Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)
1934-09-16 / 212. (3543.) szám
'K^GM-AWfoR-HTELSA 1934 szepteuilb'eír 16, vasárnap. BESZÁMOLÓ írja: Sándor Imre A kilyukadt gyermekcipő Megejtő gondolat egy tudományt aszerint értékelni, milyen emberek foglalkoznak vele. Legutóbbi tapasztalataim hajlamossá tesznek az ilyen éntökeiőisire és sietek közölni, hogy a pszichotechnikát nagyon életképes, sőt életvidám tudománynak tartom. — A pszichotechnika még gyermekcipőiben jár, ezek a cipők azonban már kilyukadtak;, — mondta a tegnap esti társaságban az egyik magyar résztvevője a most Prágában ülésező kongresszusnak. Egy népszerű és jellegzetes prágai sörkertben voltunk együtt a magyar- országi kiküldöttekkel, és az az ur, aki a lesújtó és vidám aforizmát mondta a saját tudományáról, ezenkívül csupa szellemes és jókedvű dolgot mondott és a legzamatosabb viccekkel tarkította a társalgást. Vidáman telt el az egész este. Alig éreztük, hogy komoly tudósok között vagyunk, csak azt éreztük, hocry kitűnő emberek társaságában vagyunk. A cikázó társalgásban itt-ott fejbek ól int ott bennünket egy-egy erős megállapítás, egyébként azonban tréfa, ugratás, noha kissé kemény, de mindig egészséges és lendülő humor izálás siettette az est múlását. Fiatalság és jókedv áradt a pszichotechnika tudósaiból, akik mind vezetőállásokban, praktikusan és felelősséggel gyakorolják a fiatal tudományt. Az volt az érzésünk, hogy társaságban is megbuktunk a pestiekkel szemben, akik elöntöttek bennünket- a magyar kedvesség és ötlet esség frissítő zuhat agával. Ráeszméltünk, hogy megkomorodtunk és elsava- nyodtunk és vendégeink lesajnáltak bennünket. — Nehéz lehet ez a kisebbségi sors, — mondta az egyik tudós, aki később a mulatóhelyen, ahová mentünk, felkért táncolni egy cseh hölgyet, akivel egy szót sem tudott beszélni. Az egyik jókedvű ur, a budaipesiti villamos- társaság, a Beszkárt pszichotechnikai intézetének megteremtője és vezetője, előhúzott az aktatáskájából egy bekötött, gépírásos, vastag füzetet, amely a pszichotechnikai osztály eddigi működésének ismertetését tartalmazta. Fényképek és diagrammok tarkították a rendkívül gondos és tiszta munkát. Az ur gyorsan keresztüllapozta előttem az egész vastag könyvet és néhány perc alatt elmagyarázta tartalmát a fényképek és ábrák segítségével. Az első oldalon fénykép volt a pszichotechnika előtti időből, a kép villamoskocsit ábrázolt összeütközés után. A kocsi perromja teljesen beherpadt, a vezető meghalt. A könyv utolsó oldalán egy diagramm volt, amely mutatja, hogy a psziohotecboikailag vizsgázott vezetők alig fél annyi gázolást követnek el, mint azok, akik csak a hatóság előtt vizsgáztak. Megnyugvással tudtam meg, hogy most már a hatóság is kiváncsi az előzetes pszichotechnikai vizsgáztatás eredményére. Istenem, miért ne? Előfordulhat, hogy a hatóság is érdeklődik a modern tudományok Iránt. A jelekből látható, hogy Magyarországon elő is fordul. A magyar kiküldöttek legidősebbje negyvenkilenc éves. Társai tagadják korát, azt mondják rá, hogy negyvenkét éves. Fiatalítási tendencia van a indósok között. Később újabb nagy csoport érkezik a kongresszus résztvevőiből. Közöttük két magyar, egy cseh, a többi francia. Csupa fiatal ember. A franciák között nők is vannak. Fiatalok és csinosak. Euchau- té, Madame! * Rokonszenves tudomány, amelyet fiatal emberek űznek, amelynek ilyen gyors eredményei láthatók és amelyről a művelőknek semmi véleményük nincs. Gyermekcipőben jár, amely kilyukadt. Azt jelenti ez, hogy a tudomány megakadt, egy helyben topog. Bent a szobában, mert a viszontagságos időjárást nem bírja. Újat kell venni. Azt már tudják, hogy milyen áron. Uj járási Lehetőséget kell adui a tudománynak. A póznak, a tudományos nagyképűségnek halvány árnyékát sem érezzük, sem a tudósokon, sem a tudományon. A tudomány művelői egészséges és tehetséges emberek, teljes bizalmunk lehet, tehát aziránt, hogy becsületesen megmutatják azt az utat, amelyen az uj tudománynak be kell fordulnia arra az útra, amelyen megtalálja az uj cipőt. Ma csak az üzemekrőj^van szó- A pszichotechnikai vizsgálatot az egyik legnagyobb csehszlovák üziae, Wittkowitz alkalmazta legelőször. Arról van szó, hogy aiz üzemek számára jó munkásokat szerezzenek. Bőséges emberanyag áll rendelkezésre és az üzemek selejteznek. Úgy emlékszem, hogy a budapesti villamos vasúttársaságnál a jelentkezők huszonhat százaléka válik be kocsivezetőnek. Mi (történik a kiselejtezett hetvennégy százalékkal? Azzal nem törődik az üzem. Itt akad meg a tudomány. Az üzem pszichotechnikai intézete korlátozott és nagyrészt negatív teenületen mozog. A pszidhotechnikus, a tudós azonban törődik valamennyi emberrel. Ezt ibizonyitják a kongresszus előadásai, amelyek nagyjában — az elszakadt gyermekcipőről szólnak. Az emberekből kell kiindulni, nem az üzemből, hangoztatják a fiatal tudomány fiatal tudósai és nagyrészt valóban nem rajtuk múlik, hogy az üzem gyorsabban fogja fel és hathatósabban mozdítja elő a maga érdekét, mint az önző egyes ember, vagy mint — a gondos szülő. Valóban, vannak már tanácsadó Irodák pó- lyaválasztásra, amelyeket azonban nem akkor vesznek igényibe, amikor szükség van rá. Az egyik prágai előadó azt panaszolta a kongresszuson, hogy az itteni német tanácsadó irodát főleg főiskolások veszik igénybe, tehát olyanok, akik már régen héfordultak a pályaválasztás szükébb uccájába. Holott minden önkéntes kísérlet ellőtt van csak értelme a vizsgálatnak és a tanácsnak. A prágai tudós még azt mondja, hogy a középiskola előtt van szükség a (pszichotechnikai vizsgálatra. Itt van egy árnyalatbeli tévedés, ami döntő az egész tudomány jövőjére. Nem a középiskola előtt, hanem a népiskolák elvégzése után van szükség a vizsgálatra, ami a látszat ellenére óriási különbséget jelent. A feltételezés az, hogy valamennyi gyermek elvégzi a népiskolát, de nem valamennyi kerül a középiskolába. A középiskola — ha a felvételinél történik a vizsga — csak a maga eredményességére gondol, éppúgy, ahogyan az üzem. Selejtez, épp úgy, mint az üzem. Nem azt mondja meg, hogy milyen pályára alkalmas a gyermek, hanem csak azt, hogy a középiskolai üzembe nem való. A középiskolások felvét elénél már valóban vannak halvány kísérletek, hogy ilyen negativ alapelvek szerint megvizsgálják a gyermek képességeit, de a kiválasztás azért is részrehajló és tudománytalan, mert úgy vizsgálja a gyermek kérozott alkalmasság, de határozott alkalmatlanság sem állapítható meg, a lelki alkat tehát a pályaválasztásra vonatkozóan nem nyújt irányítást. Másrészről vannak foglalkozások,is, amelyeknél határozott követelmények nem is állapíthatók meg a lelki alkattal szemben 6 ágy a legkülönbözőbb típusok számára jelenthetnek elhelyezkedést. Az átlag problémája a harmónia elvének érvényesítését alapjaiban teszi kétségessé s a probléma megoldása szükségessé teszi ezért a pályaválasztás motívumainak és az egyes életpályák közelebbi megvizsgálását. — Az életpálya megválasztásának három alapvető motívuma állapítható meg: a) hajlam: az, egyén szubjektív meggyőződése, illetve vonzódása bizonyos foglalkozások felé, amely lehet vélt vagy valódi, minden akadályt legyőző hajlam; b) képességek: az egyén lelki alkatának a foglalkozás követelményeivel való megegyezése; és c) külső körülmények: az egyéntől független körülmények (gazdasági, családi stb.) ösz- szessége. A foglalkozásoknak másrészről lelki szempontból két kategóriája különböztethető meg: a) az „alakítható" foglalkozások, amelyek nem támasztanak határozott lelki követelményeket, hanem amelyek a bennük dolgozó emberek lelkisége szerint módosulnak és b) a „merev" foglalkozások, amelyek legalább nagy vonásokban határozott követelményeA pszichotechnika, mint a lélektan tudományának gyakorlati célok szolgálatába állított alkalmazása, nemcsak az elméleti igazságok megismerésére törekedhetik, hanem számolnia kell a gyakorlati élet követelményeivel is, tehát szükséges, hogy eredményei necsak igazak, de egyben hasznosak is legyenek. Ez a követelmény vezet a pszichotechnikai pálya- választás és munkaerőkiválogatás végső célkitűzésének vizsgálatához. A legáltalánosabban elismert és legtöbbször kritika nélkül hangoztatott végső cél abban a közismert formában szokott kifejezésre jutni, hogy „megfelelő ember" kerüljön a „megfelelő helyre", „the right mán on the right piacé" és ez a mondás testesíti meg tulajdonképen a harmónia elvét. Kérdés azonban, hogy a gyakorlati megvalósítással az elv minden esetben fenntartható-e? Két kérdés vár itt ugyanis feleletre: lehetséges-e mindenkor a harmónia elvének gyakorlati megvalósítása és kivánatos-e minden esetben? Mindkét kérdésre néhány meggondolással kell válaszolni. 1. Az „átlag" problémája. Az emberi képességek és foglalkozási alkalmasság lélektani vizsgálatával előfordulnak esetek, amikor még a legbehatóbb vizsgálat sem tud semmi irányban határozott megállapításokat tenni, mert a vizsgált egyén képességei egyformán a közepes irányban mozognak, hatáMenj hozzá gyermekein! Kitűnő eredménnyel tette le a házasulok pszichotechnikai vizsgáját! pesiséigeii, hogy köziben a — szülők képessé- giére is kacsint. A szülők anyagi képességénél A negatívum itt még igazságtalanabb, mint aZ üzemekben. Az úgynevezett szociális értékeket reklamálják a tudósok az uj tudományitól, mert csak ezek az értékek teszik Ldbetővé a fejlődést. A képességvizsgálást reklamálják az akt kalmasságvizsgálás helyett, mert az előbbi valamennyi emberire szól, az utóbbi csak a kiválasztottakra. Az ember oldalára, nem az iskola oldalára. A tudomány csak úgy fejlődhetik, ha minden ember egyformán kiváncsi, ha pozitív, nem pedig negativ. Az üzemi lés iskolai pszichotechnika ma csak néhány tulajdonságra kiváncsi, a többi nem érdekli. Pedig rengeteg tulajdonsága van az embernek és ez emberi tulajdonságok mindenképpen a pszichotechnika körébe tartoznak, mert ezek a tulajdonságok teszik képessé az embert az életre, még ha az üzeni és az iskola nem is akar tudni róluk, A pszichotechnika igazi feladata az, hogy az embereket segítse a helyükre, nem pedig az, hogy üzemeket lássa el munkásokkal. A psziöhotecbnikusok tudják ezt, ők pontosan tudják már, hogy hol lyukas a gyermekcipő. Ahol szorít. A fiatal tudósok egyensúlyoz attak, őszinték és jókedvüek. Jó jel arra, hogy a fiatal tudomány megkapja az uj gyermekcipőt. [ két írnak elő. Ez utóbbiak ismét lehetnek: a) „minősített" foglalkozások, ahol egyes képességeidnek legalább átlagos foka szükséges és b) „semleges" foglalkozások, ahol a követelmények egész csekélyek. A két felosztás egymással való összekapcsolásával megállapítható, hogy az alakítható foglalkozásokra való kiválasztásnál a hangsúly a hajlamra esik, hiszen a képességek hiányát a valódi hajlam legyőzheti, a merev minősített foglalkozásoknál a kiválasztás a képességek, a merev] semleges foglalkozásoknál pedig a külső kö-. rülmények irányában látszik legcélszerűbbnek. A harmónia elve tehát nem azt jelenti, hogy mindenkor a megfelelő képességek irányában történjék a kiválasztás, hanem azt, hogy a kiválasztás harmóniájánál mindenkor az adott esetnek legjobban megfelelő szempont legyen mégtalálható. 2. A szociális szempontok. Az egyén nemcsak testi és lelki alkotásával, hanem társadalmi helyzetével is tárgya a pályaválasztásnak s a szociális szempont némely foglalkozásnál (pl. diplomata) alapvető követeknény- nyé is válhatik. A szociális szempont gyakorlatilag legtöbbször mint előítélet nyilatkozik meg: egyes társadalmi köröknek bizonyos foglalkozásokkal szemben tanúsított lebecsülésében. Ez az előítélet azonban nemcsak a „magasabb" köröknél nyilatkozik meg az „alacsonyabb" foglalkozásokba] szemben, hanem egyszintű társadalmi köröknél is egymással szemben, vagy épen az „alacsonyabb" köröknél a „magasabbakkal" szemben is. A szociális előítélet ilymódon egyrészt korlátot szab a pszichotechnikai szempontok érvényesülésének és igy a harmóniaelv megvalósításának, másrészt azonban jelenthet előnyöket is, ahol például a képességek kisebb hiányát szociális előnyök pótolják. 3. A gazdasági helyzet. A gazdasági helyzet szerepét a pályaválasztásnál többféle szempont szerint szokták megítélni, főleg a gazdasági válság és munkanélküliség hatása szempontjából. Gyakori ugyanis az a felfogás, hogy lelki szempontok alapján a jelenlegi helyzetben egyáltalán nem is lehet az életpályát megválasztani, hanem igyekezni kell ott ■elhelyezkedni, ahol épen gazdaságilag lehet. Ezzel a felfogással szemben azonban hangsúlyozni kell, hogy a gazdasági válság ténye nem lehet a pályaválasztás kizárólagosan döntő tényezője és a lelki tényezők alapján való kiválasztást sem ítélheti halálra. Midenekelőtt a válság akármilyen súlyos és hosszantartó, mégis átmeneti jelenség, ezzel szemben a pályaválasztás az egész életre szól, tehát nem támaszkodhatni kizárólag a gazdasági helyzet bizonytalan pillanatnyi alakulásaira. A munkanélküliség pedig a foglalkozásra való kiképzést nem teszi teljesen lehetetlenné, csak nehezebbé. Főleg ipari pályákon tapasztalható ugyanis, hogy sok helyen tanoncokban inkább hiány van, mint túlkínálat s az elhelyezkedés, legalább is a kiképzés idejére, nem épen megoldhatatlan. Ami pedig a további életsorsot illeti, a munkanélküliség minden foglalkozásnál annyira általános, hogy még inkább ajánlható a lelkileg is megfelelő pályaválasztás, mint a meggondolatlan, mert talán igy mégis kissé csökkenhet a munkanélküliség veszedelme, a kedvvel végzett s eredményesebb teljesítmény folytán. A gazdasági, nehézségek azonban minden gazdasági helyzettől függetlenül fennálla-ual? 6 _______ A harmónia ciic ! a pszichotechnikai kifálasztósban irta és a prágai nemzetközi pszichotechnikai kongresszuson előadta: Dr. Erdélyi MHaűly
