Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)

1934-09-15 / 211. (3542.) szám

4 19S4 szeptember 15, szoanbait. ,,Legalább két foglalkozásra készüljön elő mindenkiV* Bálint Antal budapesti kiküldött előadása a pszihotechnikai kongresszuson » Kalmus prágai előadó szerint a középiskola előtt kell pszihotechnikai vizsgálatnak alávetni a gyermekeket Prága, szeptember 14. A prágai nemzet­közi pszidhotBcihTii'k ai kongresszus tegnapi napján főleg a pályaválasztásról és az erre vonatkozó tanácsadásról értekeztek az elő­adók. Kalmus prágai magántanár az itteni német pályaválasztási tanácsadó működését ismertette, amely főleg felsőiskolai képzett­ségű embereknek ad útbaigazításokat. Az előadó hangsúlyozza, hogy Bálint Antal erre vonatkozóan képletet álli- tott fel és kimutatta, hogy a foglalkozási ágak gazdasági értéke — mert hiszen az esetek tusi- nyomó részében ebben van a boldogulás alapja — meghatározható. Az értékelésnél tekintetbe veszi annak az évi keresetnek az átlagát, amelyet a választható pályákon el lehet érni; figyelemmel van arra, hogy az értékelendő pályán inennyire becsüli az orvos az egyén munka­képességének tartamát években kifejezve; képletének további ténye­zője a képességvizsgálat s a munkaerkölcsi habitus (megbízhatóság, pontosság stb.) ér­tékszáma, kiváló képességeknél a ritkasági index s végül az az indexszám, amely a kérdéses foglakozási ágnak emberi munkaerővel való ellátottságát fejezi ki. Fejtegetései közben utalt Bálint arra, hogy a német ipari munkásság összességében 37 százalékban vannak olyanok, akik első foglalkozásukat űzik s magyar statisztikai adatok szerint az ifjú munkások között 40 százalék, az ötven-hatvanévesek között már több mint 70 százalék azoknak száma, akik egyszer vagy többször változtattak fog­lalkozást. A munkanélküliség elleni védekezés szempontjából is szükséges, hogy mindenki legalább két foglalkozási ágra készüljön elő. Bálint Antal az Országos Társadalombizto­sító Intézet budapesti képességvizsgáló és pályaválasztási tanácsadó állomásának gaz­dag statisztikai anyagával támasztotta alá gondolatmenetét. Több mint 35.000 megvizs­gált egyén között az egészségügyi fokozatok szerint a megoszlás a következő: Teljesen egészséges 28.6%, legalább a választott fog­lalkozás szempontjából egészséges 32.1%, könnyű fogyatékossággal vagy múló beteg­séggel 15.4% (vagyis pályaválasztás szem­pontjából egészséges 76.1%); súlyos fogyaté- kosssággal vagy állandósult betegséggel 13.6%, előrehaladó kórfolyamattal (pl. tbc.) 9.2% és előrehaladott körfolyamattal 1.1% (vagyis pályaválasztás szempontjából nem egészséges 23.9%). Képességek tekintetében kitűnő a választott foglalkozás szempontjából 7.5%, jó 33.7 %, jóátlag 29.4% (vagyis meg­felelő 70*6%); gyenge átlag 18.5%, gyenge 10.0%, nagyon gyenge 0.9% (vagyis meg nem felelő 29.4%). Az összesített szempontok alapján a választott pályára kiválóan alkal­mas 4.1%, jó alkalmasságul 36.8%, jóátlagban alkalmas 28.2% (vagyis alkalmas 69.1 %J; gyenge átlagban alkalmas 19.6%, gyenge al- kalmasságu 9.9%, nagyon gyenge alkalmas- ságu 1.4% (vagyis alkalmatlan 30.9%). Ez idő szerint tehát minden harmadik ember rosszul választja meg a foglalkozását, ami a pályaválasztási tanácsadás rendkívüli jelentőségét mutatja. Az előadó végül azt hangoztatta, hogy azok­nak a tudományos alapoknak lerakásánál, amelyeken a pályaválasztási tanácsadás mun­kája felépülhet, a szakemberek nemzetközi együtt mii ködö­sére van szükség és javasolta, hogy a Nemzetközi Pszichotech­nikai Szövetség négy állandó szakbizottságot alakítson. Ezek az alapelveket kidolgozzák, a nemzetközi statisztikai adatokat összegyűj­tik és az egyes országok pályaválasztási ta­nácsadó szerveinek rendelkezésére bocsátják. Politikai intermezzo Csütörtökön délelőtt kellemetlen politikai in­cidens történt a nemzetközi pszichotechnikai kongresszuson. Arnhold német kiküldött elő­adást tartott a német átalakulásról és kifejtet­te, hogy Németország, mióta „Führer“-je van, nem alaktalan tömeg többé és az embereket többé nem mint egyéneket, hanem mint egy szerves egész alkotórészeit nevelik. A nemzet­közi pszichotechnikai egyesület főtitkára, a francia Lahy, a beszéddel kapcsolatban'' kije­lentette, hogy e helyen nem politikáról, hanem tudományról folyik a vita és tiltakozott a né­met kiküldött beszéde ellen. A titkár szavait élénk helyesléssel fogadták. Az ülést erre fel­függesztették és összeült a bizottság, hogy az incidens elsimításáról tanácskozzék. A titkár kijelentései után ugyanis a német delegáció elhagyta a tanácskozási termet és több más állambeli kiküldött, többek között Viteles amerikai tudós is, kijelentette, hogy visszalép és nem vesz részt a kongresszus további ülésein. A német kiküldötteik remélik. hogy az incidens •elsimítása sikerülni fog és a kongresszus üléseit zavartalanul befejezhetik. EMBER ÉS VILÁG Irta: Kosztolányi Dezső MILICA a szülőknek már a középiskola" megkezdése előtt kell gyermekeiket megvizsgáltatniok pályaválasztás szempontjából. Erdélyi budapesti kiküldött, az OTI főtiszt­viselője főleg azt domborította ki előadásá­ban, hogy a pszichotechnikának és a pályaválasztási tanácsadásnak rendkívül fontos szerepe van a gazdasági válság idején is, mert e nehéz időkben kétszeresen fontos, hogy mindenki olyan pályán működjék, ame­lyen képességeinél fogva valóban produkálni tud. Ezenkívül fel kell készülni a konjunktúrára is, mert minden válságot konjunktúra követ. Nagyon érdekes előadást tartott a keddi napon Bálint Antal, a magyar kiküldöttek vezetője. A pszichotechnikai kongresszus elő­adóinak túlnyomó nagy része részletkérdése­ket tárgyal, Bálint Antal, az Országos Társa­dalombiztosító Intézet pszichotechnikai labo­ratóriumának vezetője azonban egyike azok­nak, akik a pályaválasztási tanácsadás alap­vető problémáit tették kutatás tárgyává. Bá­lint Antal rámutatott arra, hogy a pályaválaszási tanácsadást csak egész szervezet tudja ellátni, mert olyan sokoldalú tájékozottságot feltéte­lez, hogy azt egy ember nem ölelheti fel. ismernie kell a gazdasági élet egész organi­zációját s tisztában kell lennie minden egyes foglalkozási ág viszonyaival. Tájékozottnak kell lennie arra nézve, hogy az egyes foglal­kozási ágakon belül milyen szükebb munka­körökre tagozódik a társadalom munkaszer­vezete s milyenek azok a követelmények, amelyeket az egyes munkakörök az ember­rel, mint munkaerővel szemben egészség te­kintetében és képességek szempontjából tá­masztanak. Tudnia kell, hogy mekkora a munkapiac felvevőképessége, de azt is, hogy az egyes foglalkozási ágak fejlődőképessé­gükhöz viszonyítva mily mértékben vannak munkaerővel ellátva s utánpótlásra milyen arányban van szükség. A tanácsot kérő személyt is egész szociális és gazdasági miliőjével együtt kel! ismernie a pályaválasztási tanácsadónak. Legsúlyosabb feladat az ember módszeresen megejtett ér­tékelése az egészségi viszonyok, a képessé­gek és a munkaerkölcsd habitus szempontjá­ból. Es még súlyosabb az értékelést úgy vé­gezni el, hogy a vizsgálat eredménye egy értékszámban jusson kifejezésre, amelynek alapján az embereket valamely foglalkozási ágra nézve rangsorba lehet állítani. pedig minden munkaerőkiávolgatásnál ez a cél. A másik súlyos probléma a foglalkozási ágak értékelése annak az embernek szempontjából, aki pályaválasz­tás előtt áll. Milica egy milliomos egyetlen leánya volt. Kastélyokban, négy fal között nevelték, üveg­házi palánta módjára, vattába göngyölve, mindig egyforma, langyos légkörten. Csikorgó december­ben a télikert pálmái között sétálgatott, rózsát és ibolyát kapott ajándékba, egyszerre evett cse­resznyét, szamócát, szőlőt és fagylatot s ezért nem örült a tavasznak, sem a nyárnak, sem az ősznek, sem a télnek. Nem ismerte az évszakok változói t. Az embereket sem ismerte. Minek- előtte hozzá került volna az élet, megszűrték, át­szitálták, fertőtlenítették. Csoda-e, hogy ez a sá­padt holmi nem érdekelte? De az ösztönt nem lehet kijátszani. Mindnyá­junkban hatalmas adag szeretetvágy lakozik s az előbb-utóbb tápot kér. Milicában is kifejlődött ilyesmi, már jó későn, tizennyolc éves korában, egy kislányos szenvedély, hogy legelhagyatottabb társaikon, legnyomorultabb testvéreinken, a szen­vedő állatokon segítsen. örült, ha egy bitang kutyát talált az uccán, vagy egy veréb szállt az ablaka párkányára. A kutyát fölemelte, hazavitte, megfürösztötte, kifé­sülte s a verébnek morzsát szórt oda, egyszer és mindenkorra meghívta ebédre, vacsorára. Az ál­latokat kivétel nélkül védelmezte, az aranyhala­kat éppúgy, mint a macskákat, vagy egereket, melyekből a macskák élnek. Hogy ezt mikép egyez­tette össze, nem tudom. Sajnos, igen kevés Ínsé­ges, segítségre szoruló állat akadt az ő óriásivá nőtt, telhetetlen, egyre jobban követelődző szere- tetének. Ember már sokkal több akadt volna. De erre nem gondolt. Múltkor beröppent a szobájába egy fecske. Elő­zőén nekivágódott az ablaküvegnek és csak egy­két lankadt kört irt le a mennyezeten, máris a padlóra hullott, egy selyemperzsára. Milica tenye­rébe vette a kis állatot, mely a levegő részegsé­gét, a felhők, a korlátlan terek szabadságát, a csillagok aranyporát hozta oda. Egy darabig bámult a fekete szemével Milica kék szemébe, aztán lehunyta hosszú pilláit és nem mozdult. Úgy látszott, hogy elalél. Jaj, mi lesz, ha Itt pusztul el kezei között? Csipkezsebkendő­jét vízbe mártotta, azzal dörzsölgette, angol tár­salkodónőjét a kölnivízért szalasztotta, azzal éleszt­gette, mindhiába. A fecske, fehér ingmellében, fekete frakkjában, pthegve feküdt, akár egy hal­dokló táncos. Milica a telefonhoz rohant, fölszólította az állat­orvosi főiskola tanárát, akivel a védencei révén, régóta megismerkedett s a következő pillanatban már a kastély elé gördült ennek remek gépkocsi­ja és vitte a sebesült fecskét. A kórház műtőjében ketten hajoltak föléje: ű meg a tanár. Mindketten komolyan, őt a szeretet tette elfogulttá. A tanárt a tudomány tárgyilagos szemlélete. Ez annak rendje és módja szerint vizs- gálgatta a fecskét, hallgatta szívverését, lélegzé­sét. Megállapította, hogy agyrázkódást szenvedett. Rimaszombat, szeptember 14. (Saját tudó­sítónktól.) Mint ismeretes, a Hazay József el- hunytával megüresedett muzeun íif elügye lő i állásra, amely ingyen lakással és 400 korona havi fizetéssel jár, az egyesület pályázatot hir­detett. Az állásira tizennégyen, közöttük több kvalifikált munkanélküli családapa is pályá­zott. A legtöbb eséllyel Haynik Géza állás­talan rimaszombati magántisztviselő bírt. Megválasztása bizonyosnak látszott, mikor a döntés előtti napokban dr. Werner Gyula zeneiskolai igazgató személyében uj pályázó jelentkezett. Dr. Wernert az egyesület cseh­szlovák nemzetiségű tagjai támogatták dr. Daxner Vladimír közjegyző vezetésével. A választáson először egyenlő szavatol kapott a két jelölt, mire az elnök megismételtette a szavazást s ekkor Haynik egy szavazattal ki­sebbségben maradt Wemerrel szemben. A választmány döntését Haynik megfelel)­bezte, mert az alapszabályellenesen jött létre. Az alapszabályok ugyanis nyílt szavazást Ír­nak elő, ennek ellenére Haues Emil járás- főnök titkos szavazást rendelt el és a szava­zásban maga is részt vett, holott alapszabály szerint az elnököt szavazati jog nem illeti meg, hanem csak döntési joga van szavaza­tegyenlőség esetén. Az alapszabálysértést a csehszlovák tagok nem akarták beismerni. Május 11.-re ugyan­csak alapszabályéi!enesen közgyűlést hívtak össze és noha a közgyűlés érvényességét az ellenzék petícióval lámadta meg, a közgyű­lést lefolytatták és az egyesület tisztikarát és választmányát három évre megválasztották. j Elővett egy vékony oltótüt s beoltotta. A beteg I nemsokára kinyitotta szemét, magához tért. Milica könnyek között szállította haza és otthon, a gon- j dós ápolás folytán annyira jobban lett, hogy né­hány nap mulva el is repült Ez volt Milica utolsó állatkalandja. Amikor híre futamodott, a társasága ugratni kezdte szegényt Ismerősei naponta ajnálott levelekben eleven fér» geket és rovarokat küldözgettek neki, kedélybe- teg gilisztákat, idegsérüléses pókokat, rövidlátó le­gyeket és nagyothalló mezei poloskákat, azzal a kéréssel, hogy ezeket gyógyiítassa meg. Müica elszégyelte magát. Ráocsudott, hogy voltaképp milyen nevetséges és esztelen az ő szenvedélye. I Hamarosan le is tett róla. » Most elvesztette ezt is. Nem maradt semmije - sem. Csak a nagy vagyona, meg a nagy boldog- . talansága. Az igy alakult választmány segítségével újabb alapszabálysértéssel keddre rendkívüli köz­gyűlést hívtak össze, amelyen a f elügyelő v álas z tás t formailag megerő­sítették és kimondották, hogy az ellen fellebbezésnek nincs helye. A szavazásban részt vettek olyan uj tagok is, akik csak egy-két órával a közgyűlés megtartása előtt léptek be az egyesületbe. Mintegy negyven uj csehszlovák tag szavazott, holott az alapszabályok értelmében ezek nem gyakorolhatták szavazati jogukat, mert ehhez 14 uap előtt kibocsátott Írásbeli meghívásra l-ett volna szükség. A muzeum egyesület ben történő szabály­talanságok nagy megütközést váltottak ki a város társadalmában és nemcsak magyar körökben, hanem csehszlovák körökben is sokan élesen bírálják az egyesületnek a tör­vényes útról való letérését, Különösen az kelt feltűnést, hogy Hanesz Emil jiárásfőnök elnök­lésével történtek a s-ulyos alapszabáilysérté- se!k, holott neki, mint köztisztviselőnek állásá­ból kifolyóan is szigorúan őrködnie kellett volna a törvényes alap betartásán. A magyar nemzetiségű tagok a legnagyobb bizalmatlan­sággal viseltetnek az uj vezetőséggel szem­ben és elhatározták, hogy az országos hivatalhoz, illetve a belügy­minisztériumhoz fognak fordulni panasszal az alapszabályok megsértése miatt. A magyar tagokat semmiféle pártpolitikai szempont nem vezeti magatartásaikban, mert hiszen az alap­szabályéi len esen kibukott Haynik Géza a szociáIdemokrtita párt, tehát egy kormány­párt tagja. Alapszabályellenes pu«sal választották meg a rimaszombati muzeum felügyelőt

Next

/
Oldalképek
Tartalom