Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-07 / 178. (3509.) szám

2 1934 augusztus 7, kedd. WAG&'Ma&ÍHR-HTKMI? ima ma i ■■■—-■■—m a kérdésre csillogó szemekkel azt válaszolja: — A párt erősebb és egységesebb, mint va­laha is volt. Msn! Hapo'eon idejét és a háborúban... Ezután gazdasági kérdésekre terelődik a be szélgetés és Hitler az újságírónak arra a kér­désére, hogy hogyan tud majd Németország megbirkózni azokkal a gazdasági nehézségek­kel, amelyek jelenleg a kormány elé tornyosul­nak, azt válaszolta, hogy nyersanyagokban Né­metország függetleníteni fogja magát minden körülmények között a külföldtől. Hivatkozott arra a korszakra, amikor például Napóleon el­len kontinentális zárlatot foganatosítottak, vagy hasonló körülményekre, amilyenek a háború idején uralkodtak. A világgazdasági válságból való kigyógyulás szempontjából három dolgot tart fontosnak Hitler: A világbéke biztosítását, erős kormányokat minden ország élén és kellő energiát az összes világproblémák radikális megoldására. A németek készek arra, hogy eb­ben az irányban a többi nemzetekkel együtt­működjenek, amennyiben ez a készség a töb­biek részéről is megnyilvánul. Két germán nép Az újságírónak arra a kérdésére, hogy- Né­metország visszatér-e a népszövetségbe, Hit­ler a következőket válaszolta: — Mi a népszövetséget meghatározott és világosan megjelölt okoknál fogva hagytuk el. Kormányom számára lehetetlen volt részt- venni olyan tárgyalásokon, amelyeknek alap­jául a mi alapsonyabbrendüségünk szolgált. Ha a mi teljes egyenrangúságunkat elismerik, talán visszatérünk a népszövetségbe. Az an­gol kormány a fegyverkezési egyenrangúság mellett foglalt állást, sajnos azonban, nem si­került neki. hogy a többi kormányokat is erre az álláspontra birja. Nyilatkozatának végén Hitler rámutatott annak a szükségességére, hogy a háborús pszichózisnak Európában minél előbb vé­get kell vetni. — Hitler kijelentette, hogy ő bízik a N agybrittániá val való barát­ságos együttműködésben. — Két germán nemzetnek — mondta Hit­ler — a természetes kötelékek erejénél fog­va barátoknak kell lenniük. A nemzeti szo­cialista mozgalom egy Anglia-ellenes hábo­rút a faj ellen való bűnnek tartana. Hitler nyilatkozott arról, hogy azok az an­golok, akik Németországot fölkeresték, min­dig a legnagyobb megértésre találtak a né­KÉSZÜL HINDENBURG ÖRÖK NYUGVÓHELYE A tannenbergi nemzeti emlék vártornyánál, ahol az elhunyt birodalmi elnököt örök nyugovóra helyezik, készülnek a keddi temetésre élt volna, azt gondolom, megtalálta volna az utat, hogy Németország békevágyát az egész világ közvéleménye előtt napnál világosabban kifejezésre juttassa. „Frasiciaersiíi biztonságát esik Németország iiíMiáSítafla'1 Páris, augusztus 6. Blomberg tábornok legbensöbb munkatársa, a nemzetvédelmi mi­nisztérium kabinetirodájának főnöke, Reiche- nau tábornok fogadta a „Petit Journal4* mun­katársát és kijelentette előtte, hogy a Reichs- wehr a legteljesebb lojalitással viseltetik a bi­rodalmi kancellár iránt. A tábornok erről a kérdésről a következőket mondotta: — A hadsereg csodálattal viseltetik Hitler iránt személyes bátorsága miatt és teljes mértékben aláírja Hitlernek néhány nap előtt tett kijelentését, amely a következőképpen hangzik: „A Reichswehr megbízhat bennem, aminthogy én is megbízom benne.** Hűségünk a kormány iránt teljes. Mi valamennyien a kancellár mögött állunk. Tökéletesen hamis beállítás, hogy Németországnak reakciós kor­mánya vari. ' : A tábornok a leszerelési feltételekről nyilat­kozott és többek között a következő kijelen­tést tette: — Az én szememben az egyenértékűség SZENT KONSTANC1A 1/ A DÓI KJ Á! A ELBíiSSS ■ V é \ fi ui ^1# \j/ \ R E G b N Y E ;i3) A teniszpálya gondolatsebességgel kiürült. Mindenki szaladt haza. A propellernél gond­terhelt arcú ernbertömeg tolakodott, mert a hir már végigfutott az egész ligeten. A vi­gadó, a kaszárnyák és középületekről fekete zászlók göngyölődtek alá; az uccák percek alatt megteltek néppel, úgy. hogy a villamos­nak meg kellett állnia. Mire a városba ér­tek, már megjelentek az újságok első gyász- keretes különkiadásai. Azokból tudták meg, hogy a trónörökös és felesége együtt hal­tak meg. Jani a kávéházba sietett; Judit hazament. Palika követelte a jussát: letelt a négy óra. — Gyere, kis Palikám, gyere. Mi közünk nekünk a királyokhoz, trónörökösökhöz, gyil­kosokhoz és újságokhoz? Gyere, kis fiacs­kám. Együtt háltak meg: jó dolguk van. Anya is úgy szeretne apukával. Persze, csak majd, ha Palika nagy lesz és meg lehet apa, anya nélkül! A kis legény nem kérette magát. A üget júniusi verőfényét, virágillatát az anya keblé­ben hozta gyermekének, örült is az annak nagyon. Pufók kis arcán gödröcskék ne­vettek. Judit közben visszagondolt a kellemes dél­utánra. Kezeiben, karjaiban és egész testé­ben jóleső fáradságot érzett. — Jó, hogy abba kellett hagynunk. El­vesztettük volna a szettet, mert már nagyon fáradt voltam. Nem szokta a cigány a szán­tást! Mikor .Jani este borús arccal jöü meg, fe­lesége vigasztalta. — Ne busulj, Janika! Le roi est mórt, vive le roi! Akad még trónörökös helyette. Nem tartozik ránk. Sajnálom őket, de fel nem tá­maszthatjuk. Majd a tetteseket kézrekeriti a rendőrség s felakasztják őket. De hidd el: nekünk ez teljesen mindegy. Hál’ Isten­nek itt vagyunk, együtt, jó egészségben. Jó vacsora is van: rántott csirke, valódi kis­lucsei, Veronka hozta. De azért csak hozd el a kávéházból az összes tegnapi külÖn-kiadá­sokat. Szeretem a rémregényeket s azért mégis tudok aludni. XI. ÁLOM. Az már igaz, hogy Jucikénak jó álma volt. Amióta a gyerek átesett a válságon, nyugod­tak voltak az éjszakái. Jani sokszor irigyelte. Mig neki többnyire pont az elalváskor jutot­tak eszébe a legkellemetlenebb dolgok, üz­leti ügyek, tervek, veszedelmek és lehetősé­gek, — Jucika már rég az igazak álmát aludta. Zöröghettek odakint a kocsik, mehe­tett el hangos társaság az ablak alatt, lármáz­hatott a villamos, vagy akármi: Juci csak pont hat előtt öt perccel ébredt fel Palika halk gügyögésére. Ezt az alig hallható han­got, melytől meg Jani aludt tovább egész nyugodtan — Judit a legmélyebb álmában is meghallotta. XII. világtörténelem és anyatej. A szerajevói gyilkosságnak most már tel­jes leírása, mely úgy a pesti, mint a pozsonyi újságoknak majdnem egész terjedelmét igénybe vette, igazán olyan volt, mint valami rémregény. Az első merénylet, a bomba, amit a trónörökös erős kezével elhárít, aztán az izgatott lehordás, amellyel a diszruhós polgármestert üdvözlő beszédjében meg­akasztja, — a lövések, a vérsugár — halálos találat — hálás tárgyak voltak a riporterek kezében. Judit könnye kibuggyant, mikor megtudta, hogy a házaspárnak árvái marad­tak. A halál nem hatott rá úgy, mint az apa- anyavesztett gyermekek. Még kellemetlenebb volt, amit a vizsgálat, a szerb köröknek a gyilkosságban való cin­kossága tekintetében kiderített. Az európai sajtó magatartása sem volt biz­tató. A várt részvét s a szörnyű vértett egy­hangú elítélése helyett közönyös, sőt kár­örvendő hangok is hallatszottak, különösen a sajtóban. „Ausztria ájulása'* címmel egy párisi új­ságban olyan cikket hoztak, mely felülmúlta messze a többit kíméletlenségben. — Ezt az újságírót be fogják csukni! — volt Judit határozott véleménye. Jani szomorúan nézett rá. — Jucikéin, közeledik az augusztus elseje. Valami uniformist kell csináltatnom! — De hiszen még mind hibátlan! — Igen, fiam, de csukaszürk© kell. Már mindenki olyant hord! — Jaj, de helyes lesz! Úgy szeretem, ha az én Janikám fess katonatiszt! Théknél var­ratod? — Nem, Takátsnál. Tudod, a te kedvedért, mert az is csallóközi. — Miért nem Théknél? Az a katonaszabó! — Voltam nála, de annyi a dolga, hogy nem vállalta. — Persze, a sok nyári hadnagy, aki ki- hizta a waffenrockját! Aztán most, a fegyver- gyakorlaton, jó messze a feleségétől hódítani akar! Gonoszak vagytok, mind, valóságos ördögök! Hát a kávéházzal mi lesz? — Éppen erről akarok beszélni. Tudod, a Károly, meg a Lincsi nagyon értik a dolgu­kat, de a körmükre nézni nem árt! — Na, és a csalhatatlan számológép? — Annak kell csak a legjobban a körmére nézni. ;T)p hogyan, ha te nem vagy .itthon? —• Fiacskám,' valamikor kértél, hogy ve­zesselek be az üzlet menetébe. Axtán, kis Pa­fogalma égyet jelenít a Franciaországihoz való közeledéssel. Ha Franciaország és Németor­szág között nem sikerül közeledést létrehozni, agy rövid időn belül technikát nehézségek tá­madnak és szükségessé válik a megállapodás gokat uj formába öltöztetni, ami semmi egye­bet nem jelent, mint a fokozatos fegyverke­zés által jelentkező állandó krízist. Németor­szág és Franciaország között megegyezésnek kell létrejönni, mert hiszen a franciáknak is tudniok kell, hogy az egyetlen ország, amely Franciaország biztonságát garantálhatja — a német birodalom. Mi szomszédok vagyunk és fényes katonai tradíciókra hivatkozhatunk. Ha mi ketten egyesülünk, nem kell félnünk sen­kitől sem. Retchenau tábornok nyilatkozatának igen nagy súlyt ad az a körülmény, hogy a tábor­nok a Reichswehr úgynevezett politikai hiva­talának a vezetője. Ebből az irodából, ame­lyet még Schleicher tábornok alapított, irá­nyították éveken keresztül a Reichswehr poli­tikáját. ami pedig mindig döntő befolyással volt Németország sorsának alakulására. A (sebek és szlovákok népességi statisztikája Prága, augusztus 6. Az állami statisztikai hi­vatal adatai szerint a legutóbbi népszámlálás­kor 7,406.493 őseiket (Csehországban 4,683.220, Morvaországban 2.581.628. Szlovéné zikón 120 ezer 926 s Ruezinsakón 20.719) és 2.282.277 szlovákot ('Csehországban 30.146, Morvaország­ban 13.906. Szlovenszkón 2.224.983 és Rusz;n- ezkón 13.242) számoltak össze. 1921 óta a cse- í hek szaporulata 8.98 százalék (Csehországban 17.02. Morvaországban 10.37, Szlovenszkón 68.58 és Ruszinszik ón 118.62 százallék), a szlo­vákok szaporulata 15.98 százalék (Csehország­ban 352.85, Morvaországban 54.98. Szloven­szkón 14.58 s Ruszimszikón 28.59 százalék). Tiz év alatt a csehek szaporulata. 610.150, a szlová­koké 314.407 lélek. — A lengyel hatóságok ismét kiutasítottak egy csehszlovák állampolgárt. A Lidové Notvi- ny j elentése szerint a lengyel hat óságok a múlt hetekben utasították ki Giilg Waltér vílilaínysze- relöt, 31 éves csehszlovák állampolgárt, aki születése óta Katowitzban élt az apjánál, len­gyel leányt vett el feleségül s a cseh nyelvet nem beszéli. A kiutasított Giilg Waltért a len­gyel csendőrök a közelmúlt napokban szállítot­ták a csehszlovák határra. Gilg a morvaországi Rymarov városika szegényházában kapott ideig­lenes szállást. likával, elfeledted. Én meg örültem neki. Mi­nek törnéd magadat? De most én kérlek, gyere be most reggel a Tavéházba, hadd mu­tassak meg neked mindent. A takarékba is elviszlek e bemutatlak, mint teljhatalmú he­lyettesemet és cégjegyzőmet. — Minek az? — Hogy ki- s beutalhass a folyószámlánk­ról, a saját aláírásoddal. Van a folyószámlán — várj csak. majd utána nézek — 25.873 ko­rona 57 fillér. Itt van az amortizációs iv — 50.000 korona, — ebből már lefizettünk vala­mit, marad 47.318 korona 38 fillér. Féléven- kint fizetünk, julius és január elsején, min­dig 2500 koronát. — Az évi ötezer. Annyival kevesebb lesz jövőre? — Nem, mert hét százalék a kamat. — Jézus, hiszen akkor a pénz majd mind kamatra megy! — Nem. Minél tovább fizetjük, annál ke­vesebb megy kamatra. Húsz év alatt elkészü­lünk vele. — De hiszen akkorig öregek leszünk! Jani, miért nem fizetjük ki a folyószámláról? — Nem lehet. Az a pénz kell az üzletre. Az ma ennyi, egy hét múlva talán a duplája, aztán adót, béreket, számlákat fizetünk s alig marad belőle valami. Az kell az üzletre! Ha kaphatnék még 50.000-ret hozzá, nem 7, de 17 százalékra kölcsön, még annak is hasznát venném. — Jól van. De hiszen a fegyvergyakorlat alatt nincs törlesztési határidő. A szállítók meg majd csak kivárják valahogy, mig haza­jössz s Esztergom nincs Amerikában! — Ez mind igaz. — Hát akkor lássuk a többit. A fonto­sabbat. — Itt a készlet jegyzéke. Ha fogy, bár gon­doskodtam egyelőre elégről: ki kell egészí­teni. Pince, kamra tele legyen, kulcsa mindig nálad legyen. Csak annyit adsz ki Károlynak, amennyi az előre látható napi fogyasztás. Reggel — na hiszen a többit meglátod. Most, ameddig itthon .vágyok, folyton velem leszel s mindenbe beleütőd a fitos kis orrocskádat,. Folytatjuk. nietek körében. Hitler nyilatkozatát a követ­kező szavakkal fejezte be: — Szomorú, hogy a mi öreg marsalhink, Hindenburg meghalt. Ha még néhány évig

Next

/
Oldalképek
Tartalom