Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)
1934-09-15 / 211. (3542.) szám
Beck bejelentésének tanulságai A kisebbségvédelem problémája a világpolitika középpontjában A genfi nagyhatalmak egyesült erővel Lengyelország ellen fordulnak Simon, Barlhou, Aloisi: a szerződések egyoldalúan nem bonthatók fel - Németország helyesli Betk beszédét » Lengyelország tüntet a külügyminiszter mellett - - Harag és felháborodás Parisban A lengyel bejelentés kulisszatitkai V a ír s ő, saeptemíbeír 14- Az egész világom óriási M'tüinést keltett Beck lengyel külügyminiszter tegnapi geinlfli nyilatkozata, amelyben bejelenti, hogy Lengyelonsizáig vagy a kisebbségvédelem általánosítását és vala menynyi hatalomra való kiterjesztését követeli, vagy pedig a maga részéről egyoldalúan felmondja a kisebbségi szerződéseket. Mivel a kisebbségi szerződések ál taláraossátét elére minősen remény, Lengyelország máris megvalósítja elhatározását és nem fogiadija el a kisebbségi védelem ellenőrzéséről szóló nemzetközi megállapodásokat. Lengyelországiban a beszéd nagy lelkesedést keltett s a lapok jóformán kivétel nélkül hangoztatják, hogy Beck az egé«z lengyel nép álláspontját tolmácsolta. Pi$&ud®ki hívei csütörtökön és pénteken nagy tüntetéseket rendeztek, amelyeken állást foglaltak a lengyelek nemzeti szuverenitása mellett és tiltakoztak az erőszakolt szerződések ellen. Ugyanakkor azonban a lengyel fiéilhi vállalóé nagy nyomulókkal kijelenti, hogy a varsói kormány elvi elhatározása nem ériinti a lengyel kisebbségek sorsát, különösein nem a német kisebbségét, mert a birodaiomimal Lengyelország kétoldali szerződéssel t ondezte összes ügyét, igy elsősorban a kisebbségi problémát. Aibbarn ’a, nagy 'feszülltséigbem, amely a beszéd után Genfiben bekövetkezett, mindenki elsősoriban a kisantamt állásfoglalását várta. A kisantamt' állandó tanácsa Titulesou vezetése alatt csütörtökön délután? állást foglalt .az eseményekhez. Kijelentette, hogy a kisantamt! is a kisebbségi szerződések általánoisisáité telét! követeli, de addig, mig ez megtörténik, kitart1 a meglévő szerződések szentsége mellett és nem veti el azokat. Izgalom a pénteki plenáris ülésen G e m I, szeptember 14. A népszövetség mai plenáris ülésén Sir John Simon angol külügyminiszter általános érdeklődés mellett beszédet mondott, amelyben kitért Beck tegnapi nyilatkozatára is. Hangoztatta, hogy eredetileg nem akart beszélni, mert a népszövetség jelenlegi nehéz helyzetében fontosabbnak tartotta a gyakorlati politikát, mint a nyilatkozatokat. A lengyel külügyminiszter tegnapi föllépése után azonban kénytelen volt eredet; szándékát megváltoztatni. Beck két kérdéssel foglalkozott: először a kisebbségvédelem általánossátételével, másodszor Lengyelország különleges helyezté- vel a saját kisebbségvédelmi kötelezettségeivel kapcsolatban. E két problémát lehetetlen összekapcsolni. Az angol külügyiminisátérnék kötelessége megállapítani, hogy a két kérdés egymástól teljesen független. A kisebbségi szerződéseket Anglia is aláírta, de Lengyelország is. a versaillesi szerződés 88. cikkelyét nem lehet egyszerűen kiküszöbölni. Lengyel- ország ezenkívül számos részletmegállapodást aláirt a kisebbségvédelemmel kapcsolatban s aláírásait egyoldalúan most nem vonhatja vissza. Egyetlen állam sem mondhatja föl önhatalmúan az ilyesféle szerződéseket. A nép- szövetség kénytelen lesz foglalkozni a lengyel bejelentéssel. Simon kötelességének véli, hogy állást foglaljon a lengyel bejelentéshez és megállapítsa, annak tarthatatlanságát. Barthou heves támadása Beck ellen Közvetlenül Simon után Barthou külügyminiszter rövid nyilatkozatot tett, amelyben kizárólag Beck csütörtöki beszédével foglal(sp) Prága, (szeptember 14. És most imi lesz? A (kisebbségek, a genfi események szenvedő alanyai, feszülten figyelik Becik lengyel külügyminiszter népszövetségi bejelentéseit, az eddig nemzetközileg garantált és , .szent “-nek minősített kisebbségvédelmi megáMapodásoik első megtagadását, első elvetését. Illúzió volna azt gondolni, hogy Lengyel- ország kezdeményezése elszigetelt maradhat, ha a hatalmaik lasean-lassan belenyugszanak a lengyel fait aocnimpliba. A belenyugvás nem lehetetlen ebiben az esetben, mert a nagyhatalmaik — nétmi müfelháborodás után — inkább egyeznek be a kisebbségvédelmi szerződések Varsó-féle egyoldalú felbontásába, mint a szerződések általánossá tételébe, ami a.z ő bőrükre menne már. Ebiben az esetben pedig sorra követnék az érdekelt hatalmak a lengyel példát. Sorra szűnnének meg a kisebbségvédelmi szerződések. Aggódva és a szomorú jövő elvérzetével kérdjük, mi lesz akkor velünk, mi lesz a kisebbségekkel? Soha nem becsültük túl a népszövetség kisebbségi garánciáit, mert a saját bőrünkön, éreztük, mennyire gyarlók azok s ha egy kisebbség netalán igényibe meri venni a béke- szerződésekben biztosított „szent“ jogait és panasszal él Genfiben. Mégis, legalább erkölcsi támasz, remény és elvi haszon volt eddig a kisebbségi küzdelemben a nemzetközi támasz tudata. Mi lesz, ba ez a tudat megszűnik? Az egymással szolidáris kisebbségek érzik, hogy Lengyelországnak alapjában véve igaza van, arnig saját nemzeti presztízsét tartja szem előtt ée nem a kisebbségekkel való humánus bánásmód szükségességéből indul ki. Most az egyszer ismét napvilágra kerül annak az áldemokráciának teljes silánysága, amely a genfi rendszerben különbséget tesz elsőrendű és másodrendű hatalom között. Vannak hatalmak, amelyeknek mindent szabad, vannak, amelyeknek nem mindent szabad s vannak, amelyeknek semmit sem szabad. Lengyelországot a második cfe-oportba sorolták s a lengyel nép egyre erőteljesebbé váló nemzeti önérzete tiltakozik e lefokozás élten. Egyeranguságot követel. Nem hajlandó tovább játszani a „guod licet Jovi non licet bovi“ játékot. Most már ketten vannak, akik más-más területen egyenjogúságot követelnek Genfiben: Németország és Lengyel- ország. Ránk kisebbségre a szenvedő alanyra nézve sajnálatos körülmény, hogy a lengyel kívánság, amennyiben a kisebbségvédelemiben követel egyenjoguságot és általánosságot, bántóan érint bennünket és elemi jogainkat kockára teszi. A felelősség nem teljesen Lengyelországot terheli. Azokat terheli, akik egyéni érdekekből másokra rákényszerítik a rendszabályokat, de magukat kivonják alóla, kiváltságos- dit játszanak, mig demokráciát hangoztatnak. Miért .nem fogadják el a nagyihatalmak a lengyel javaslatot? Ha annyira szivükön Viselik a kisebbségek sorsát és aranyira felháborodnak, hogy Lengyelország „megszegi a szent szerződéseket", miért nem sietnek humánusain a maguk részére is elfogadni a megkötéseket? Amíg ez nem történik meg, egyetlen nagyhatalomnak, s főleg a Genfbe bélépni óhajtó, de annak kisebbségi védelmi intézkedéseit kötelezőnek el nem ismerő Szoyjet- oroszországnak nincs joga elitéi,ni a lengyel egyenjogúsági kívánságokat. Vagy van szabály, amely demokratikusan mindenkire kötelező, vagy ninicsen. Mindazonáltal a lengyel elhatározásnak van tigy mésfk, a Msebbeégek felé 'mutató oldata is. Lengyelország egyike azoknak a hatalmiaknak, amely a legtöbbet beszél a szerződések szentségéről, s mégis elsőnek sérti meg azokat. Amit tett, lényeges és alapvető megváltoztatása a versaillesi békeszerződésnek. Miért tette? Mert a szerződés kisebbségvédelmi részét igazságtalannak érezte? Ha mindenki önkényüileg megváltoztatná, amit igazságtalannak érez a szerződésekben, nem sok maradna a genfi épületből. A szerződések egyoldalú megszegését veszedelmes kezdeményezésnek kell minősítenünk, különösen veszedelmesnek Lengyelország részéről, amely hatalom máskülönben vaskövetkezetességgel tartki a szerződések megváltoztathatatlanságá- nak elve mellett. Az ilyesféle változtatások elsősorban a gyengéket érintik, s ezért a kisebbségek tiltakozni kénytelenek ellenie. Igaz, s ezt Varsó javára kell Írnunk, hogy a lengyel kormány más gyakorlati ajánlatokat tesz a kisebbségi probléma elintézésére: az úgynevezett kétoldali szerződések rendszerét, amilyent például Lengyelország és Németország kötött a közelmúltban. A két hatalom közötti szerződések lényege az, hogy a két ország, amely eddig ellentétbein élt, közvetlenül és a világpolitikai helyzet kényszerű hatása alatt, egyenes tárgyalásokkal kiegyezik egymással és rendezi összes ellentétét, igy elsö- sorbatn a kisebbségi kérdést. A P. M. H. volt egyike az elsőknek, amely a német-lengyel kibéküléssel kapcsolatban rámutatott a kétoldali szerződések óriási lehetőségeire. Közvetlenül önélhatározásból rendezni azt, amit a nemzetközi kényszer csak rosszul és mindenféle félreértést szülve garantál. Oktrojált szerződés helyett önkéntes elhatározással megtalálni a kibontakozás útiját, — ez az ideális politikai ut. Az 1925 évi locaruói szerződésekben például kölcsönös engedékenységgel és jóakarattal sikerült megszilárdítani a Németország és' az antant közötti békét, amelyet addig csak a fegyverek garantálhattak. A .nemzetközileg elrendelt kisebbségvédelem s az országok. kiseibbséigpolitikai közvetlen kiegyezései között ugyanolyan viszony van, mint a békeszerződésekben előirt és a Locar- möban önként vállalt kötelezettségek között. A kisebbségpol inkában is Lovaim ókra van szükség: közvetlen megegyezésire és nem másoktól elrendelt s ezért soha szívesen nem fogadott védőintézkedésekre. Ez a lengyel álláspont. Németország, amelynek a legnagyobb kisebbségei vannak, helyesli a kisebbségi-Locarnók elméletét. Amikor mi annakidején a német-lengyel kisebbségi kibékülésről irtunk, (amely másfél év óta zavartalanul működik, s — láttuk — most túlélte a nemzetközi kisebbségvédelmet Lengyel- országban) sokan félreértettek e minidig csak pillanatnyi hangulatokra beállított tájékozatlanságukban, olyasmiket kevertek megállapításainkba, amelyeknek semmi közük sem volt céljainkhoz. A lengyel, sőt a francia sajtó egy része, akkoriban helyeslőleg idézte cikkünket, s most látni, mennyire szükséges és gyakorlati elképzelés a német-lengyel kisebbségi megállapodásba hozott közvetlen kisebbségi Lo- carnókat szorgalmazni. Ha a népszövetség nemzetközi kisebbség- védelme megbénul (máig sem volt túl mozgékony) nem marad más hátra, mint közvetlen megegyezésekkel, regionális kisebbségi szerződésekkel biztosítani a kisebbségek szabad fejlődésének lehetőségét. Kölcsönös jóakarattal és főleg kölcsönös engedékenységgel erre mindig kínálkozik mód, de nélkülözhetetlen előfeltétel, hogy a többségi nemzet komoly hajlandóságot mutasson a kisebbségek valódi érdekeinek előmozdítására, s lehetővé tegye gazdasági, kulturális, erkölcsi, nemzeti prosperitásukat és önkormányzatukat. Ha nemes és tisztességes szándék vezeti a többségi népet, akkor szívesen tárgyal e problémákról, tehetővé teszi, hogy a középeurópai térben a. dunai Loca.ruó megkötése előtt kisebbségi Locarnó létesüljön, amely függetlenül a nemzetközi garanciáktól a kölcsönös megegyezés alapján kétoldaluan rendezni tudja a kisebbségi és az egyébb problémákat. Na: RáDIÚMElUKlET xm. 211. (3542) szám • Szombat * 1934 szeptember 15 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága 11., Panská évre 76, havonta 26 Kö., külföldre: évente 450, yj SzloVeJlSzkÓÍ és rUSZlTlSzkÓi 1710.91]CITSág uücel2, IL emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ő Prága 11, Panská ulice 12, M. emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON; 3 0 3 -1 1, ©# Cgyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2,— Ki, SÜRGÖNYCIM HÍRLAP PRflHR.
