Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)

1934-09-14 / 210. (3541.) szám

4 1934 szeptember 14, péntek. Három fala, aietynelí inaguar lohol még a magyar éra alatt szlovahosodf ah cl Nyárvégi látogatás a pálóci, pályini és nagyszeretvai exnemeseknél, akik elfelejtettek már magyarul, de azért még magyaroknak mondják magukat Bodrogköz, sx-eptemíber eleje. (Kiküldött miun- featáTSUtnikttjll.) A néprajzi érdékeeeéigek között, amiket a Bodrogköziben és a Bodrogközzel szomszédos vidékeken Iáikat az ember, első helyen három község: Pálóc, Pályin és Nagyszeretva áll Hogy miért, arra- csak az kaphat feleletet, aki rászánja a megérő fáradságot és végigjárja a három községet, beszél az ottani emberekkel, felkutatja a községek, éleiét egészen a keletke­zésük idejéig s akkor, egy meglepő etnográfiai megállapítást kel tennie: a három község az évszázadok messzeségébe visszanyúló szinmagyar település volt, csak­nem teljesen nemesi lakossággal s ez a ma­gyar lakosság az évszázadok viharaiban megfogyott, megritkult; jobbágyokként szlo­vákok és ruszinok szivárogtak le a hegyek­ből az elköltözőitek helyébe s ezeknek a le- szivárgott rétegeknek az utódai a jobbágy­ság eltörlése után összevásárolták a nemesi birtokok jórészét, uj néprajzi arcof adtak a három községnek, melyek közül Pálóc már teljesen elszlovákosodott, Pályinban és Nagyszeretván pedig a lakosság túlnyomó ré­sze szintén már csak szlovákul beszél. Regényíró tollára való ikép ez s az ember,, ahogy visszanéz a múltba, az évszázadok meez- s-z őségéből mintha Rákosi ViktoT elnémult ha­rangjainak zengését hallaná. De a történelmi objektivitásnak tartozunk azzal a megálkupi- ftáeeal is, hogy ezt a szomorú néprajzi változást nem az uj állam idézte elő; ezek az eredetileg szinma­gyar községek a régi magyar érában, tehát: a magyar faj hegemóniája idején — szlováko- sodtak el. A három községben ma is csupa szinmagyar nevű ember él, akik azonban egy szót sem tudnak — magyarul, de azért en­nek ellenére ma is büszkék egykori nemesi származásukra és éles határvonalat húznak a mindennapi életben is a régi jobbágyok utódai és önmaguk között . ^... A hétszáz esztendős Pályin Ennek az elszlovákosodott három községnek I a történetét nagyon jól dolgozta fél H a, r a- s z y Károly pályini református lelkész „Az un- gi egyházmegye történetecímű monográfiájá­ban. E könyv adatai szerint Pályin község régi magyar település, alapí­tásának ideje a tizenharmadik század elejére esik. Hogy magyar település volt ez a község, azt a nevén kívül, amely a Pál falva. Pál földje él­nevezésekből származik, bizonyítja régebbi épületeinek alapformája is, amely lényegesen elüt a szláv eredetű építke­zésektől. A Szeretvay-család ősi bitoka volt Pályin. amely annak idején a pályini előnevet is használta és férfitagjai a mohácsi vésznél tel­jesen kipusztultak. A tizenhatodik század vé­gén és a. tizenhetedik század elején hatalmas birtokper folyt le a Szeretvay-Ramache és a Daróczy-családok között a község tulajdonjo­gáért s ebben az időben Pályin hol a Ramacihék, hol a Daróczvak. M ok csávák, vagy az ezekkel rokon Vécsey- és Szirmay-családok tulajdonát képezte. A falu lakosságának túlnyomó része már akkor is református volt s a legrégibb egy­házi anyakönyv 1797-ből származik, amely csu­pa régi. törzsökös nemesi családot tart nyilván. Ezek a családok részint kihaltak már. részint pedig elköltöztek a községből, de a késői kró­nikás idejegyzi a nevüket — bizonyságul. Te­hát: a Szegedy-, Budaházy-, Serfőző-. Huszíhy-, Héthy-, Szalatsy-, Kontray-, Molnár-, Máthé-, Köröskényi-, Csepreghy-, Pápay-. Bunyitay-, Soltész-, Tüdős- és Turcsányi-c-saládok laktak akkor Pályinban s egyik-másik családnak az utódai még ma is ott Iáknak ilyen színtiszta magyar, vagy az uj viszonyoknak megfelelően már szlovákoera vál­toztatott névvel. (Egy Szabó nevű régi magyar családiból például Sabovik lett). A régi magyar jobbágyok közül a községben élnek még a Pótisok, Kállaiak, Papok, kipusztultak vi­szont a Kovács-, Lángos-, lmregi-családok. A szlovák családok közül a 1787-iki anyakönyv a Valyócsik-. Pivamyik-, Zvodár-. Ruszkovics-, Vjrtsik- és Krajnyákóikat tartja nyilván, akik­hez az 1800-as évek elején az Ondócsiik- és a Miczák-családok költöztek a községbe. A fentebbi, régi anyakönyv ön kívül vau egy másik megcáfolhatatlan 'bizonyíték is a község régi magyar volta mellett: — a t e 1 ekkönyv. A telekikönyvbon találhatók ugyanis a község határának dűlőnevei, melyek nagyrészt még ima, is — magyar hangzásnak. Ilyenek a Tócska, Kertaljka, írtós, Egrestér, Cson­kás, Parlagok, Tőrész, Nagy irtások, Csiz-tó, Széles föld, Kenderföld, Fejér ház, Szelepke, Csebi, Párkány, Egres, Alsó kertalja, Felső kertalja, Szemenizi, Pod kutom, Kolbász! ée Így tovább. A dűlőnevek egy része a kis- és nagyszeretvai telekköfiyvedből való. melyek az utóbbi két, község magyar eredete mellett szol­jai Itatnak bizonyságot. Még a. Bach korszakból származó telek1 köny­vek is a magyar dűlőnevek mellett csupa régi magyar birtokos-családot tartanak nyilván. Re­zünkben van egy ilyen telekkönyv, melyet egy- Badh-konszakbeli cseh tisztviselő szerkesztett. Az első szlovák énekeskönyv A református egyház régi rendeletéi és espe- resd körlevelei még a mai időket is mego&ufoió nemzeti türelmességrői tanúskodnak, mert kö­telességévé tették a papságnak, hogy szlovák híveiket anyanyelvükön szolgálják ki, szlovákul prédikáljanak, 6zlováknyelvü istentiszteleteket tartsanak, ahol szükséges. Az egyház maga gondoskodott szlovákuyelvű ima- és énekeskönyvekről' s az ungi egyház­megyében 1823-ban tesz említést először egy szolvák- nyelvü énekeskönyv megjelenéséről az espe- resi körlevél. Ebből az énekeskönyvből a régi feljegyzések tanúsága szerint Pályinban alig fogyott el néhány darab, mert a község akkor még csaknem szinmagyar volt. Az istentiszteletek nyelve is magyar volt, csu­pán egyszer egy hónapban prédikált szlovákul a lelkész, de a hívek akikor is magyarul éne­keltek. Az állam fordulat után az istentiszteletek nyelve szlovák lett s csu­pán egyszer egy hónapban prédikálnak ma­gyarul. A község két iskolája: az állami és a reformá­tus felekezeti iskola az államiordulat óta ter­mészetesen szlovák. A még meglévő magyar családok gyermekei is szlovák iskolába járnak. Sok ilyen magyar gyermek van Pályinban, aki az iskola behatása alatt kezdi elfelejteni a magyar szót, vagy pedig — nem szívesen beszél már magyarul. Az elmúlt iskolai év I végén, amikor az állami iskola igazgatója kérdőiveket köröztetett a szülőknél, hogy ki akarja a gyermekét a magyar vagy a német nyelvekre taníttatni, a pályiniak túlnyomó ré­sze, még a szlovák szülők is, egyhangúlag kí­vánták, hogy vezessék be az állami iskolában a magyar nyelv tanítását. Lesz-e foganatja ennek a kívánságnak, ki tudja, pedig ezer indok szólna amellett, hogy teljesít­sék a pályini szülők kívánságát. „Pitam ponizene.. Hoz závehŐ legesen ötven régi, címeres, volt nemesi család él még Pályinban, azonban nagyrészt már olszlovákosoditak. De azért büszkén emlegetik őseiket — és a felnőt­tebbje még magyarnak mondja magát. Egy ilyen elszlovákosodott- exnemessel volt ta­lálkozásom, Egry Lászlónak hívják, 70 eszten­dős gazda és — egy szót sem tud másképpen, csak szlovákul v" ­Mikor megkérdeztem ennek okát, élénk taglej­téssel válaszolta: Ta pitam ponizene, ja uz neznam po ma- dtarsky, ale moje predkove buli madtari, ta 1 ja som madíar. — Zemjan — tette hozzá büszkén. A pályi nemesek ugyanis „zemjan“-rak mond­ják magukat, ami földesuratt nemesi- jelent, ezek a volt „zemjan'‘-ok olyan büszkék szár­mazásukra- még ma is, hogy a templomban külön padsoruk van, melybe Isten ments másnak beleülni rajtuk kivül. Ebből aztán állandó súrlódások születnek, mert amíg a nem nemes gazdáik padsora annyira túl­zsúfolt, hogy már nem is férnek bemre, a nemesek kettesével-hármasával ülnek egy padban. Ezek a volt „zemjan“-ok csak egymás közt há­zasodnak, ;.meezali'anezot“ nem kötnének a vi­lág minden kincséért sem. Furcsa, szomorú nár ció ez: büszke, „magyar" exnemesek, akik egy szót sem tudnak már magyarul — Mint pél­dául a hasonló előnevet viselt Kukemezeyné-Kuke- mezey Mária, Dióssy 48-as honvédkapitány unokája is . Egyetlen szót sem tud mayarul. A gyermekeiről nem is beszélve. És hogy még -teljesebb legyen ennek a furcsa községnek a képe, azt is ide jegyzem, hogy a pályini reformátusok együtt járnak búcsúk­ra a katolikusokkal, együtt bandukolnak velük a templomi zászlók alatt és érékük a katolikus egyházi énekeket. Furcsa, talajátvesztett náció ... Pályin község az anyagi csőd szélén van egyébként. Iskolát és jegyzői lakást épít­tettek a községgel, melynek egyáltalán nincsen vagyona, de van ezzel szemben 130.000 korona adóssága s ennek a kamatait sem bírják már fizetni. A községi képviselőtestület a legutóbb memoran­dumot terjesztett fed a nagykaprai járási hiva­talhoz, amelyben bejelentette, hogy fizetésképtelenséget jelent, illetve csődöt kér maga ellen, ha további két tanterem és tor­naterem építésére kényszerítik. A község olyan szegény, -hogy a református fe­lekezeti iskolát sem birj-a már fenntartani s így azt a megszűnés alkuit veszedelme fenyegeti.. „Egyik szépapám a vármegyét kormányozta, én kerekeket csinálok.. A Pályin szomszédságában lévő Nagyszeret­ván. amely még sokkal régebben: a honfoglalás idejében keletkezett kun-kabar település volt, szóról-szóra. ugyanaz a 'helyzet. Régi magyar nemesi családok utódai élnék ott is, akiknek nagyrésze már csak — szlovákul beszél. A nagyszeretvai református egyházközség a tizenhatodik század elején alakult s az akkori anyakönyvek a pesti Ulbrizey-, a somlyói Szi­lágyi-. a. szentimrei és krasznikivajdái Szemt- -iimr-ey-, a galánda-i Bartóffy-, a füzesséri Filzes- séry-. a losonci Bánffy-, a bánihegyi Rubin-, a vcsikóéi Káesa-, a mina-ji Minay-, a, teipen,vei Köröslkémyi-, a Héthy-, Munkácsy-, Dieuer-, Gyöngyössy-, Illravay-, Gálgóczy-, Bodolay-, Pátnyoíky-, Nagy-. Kiss-, Kontray-, Balogh-, Kováits-, Zábó-, Somogyi-, Huttka-, Bodnár-, Szűcs-, Pénzes-, Ritoófc-, Vályú-, He-rczeigh-, a szegedi Vásárhelyi-, mohosai Ha.raszthy-, küké­in ^zeí Ktiikemezey-osailAdókat tartják nyilván. Ezekből már csak az Ubrizsy-, Szentimrey-, Szilágyi-, Köröskényi-. Kontray-, Kováts-, Haraszthy, Kükemezey-, Pénzes- és Herczegh-családok utódai élnek a községben ma is. Egy magyar jobbágy-cs-aJlád.: az Iskiek is szere­pelnek ezekben a régi an yakön yvekben, ezek idővel annyira elszaporodtak, hogy különböző szlovák jelzőket vettek fel meg- különböztetésffl e végül az Iskl-név egészen Nem akarok megőszülní!!! „Cotoii Uoiee^enessUotr' Csalhatatlan szer az egészséges, cermeszete.' íiajszÍD visszanyerésére és az öszülés ellei való védekezésre. — Ezen híres, rég bevált haj víz nem festöszer és nem tartalmaz sem­miféle festőanyagot. A haj magábaszívja ezen haj vizet és így kellő táplálékot nyer. minél fogva az őszülő hajszálak rövid ide múlva egészséges, természetes színt és meg felelő sűrűséget nyernek. Erősíti a hajat és megakadályozza az öszülést a legmagasabb kong. Ara K < 10'— Kapható: Vörösrák-í atikában, BRATISLAVA Mihály ucca 24. szám. lemaradt a szlovák nevek mellől... Nagyszeretva el&zlovákoeodási folyamata- 1748 ikörtil kezdődött. Később, 1815-ben a nemesek egy papválasz­tás alkalmával összevesztek s a dühös civa- kodás vége az lett, hogy — szlovák papot hozott a községbe a felülkerekedett párt. Csak azért-, hogy a z el le npár ti.a kát bosszantsa. Akkor kezdődött a szlovák isten-tisztelet, a szlo­vák vaillástanitás s később jött- a szlovák iskola is a szinmagyar községbe... Az elszlovákoso- dás erőteljesebb folyamata azonban a szabad­ságharc után, a Baeh-kor&zakbao következett­el s a világháború utáni állam váltó zás már -csaknem tiszta szlovák községet talált a régi, magyar Nagyszeretva helyén. És mit írjunk Pálócród, a pálóczi Hocvá-th- c&alád ősi fészkéről? Ismételjük a fentiebbe- ket? Pálóc szlovák osodott el a legteljesebben a három község közül s olyan magyar nevű családok, mint a Szijjártók, Balázsok, Csűrö­sök, Patakyak, Láncosok, Molnárok, Lasko- dyak a magyar szó izét sem ismerik már s meggyőződéssel vallják magukat szlovákok­nak. Szomorú elégtétel ez azért a vádért, amely a- magyarokat illette nemzeti türelmetlenséggel... Nagyszeretván van még két-'három magyar család, amely nemcsak érzésében, de — nyel­vében is megmaradt magyarrak. Tálán kissé szlovákra kiejtéssel, de magyarul beszélnek ezek az emberek és jellegzetesen, szivük min­den dobbanásával magyarok. A régi, nagyhírű pesti Ubrizsy-család késői sarja: Ubrizsy Fe­renc nagyszeretvai kerékgyártómester is ilyen; megkopott az évék és a nyomorúságok sulyáí alatt meggömyedt magyar, akinek egyik őse: Ubrizsy Pál 1656-tól, majd 1667-től Ung-me- gye alispánja volt s mint ilyen résztvett a Wesselényi-féle összeesküvésben is. Egy má­sik őse: Ubrizsy János, a szabadságharcban református tábori pap volt s a kápolnai csa­tában fogságba esett. Ubrizsy Ferenc kerékgyártómester viszont már csak keserűen legyintett előttem a vadszőlővel befutt-ahott tornácon: — Egyik szépapám még a megyét kormá­nyozta, én meg már csak kerekeket csinálok ... Ebben a mondatban és ebben a kézlegyintés- bei:. összeeüritve benne volt minden. KELEMBÉRI SÁNDOR. — A villamos elé vetette magát egy szegedi válo­gatott futballista fiatal felesége. Szegedről jelentik: Megrázó tragédia játszódott le tegnap Emerling- Emödi Rezsőnek, az ismert szegedi egykori váloga­tott futballjátékosnak családjában. Emerling alig 26 esztendős felesége tegnap a villamos elé vetette magát s a kónházbaszállitás után meghalt. Amikor a tragédiát férjével közölték, Emerling magából ki­kelve rohant he a kórházba s felesége halálos ágyá­nál fel-szakitotta a szoba ablakát és az első eme­letről le akarta magát vetni. A kórházi személyzet csak nagyoehezen tudta őt visszatartani. Később a boncterembe is elkísérte felesége kihűlt testét ? ott egy kést ragadva szivébe akart szúrni. A kétségbe­esett ember itt az orvosokkal és ápolókkal valóság­gal bírókra kelt, hogy tettét végrehajthassa, de vé­gül is sikerült, ebben megakadályozni. Emerlingné öngyilkosságának okát eddig nem tudják. — A sátorai ja ,njjhertyi fiatal „szükségül mikás" és menyasszonyának halálos átterelnie. Sátoraljaújhely­ről jelentik: Megdöbbentő kettős öngyilkosság tör­tént tegnap Sátoraijaujhely határában. A közeli vár­hegy tetején holtan találták Stupjar Sándor városi ezükségmunkást és menyasszonyát, Lindtner Gyön­gyi 16 esztendős eát óraija újhelyi urileányt. A ha­lott férfi kezében két revolver volt. Az öngyilkosok mellett bnosulevelet találtak, amelyben megírták, hogy közös elhatározással választották a halált, mert szerelmük olyan erős, hogy nem tudnak egy­mástól elválni. A vizsgálat megállapította, hogy « fiatalember már negyedikes polgárista kora óta ud­varolt a leánynak, de legutóbb kijelentette, hogy napi 1 pengő 20 filléres keresetéből nem tudna cl tartani feleségéi s nem alapíthat családot, l'gylat­szik a kilátástalan jövő érlelte meg a fiatalok agyá­ban a végzetes elhatározást

Next

/
Oldalképek
Tartalom