Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-10 / 181. (3512.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 KE., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • B képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ulice 12, III. emelet. O « TELEFON; 30311 « • SŰRGÖNYCIM HÍRLAP, P R fi H fi. Papén Bécsben A juniu$ 30-i összeesküvés résztvevői kegyelmet kaptak Hitlertől Általános amnesztia a kancellári és elnöki mii óság egyesítése alkalmából Berlin, augusztus 9- Abból az alkalomból, hogy a legfőbb állami méltóság Hitler kan­cellárra szállott, vagyis hogy a kormány egye­sítette a kancellári és elnöki méltóságot, amnesztia-törvényt alkotott a birodalmi kor­mány, amelyet ma hozott nyilvánosságra a hivatalos közlönyben. A törvény elrendeli az általános amnesztiát és külön kegyelmi rendelkezéseket tartalmaz bizonyos politikai csoporthoz tartozó bűnö­sökre vonatkozóan. A törvény szerint kivétel nélkül kegyelmet kapnak azok a kisebb bűnö­sök, akik hat hónapig vagy 1000 márkáig ter­jedő büntetést kaptak, feltéve, hogy az illető j büntetlen előéletű volt a tett elkövetése előtt vagy cs*k egészen jelentéktelen, tehát — mondjuk — kihágási büntetése volt. A három hónapig terjedő szabadságveszté# és 500 márkáig terjedő pénzbüntetéseket a büntetett előéletüeknél is elengedik. Hasonló­képpen azokat a kisebb büntetéseket, amelye­ket augusztus 2-ika, tehát a birodalmi elnök halálának napja előtt követtek el, szintén ke­gyelmi utón elengedik. Az amnesztiarendelet legszenzációsabb ré­sze kétségtelenül az, amely a politikai bűnö­sök Kegyelmére vonatkozóan intézkedik. Eszerint kegyelemben részesülnek azok, akik megsértették a Führert és a birodalmi kancel­lárt Továbbá azok, akik akár Írásban, akár szóban a birodalom megbecsülése ellen vétet­tek anélkül, hogy nép- vagy államellenes ten­denciája volna ennek az írásban vagy szóban elkövetett sértésnek. Továbbá azok. akik a nemzeti szocialista mozgalom és gondolat el­len léptek lel és hasonló kisebb bűnesetek, amelyeket politikai véleménynyilvánitással követtek el. Ebben a tekintetben is irányadó aug. 2-ika, mert csak a birodalmi elnök halála előtt elkövetett bűnesetek részesülnek kegye­lemben. Nem részesülnek semmi körülmények kö­zött amnesztiában súlyosabb politikai biiuö- sok, akikét hazaárulással, nemzetgyalázással vagy katonai titkok elárulásával vádolnak, to­vábbá azok, akik bombamerényletet, politikai gyilkosságot vagy politikai gyilkosság kísérle­tét követték el. A törvény ezenkívül rendelkezik arra nézve is, hogy a jelenleg őrizetben vagy letartózta­tásban levő politikai bűnösök ügyét még egy­szer felül kell vizsgálni és ha megállapítást nyert, hogy a politikai bűnös az őriz©tbevétel tartama alatt rendesen és államimén viselke­dett és bizonyságot nyernek arra nézve, hogy az illető a nemzeti szocialista állammal és an­nak szerveivel szemben nem tanúsít ellensé­ges magatartást, szintén kegyelemben ré­szesül. A birodalmi vezér a kegyelmi kérvény kap­csán külön hangsúlyozza, hogy azokat a bűnö­söket, akiket a junius 30-iki eseményekkel kapcsolatban vettek őrizetbe és akiknek nem­zeti szocialista meggyőződésükről a hatóságok meggyőződtek, különösképpen részesítsék © rendelet alapján kegyelemben. Habsburg fitté Kopenhágába érkezett A viareggiói tanácskozások ideién semleges földön akar tartózkodni Kopenhága, augusztus 9. A „Reuter“-iro- da kopenhágai tudósítójának jelentése szerint Habsburg Ottó Eisbergből ma Kopenhágába ér­kezett, ahol Polavesing gróf néven szállt meg. Habsburg Ottó kíséretében van titkára és jó­szágkormányzója. Hirek szerint Ottó ma este Svédországba utazik tovább, onnan Norvégiá­ba megy rövid tanulmányútra, majd visszatér Belgiumba. Beavatott körökben azt az állás­pontot hangoztatják, hogy Ottó utazását az osztrák monarchisták és Mussolini tanácsára határozta él, mert éppen a viareggiói Habsburg- tanácskozások idején akart semleges helyen tartózkodni. Ottó kopenhágai utazását valószínűleg a francia lapok ellensúlyozására hozták nyilvá­nosságra. A párisi sajtó ugyanis a „Matinnel^ az élén néhány nap óta élénken foglalkozik Habsburg Ottó személyével és tegnapi számá­ban római tudósitójának jelentése alapján hirt adott arról, hogy Ottó már meg is érkezett Viareggioba ahol résztvesz a nagy családi ta­Prága, augusztus 9. Tehát Papén mégis bevonul Bécsbe. Mint elegáns diplomáciai figura, aki elsimít és ki­egyensúlyoz. Vagy pedig mint Hitler hely­tartója, aki kellő tapintattal, de nyomatékkai fogja éreztetni a hatalmas szomszéd el nem évülő igényeit a kis alpesi köztársaságra. Vagy pedig, mint ahogy a francia lapok ír­ják: a harmadik birodalom szálláscsinálója, aki a diplomáciai exterritorialitás védelme alatt talpra segíti a vérbefojtott osztrák nem­zeti szocialista mozgalmat? A jövő nagy kér­dései. Egy bizonyos, hogy Papén kinevezése első pillanatban inkább nyugtalanságot, mint bi­zalmat keltett. A világsajtónak az a része, amely nem látja szívesen az osztrák—német barátkozást, felhorkant erre a gesztusra, amely valóban gyorsan és elég váratlanul jött Berlinből a julius 25-iki események után. Akkoriban sokan hangoztatták, hogy Hitler nem is annyira az osztrák kérdést akarta megoldani ezzel a gyors kinevezéssel, mint inkább a Papen-kérdést, _ amely június 30-ika óta álandóan nyugtalanította a harma­dik birodalom kormányát. Valóban számos jel szólott amellett, hogy Papén tapintatos el­távolítása a kormányból, érdeke Hitlernek, ha másért nem, azért, mert túlsókat szerepelt az alkancellár neve a junius 30-iki események­kel kapcsolatban. Nem lehet kétséges az sem, hogy Papén, — akinek talán nem voltak köz­vetlen kapcsolatai a lázadókkal, ellenben magdeburgi beszédével maga is hozzájárult ahhoz, hogy az ellentétek, amelyek a felszín alatt forrtak, elemi erővel robbanjanak ki a harmadik birodalomban, — kényes helyzetbe került junius 30-ika után. El kellett szenved­nie kétizben is a házi őrizetet, házkutatást, le kellett nyelnie, hogy rövid utoa kitették hiva­talából és íróasztalát egyszerűen „átküldték" magánlakására. Szemet kellett hunynia afe­lett, hogy bizalmas munkatársai áldozatul estek a tisztogatásnak. É!s végül meg kellett járnia kalandos politikai pályájának legtüs- késebb útját, amelyet lehet talán Canossának is nevezni, — ha meggondoljuk, hogy Papén, aki valamikor bizalmi embere volt az elhunyt elnöknek, csak úgy juthatott végre Hinden- burg elé, hogy lehajtott fejjel elsimított né­hány olyan akadályt az útból, amelyeket teg­nap még hetykén el akart pöckölni helyükről. Hindenburg halálos ágya körül azonban szemmelláthatóan megváltozott a helyzet. Hogy mi történt a kulisszák mögött, hogy a Reichswehr fokozott befolyása jutott-e szó­hoz, vagy pedig Papén újabb jeleit tapasztalta a birodalmi vezér bizalmának, vagy valóban az a helyzet a harmadik birodalomban, hogy a Reichswehr a maga messzemenő katonai céljainak megvalósítása fejében minden poli­tikai kezdeményezést átenged a nemzeti szo­cialista párt vezérkarának — ezekre a kérdé­sekre nem lehet felelni. Bizonyos azonban, hogy Papén egészen más atmoszférában tá­vozik most a kormányból, mint ezelőtt két héttel. Ez pedig nagyon fontos főleg azért, mert ha Papén bécsi küldetése valóban csak száműzetést jelentett volna a volt alkancellár- nak, akkor azok, akik a konzervatív Papenre számítanak, esetleg több bizalommal fordul­hattak volna az uj osztrák követ felé, mint igy. A legújabb fordulat azonban megerősíteni látszik Róma gyanúját, amelynek az ©Iső pil­lanatban kifejezést adtak az olasz lapok. jJPapen Bécsben — ez annyit Jelent, hogy a bécsi német követség épülete észrevétlenül átalakul kormányzósági palotává, ahonnan Hitler parancsai szerint fogják irányítani Ausztria sorsát." Ezt Írták Papén kinevezésé­vel kapcsolatban az olasz lapok, és el kell is­merni, nem alap nélkül. Papén túlságosan nagy egyéniség ahhoz, hogy Róma idegesség nélkül tudomásul vehetné jelenlétét az osz­trák fővárosban. Kevesebb több lett volna, — átmenetnek talán helyesebb lett volna Rieth helyére egészen szürke diplomatát küldeni, aki alkalmasabb arra, hogy elfeledtesse mindazt, amit Európának julius 25-ikével kapcsolatban el kell felejtenie, mint Papén, akinek puszta megjelenése ismét felkavar mindent, ami Európát Ausztria hatalmas szomszédjával kapcsolatban nyugtalanítja. Maga az osztrák kormány a várakozás állás­pontjára helyezkedett a kinevezéssel szemben és az agréement-al várt néhány hétig. Végre megadta azzal az indokolással, hogy diplomá­ciai szokásokkal ellenkezik az agréement meg­tagadása. Ezt az indokolást a kormány hiva­talos lapja, a „Reichspost" hozta nyilvános­ságra, nem lehet kétséges, hogy a kormánytól indul ki, — tehát, ha Papén akar. megsértőd­het még az utolsó pillanatban és visszavonul­hat a különben se rózsákra ágyazott megbíza­tástól. Csakhogy Papén nem olyan fából van faragva, aki ne tudna nyelni ott, ahol a diplo­máciai okosság a legcélravezetőbb fegyvernek a jó gyomrot írja elő. Papén erényei közé tar­tozik, hogy „túl tudja tenni magát", — ezt a legutóbbi események során többizben bebizo­nyította. Papén ruganyos és kitartó politikus s hogy nem kis kaliberű diplomata, ezt egye­lőre csak homályos jelékből Ítélhetjük meg, ellenben az utókor — igén, a történelem — fogja bébizonyitani róla, hogy a mai Német­ország égyik legtehetségesebb politikusa volt. Egy Fouché vagy egy Talleyrand, akinek az alakja csak akkor kezd el ragyogni, ha a tör­ténelem felhői eloszlottak a Vezér körül és a történetiró bepillanthat a kulisszák mögé. Papén bécsi missziója saját nyilatkozata szerint: a kiengesztelődés szellemét szolgálni, enyhíteni Európa súlyos helyzetén és híven szolgálni a missziót, amit még Hindenburg tűzött ki eléje. Mi ez a nyilatkozat? Nyílt lázadás Hitler ellen vagy pedig ügyes poli­tikai sakkhuzás azok felé, akik szívesen látják Papent, a konzervatív német urat a katolikus Ausztria fővárosában — és akik Hindenburg váratlan halála óta bizalmatlansággal nézték Papén küldetését? Meri Papén ugyan meg­bízható szemükben, de vájjon ki támogatja Papén konzervatív politikáját, ha Hindenburg kidőlt? Papén helyzetét Hindenburg halála kétség­telenül megnehezítette. Mert akár rejtett, akár nyílt céljai vannak a volt alkancellár- nak, minden körülmények között a katolikus körök bizalmát kell kivívnia. Ezt pedig a kon­zervatív és katolikus Papennek talán nem lett volna nehéz elérni, ha hivatkozhat arra, hogy a legfőbb tekintély fedezi politikáját, így azonban nem láthatnak benne egyebet, mint vagy magánembert — vagy Hitler kö­vetét. Hitler ugyan kijelentette, hogy Ausztria német népeinek a birodalomhoz való csati a-* kozását most nem tartja megvalósíthatónak, de azt is mondotta, hogy senki nem akadá­lyozhatja meg, hogy az osztrákok ne kívánkoz­zanak megtérni a nagy német népközösségbe, így tehát az osztrák kérdés erről az oldaláról éppúgy nyitva van, mint volt julius 25-ike előtt. S azoknak, akiknek fáj, még jobban sajog, mint ezelőtt. Ha Papén ezt a nyitott kérdést valahogy — akárhogy — legalább is egyelőre, addig, amig az egész európai hely* zet valahogy tisztázódik, esetleg úgy, hogy 4 német vezérkar és a francia vezérkar megér* tik egymást — le tudja zárni, és helyreállítja a megbillent egyensúlyt — elévülhetetlen szolgálatokat tesz nemcsak hazájának, d« egész Európának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom