Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)

1934-09-14 / 210. (3541.) szám

2 ^RXGAiMa&^-ARHI RLAI> 1934 szeptember 14, péntek. teljes terjeszkedése az ázsiai tenger partja felé és a Kínában Mytartott bolsevik i akna­munka nem válik Japán Ínyére. Oroszország már annyiba felfegyverkezett, hogy uriof meg­ír ásitihatatlan ténnyel kell számolni azzal a valósággal, hogy többé semmiféle hatalom vissza nem tudja szorítani az ázsiai tenger partjától. Nemcsak a szibériai vasutat erősí­tette meg, hanem egy északi tehermentesítő vasutat is épített, amely a tengerparti Ocbocktba torkollik. Oroszország hatalmas munkája az arktikus kutatás terén, amely igazán nagy eredményeket hozott, nemcsak platonikus valami, nem pusztán tudomány- szomjból vagy rekordvágyból kutatta fel Nor- denskjiöld hiires átjáróját a sarki vizen, ha­nem közvetlen tengeri utat akart Keletázsiá­ba. Ércet, szenet, olajat sem politikai-katonai hátsó gondolatok nélkül keresnek a szovjet geológusai Kel e tsz ibériábr,n Oroszország ki­játszotta nagy tromfját. m?''-egyezett Francia- országgal és így biztosHoüa hátát Európával szemben, bátran tekinthet keletre- Kitűnő partnert talált Amerikában is s már megva­lósította Aljasakén át a légi kapcsolatot vele, nemsokára létrejön a vasúti kapcsolat is, amely két világrészt köt egybe. Ez a simvonal és ez a légiül északról keríti be a japán ér­dekszférát. Amerika a gyakran hangoztatott nyílt ka­pu elvét vallja most is keletázsiai politikája vezérelvének. A Pacilfikum közepén Havai az amerikai flottának fellegvára, északon Tutuí- ka, délen Guam szigete és a Füföp szigetek a kiépített előőrsei az ázsiai vizek felé. Te­kintetbe kell vennünk azt is, hogy Ameriká­nak sokkál nagyobb tartalékai vannak anya­giakban Japánnál, még abban az esetben is, ha a szigetország már télj esen szolgálatába fogja állítani Mandzsuoko minden gazdasági erejét-. Északon Oroszország, északon és keleten az USA, délen pedig Anglia fogja be a japán érdekkört. Délkinában Angliának megvan­nak az érdekpontjai, de hatalmas támadópoin- tokat épített ki egyebütt ie, a legfontosabb stratégiai pontokon. Singapore a maiakkal tengeri átjáróban bevehetetlen erősség, amely mellett minden földi erődítmény el­törpül és hasonló pont Port Dar win is Ausz­trália északi partján. Ha a két partner, az USA és Anglia egybefog Japán ellen, a szi­getország helyzete tarthatatlan. Ám egy oroszJjapén fegyveres konfliktus esetén a® USA kétségtelenül Oroszország, Anglia pe­dig most Japán oldalán állana, ha nem is fegyverrel. De mindakettőnek az volna a srivbeli óhajtása, hogy a nagy mérkőzés lehe­■SSSSSnBSnSII SZENT KONSTANCIA! KÁPOLNÁJA f0lderEgyé5?ye I (44) Nagy botrány lett a dologból. A rendőr- biró — fiatal, felmentett ember — beidézte Jucit is a tárgyalásra csak azért, hogy alapo­san kifejtse előtte a nézetét egy erkölcsi prédikációban, a hadbavonult frontkatonák szalmaözvegy feleségeinek kötelességeiről. A maga szempontjából igaza volt, mert ha Juci nem is tartozott közéjük, sokan voltak már ez időben, akik ellen megokolt panasz, lehe­léit. A közvélemény pedig nagyon hamar kész az általánosítással. Szerencsére az öreg Lindenmayer Tádé hívatlanul megjelent a tárgyaláson. És miután a rendőrtiszt ott szü­letett s ott is nőtt fel a Lindenmayerék Ventur-uccai házában, az öreg Taddeusz régi jogon félbeszakíthatta a bírót java filippiká- jában. mondván: — Elég volt már. Lajcsi! Hatókör vagy te ahhoz! Két korona birság minden cigánynak, da hast es, és most aztán schlussz! Ez a kijelentés mindenkire felidézte volna a Santa Hermandad vészthozó haragját s a kihágás) büntetőtörvényt, csak Tádéra nem, mert nagy tir a rendőrség, nagy ur a törvény, de a pozsonyi Hausberr, az csak az igazi! Lindenmayer rövid, velős, és azonnal végre is hajtott Ítélete tehát hivatalos for­mába öntetett, kihirdettetett s ad acta. téte­tett. De a botrány megvolt s a pozsonyi la­pok foglalkoztak vele. A Híradó csak napi­bbként közölte, de a Presse hétfői száma szellemes kommentárt fűzött hozzá, melyben nem valami kellemes módon emlékezett meg a hadbavonuló férjek asszonyairól általában s rnelszfj gúnnyal Juciról különösen. •Jucii nem bántotta a dolog nagyon, — ludta. hogy ártatlan s rná% nagyobb aggoda­lom töltötte el. Már hat napja kimaradt Jani levele, de még csak egy „bin gesund“-kártya Schuschnigg genfi beszéde TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON. osztrák parlamentbe. Ausztria minden körülmé­nyek között hajlandó határait megvédeni, mert tudja-, hogy a belső nyugtalanság rugója kül­földön van és csak egy ftxrradaliini kisebbség szítja azt. Ennek ellenére az osztrák kormányt A Reuter-iroda genfi jelentése szerint a nagy- ■ hatalmak Olaszország kezdeményezésére most egy olasz javaslattal foglalkoznak, amelynek alapján a nagyhatalmak Ausztria szomszédait olyan paktum megkötésére hívják meg, amely kötelezi őket az osztrák kérdésbe való be nem avatkozásra. Németországot természetesen szintén meghívják e paktum aláírására és a né­met választól függ, hogy a számításba jövő ál­lamok milyen rendszabályokat foganatosítanak az osztrák kérdésben. Schuschnigg kancellár a tervezett paktum­ról hosszantartóan tárgyalt Sir John Simon­nal, Barthouval és Aloisi báróval. A mai francia lapok részletesen foglalkoznak a szerintük kiváló olasz tervvel A Petit Pári­sién szerint az Ausztriának adott garanciák ki- terjesztéséről van szó. Az Oeuvre úgy tudja, hogy a paktumot Franciaország, Anglia, Olasz­ország és a kisantant együttesen készíti elő. A szerződés garantálja Ausztria területi integ­ritását és tisztázza a be nem avatkozás elvét. Ha a németek visszautasítják a paktumot, ak­kor a szerződés kölcsönös segítségnyújtásról szóló klauzulát kap és megállapítja, hogy a paktum aláírói azonnal Ausztria segítségére sietnek, ha valaki megtámadja a kis országot. A paktum politikai részét gazdasági fejezetek­sclha sem1 fogja a -bosszú érzése vezetni a. más politikai irányok hiv őrnek megbüntetésénél. —. Schuschnigg beszédét, amely rendkívül mérsé­kelt volt és nem vádolta Németországot, a genfi gyülekezet nagy tetszéssel fogadta. ■ kel egészítik ki, még pedig a római jegyző­könyv alapján, de Kiterjesztik a római megál­lapodás gazdasági részét a kisantant-hatalmak­ra is. Maailérorsiág nélkül ntnes Sma-locarno P á r i s, szeptember 13. A francia földközi- tengeri flotta egy részét átrendelték az Atlanti óceán kikötőibe és közölték a parancsnokokkal, hogy hajóik tartósan az északi és a nyugati vizekben fognak állomásozni. A flottaátcsopor- tositás általános meglepetést keltett, mert poli­tikai körökben a francia-olasz flottamegegye­zés egyik jelét látják benne. Jól értesült körök szerint a franciák belegyeztek abba, hogy a Földközi tengeren egyforma erős legyen a francia és az olasz flotta. Mint ismeretes, an­nak idején ez az olasz kívánság csaknem a londoni flottakonferencia kudarcához vezetett, mert a franciák nem voltak hajlandók azt tel­jesíteni Az Üríted Press értesülése szerint a francia- olasz közeledési politika más kérdésekben, igy elsősorban a gyarmati kérdésekben is komoly eredménye s e; • ezetett. A legn? d nehézséget a jelen pillanatban az olasz-jugoszláv viszony alkotja. Barthou francia külügyminiszter Genfben most mindent elkövet, hogy egyengesse Róma és Belgrád kf- békülésének útját. A kisantant-államok külügy­miniszterei, igy a jugoszláv külügyminiszter is a közeljövőben tárgyalni fognak Genfben a francia és angol államférfiakkal erről a kér­désről. Hir szerint a dunai politikában még nem si­került megegyezést találni. Egyelőre nem tud­ni, hogy mi történik abban az esetben, ha Ma­gyarország nem mond le revíziós törekvései­ről a jugoszláv határ mentén. Genfi illetékes körök szerint a dunai antantot nemcsak politi­kailag, hanem gazdaságilag is nehéz lesz meg­valósítani. Eckhau?? nyilatkozata BesE iar-MWl Géni, szeptember 13. Beck lengyel kül­ügyminiszternek mai bejelentésével kapcso­latban, -hogy Lengyelország kisebbségi politi­kájának nemzetközi ellenőrzését nem hajlan­dó tűrni, Eckhardt Tibor, Magyarország fő- delegátusa a sajtó képviselői előtt a követ­kezőképpen nyilatkozott: — Magyarország a kisebbségvédelmi szer­ződések tekintetében elsősorban a nagyhatal­makat tartja illetékeseknek és nem tételezi föl, hogy a nagyhatalmak e jogvédelmi rend­szert meg akarják szüntetni. Magyarország­nak életbevágó érdeke, hogy a kisebbség­védelmi rendszer korrekt betartását szorgal­mazza. Magyarország tehát éber figyelemmel kiséri a genfi fejleményeket abból a szem­pontból. hogy a magyar kisebbségek szerző­désileg biztosított jogai ne szenvedjenek hátrányt és a védelmi eljárás minél hatéko­nyabban érvényesüljön. Ezt a gyakorlati ér­vényesítést természetesen különválasztom a felmerült elvi kérdésektől. Paktum Ausztria semlegesítésére tő lég dünteélenmed, a két fél egyenlő mérté­kű elgyengülésével végződjék. Mindenesetre Japánnak számolnia kelletne az esetleges tel­jes körülzár ássál is, ami egy katonailag első­rendű nemzetet is földre kény szerit hét, mint ahogy Németországot földreteperték a gazda­ságilag joibhan felszerelt ellenségei. Ez a politikai helyzet a távol keleti játék­asztalom, Ezek után, bátnnemnyire vitéz, lel­kes. önfeláldozó katonanép a japán, minden vészibiir ellenére világos, hogy á távolit,eleti feszültség csupán a gazdasági versenyben és népmoegalomiban jelentkezik, de fegyveres összeütközésre aligha kerülhet a sor. Mert a japán elsősorban komoly nemzet és reálisam számol a ténybeli helyzettel. Feladata most az, hogy Maoó-ukuót kiépítse és kihasználja annyira, áráén nyíre lehet. Ez az ország két­szer olyan területű, mint Németország és la­kóinak szánta csupán 34 millió. Itt megtalál­hatja azt a gazdaságii hátországot, amely igen nagy katonai feladatok vállalását is kilátá- sostsá teszi., Addig talán a partnerek elhelyez­kedésében is változás következik be. Akik 1925-,re jósolták a távol keleti feszültség véres kirobbanását, tévedtek Tévedtek azok az au- gurokois, gkik.. 1935é*e jósoljak a nagy katasz­trófát. De hogy a gyuijtóanyag állandóan fen- tairtja a felülit séget, az bizonyos és a. törté­nelem tanulsága szerint bizonyos az ás, hogy az imperializmus módszerei nem akadályozzák meg a világkatasztrófákat. A kisebbségvédelem és a kisantant Géni, szeptember 13. A lengyel külügy­miniszter beszéde nagy föltűn őst és meglepe­tést keltett Genfben. A népszövetség tagjai tndták, hogy a lengje! delegáció a kisebb­ségvédelem kiterjesztését, fogja követelni, de hogy ennyire éles lesz, arra nem gondoltak. A kisantant delegátusai várakozó álláspontot tanúsítanak és magatartásukat a kisebbségi kérdésben a vita lefolyásától teszik függővé. A balkáni hatalmak aláírói csütörtökön este 18 óra 30 perckor ülést tartottak, hogy megbeszéljék Oroszország belépésének kér-' dósét és az osztrák problémát. se jött tőlel Ha legalább Palika itt volnál Ideges volt, annyira ideges, hogy még a de­rék Boris is megsokallotta. — Látszik, hogy az anyja lánya! — düuy- nyögte bosszúsan. A kávéház megtelt ma estére. Jó reklám a tulajdonosnő kissé kikezdett hire. De akik azért mentek oda, hogy lássák a botrány hősnőjét: csalódtak. Juci otthon maradt. El­tökélte, hogy lesz, ahogy lesz, ő bizony nem megy be többé. Déltájban becsöngetett Jucihoz Müller szá­zados, aki szörnyen restelte a történteket s el­jött, látogatási diszben, bocsánatot kérni. Kékhajtókás, aranygombos és arany kardi- szes sötét diszkabátjában, fehér keztyüjében, fényes kardjával olyan volt a táboriszürke világban, mintha valami régi képeskönyvből vágták volna ki. — Nagyságos asszonyom, igazán nagyon sajnálom, hogy ilyesmi történt. De igazán nem tudtam, hova indul a cigányokkal az az éretlen gyerek, ő is restell, de nem jöhetett velem; még aznap reggel visszament Komá­romba a tizemkilences pót zászlóaljhoz. Csak szökve ruccant fel egy estére; szerencséje, hogy az ő nevét nem írták ki a lapok, mert bajba jutott volna. Ami — mellesleg —, nem is ártott volna neki. — Foglaljon helyet, MüUér, köszönöm a részvétté tóga tást! Gyújtson rá és mondja meg, de rögtön: van-e Postsperre, vagy nincs? — Tudtommal nincs. Ma kaptam két lapot, az egyiket Tirolból, a másikat az orosz harc­térről. — Jézus, Mária! — Mi baj? Talán Nagy főhadnagy nem irt? — Már hat napja bír nélkül vagyok fe­lőle. Biztatom magamat: hátha megint Retab- iirungon van és jól mulat, olyan jól, hogy eszébe «e jut a felesége, De ez a bizonytalan­ság szörnyű! — Tessék a Vöröskereszthez fordulni! — Ismerem ezt a nótát. Félév múlva ta­lán felelnek is rá. , v-r- Hát Írjon valamelyik tiszttársának. — Akiket ismerek közülük, mind olyan éretlen .gyerek, mint a maga éjjelizenéző Kurta főhadnagy barátja. Azokkal nem leve­lezhetek. — Hát akkor tessék nyugodtan várni. Egy­két nap múlva megjön a hir. Juci szikrázó szemmel, dühösen nézett rá. — Könnyű magának) Maguk az okai! Ma­guk. aktív tisztek, akik megülnek szép, biz­tos helyen. Az én szegény, békés, kávéfőző uram, az meg ott van a halál torkában! Ma­gúk itt mulatnak, hírbe hozzák az embert, ő pedig vagy él, vagy sem! Magukat nevel­ték. tartották, ruházták kisgyerekkoruktól fogva ingyen a katonaiskolában, de azért meghalni a megvetett civileknek, a kávésok­nak kell! — Igaza van, asszonyom! Az én leveleimet senki sem várja szivszakadva, a veszteség! lajstromot sem böngészi értem, csak egy-két hitelezőm. Én tudom, hogy jobb ez így; de azért, ne haragudjon, irigylem a férjét! An­nak van miért, kiért élnie, de nekem még meghalnom is csak a kadétiskolai ingyen- kosztért szabad! — Ne haragudjon, százados ur, de az em­ber egészen belezavarodik ebbe a szörnyű aggodalomba. Várni — várni — mindig csak várni — szörnyű kegyetlen sors! És ha el­esett — Istenem! Mi lesz belőlem? Mi lesz a kis Palikából? — Ne sírjon, nagyságos asszonyom! Minek mindjárt a legrosszabbra gondolni? Ne sír­jon! Nézze, nincs semmi baj! Jucika, majd jóra fordul minden, meglesz a béke, vissza­jön a férje, boldogok lesznek, szeretik egy­mást holtig! De a kemény vágású, napbamitotta katona- arcon is végigszaladt egy könnycsepp. — Szereljük egymást holtigl Holtig! De ha máris .... De ha már meg is ... — Dehogy, dehogy! Az lehetetlen! Jucika, legyen erős! Jucika nem sir! Jucika jó lesz! Ugy-e, jó lesz? ( . . . ( ... ,• De az asszony csak sírt, hangtalanul, ke­servesen. Müller csitította, letörölte könnyeit és — — — egyszerre csak ott sírtak ketten. összeborulva, összeölelkezve, mint két . . . jóbarát? Testvér? Szerető? — Nagysága kérem, itt vannak a gáz­számlával! Rorcsa rájuk nyitott. Szétrebbentek; LV. HADIFOGOLY! Nem jó dolgokat hallok felőled, édes lá­nyom. Klári, irt egy hosszú epistolát, bosz- szankodtam is, nevettem is rajta. De azért amondó vagyok: fiatal asszony, ha még hozzá nem is csúnya, nem vigyázhat eleget a jó hírére. Tudom, hogy a részeg ember bo­lond, ki tehet róla, ha muzsikáltat valakinek az ablaka alatt. De a Borosát jobb lenne el­kergetned; az ángya, Nagy Sándorné utján itt csúnya pletykákat terjeszt rólad. Pedig az a személy jobban tenné, ha hallgatna; persze: ki milyen, olyannak szeretne tudni mást is. Hallom, hogy Fejesné is köszörüli a nyelvét rajtad. Társadalmi bojkottot emle­getett. Szerencsére emberére akadt egy Öreg urban, valami Linden müller, vagy mi a neve. Az úgy kifigurázta a bojkottjával, hogy most rajta nevet mindenki. Németh Bandi­tól hallottam, az is olyan pletykafészek, mint valami vénasszony. De ne feledd el, kis­lányom, hogy az a mondás, hogy a lónak négy lába vau, mégis megbotlik, nem vonat­kozhat ránk, asszonyokra ... Juci üres tekintettel bámult anyja leve­lére. Egy másik levél is volt az asztalán: kétfejű sasos, katonai boríték. Már százszor kezébe vette, de nem merte felbontani. — Eh mit, essünk túl rajta! Kétségbeesett mozdulattal tépte fel a borí­tékot. A likvidatura értesíti, hogy. miután Nagy János tart. főhadnagy orosz fogságba esett, az eddig élvezett családi pótlékot aug. elsejével beszünteti. r (Fo/lyfatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom