Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)

1934-09-16 / 212. (3543.) szám

'PPAC.MMAGS’ARHTRLai? 1934 szeptember 16, vasárnap. A földgömb ráűlnmlelkéi érzik neg a „varázsvesszősök" Irta: Neuhauer Frigyes mérnök Még nincsen egy hónapija, hogy Tü'köryné meghalt, aki egyike voilt a világ leghíresebb forráskutatóinak. Híressége nemes verető, akárcsak finom lénye, és hozzá nem ér fel a „varázsvessző" időnként keletkező divat* korszakainak vásári légköre. Ily divat alkalmából számtalan „médium" bukkant fel, akik földalatti források és ter­mészeti kincsek irányában látszólag különös érzékenységgel rendelkeztek, akik nagyrésze azonban távolról sem a tudománynak vagy földalatti értékek felkutatásának az üdvét szándékozott szolgálni, hanem saját zsebük­nek az üdvét. A divat e garázdálkodásainak mégis megvolt a jó oldala is, mert ilyenkor komoly és józan kutatók igyekezték a vissza­élések, ostobaságok és csalások felburjánzó tömegéből kihámozni azt a kevésszámú, két­ségtelenül hiteles adatot és esetet, melyet a varázsvessző körüli igazság felismerésének és következtetéseknek céljaira fel lehetett használni. * Másfél évvel ezelőtt nagy feltűnést keltett hatalmas uránérctelepeknek az északi jeges tenger kanadai partján való felfedezése, mely a napi figyelmet ismét a varázslatos rádium­ra irányi tóttá. Az emberiség birtokában mind­össze csak egyetlen kilogram rádium van és a rádiumsugarakat mesterségesen mindmáig sem sikerült előállítani. Ezért rádiumtartalmu földrétegek utáni kutatáshoz és felfedezéshez sokkalta nagyobb romantika fűződik, mint bármily gazdag aranymezőkhöz vagy bármily óriási gyémántok kiásásához. Ezen a téren rendkívül jelentős és érdekes leletről számolt be körülbelül két és fél év előtt W. Wemadsky, az ismert geokémikus. Ő és munkatársai úgy találták, hogy a novo- grosnoi ásványolaj terület talajvizei sokkalta rádióaktivábbak, mint a leghíresebb gyógy- és termálforrásoké. Ezt azzal magyarázza, hogy a kőzetek rádiumtartalma a termőiföld- déválás folyamatánál a humuszba kerül és ott a humusz élővilága (férgek, giliszták, bak­tériumok stb.) életfolyamatának speciálisan fontos tényezője gyanánt ezekben az alacsony- rendű szervezetekben felhalmozódik — a „felhalmozódás" alatt természetesen csak annyi értendő, hogy ha egymillió köbméter (2—3 millió tonna) kőzetben 1 gramm rádium van, úgy ugyanannyi súlyú élőszervezettömeg talán 10 gramm rádiumot tartalmaz — amit az is bizonyít, hogy az apró lények marad­ványainak nagy tömegét tartalmazó mély­tengeri iszapoknak rádiumtartalma szintén magas — és az ásványolajfurások talajvizé­nek rádiumtartalma is azon élőszervezetek­nek köszönheti eredetét, melyeknek rothadá­sából a nyersolaj is képződött. Amennyiben földünk többi nagy nyersoilajterületeinek vizei is hasonló nagy rádiummenyiségekkel rendelkeznének, úgy az emberiség talán a drága sugárzó anyagnak egy uj forrásához jutott — mert habár amaz orosz mélyforrá­sokban egy tonna vízre ezerszer kevesebb rádium jut, mint az uránérc egy tonnájára, ezzel szemben azonban a vizet be lehet páro­logtatni, a rádiumtartalmat ily módon erősen sűríteni és ezzel a rádium kivonására alkal­massá tenni. Azonban még kérdéses, hogy ez a sűrítés és a belőle adódó további elő­állítási módszer versenyezni fog-e bírni az uránércből való gyártással. De ettől függetlenül az orosz vizek talán nagy érdekkel fognak bírni az orvostudomány számára — hiszen ismeretes, hogy némely termálfr- Tyógyhatásának a nagyrészét a víz rád almának köszönheti, minit pél­dául a \ uirü pöstyéni viz (bár rádium­tartalma sokkal kisebb, mint az orosz mély­vizeké, a gyógyhatás azonban természetesen a víz egyéb összetételétől is függ). De különösen figyelemreméltóan érintik az ilyen magas rádiumtartamu vizek a varázs- vessző problémáját. A háborús évek alatt a hadvezetőségek minden eszközzel azon voltak, hogy a hazai talajnak mennél több olyan kincsét fedezzék fel, melyeken valamilyen vonatkozásban a külföldi behozataltól való függetlenség mú­lott — és akkor a varázsvessző is különösen divatba került, ami persze sok visszaéléssel is járt. De, mint már mondottuk, megvolt ennek a jó oldala is. Néhány józan kutató, bárha szkeptikus volt, a dolognak tudomá­nyos óvatossággal járt utána és — vizsgála­ta ík eredményeképpen mra a meggyőződésre jutottak, hogy a részben jóhiszemű, részben csalárd varázsvesszőesetek tömegében egy szemernyi tudományos igazság is rejlik, té­nyek, melyeket rendszeres munkával a tudo­mány fénykörébe lehet vonni. A „varázs- vesszőnek" iigy ima már hivatalos tudományos irodalma is van. A varázsvesszőjelenségeket kőzeteknek kisugárzásaival kísérelik ma magyarázni. Itt persze csak nagyon átütő­erős sugárzások jöhetnek tekintetbe, mert megfontolandó, hogy két-három méter vastag földrétegek még a ,,legkeményebb" rádium- sugarakat is már szinte teljesen elnyelik. Azonban a rádióaktiv folyamatoknak gáz- alaku termékei is vannak — igy például maga a rádium is két nemes-gázra bomlik fel: a hé­liumra és nitonra — ezek lassankint a leg­nagyobb mélységekből is felhatolnak a föld- színig — és miután a niton-gáz még nem az át alakul ásóknak a végső terméke, hanem maga is rádióaktiv sugárzásoknak forrása és tovább bomlik, ezért a mélységek sugárzását úgyszólván a földlfelszinire szállítja. A rádió­aktivitás e vándorlásának egyik nagyon szem­léletes bizonyítéka némely amerikai 'föld­gázelőfordulás magas héliumtartalma — ez a héliumtartalom egyben összefügg a nyersola­joknak fent leirt rádiumos vonatkozásával, mert ezek a földgázok semmi egyebek, mint a belső földmeleg és bomlási folyamatok foly­tán felbomlott myersolajtömegek. Ez „elgázosodott" rádióaktivitás következ­ményeképpen tehát nagyobb mélységeknek a varázsvesszőire való hatása is érthető lehetne. Bár e hatásnak mikéntjéről ma még semmi közelebbit nem tudunk. Ma még csak úgy Komárom, szeptember hava. Két komáromi mű­vész lakik Komáromban, akiknek a sors szintén nem juttatott tündérpalotát. Sőt, még csak műter­met sem. Sok ide-odatervezgetée után maguk építet­ték fel a maguk műtermét s ma már azokban dol­goznak, nagy hittel és lelkesedéssel. A város két ellenkező szélén áll a két, lakásos műterem, a szob­rászé a Tisztviselőtelep mellett, a festőé a Temető szomszédságában. A szorgalom, a művészet fanati­kusai építettek maguk fölé tetőt. Szépen, csendesen, minden nagyobb feltűnés nélkül. A szobrász Berecz Gyula, kitűnő szobrász, számos hadiemlék alkotója, tervezője szép síremlékeknek s megmin- tázója gondos Jókai-szobroknak. Együtt volt műter­me a festővel a Kultúrpalota manzárdján, de, hogy a Kultúrpalotának is szüksége van a helyiségekre — múzeumát akarja átrendezni s gyűjteménye egyré- szének szüksége van az ejcneleti helyiségekre is, — a festőnek s a szobrás^s el kellett hagynia kedves tanyáját, a „Kultur" emeletét. Műterem nélkül ma­radlak s bizony, művészembernek nagy kérdés, hol alkothat tovább? Hosszú utánjárásba került, Berecz Gyula egy kis telekhez jutott, a város juttatta hozzá. A telek már meg volt, — de hogyan épül fel a ház? A művész két keze munkájával emelte a házat. Sok szives segítője volt, de a művész maga is ott vakolt, emelte a téglát, illesztette be az ajtókat s a régi templomi abla­kokat, amelyeket szívességből kapott, ötletes módon osztotta több részre a hatal­mas ablakokat s tette modernné a kockaház falában. Most már áll a ház. A művészember ötletessége, találékonysága minden sarkából kitűnik, még nyá­ri „fürdőtelepet" is létesített nagyszerű lelemény­nyel a kis udvaron s „privátlakást" a műterem tete­jén. A kis telken két ház is épült a művész két ke­ze munkájával: komoly lakóház s műtermi rész. Persze, részletekben épül, amint a művész anyagi helyzete s ideje megengedi, — ma még testetlenek az ablakok s vakolatlan a ház oldala, de benn már kellemes nyugalom fogad s egy szivesszavu szobrász, aki elérte, hogy végre saját maga hajlékában lehet. ügy, ahogy ő azt magának felépítette, felhúzta s ahogy az anyagot összeszerezhette. Nem kell félteni ezt a magyar fajtát, még ha művész is . . . A műteremben sok megkapó, nomesformáju szo­bor. Hadiemléktervezetek, síremlék-vázlatok, né­hány komoly s finom tanulmányfeij, Jókainak kitü­nően sikerült mellszobra, néhány portré-megrende- (1lós. Ila akarod: gipszben, bronzban, vagy olajban... tudjuk, hogy radiumsugarak az emberi testre nem oly hirtelenül hatnak, mint azt a varázs­vesszős jelenségek a kutatott talaj feletti jár- kálásűáJ. mutatták. Annyi mindenesetre bizo­nyos, hogy a földsugárzás többékevósbbé hozzájáirul a levegő ionizációjához és Des- sauer majnafrankfurti tanár felfedezései nyo­mán azt is tudjuk, hogy ennek a gyenge, de állandó légelektromosságnak fontos fizioló­giai szerepe van, mert az egyes vidékek klímájának egyik lényeges alkotótényezője. A földsugárzás és vele együtt a levegő-ionizá­ció is a talaj egynémely helyein, érctelepek, rádióaktiv vizerek vagy például nagyobb üregek hatása alatt ugrásszerűen változhat. Ha imármostan a levegő-iónok között egyen­súly alakul ki az egyik iónfajta javára (például a pozitiv-elektromos számára), ami­nek különböző és az illető helyen állandóan hatékony okai lehetnek, úgy el lehet képzel­ni, hogy sajátos érzékenységű emberek, kik kellő tapasztalattal és tárgyilagossággal ren­delkeznek, ilyen lokális „klímaváltozásokat" meg tudnak érezni. És ezzel a földgömb lelkét érzik meg. Mert mai tudásunk szerint a föld belsejé­nek rádióaktiv bomlásfolyamatai tartják már számtalan millió év óta meg a föld belső me­legét, melynek következményeképpen már 50 kilométer mélységben a föld óriástömegei végig 1500—2000 fokos hőségben izzanak, pe­dig a föld állandóan sugározza ezt a meleget a világűrbe. A geológia összes eredményei megegyeznek abban, hogy az első óceánok és az első földi élet már néhány milliárd éves, már pedig ez alatt az idő alatt a földgömbnek már tízszer is ki kellett volna teljesen hülnie. A Nap-nak belsejében rádióaktiv folyama­tok sokkal óriásibb méretekben mennek vég­be, mint földünkön: a héliumgáz a Nap lég­körének egyik jelentős tényezőjét teszi ki, pedig földünkön igen gyéren fordul elő. Az izzó Nap-kohó ezért még billió esztendőkön át fogja sugározni az Űrbe tónyét és melegét, — akkor is, amikor bolygónkon az élet már régen kialudt. Most készítette el a köztársasági elnök szobrát is Berecz Gyula. Ami azonban a belső Bereczet adja: azok a szin­te spirituálisán ható szobrai, a Médium, — talán legsikerültebb alkotása bereeznek — aztán a Honta­lan, — ez megdöbbentő, „korszerű" és időszerű alkotás, nagyon kifejező, lélekrázó. A művész egyéni életének kálváriáját öntötte gipszbe. Itt van a Si­ketnéma, — amely most készül s a mely komorsá­gával egy különös életsors nagyszerű kifejezője, érvényre juttatója. A művész eget kér, tehetségét őszéntén megmu­tatja s — kapott helyette adóintést, jövedelmi adóra. Különös játéka a művészek életének: az a tény, hogy önmaga épitette fel, két keze munkájával, nagy nehezen ajándék felszerelésiből a kis házat, azt a tudatot ébresztette a hivatalokban, hogy a művész­nek jövedelme van ... Ez a feltételezés minden­esetre nagyon -tetszik a művésznek s most azt sze­retné megmutatni, egyelőre még nem jelentkezett Mecénások segítségével, hogy van még munka a magyar szobrásznak ... A müteremház azonban áll s büszkén hirdeti a magyar művész élniakarását, akadálygyürését, hitét, tehetségét. A festő Nagy Márton. Érdekes, különös modern képei van­nak, amelyek fölött rendszerint vitatkozni szokott Komárom. Nagy Márton azonban a vitáktól függet­lenül éli a saját maga által kitűzött célú életét s egyre újabb irányokat keres. Ő is otthagyta a „Kul­túrát és házat épített magának. A ház kockaalaku, egyemeletes fehér épület, a ré­gi családi ház tetején . . . Öreg házon uj kocka: valahogy igy fest Nagy Márton műterme, amely­nek minden falán szintén ott van a művész lelemé­nyes kezenyoma, s ahogy a régimódi falépcsőn Tel­in együmlc a „mo-* lm" képekkel felszerelt műterem­be, itt is megcsap az a különös hangulat, amelyet csak befelé élő ember körül tapasztalhatunk. Ha megunja a festést, hegedül, vagy tanulmányt ir. Képei, mondom, sok vitát provokáltak. Ha sza­bad igy kifejeznem magam: művészete „szociális művészet" s az élet elesettjeit szereti ábrázolni ö is, mint Berecz. Talán egész lelki habitusára nézve jellemző az a képe, amely most fenn van Pesten, kiállításon: a szegény gyermekek kívülről, vágyva nézik a fényes kirakatokat, s orruk odalapul az üveghez. Nagy Márton érdekes, egyéni elgondolását, sajátos művészetét nem mindig követi tömegsiker. De a művészt azért csak megy a maga utján. S a napokban nagy öröm© lett; ■ _ soronkivül vették be képeit Budapesten az >,ő®« tehetségek" kiállításán. Már javában állott a pesti, nevezetes eredményű 6 igen népszerű kiállítás, amikor Feszty Masa, aki mostanában Komáromban tartózkodik édesanyjával, látogatást tett Nagy Márton műtermében s megtett szettek neki az érdekes képek. Feszty Masa felkarolta, jószivüe® Nagy Mártont s egy levél kíséretében felküldötte Nagy Márton képeit Pestre, Bálint Jenőnek. A képek nagy érdeklődést váltottak ki s Nagy Már, tón képeit utólag a falakra függesztették. A mi vidékünkről Nagy Márton az egyetlen, akinek négy képe, mint „őstehetségé", már Pesten lóg a mostani kiállításon. A kiállítás vezetősége gratu* Iáit a művésznek, elkérte életrajzát, minden fon­tosabb adatát: az őstehetség befutott. Ez a legutóbbi napok művészi szenzációja Komá- romban. Feszty Masának lehet köszönni, akiben igazán nagy jósziv lakozik. Nagy Márton pedig nyugodtan tudomásul vette sikerét s továbbfesteget. Ha megunja: hegedül. Kevés a Mecénás mifelénk . . . SZOMBATHY VIKTOR. Decemberre várható Tahy Ábris plébániájának betöltése Ruszinszkó katolikus magyarsága bízik a megfelelő megoldásban. Ungvár, szeptember 13. (Rusziniszkói szer­kesztőségünktől.) Tahy Ábris apostoli kor­mányzó halála után összeült a kormányzó ta­nács és az apostoli kormányzóság ügyeinek ideiglenes vezetésével Szvoboda Ferenc jenkei róm. kath. főespere6 plébánost bízta meg, mi­vel Fibiger Sándor dr. címzetes kanonok, pá­pai prelátus, volt kormányzósági vikárius, hajlott korára való hivatkozással a kormány­zóság ügyeinek további vitelére nem vállalkozott. Ugyancsak gondoskodás történt az ungvári róm. kath. plébánia vezetéséről is, melyet szin­tén Szvoboda Ferenore hárította a kormány­zótanács, aki igy egyszemélyben vezeti úgy az ungvári plébánia, mint a ruszinszkói apos­toli kormányzóság ügyeit. Az ungvári plébánia végleges betöltéséinek ügye azonban ezzel nem fog halasztást szen­vedni, mivel az apostoli kormányzódielyettes máris ki­irta a pályázatot az ungvári plébániai java­dalomra. A pályázati határidő szeptember végén jár le, úgy hogy a kormányzótanácsnak már október hónap folyamán módja lesz a pályázók közül a jelölést megejteni. Mivel az ungvári róm. kath. plébániai java­dalom az erdőikincstár, illetve a földmivelés- ügyi minisztérium kegyurasága alá tartozik, a földművelésügyi miniszter, illetve újabb ren­delkezés szerint a ruszinszkói országos elnök fogja a plébánosi kinevezés kegyúri jogát gyakorolni. A kormányzótanács a beérkezett pályázók közül hármat jelöl. Az eddigi szokás szerint a kegyur mindig az első helyen jelölt pályázót nevezte ki, újabban azonban az illetékes mi­nisztérium ettől a szokástól eltért és a jelöltek közül azt nevezte ki, akit politikai tekintetben a legmegfelelőbbnek vélt. A • ruszinszkói kath. közvélemény feszülten figyeli az ungvári plébánia betöltése körüli fejleményeket. Ez annál Í6 inkább fontos, mivel az ungvári római kath. plébános van hivatva a ruszinszkói apostoli kormányzói széket is betölteni, nem lehet tehát közömbös Ruszinszkó legtá­volabb vidékén lakó katholikusságra sem, hogy ki kezébe fog kerülni a ruszinszkói ka- tholikus hívek legfőbb lelki vezetése. Remélhető, hogy a római szentszék és a ruszinszkói politikai hatóságok meg fognak egyezni a plébános személyében s igy az ungvári róm. kath. plébános és a ruszin­szkói róm. kath. apostoli kormányzó‘tovább­ra is egy személy marad. Ha a kormányzótanács a jelölést októberben megejti, remélhető, hogy decemberre Ungvár- nak uj róm. kath. plébánosa lesz. — Megfogta a rosszul szigetelt yillanydrótot —* agyonütötte az áram. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: Baruch Mihály 60 éves bazini szőli iőmüves tegnap lement a pincéjébe s amikor a vil­lany lámpát meg akarta gyújtani, kezével véletle­nül a drótot érintett-e meg. Úgy látszik a drót szi­getelése hiányos volt, mert Baruchoí a villanyáram megölte. Mire rátaláltak, már halott volt. — Robbanás egy angol gőzfiirésztelepen. London­ból jelentik: Egy loirioi gőzfiirésztelepen sulyos rob­banás történt. Az épület, amelyben a robbanás tön, tént, romokban hever és ezideig három holttestet s tizenkét súlyosan sebesült munkást húztak ki a romok alól. Attól tartanak, hogy a katasztrófának még több áldozata van. Egy szekér, melyet ökrök húztak, a robbanás erejétől negyven méterre r*­Komáromi művészeti, akik magok építik föl hajlékukat Berecz Gyula, a „Hontalanok" szobrásza s Nagy Márton akinek képei az „Őstehetségek" pesti kiállításán sikert arattak 8

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom