Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)

1934-09-12 / 208. (3539.) szám

2 1934 szeptember 12, szonda. A katolikus blokk ára: a Micura-párt likvidálása A cseh néppárt morva szárnya semmi szín alatt nem hajlandó elejteni Micura szervezeteit ■ A cseh és szlovák néppárt közeledési kísérlete a sajtó tükrében Prága, szeptember 11. Hlinka képviselő­nek a eseh néppárt leitomiseheli ünnepségein való részvétele erősen foglalkoztatja a cseh és a szlovák sajtót is. A Slovák egyebek kö­zött a következőket Írja: Leitomischel meg­mutatta, hogy a cseh és szlovák katolikusok .politikai együttműködésének gondolata nem­csak egyes csehek kigondolása, hanem a cseh katolikus kollektivum gyümölcse s ezért erre a gondolatra a politikában építeni lehet. — Szlovenszkón az első pillanatra e gondolat­nak látszólag nincs gyökere, de megszilárdul, — ha megtisztul, ha másként fogalmazzák meg és ha hozzáférhetőbbé teszik. Másként valósítható meg, ha a gondolatba jelentős szlovenszkói kívánságokat, vágyakat helyez­nek, egy darab szlovák lelkesedést. Ezen kí­vül a cseh és szlovák katolikusok együtt­működése nem tekinthető célnak, hanem csak eszköznek. A cseh és szlovák katolikusok együtt­működésének gondolata Szlovenszkón ugyanis csak az esetben ver gyökeret, ha a Szlovenszkó autonómiáért folytatott küz­delemben segítséget és támaszt biztosit. — Hlinka Leitomischelben ezt ezekkel a szavak­kal fejezte ki: ..Az autonómia a kiegyezés és megegyezés feltétele. Együtt akarunk menni, de kiki a saját földjén önállóan, a csehek Cseh­országban, mi pedig Szlovenszkón/" A Lidové Noviny a Slovák cikkéhez azt jegyzi meg, hogy Szlovenszkón is feltűnt, hogy Srámek miniszter a leitomiseheli ünnepsé­geken nem vett részt. Hogy elmaradásának kell-e politikai jelen­tőséget tulajdonítani, avagy az csak véletlen volt, az csak a jövőben tűnik ki. A Poledni List a leitomiseheli eseménye­ket a következőkkel kommentálja: — A cseh néppártiak leitomiseheli kon­gresszusa nyilván a megértés, vagy pedig a cseh és a szlovák katolikus párt blokkjáért való manifesztáció volt. De nyomban kitűnt, hogy ez a dolog tulajdonképen még nagyon távoli jövő kérdése. Srámek brünni szócsöve, a Den, már vasárnap elsütötte az ágyat a li- dákok iée a ludákok blokkja ellen. Azt hang­súlyozta, hogy a cseh néppárt szlovenszkói osztályát, az úgynevezett mi cs lírásokat, nem likvidál­ják. Senki sem rendelheti el ezeknek az embe­reknek, akik olyan politikát akarnak, ami­lyet a csehszlovák néppárt Szlovenszkón foly­tat, hogy „Sidor rabulisztikus politikájának rendeljék alá magukat". Ezzel szemben Hlinka Leitomischelben nagyon is érthetően — nyilván polemikusán — megmondta, hogy a micsurások felszámolása a megegyezés föl­tétele. A cseh néppárt morva szárnyának el­térő nézete, ami a Hlinkáékhoz való vi­szonyt illeti, Srámek miniszter személyes megnemjelenéséiben és dr. Drobny üdvözlő szavaiban jutott kifejezésre. A Hlinkával való együttműködést természetesén nem vethette el, akit az egész gyülekezet annyira ünne­pelt, de azért a teljes egységről beszélt, egy Berlin, szeptember 11. Hivatalos német jelentés szerint a német kormány hosszabb vizsgálat után állást foglalt a tervezett keleti paktum kérdéséihez. A németek mindaddig nem tartják lehetőnek, hogy csatlakozzanak a keleti paktumhoz hasonló szerződésekhez, amig a fegyverkezés terén nem egyenrangúak a nyugati hatalmakkal. A paktum adott ese­tekben a kölcsönös fegyveres megsegítést is kilátásba helyezi s a német kommentár utal aiTa, hogy ilyen kötelezettséget lehetetlen el­vállalni. A paktum ezenkívül külön garantál­ni akarja Franciaország és Szovjctoroszország határait s a németek ezt a külön garanciát nem látják politikai szükségszerűségnek. — Németország a béke biztosítását más utón ki­néppártról, a „Sumaivától egészen a Tátráig" egységes vezetés alatt. ■— Ez a valóságban azt jelenti, hogy nem a micsuráéknak kellene likvidálniok, hanem a szlovák néppártnak! Ennek a megnyilatkozás­nak a jelentőségét, valamint Srámek elmara­dásának jelentőségét jól fogta fel dr. Dürek, akinek beszéde nemcsak sajnálkozás volt a miniszter elmaradása miatt, hanem annak erős kihangsulyozása is, hogy a katolikus ügy kárositójának tekintik azt, aki teljesíthetetlen föltételekkel hátráltatná a katolikus blokk létrejöttét. — A „Poledni List" azzal a meg­állapítással fejezi be cikkét, hogy Lietomischel csak megerősítette azt az ismert tényt, hogy a eseh katolikusok a Hlinkáékkal őszintén akarják a blokkot, a morva néppártiak azon­ban nem. A cseh és szlovák néppártiak köze- lebbhozására irányuló kísérletek tehát eddig nem vezettek eredményre, ellenben a cseh és morva néppártiak között az ellentéteket meg­növelték. vánja elérni. A berlini kormány szerint a leg­alkalmasabb a kétoldali szerződések meg­kötése. Paris, szeptember 11. A francia lapokat nem leple meg Németország elutasító válasza a keleti paktumhoz. A birodalom a mai ha­tárokat nem akarja kollektíván elismerni és biztosítani. A párisi újságok azt hangoztatják, hogy a béke igazi megszilárdítására törekvő hatalmakat nem riasztja vissza a negatív né­met álláspont és folytatják a béke megorgani- zálására irányuló munkájukat. Az Echo de Paris szerint Franciaország, Szovjetorosz- ország, a kisantant, a balkán blokk és a balti államok, esetleg Olaszország és Lengyelország bevonásával elég erősek a béke megőrzésére. Németország nem csatlakozik H jy*S ^ ^ ^ Parist nem lepte meg a német álláspont SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA FÖLDEREGYÉflN?I (42) Az uj kasszatündérrel csak Károly nem voll megelégedve. — Nem megy igy kérem, semmi! Ani­málni kell a vendégeket! — Hogyan? — Odaülni közéjük. Velük koccintgatni. Esetleg táncolni is velük egy kicsit. Megfrics­kázni őket! — Én, oda, idegen emberek közé? Mit gondol? — Már pedig ez kell. Különben becsukhat­juk a boltot! Pedig Jucinak még az is förtelmes volt, ha egy-egy becsi péti vendég odakönyökölt a pultra s borgőzös lehelettel mondotta neki a szépeket. Megírta Janinak az esetet egészen. Véletlenül feleletet is kapott rá. — Hogy Pincsi elment: sajnálom is, nem is. Jobb lett volna helyette mást fogadni. De az ás igaz, hogy arra megbízható nöszeinély kell, ami pedig ritka madár. Ami az animirozást illeti: jegyezd meg Jucikám, mindent lehet, de csak okkal-móddal! A levél többi része csupa álmodozás volt. Nagyon szép leveleket tudott írni Jani, ha akart. Juci megcsókolta minden sorát, de okosabb nem lett tőle. Hát, igen. Odament az asztalokhoz. Ha na­gyon kérték: lé is ült. Még azt is megtanulta Károlytól. hogy kell véletlenül feldön- teni a pezsgősüveget úgy, hogy a vendég észre ne vegye. És eltűnni idejében, ha a szépei levés vaskosadba kezdett válni. Pedig nehezen ment ^ dolog. Sok gond­nak, aggodalomnak kellett elbújni az üzleti mosolygás mögé. Az öregektől is rossz híreket kapott. Java hordásban elrekvirálták az igavonóikat, ami­ket méregdrágán veti Sugár. Futott fűhöz, fához, de utoljára eszébe jutott Berger Móni. — Kérem, kérem! Szót sem érdemel! Szí­vesen ott hagyom őket, van elég tartalékom. De egy feltétéi alatt! — Mi az? — A cégnek pénz kell. A drótkötélpá­lyákra ráfizettünk. — Hogy-hogy? — Kettőt kifizettek simán. Szerencsénk volt; mikorra elkészültek s üzembe kellett volna állítani őket, telitalálatot kapott mind a kettő. De a harmadikkal baj van. Nem akar megindulni sehogy sem. És olyan ostoba he­lyen van, hogy az olaszok nem tudják be­lőni. — De hóimét vegyek én pénzt? Ha volna, nem jönnék magához kunyorálni! — Ki beszél pénzről? Egy kis, százezer koronás fedezeti váltót zsirál a tekintetes ur és rendben vau minden. Puszta formalitás. Ha nem kell a marha: el visszük és slussz. Hát, ha muszáj, megtelte Sugár ezt a for­malitást. Fő dolog, hogy be legyen hordva a termés. Lili. A TALIZMÁN. A kávéház egyik sarokasztalánál két ko­molyam! ur szokolt sakkozni minden esté. Juci ismerte őket látásból: törvényszéki biró mind a kettő. Egyik este soká tartott a parti. Kerülgette egymást a táblán maradt négy figura órákig, de csak nem akart egyik király sem a sarokba szorulni. Már az éjjeli vendégek — többnyire tisz­tek — dalolgatíak cigányszóval. Juci biztatta őket, ahogy az üzlet megkívánta. — Matt! — Biz ez csak patt, kedves barátom! — Pardon, nem ezt húztam. Tévedés! — Bizony ezt húztad! Vesztettél! — Persze, ilyen lármában nem lehet oda­figyelni. És ez az asszony is okosabban tenné, ha a harctéren szenvedő urára gondolna, mint hogy itt ihog-vihog, flörtöl! — Bizony, ez disznóság! Elég hangosan beszéltek. Juci minden szót hallott. Kedive lett volna felelni rá, de le­nyelte. A tiszti asztal körül ma nem ült csupa ide­gen. Csömör ezredes ült az asztalfőn, akinek szénfekete bajuszát a háború szépen meg- fehéritette. Csendes, öreg ur lett az egykori fess gavallérból. Nem is bírta sokáig az éjje- lezést. Annak az uzsoki golyónak a nyoma, olt a bal lüdőszárnyában, még az ellen is protestált, hogy régi jó szokása szerint eléne kelje a nótáját: Maros vize folyik csendesen.. ­Müller kapitány mellén a vaskoronarend rsillogotl. Schrattner, a kis német kadét, Juci egykori leniszparInere büszkén viselte a fő­hadnagyi páros csillagot. Ezzel a gyerekkel csoda történt: A háborúban megtanult ma­gyarul. De úgy, hogy anyanyelvét is sűrűn tarkázta a mindent kifejező izé szócskával. Aki hallotta, akár magyarul, akár németül beszélni, megesküdött volna rá, hogy legalább is karosai, vagy bari gyökeres. Meg is bátoro­dott erősen, még a csárdást is úgy rezgette, ahogy kell. A cigány-dirigáláshoz is értett s ivott, mint a szivárvány. Mintha ő volna a kefekötő, nem az öreg Lindenmayer táti. — Gyerejde, te füstös! Húzz egy szép, sze­relcmiválió-nólát a szépasszony fCilibe! De úgy húzd ám, hogy még a mennybéli szén­iek nek is megessék a szivük, rajtad! A cigány már ludta könyv nélkül. Mit húz­Elismerő népszövetségi jelentés Magyarország helyzetéről Genf? szeptember 11. A népszövetség tit. kórsága ma közzétette a pénzügyi bizottság­nak Magyarországról való helyzetjelentéséi A jelentés örömmel állapítja meg, hogy a múlt esztendőben tapasztalt javulás ezidén is to­vábbfolytatódott. Az elmúlt évi 88 millió pen­gős deficit ebben az évben 38 millióra csök­kent s a folyó költségvetési év első hónapjai ugyanilyen javulást mutatnak. A külkereske­delem is fejlődésnek indult, de ez jórészt a k]iringegyezményeknek köszönhető, ami csak kisegítő eszközként alkalmazható.-------o------­Naj man volt miniszter uj napilapot indit Prágában Prága, szeptember 11. Belpolitikai kérdé­sekben mindig jól informált forrásból értesü­lünk arról, hogy szeptember 20-án, tehát tíz nap múlva Prágában uj napilap indul. Az nj iapailapi'tás mögött ez alkalommal Najman cseh iparospárti képviselő, volt miniszter áll, aki az indítandó lap kiadóhivatali főnökével az ösz- szee részletkérdést abbáziai nyaralása során tárgyalta meg. Najman a múlt hét végén érke­zett vissza Prágába. Az uj lap címe Praísiky Kurír lesz s három változatban jelenik meg olyképpen, hogy a cimfejlécet változtatni fog­ják Moravsky Kurírra és Sioveneky Kurírra. Újabb incidensek Keletázsiában Moszkva, szeptember 11. Az orosz hivatalos jelentés szerint a japánok tovább folytatják törvényellenes akcióikat a keletkinai vasút mentén. Szeptember 4^én Ugunor állomáson megszállották az állomásfőnök hivatalát és a vasúti alkalmazottak lakásait. A japánok több asszonyt megkinoztak. Szeptember 6-án Mandzsúria állomáson letartóztatták az állo- másfőnököt és több hivatalnokot, akiket csak a szovjetkonzul erélyes tiltakozására helyez­tek szabadlábra. # Az ipolysági római katolikus Legényegylet vasárnap délután tartotta évű rendes közgyűlését. Dr. Horváth István reálgimnáziuma tanár, az egye­, süléit elnöke nagy beszédben ismertette az egye- | pillét fejlődő működését, beszámolt, a kulturális | munkáról és hangsúlyozta a-z egyre növekvő egyesü­let demokratikus és keresztény erkölcsű céljait. Ezután a titkári, pénz tárnoki és könyvtárosi jelen­tés következett, majd a közgyűlés lelkes hangu­latban véget ért. hatna mást Jucinak, mint azt, hogy: Fekete szem éjszakája... Juci elnevette magát. — Na hallja, maga se tud egyebet? Én nem tudom, miért nézik a szememet mindig feketének, mikor zöld! — Ződ, ződ! De mikor ollan ződ nótát csak egyet tudok, azt hogy: Zöldre van a, zöldre van a Rácsos kapum föstve ... A cigány már húzta is. A gyerek felugrott, elkezdte rezgetni a csárdást. Mosolyogva ille- gette magát Juci előtt. Hivogatóan. — Nem, nem láncolok. Köszönöm! Nem is illenék, hogy ugráljak, mikor az én szegény uram, valami sötét fedezékben — jaj. nem is jó rágondolni! Müller kapitány megértőén bólintott. — Bizony, úgy vau. Üljön ide mellém, Jucika. Úgyis sok mondanivalóm van ma­gának. Cigarettára gyújtott. Aztán elkezdte. — Mikor ott kin! járok, sokat gondolok magára. Nézze csak, a maga ibolyacsokra most is megvan, bepréselve a tárcámba. — Ugyan, miért nem dobta el! — Ez az én talizmánom. Én őrzöm a virá­got, az meg engem. Mások vaspáncéll pró­bálnak, de nem sokat használ Sokszor rosszabb, mintha nem volna. De az én virá­gom eltéríti a golyót, mert szerető szívvel adták, • — A szó egy kicsit kétértelmű. —- Nincs annak, csak egv értelme. Ha két­értelmű volna.: nem használna. Így a li - rí, viszonzott szeretet erejével hat. Nem is se­besültem megf még egyszer sem. 'Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom