Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-15 / 185. (3516.) szám
XIII. évf. 185. (3516) szám • Szerda * 1934 augusztus 15 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kfc., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egyez szám ára 1.20 K2, vasárnap 2.- Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. O ® TELEFON: 303-11. »® SÜRGŐN YCIM HÍRLAP, PRflHfl. SJUIBURG-LOWRNO Irta: NEUBAUER PÁL A salzburgi ünnepi játékod keretében Strauss Richárd nevével kapcsolatban politikum zajlott le, a szokásos hírlapi csatározással és „konzekvenciák levonásával". Strauss Richárd, aki Salzburg számára nem csak a' nagy név attrakciója, hanem igaz művészi érték és a német zene mai csúcsteljesítménye, lemondta az ünnepi játékokon való részt- vételét, annak ellenére, hogy az utolsó percig azt remélte a játékok rendezősége, hogy a mester eljön Salzburgba és egy hangverseny dirigálásával a megértés és együttműködés polilikája mellett fog hitvallást tenni. A bécsi sajtó egy része felhördült és azzal fenyegette meg Strauss-t, hogy megtorlásképpen Salz- hu.gbao nem fogják előadni a tervbevett Struass-müveket. Mindenki leste, retorzióval fog e élni Salzburg, és a retorzió azt jelentette volna, hogy a reprezentáns német művészet két fellegvárába, Salzburgba és Strauss leikébe is befészkelte magát a pártpolitika puszii 'o l'^cillusa. Hic Rhoidus, hie salta! — gondolták a lapok, most kell Straussnak ugrania és egyben most dől el, van-e erő Ausztriában vagy sem, Strauss Richárdot már egy éve támadják a „baloldali'* lapok és a „liberális" sajtó, mert szerintük nagyot v^ed úgy a szabad művészet, mint a demokrácia elvei ellen akkor, amikor több híres német művész receptje ízerint nem szállt szembe a mai német korúi',,iy"ati rendszerrel'és nem úgy cselekedett, mint Thomas Mann, aki emigrált, vagy Furt- v. .'?r, a világhírű dirigens, aki maradt ugyan, de bátran és szókimondó elszántsággal síkra száll a művészetnek minden zavaró szemponttól való mentesítése mellett. Strauss nem válaszolt a támadásokra és ez volt az egyetlen helyes válasz: művészi és egyben politikai pozitívum. Befejezte uj operáját, amelynek szöveg;, .yvét Ben Johnson után Stefan Zwéig irta. Zwc’g segítségére akart sietni a mindkét politikai oldalról szorongató tf Straussnak és vissza akarta vonni a szövegkönyve1. Sir;.. azzal válaszolt, hogy az egyszer megkezdett operát, — annak ellenére, hogy jelenleg aligha kerülhet bemutatóra, tv t Zweig irta a -*J cég kön y vet, — befejezte, dokumentálva ezzel azt, hogy őt kizárólag az alkotás maga érdekli. Mindezt a politikai támadások olyan síkra hozták, amelyen közös nevezőre került politika, művészet, jellem és érdek. Strauss végre is visszavonult, — Bercii tesgadenbe. Salzburgnak megüzente, hogy nem jön. Kemény ember: nem engedi, hogy kiugrassák belőle azt a politikai nyulat, amelyet az éhes szenzáció oly nagyon le szeretne lőni, mert ez a nyúl fontosabb neki, mint Strauss összes müve. Salzburg ás válaszolt a támadásokra, ponté i úgy, mint Strauss. Ugyanakkor, amikor lesték, bojkottal fog-e válaszolni a játékok vezetősége a Strauss lemondását bojkottnak ;m;’iősitő s aj tó megá llapitá sokra, a vezetőség kimondotta, hogy az ünnepi műsor nem változik és Strauss müveit Salzburgban elő fogják adni.-Strauss zenéje szervesen hozzátartozik a német zene ünnepéhez és Mozart városában nem lehet Strauss-t bojkottálni, mert ezzel a német zenét bojkottá!nák az ünnepi hangulatban egybegyütt nemzetközi közönség előtt. Mondjuk, hogy Mozart szelleme győzött és vállaljuk a naivság ódiumát azokkal szemben, akik tulkompükálva a politikailag is jelentős esetet, rá fognak mutatni, hogy Salzburg azért volt kénytelen Strauss müveit TOChsoron hagyni, mert akik Amerikából Papén Bécsbe repült De iouvenel szenátor az európai blokk-politika ellen Zita környezetéből cáfolják a restaurációi híreket Rosenbergék a Wilhelmstrasse ellen? Berlin, augusztus 14. Az „United Press44 értesülése szerint Papén volt birodalmi al- kancellár, akit Hitler rendkívüli megbízatással Becsbe küldött, ma délben tizenkét órakor repülőgépen elutazott az osztrák fővárosba. Papén Becs felé Berohtesgadenen utazik keresztül, ahol leszáll és mielőtt megbízó levelét átadná, még egy utolsó tanácskozásra ül össí.e Hitlerrel. Uj osztrák terrorközpont létesül Passauban? P á r i s, augusztus 14. A „Paris Soir44 feltűnést keltő cikket közöl középeurópai munkatársának, Charles Sicardnak a tollából. A cikkíró megállapítja, hogy megbízható forrásból olyan értesülés birtokába jutott, hogy a német nemzeti szocialisták az osztrák ak- eió további kiépítésén és uj formában való felelevenítésén dolgoznak. A cikkíró szerint ez az elhatározás Göbbels propagandaminiszter győzelmét jelenti Papén felett, aki, amidőn bécsi megbíz tás át elfogadta, a német- országi osztrák akció teljes likvidálását kötötte ki. E terv szerint Göbbels Passauban uj titkos terrorközpontot akar felállítani Ausztria ellen. A propagandaminiszter máris instrukciókat közölt a berlini lapokkal arra vonatkozóan, hogy hogyan kell írni a jövőben az ausztriai eseményekről. Nagyon érdekes, hogy ezek szerint az instrukciók szerint ko- rántsincs a birodalmi kormány olyan békü- lékeny álláspontokon Ausztriával szemben, mint amilyet a légió feloszlatására vonatkozó gesztus árul el. A lapoknak az osztrák kormányt továbbra is támadniok kell és főleg Fey miniszter személye ellen irányuló akcióra kaptak utasítást a lapok. Be kell ugyanis bizonyítani, hogy Fey résztvett az összeesküvésben és tudott a puccsisták minden titkos összeköttetéséről. A „Paris Soir“ tudósítójának véleménye szerint Göbbels akciója nem egyedül Papén, hanem Neurath és egészben véve a Wilblemstrasse ellen irányul, amelyPáris, augusztus 14. A „Petit Journal44 mai számában tovább folytatja a háború kérdéséről megindított ankétjét. Ez alkalommal Franciaország volt római nagykövetét, de Jouvenel szenátort szólaltatja meg. Jouvenel, aki a francia szenátusban éveken keresztül éles harcot folytatott a fasizmus ellen, végül is magára vállalta a megbízatást és Rómába utazott követnek, ahol meglepő gyorsan vált odaadó barátjává, — ha a rendszernek nem is, — mindenesetre magának Mussolininek. Jouvenel, aki nagyon jól ismeri Mussolinit, főleg az olasz miniszterelnök magatartásában látja a háború vagy béke kérdésének eldöntőjét. Jouvenel véleménye szerint Mussolini politikai magatartását minden esetben felelősség érzete irányítja, tehát egész bizonyos, hogy ebben a kérdésben is az adott pillanatban úgy fog dönteni, ahogy felelősségérzete diktálja. Julius 25-ének drámai pillanatai után Mussolini egy percig sem késlekedett, hogy erélyes lépéseket tegyen Ausztria függetlenségének megvédel- mezésére. Az Anschluss azonban változatlanul komoly veszély marad. A nagyhatalmaknak nem szabad ezt a kérdést kizárólag a politikai frazeológia szemüvegén keresztül nézni, mint I nek magatartásával a propagandaminiszter nincs megelégedve. Az újságíró méig megállapítja, hogy ezzel az akcióval összefüggésben áll Rosenberg egyre türelmetlenebbé váló tevékenysége, amelyet a birodalmi külügyminiszter pozíciójának elfoglalása érdekében fejt ki. ahogy eddig tették és semmi szín alatt sem helyes, ha bevárják az uj olasz iniviativát ebben a kérdésben, amely még nagyon sok meglepetést okozhat a hatalmaknak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Olaszország fellépése feltétlenül maga után vonná Jugoszlávia beavatkozását is. Olaszország bevonulása Ausztriába a belgrádi kormánynál kiszámithatlan ellenakciót válthatna ki. Ebben az esetben maga a kérdés, amelyről szó van, könnyen háttérbe szorulhatna és előtérbe nyomulna az a sajnálatos olasz-jugoszláv ellentét, amely már régóta nyugtalanítja Európát. Holott valójában köz- gazdasági okokból ennek a két országnak egymáshoz közeledni kellene. És éppen ez lenne Franciaország feladata, hogy a közeledést a két ország között létrehozza. — Nem ismerem Barthou szándékait, — folytatja nyilatkozatában de Jouvenel, — de csodálkoznék, ha a külügyminiszter római utazását nem használná ki arra, hogy a két ország között létrehozza a barátságos atmoszférát. Jouvenel nyilatkozatának a végén állást foglal az úgynevezett blokkpolitika ellen, mert szerinte a blokkok tulajdonképpen küzdőtáborokat jelentenek, holott a cél éppen az, hogy Szenzációs francia vélemény Mussolini szerepéről Salzburgba jönnek, őt is akarják és mert egy műsorváltozás el mérgesítette volna a légkört. ráüss és Salzburg vá’asza, — kultúrpolitika: politika, amelyet valódi és belső kultúra irányit. Ez igy van, ha bármit is mondanak Strauss és Salzburg ellen azok, akik nem hisznek a művészet tisztaságában. Locarnói egyezmény mindkét részről, okos politikai megállapodás, amely számot vet nemcsak a mai helyzettel és a mai lehetetlenségekkel, hanem azzal, hogy a művész a világgal szemben mindig ilyen helyzetbe kerül;.vannak korok, amikor művész és világ közt élesebben domborodik ki az ellentét, ez a mi korunk. És vannak korok, amikor viszonylagosan jobb a kettő közti viszony: fegyverszünet, amikor hagyják, hogy a művész mint szegény magánember hónapos szobában tengesse éleiét, mint Beethoven és Mozart. A fegyverszünetet néha hadüzenet váltja fel. Ez az utóbbi Strauss esete Salzburggal és Salzburg esete Straussal. Nagy és túl nem értékelhető szerencse, hogy ebben az esetben Loeamó jött létre, csendes megegyezés, amelynek nemcsak Salzburg és Strauss, hanem a művészettörténet látja a hasznát. Sem Strauss, sem az ünnepi játékok vezetősége nem sző álmokat. A művészetnek tudomást kellett szereznie a való világról, és ezért érték éü fontos, hogy okos-simán intézték el a konfliktusnak felfújt közjátékot, amely ily módon fontos kulturpolitikumimá vált. A szenzációra éhesek nem kapták meg, amit reméltek, sem az itteni, sem a túlsó parton. A művészet érintetlen maradt, amennyire ma érintetlen maradhat. Ez nyereség és eredmény, a higgadtság és jóakarat eredője. Salzburg ma a nemzetközi művészet egyik gó. pontja. Strauss a mai zene egyik legnagyobb egyénisége. A kettő megegyezése ezért nő túl a művészi eseményeken és poli- ti'mi ' emberi szemszögből egyaránt példakép. A megtéveszthetetlen jószándék Locar- nója lett Salzburg, amikor Strauss mellett döntött és nem engedte, hogy a helyzetet elmérgesitő uszitás győzzön. Nem kell kutatni, hogy Strauss valóban hive-e a mai német politikai rendszernek, vagy megalkuszik-e. Azt sem kell kutatni, hogy Salzburg a mester müveinek bojkottjával nem veszélyeztette volna-e erkölcsileg és anyagilag a játékok sikerét. Mellékes mindez, ami csak a szenzációnak nem mellékes, sőt fődolog és fontos csak az, hogy akik a művészet dolgát intézik, létrehoztak egy salzburgi Locarnót. Annak- r’^jén Locarnóban Briand és Stresemann értették meg egymást igen jól, mint személyes barátok. Ma Strauss és Salzburg értik meg egymást. Hallgatnak, nem vitatkoznak, nem politizálnak. De Salzburg megmenti Strauss-t, a nagy zeneszerzőt és vele a szellemi Németország egy hatalmas darabját, Strauss pedig megmenti Salzburgot és vele a szellemi Ausztria egy hatalmas darabját a nemzetközi világ és egymás számára. Ez igen sok, tat'n ma minden, amit jószándék és művészetbe vetett hit meg tud teremteni: zene mint útmutató a jövő számára.
