Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)

1934-09-09 / 206. (3537.) szám

iU ^Í4XCÍAIVV1A01£ARH1RL^ 1984 szeptember 9, vasárnap. nem tudnak elvonulni, igy inkább ittmaradnaik, semhogy a vonuláson a biztos halálnak men­jenek elébe. Itt is vannak azonban kivételek, így Amerikában megfigyeltek egy hazafelé vonuló vadlud párt, amelynek egyik tagja szárnyaszegett volt. Párja mindig előtte rep­kedett s hívogatta gyalogszerrel vonuló élet- társát. Végtelenül megható jelenség volt en­nek a vadlud-párnak a vonulása, amely végül is á szárnyaszegett madár halálával végződött. Volt idő, mikor azt hitték még neves ornito­lógusok is, hogy a gyönge repülők néha gya­logszerrel vonulnak. így főleg a fürjre gon­dolták ezt. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy mily óriási távolságokró van szó, ezt a felfogást teljesen el kell vetni. A madarak legnagyobb része röpülve vonul. Ugyanígy a mesék birodalmába tartozik az a felfogás is, hogy az apróbb madarak a nagyobbak hátán, mintegy lovagolva vonulnak a déli szállásba. A madarak vonulásának irányáról és téli szállásukról csak közvetett utón a madarak útlevelei, a madárgyürük révén tudunk. A ma­dárvonulás fcöibbi érdekes jelenségét közvetlen megfigyelés utján vizsgálja az ornitológia. Ezekről az érdekes jelenségekről jövő cik­künkben írunk a P. M. H. természetbarátainak és madárbarátiainak. Ehelyütt is köezönetün- ket kell kifejeznünk a budapesti Madártani Intézetnek, amely lekötelező szívességgel lá­tott el bennünket anyaggal, a legmodernebb tudományos megfigyelés eredményeivel. Szlovenszkói fecskék tragédiája Kecskeméten Budapest, szeptember 8. Kecskemét város több helyén találtak az elmúlt reggelen áléit és holt fecskéket. A gyűrűzött fecskék alap­ján megállapították, hogy a szerencsétlenül járt madarak Szlovenszkóról valók. A három­napos nagy esőzés Kecskemét határában any­nyira kimerítette őket, hogy csapatostul hul­lottak alá. Az eső valósággal megtizedelte soraikat és számos fecske befulladt a nagy áradatba. Több gólyát is levert az elkésett gólyacsapatokból a véget nem érni akaró eső. Azokat a fecskéket, amelyeket élve találtak meg, a lakosság vette gondozásba. Megtalálták a világ legrégibb Mhesicrzőíieséí Már négyezer évvel ezeiöil is megszegték a szerződéseket London, szeptember Ő. A Yale egyetemi tudósai Mezopotámiában végzett ásatások al­kalmával napvilágra hozták a világ legrégibb békeszerződését, amelyet négyezer évvel ez­előtt kötöttek­Kr. e. kétezerben Lagas és Umma sziumtr városok között esztendőkön át tartó véres testvérháboru dúlt. Egy napon aztán a jó em­berek belátták, hogy a béke mindenesetre jobb a háborúnál, letették a fegyvert és — békeszerződést kötöttek. A békeszerződésben a többi között a következő állt: „Umma és Lagas városok ünnepélyesen hírül adják, hogy a köztük dúló testvérháboru hosszabb időre végétért. Ehhez a békeszer­ződéshez a felek Ningursu istent hívják tanu­valamit, vállhoz kapják a puskájukat és bele­lőnek az éjszakába. Kisvártatva a két katona jön vissza. — Trafált, — mondja az egyik reszkető vas­utasnak. — A cserraktár mellé húztam a ku­tyát. Ellenállhatatlan erőnek engedelmeskedve mentem a vézna ember után. A cserraktár mellett, a sötétben Déci ült és kenyeret evett. Nekem is adott belőle és suttogva mondta: — Kis híja, hogy le nem szedtek ezért a száraz prófuntért. Az a vaddisznó rám durran- tott. Elcsaptam magamat a földön, akkor meg a lábamnál fogva húzott ide. Úgy vissza tudom állitani a lélegzetemet, mint a pinty. Egyet, kurtát nevetett s aztán a sötétben is éreztem, hogy vigyorog. Villanylámpát gyúj­tott, annak a sápadt fénye ráesett az arcára. Vigyorgott. Ezentúl sokáig Decivel biztattam magamat. Elképzeltem vigyorgó arcát és megnyugodtam. Kell lenni egy álláspontnak, egy erős fonálnak, egy biztos vigyorgásnak, amely az embert a bajok fölé emeli s akkor a pokol kapui is erőtlenek. Az angol-parkban, a hullámvasúton láttam mégegyszer Decit. Nyári ruhában és jókedvben ültek körülötte fiatal nők. Déci komoly arccal foglalt helyet mellettük, semmit sem változott a képe. Férfiak is voltak a társaságában s a hul­lámvasút tulajdonosának a szive és erszénye örvendezhetett rajtuk. Nagyon sokszor élvezték végig a hullámos száguldás gyönyöreit. Ki sem szálltak, továbbmentek az uj „menetiben. Ta­lán egy óráig is ültek a vonaton. Egy oszlop mögé kényszeritettek emlékeim. Onnan figyelmet Décit. Amikor a társaság han­goskodva elment, ő ott maradt. Alig is hivták magukkal. Déci a hullámvasúton maradt és to­vább csinálta az utazásokat. Egyedül ült a bérelt szakaszban, repült fel a magasba és zu­hant a mélybe. Komoly aro^egy-egy árnyalattal még komolyabb lett, amikor a vasút befutott nak. Ezentúl a két város békés egyetértésben fog élni s mindazt, ami a múltban történt, el­felejtik. Nyomor és átok a béke megszegőjére! Ningursu isten a világ minden bajával, beteg­ségével és bűnével sújtsa a béke megszegő­jét. A békeszerződés Ningursu isten templo­mában szögez tessék ki.“ Mi történt ezután? Néhány évig csakugyan békességben élt egymás mellett a két város. Később azonban Umma uralkodója elkészült ,,felfegyverke®ési pirogra mim jó va l“ és semmi­be sem véve Ningursu isten kilátásba helye­zett büntetését, csapataival megrohanta Lu­gast, a lakosságot lemészárolta, a várost pe­dig a föld színével tette egyenlővé. A szerződésszegő várost is utolérte a sors: Ummát ismeretlen hordák pusztították eb az elindító helyre. Minden megérkezés után lát­szott, hogy egyre sápadtabban ül a helyén és egyre elszántabban marad ott. Közelebbről is sikerült megnéznem. Az arca még vékonyabb, még szeplősebb, még csúnyább volt, ha lehet, mint azelőtt. Tízszer kerülte meg már a magasságos épít­ményt. Mikor a tizenegyedszer is indítani akart az egyenruhás ember, Déci felállt és aztán visz- szaesett a lócára. Megoldották a ruháját, a kemény gallérját is leszedték. Pohárban vizet adtak neki. Nemsokára magához tért, körülné­zett és megismert. Rámtámaszkodott és ki- evickéltünk a tömegből. A bejáratnál szembefordult velem: — Láttad azt a piroskalapos hölgyet? Abban a társaságban, amely otthagyott engem ... Abba már két hónapja szerelmes vagyok. — Mi vagy te Déci? Mármint a foglalkozá­sod, — mondtam neki, — hogy megnyugtas­sam, — azóta, amióta nem láttalak? —• Bankhivatalnok ... De legfeljebb még két hónapig bírom ... És potyogni kezdett a könnye. — Mit? — kérdeztem. — A hivatalodat? Olyan nehéz? Dühösen kiáltott rám: — Dehogy!... A piroskalapost!... Mindig csúnyán kinevet, nem hallgat meg. Két hónap múlva halált tervezek... — És még nyoma­tékosan meg is ismételte. — Kimondottan azt tervezem... — Ugyan, — mondottam, — ne légy gyerek, Déci. Leültünk egy padra. Sokáig ült hangtalanul, szenvedve. Néha a melléhez nyúlt, a baljához és megnyomkodta. Lassan elhúzódott az arca. A 6zeme kitágult, a szája kinyílva lihegett, hogy kifejezze előttem az érzelmét és értel­metlen, hangos kacagásra fakadt. Láttam, hogy elfelejtett vigyorogni. Tompán és üresen neve­tett. összeborzadva és kiábrándulva hall­gattam. Az időjárás és az ember élete A meteorológia szerepe egészségünk és munkaképességünk megóvásában A tuberkulotikus betegek frontérzékeny­sége ■ ■ A kiimatotherápia jelentősége (fi) Mielőtt még a frontfogakxm a meteoroló­giában meghonosodott volna, több orvos­kutató jutott rá e fogalom megsejtésére. Szarvas András már 1910-ben megfigyelte, hogy a tátrai főn vihar idején tömegesen léptek fel tüdővérzések. Ez a megállapítás a betegre nézve azért fon­tos, mert a vérzésből ezentúl nem következ­tet állapotának végzetes rosszabbodására, aminek régebben nem egyszer volt lehango­ló, a gyógyulást is megnehezítő hatása. Az időváltozás önmagában nem lehet oka a vérzésnek, a vérfal úgynevezett arróziójá- nak, de a már élőhaladőban lévő arrőziós folyamatot gyorsítja az időváltozással járó élettani megrázkódtatás. Az időjárás tehát itt is a kirobbantó ok szerepét játsza. A tüberkulotikusok frontérzékenysége nem szorítkozik a vérzéses tüdőbeli folyamatokra. Ugyancsak Szarvas figyelte meg elsőnek, hogy a nem vérző beteg is fokozottan front­érzékeny. Legfeltűnőbb, hogy a máskor oly bőséges hajnali verejtékezés frontátvonulás­kor elmarad. Fokozott mértékben jelentkez­nek a meteoropatha lelki tünetei is, jeléül annak, hogy a toxikus utón megtámadott idegrendszer érzékenyebb a légköri hatások iránt. A tüdőgyulladás meteorológiai kapcsolataival Huntington foglalkozott, aki megvizsgálta a tüdőgyulladás különböző alakjainak halan­dósági arányát aibból a szemponthói, hogy az illető napokban végbement-e légtömegválto­zás. Bőséges statisztikai anyagából kitűnik, hogy betörési frontok átvonulásának napján a tüdőgyulladásos halálesetek száma lénye­gesen kisebb, mint máskor. Az aktív íeleikló frontok nyáron szintén ilyen hatásnak, vi­szont télen emelik a halálesetek számát. Ezek a megfigyelések azért nagyon érdeke­sek, mert a betegek közvetlenül nem voltak kitéve a hőmérsékletváltozásoknak, sőt fel­tehető, hogyha erős lehűlés érte volna őket, az éppen kedvezőtlen irányban befolyásolta volna állapotukat. Nyilvánvaló tehát, hogy itt isnnét a frontátvonulásnak azzal a hatásá­val állunk szemben, amely a zárt szobában levő betegen is érvényesül, ez a hatás pedig nyilván az életerő fokozá­sában jelentkezik. Torzképet kapnánk a meteorológiai ténye­zőknek a beteg szervezetre gyakorolt hatásá­ról, ha csak az eddig tárgyalt káros tényező­ket vennők tekintetbe. Az időjárás megvál­tozása és más éghajlatok fölkeresése gyakran üdvös hatású a betegre, amennyiben egyrészt közvetlenül lehet befolyása szervezetre, más­részt olyan életmódot tesz lehetővé a beteg számára, amelynek áldásait eredeti lakóhe­lyén, illetőleg a megelőző időjárás miatt nem élvezhette. A természet bőkezűsége folytán a klimato- t'herapia céljaira földünkön az éghajlatok legnagyobb változatossága használható fel. A nagyközönség csak néhányfajta éghajlatot szokott megkülönböztetni, elleniben az orvo­sok és meteorológusok tudják, hogy az ég­hajlatnak szinte számtalan változata van, amelyek csak néha-néha, vagy egy-két idő­járási elem tekintetében, pl. csali az ural-1 kodó szél irányában, vagy csak a hőmérsék­letingadozások méreteiben különböznek egy­mástól, de a szervezetre mégis lényegesen más a hatásuk. A* éghajlati lehetőségnek ezt a széles skáláját a szenvedő emberiség javára jobban ki lehetne használni, mint eddig történik. ' Nem a természet hibája, hogy a szinte ke­zünk kinyitásával elérhető gyógyforrásokat is különböző nehézségek zárják el előlünk. Téved a közhit, amikor jól épített házak­ban teljes védelmet vár az időjárással szem­ben. A közvetlenül kellemetlen behatások elten a jól épített ház védelmet ad ugyan, de a frontérzékenység tünetei bizonyítják, hogy a közvetett, idegrendszerünkön át érvényesü­lő hatások ott éppenugy utölérnek bennün­ket, sőt ha huzamosabb ideig vagyunk szo­bai életmódhoz kötve, fokozott mértékben lesznek úrrá felettünk. A frontátvonulás tehát olyan jelenség, amelyet ezidőszerint vds majornak kell tekin­tenünk. Elhárítani nem tudjuk, nem mene­külhetünk el előlük. Csak annyi áll módunk­ban, hogy teendőinket ennek megfelelően osztjuk be. A korszerű és megfelelő anyagi eszközökkel ellátott meteorológiai intézetek ma mór azt is előre jelzik, hogy a front a napnak melyik részében és minő hevességgel fog fölöttünk átvonulni. Ha erős front érkezésére van kilá­tás, akkor nemcsak magashegyi kirándulá­sunkat kell elhalasztani, hanem mindennapi teendőnket is helyes lesz megfelelően beosz­tani. A meteoropathiára hajlamos egyének jól teszik, ha az élvezeti cikkekből a meg­szokottnál csekélyebb adagot vesznek ma­gukhoz, a szellemi munkával foglalkozó meteoropatha pedig ne erőltesse nyomós ok nélkül a munkát, hiszen előre tudhatja, hogy a front átvonulása után jobb hangulatban, kevesebb fáradsággal és valószínűleg az ihlet áldásával dolgozhatik. A legjobban el­foglalt ember is kénytelen, mégha nem akar­ná is, éppen munkaképességének megőrzése érdekében, idejének egy részét pihenésre, szórakozásra fordítani. A munkabeosztás elemi követelménye, hogy ne az ihlet és munkakedy perceit ho­zó postfrontális helyzeteidben tegye ezt, hanem a praefrontális időszakok alkal­mával, mert ezért az időért egyrészt nem kár, más­részt éppen a praefrontális időszakban eről­tetve és kevés eredménnyel végzett munka meríti ki az idegrendszert és ássa alá az egészséget. Valószínű, hogy aki az erősebb praefrontális időszakot pihenésre fordítja, ellenben a postfrontális időszakra osztja be az alkotó munkát, az általában kevesebb időt lesz kénytelen pihenésre fordítani, mint aki a praefrontális időszakiban nyugtalanul, las­san és kedvetlenül dolgozott és ezzel tuleről- tette magát. Az angol kereskedők régi szo­kása. hogy üzleti tárgyalásaikat északnyugati szél idején szerelték lebonyolítani, ennek a ténynek a naiv kifejezése. Frontátvonulás után ugyanis gyakran északnyugatira főidül a szél. A frontátvonulások a déli órákban a leg­erősebbek, mig éjjel ritkábban kapunk erős frontokat. Ha fordítva volna, akkor a front­érzékenyek éjjeli nyugalma még sokkal za­var tabb lenne. Egyes betegek mégis arról panaszkodnak, hogy a frontérzékeny tünete­ket legtöbbször éjjel érzik. Ez onnan van, hogy az ilyen és ehhez hasonló élettani zava­rok tudvalévőén álomban erősebben előtérbe lépnek, a nappali foglalkozások sokféle be­nyomása viszont eltereli róluk a figyelmet. Éber állapotban magasab'bfoku lelki műkö­dések kötik le érdeklődésünket, álomban azonban a leki élet gyakran csak a testi álla­potok homályos tudomásulvételére szorít­kozik. Ha nem áll módunkban a praefrontális időszakot pihenésre fordítani, akkor leg­alább azt kíséreljük meg, hogy munkánk mechanikus részét végezzük el. Az iró jobban gazdálkodik idejével, ha a praefrontális időszakban olvassa kefelevona­tait, mert ez olyan munka, melyhez nem kell ihlet. A postfrontális időket kár volna me­chanikus munkára elfecsérelni. A szobaklíma A szél, a csapadék, a hideg és bizonyos korlátok között a meleg is olyan kellemetlen­ségek, amelyek elől az épületek biztos oltal­mat; adnak. Sajnos, ezzel a beavatkozással karöltve olyan uj ártalmak járnak, amelyek az egészséget és a munkabírást ismét más oldalról támadják meg. Az egészségügyi meteorológus egyik ÍŐ- feladata olyan szobaklímát létesíteni, amely a káros külső hatások tehetőén teljes távol­tartásával mentői kevesebb mesterséges ár­talmat jelent a számúinkra. Ezek az építészet meteorológiai kérdései, melyek később kerül­nek tárgyalásra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom