értelme, keletkezése ismeretlen. Úgy hallom, hogy ezeket a diáké zokás okát, valamint véres rneiizuráikat a világháború elsöpörte. A menrzurák, ezek a diálkipáiibájok csakugyan bairbár dolgok s nem a mai viliágba valók. De sok német szokás végtelenül kedves volt s kár érettük, ha csakugyan megszűntek. Egy kis tengervíz A mái sport és turisztika még csecsemőkorát élte. A fáucórák és korcsolyázás volt dihriai Gömöry János vatbain ekkor GrelfswaMiban is. Na és az úszás. Közel volt a tenger. Érdekes, hogy leányitársaiságba nem jártak a diákok. Feltűnésit keltett volna ebben a puritán Világban, ha például diákok leányokkal sétálgattak volna az uccán. A mai korzózás ösmeretlem valami volt Greifswaldban. Leányok gardedám nélkül nem is mutatkoztak Leánydiákok nem voltak, így hát nem csoda, ha a diákok tanulmányaik komoly végzése mellett szabad idejüket egyesületeikben töltötték, ahol naivan tréfás jeleneteket, kisebb lélekze tű színdarabokat adtak elő; persze a női szerepeket is fiuk játszották. A főmulatság a sörözés volt. Nyers férfiasság a meozurákban nyert kielégülést. A természet szépségeiben azonban szerettek gyönyörködni. így a tenger játékában. Egy alkalommal viharos, zord novemberi napon a háborgó tengeri mentünk megnézni. Wiek bolaszfalu volt utunk célja; de ide el nem jutottunk, mert köziben a vihar .erősödött,/ a tenger kiöntött és elzárta előlünk a falut. Helyzetünk mihamar veszélyessé vált, mert a hullámok mögöttünk is elárasztották a po- ménániai eik irőnaságot. A mezei utat szegélyező jegenyefasor volt a uiegmentőuk- Térdig vízben, kivágott fadoroogok segélyével egyik fától a másikig ugrálva vergődtünk ki a hullámoktól ostromolt országúira és kimerülve, agyonifázva jutottunk haza. „Nem a Tiszapartján.. Szerették a diákok a közeli falvakba kirándulni és a néip mulatságaiban is résztvenni. Egy szép téli napon késő déltután igy rándul- tain én is ki diáköismerőseimmel Neubausba, ahol a fából épült vendégfogadóban táncmulatság volt. Amikor mi odaértünk, már javában folyt a mulatság. A falu sízépei a fal mellett elhelyezett lócákon egymás mellett ültek és kötöttek. Igen isteni flegmával kötötték és kézimunkáztak, szemlesütve, világért fel nem tekintve az aszataloknál sörezgető gavallérjaikra. Ám, ha táncba hívták őket. látható örömmel tették le kötésüket. É;s amikor a tá- nyérsapkás diákhad berontott ebbe a társaságba, a sok szőkefejü pomeirán leány mosolyogva, izegve-mozogva adott jelt kellemes 'meglepetésének. Nem úgy a falai legényei, akik ellenséges indulattal fogadták uj vetély- társaikat De a mi diákjaink erre ügyet sem vetették, asztalt foglaltak, sört rendeltek, s mihamar ott keringtek ők is a „parketten". A leányok láthatólag élvezték a helyzetet és ez a legényeket érthetően bő szí tette. Kirántották, kinyitották hosszú zsebkésüket és ezzel ütötték a taktust az asztal szélén, kisérték a Nagyszöllős, szeptember 17. (Saját tudósitónktól.) Nagyszöllős közönsége két nap óta egy érdekes, de kis híján végzetessé nem vált, szerelmi kalandon mulat, amely szombaton délután játszódott le a Tiszaparlon. K. B. csapi fiatalember nagyszötlősi rokonainál volt látogatóban és szombaton délután kiment a Tisza-hidikoz fürödni. Hamarosan megakadt szeme a homokban sütkérező B. R. nagyszöllősi leányon, aki szintén egyedül fürdőzött. Valami ürüggyel sikerült megismerkednie a csinos leánnyal és hamarosan heves udvarlásba fogott. A hölgynek eleinte tetszett a játék, későbben, amikor az ifjú mindinkább tolakodóvá vált, megelégelte a dolgot, és falképnél hagyta a fiatalembert. A leány a íhid alá a partra Iheve- íredett, amely legalább négy méter magasan van a viz színe fölött. Az esel „hőse" nem adta fel a reményt, követte gyorsan fel lobbanó szerelmének alanyát és megpróbálta tovább szövögetni a ba-. rezesbandát. Ennél nagyobb ibafl azonban, nem; történt. A diákok HUedelmieeem. viaeáked’te’k: és miután, a falu legszebb virágait megtérései- tattáik, aminit Jöttek, olyan szegesen ól is távoztak. Paprikás pörkölt Nekünk volt egy társaságunk, amely minden vasárnap d- u., jó és rosisz időben, kirándult Eüsenhainba. Gireilfl&waM a tengertől két kilométerre fekszik. Ezt az utat gyalog tettük meg mindig. A tengerparton csodás, szép töügyendő terült el és ennek mélyén fekszik Ellsenhain. Egy magányos nyári vendéglő, melynek azonban télen ds ott lakik a gazdája. Én a séta miatt szerettem e kirándulásokat A társaság lelke, vezére egy Ő9diiák volt. Negyvenöt szemeszterével ezéniora az egész német diákvilágnak. Végig hallgatta az ösz- szes fakultásokat és huszonkét 'és fél éves diákmultija dacára sem tudott megválni a diákélettő1!. Ganzauge — így hívták — végtelenül szeretetreméltó, bohém agglegény voflit, passzióból dliákoskodott. Kis birtoka Gireifs- wald közelében gondtalan életet biztosát ott számára. A magyar diákokat nagyon szerette. S amikor az otthoniról kapott szegedi paprikával egyikben az őstőlgyerdőben pörköltet, gu- lást főztünk, szalonnát pirítottunk, hogy-hogy nem, ezeket az ételeket is megkedvelte. Madame Rosenthalit, akinél étkeztünk, mindig nyaggutta, főzzön már ő is egyszer pörköltöt. A tiszteletreméltó asszonyság, aki büszke volt főztjére és szerette diákjait, a Kodhbuóh alapján ezt egyszer meg is kísérelte; u. i. a patikából sikerült neki paprikát szereznie. Még ennél infernálisabb ételt sohasem ettem. Az Elisenhainiban is voltak ünnepélyes kneipék, mikor Gamzauge volt a presidium, Volt kiiűlön dalunk is, a Haiulied, amelyet a Gaudeamus igitur dallamára zengedeztünk. Na, de nincs hely arra, hogy minden kedves emlékemről itt megemlékezzem. így Rügen- szigeti kirándulásainkról. Hiszen ez a paradicsom ott van a greilfswa'lni öböl száljában. Ma már világszerte ösmerik. Orampas-Sasndta és Stubenkamimer között levő kréftasziklák vakító fehér fényükkel a tenger Mól, mapífény- ben nagyszerű látványt nyújtanak. Stuber- kammer felett pedig a tölgye rdőbőíl kitekinteni a szabad tengerre, isteni látvány. * Sokszor gondolom, milyen jó volna még egyszer 'bejárni ezeket az emlékektől megszentelt drága helyeket. Bemenni az egyetemi könyvtárba és 'leülni kedves helyemre; megebédelni Madame Rosenth álnál, rágyújtani a mindig szives Haberleimné trafikjában, vagy sétálni, álmodni holdifény mellett a Wallban s hallgatni a fülemülék énekét; berlini kirándulás leányokkal, ibolyát szedni a Haán tölgyei között, imádkozni az öreg Marienkircbe gót oszlopai alatt. Élni önfeledten mégegyszer az ifjúság tavaszát. Mind e sok jóból nem maradt semmi, csak az édes emlékezet. Jobb hát, ha nem megyek többé Greilfswaldba. Illúzióimat sz ét tépné annak mai képe. A vti- lághábom, a modem élet eltiporta azt a régi világot, amelyet ott megösmertem és olyannyira megszerettem. rátság fonalát. B. R. kisasszony először felszólította, hogy hagyja békében, mert különben segítségért kiált, K. B. azonban nem hagyta magát ilyen egyszerűen lebeszélni. Mikor azután szóval és tettel egyre egyértelműbbé vált, az erélyes hölgy — nem tudván máskép szabadulni — meglökte a hevesvérű udvariét s az egyensúlyát vesztve a magas partról belezuhant a mély vizbe. A hölgy igen jól mulatott a tréfán, azonban hamar elmúlt a jókedve, amikor látta, hogy a vizfocmártott udvarló egyáltalán nem tud úszni cs fuldokolva kiáltoz segítségért. Szerencsére két fürdőző fiatalember volt a közelben, akik a póruljárt fiatalember segítségére siettek és heves küzdelem után kihúzták a partra. A városban hamar híre terjedt a különös udvarlási kalandnak és az emberek jól mulatnak a póruljárt tolakodó gavalléron, r Vizbeesett a tiszaparti kaland Egy nagyszőllösi leány n Tiszába lökte hevesvérű udvarlóját, aki majdnem megluHadt a mély vízben
