Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-01 / 173. (3504.) szám

6 1934 angufifltu* 1, szerda. Autót* a főttüdűíhu AusMáu ketesstiU Pörtschach, jfuüiius vágtán. Air, os 7.t-rák vámőr ezeimme 11 átható Izgalommal állítja te autónkat s szokásos hivatali teendőit sietve rá-zza le nyalkáról. Majdnem kéretlenül mondja, el a közelében lezajlott eeemény'ekft, melyeknek 27-dki áldozatiad két finánc és egy náci voltak. Óva int minket a forradalmi tűzfészkék- től. Izgalma átragad reánk is s tetőfokát éri el, mikor „Amf Wiedereehen“-nel búcsúzik, mely most arra enged következtetni, kegy a® országban dilié forradalom esetleg visszatéríthet bennünket. Autónkból, mint biztos páncélfedezékből kémlel­jük a vidéket. Egyelőre csend., béke. Itt-ott dol­gozó parasztok. Meglepők & néptelen falvak e komoran nebezedlik az egyre sötétülő égbolt a gyászoló Ausztriára. Nyomott hangulatunk lassan-lassan egy árnya­lattal derűsebb les®. Nincs itt semmi baj. gondol­juk — de pár perc miulva SINABELKIRCHENBEN vagyunk s aa egész falu fölka vart. hangyaboly képét mutatja. Igazoltnak Iá teáik az autónkon lebegő fehér békejeIvényt pótló zsebkendő, melyet egy bennünket feltartóztató e hivatalból kiváncsi őr tanácsára tűztünk ki. A városka főterén gép­fegyverek, kiészenlétbenlevő katonaság, mely hő­siesen visszafoglalta a kisváros még kisebb pos­tahivatalát a náciktól, össze lövöldözött., falak, ablakok. Informátorunk szerint a postahivatalno- kok túlnyomó része náci érzelmű volt, kik éveken keresztül békésen pecsételték a leveleket. A posta eddig az övék volt. ók a- postáé. Most a .posta a másé e ők elfogva, legenyhébb esetiben a börtöné A városka feketéitek a sok gyászloibogótól. Egyik-másik ugyan csak zsebkendőnyi. ügy hall­juk, hogy ezeket a nácik tették k.i — érthető, hogy kényszerből. Sok halottról beszélnek. De ezek el le n ŐTizh e tette n adatok. Grazig nyoma sem látszik a forradalomnak. A nap barátságosabban süt a letarolt mezőikre. Bé­kés ökrök kapnak itt szájkosarat. Talán azért, hogy el ne pletykálják a szomorú test vérharc ok részleteit. Ezzel szemben az emberek bámulatosan közlékenyek, páratlan udvariasságuk rév-én meg­tudjuk, hogy a csodaszép GRAZBAN nem volt szükség gépfegyverek re. Színházának kapujáról nagy vöröekereteis pla­kát ötlik szemünkbe. „Vaterlándi'Sche Wan-dzeitung Nr. II.“, mely élesen birálja a júniusi németországi pucs- cs-ot. Szövegéből látom, hogy már régibb keletű, mert benne mégcsak célzás sem történik az itt most lezajlott eseményekre. Rámutat a németor­szági nemzeti szocialista gazdálkodásra e „Peet- beule“-nak nevezi a nemzeti szocialisták vezéreit, kik — szerinte — egy hónap alatt több mint 30 ezer márkát költöttek bankettekre s megjegyzi, — Németország a diktatúrából a zsarnokságba csa­pott át. Mellette a németországi kivégzettek feke­tekeretes névjegyzéke, hogy a példa még elretten- tőbb legyen. Pompás betonúton szalad kocsink a forradalom tűzfészke felé, Rruck a. d. M-uron keresztül LEOBENBE, hol s-zószoros értelemben véve vérszagu a levegő. Leirhat-atlan izgalommal csoportokba verődve tárgyalják a lakosok s az ide összpontosított ka­tonaság a harcok részleteit. Számos sebesült. Egy halottnak éppen most viszik kisírt szemű hozzá­tartozói a hatalmas, feliratos koszorút. A főtéren riadtarcu emberek mutogatnak egy újonnan épült earokházra, melynek ablakait s falát kicsipkézték a fegyverek. Elszánt piaci árusok hiába kinálgatják porté­káikat. Katonák és csendőrök lepik el az uecákat s mikor a posta felé akarunk menni, szuronnyal Intenek le. A csendőrlaktanya rengeteg katonai autóval s gépfegyverrel elbarniikadlroz-va néz far- kaeszemet a Bzemíbenlevő a alaposain öeszelöé’öl- dözött evangélikus templommal, mely a harcok hévéiben a náci csapatok fedezékéül szolgált. Szép festett ablakai tönkrelövöldözve s tornyára nem lehet ráismerni. Bár a fényképezés szigorúan tilos, a főtéri forgalomban mégis s-ikerül felvételt csi­nálnunk. Bíííncsbovert s őrökhöz láncolt- foglyok nagyobb csoportja megy végig az uoeán. Statárium van s a bámészkodó, részvétlen tömeg legjobb esetben két-órai életet jósol nekik. A tettemért ek közt feltű­nően sok a fiatal fiú. Bizonytalan érzésekkel jöttünk Leobenbe, de az itteni tömegpszichózis hatása alól mi sem vonhat­juk ki magunkat. Dacára annak, hogy semmi ga­ranciánk sincs arra, hogy elérjük Klagenfurtot, mégis nekiindulunk most már veszedelmet kere­sőén a katonákkal ellepett, gyönyörű útnak. A világháború idejét juttatja eszünkbe az előt­tünk száguldó, de utolért teherautók sora, melyből kacéran csillognak ki a Szuronyok s gépfegyve­rek. Két orlaröpített piros szegfűnkért máris harc­ba I <ezcltek a katonák. A sort megelőzve a tiszti kocsihoz érünk s a bont ülőkkel beszélgetve ver­senyt ez ág oldunk jó pár porcig. A harci készült­ségi.} tisztek joviálisán viselkednek s mi-kor meg­mondjuk, hogy mi -is Klagenfurt felé igyekszünk, nevetve nyújtanak védőfegyvert, felénk. Hiába adunk mindig több és több gázt kocsink­nak, hiába minden harci kedvünk, — a forradalom a físzápartí metropolis ■ ■ ■ Képek egy nagy magyar város ételéből ■ ■ ■ Budapest, julius végén. Nemrégiben Szegeden voltam. Tábori Kornél kitűnő újságíró kollégánk, a magyar idegen­forgalomnak ez a fanatikus rajongója néhány külföldi újságírót vezetett oda és engem le megtisztelt a meghívással. Idestova tiz eszten­deje, hogy utoljára jártam a tiszaparti metro­polisban, amely mint határmenti város elveszí­tette -a „hinterlandját", amelyből ezelőtt keres­kedelme és ipara táplálkozott. Szeged azonban ennek ellenére fejlődésiben, kultúrában, szép­ségben az utolsó évek folyamán nagyot nőtt és ma már ott tart, hogy idegenforgalmi néző­pontból is egyik jelentős tényezője lett Magyar- országnak. Már nemcsak a paprikájáról hire3. Első utam a fogadalmi templom előtti térre vezetett. Oda, ahol nagyszerű életre kelt az álom. Egy szép, nagy, színes álom. Ma már örökre elpihent az agy, amelyik ezt a gyö- györü, artisztikus teret megálmodta és eltávo­zott az élők sorából az is, aki ezt az álmot va­lóra váltotta. Klebelsberg Kunó gróf és Rerrich Rezső meghalt. De ha van igazság abban a mon­dásban, hogy az ember neve a müveiben él to­vább, akkor a szegedi tér láttán ez az igazság valóságos hitté magasztosul, mert az embernek ennek a klasszikus szépségű, mesébe illő, majd­nem azt mondanám, kacsalábon forgó tündér- térnek a szemlélése köz-ben megszázszorodik a szépb in, a nemesben, a nagyban, a halhatat­lanságban való hite. Klebelsberg Kunó grófot a szegediek városuk újjáépítőjének mondják. És teljes joggal. Tisza Lajos gróf után, aki az árvíz mindent elsöprő pusztulásából mentette uj életre Szegedet, Klebelsberg Kunó gróf volt az, aki ennek a városnak az életét megszépí­tette, nagyszerű egyetemi építkezéseivel uj vi­rágzásnak, nagy lehetőségnek u-tjára elvezette. Lám. már serényen ácsolják és építik a foga­dalmi templom előtt azt a színpadot, amelyről augusztus 4-én szabadtéri előadás keretében hangzanak majd fel Madách prófétai ihlettel te­litett szavai. Az egész város társadalma most ennek a nagy országraszóló irodalmi esemény­nek a hatása alatt áll. (Az ember tragédiájá­nak erről az előadásáról külön fogok beszá­molni.) Szegeden ma mindenki erről beszél, ezért fárad é6 lelkesedik, ezen munkálkodik és ennek az előadásnak a sikeréért izgul. Mialatt a tér árkádjai alatt járunk és Kogu- tovicz Gyula dr.-nak, a szegedi egyetem tudós tanárának magyarázó szavait hallgatjuk, fel­zug a fogadalmi templom orgonája. Európa má­sodik legnagyobb orgonája ez (csak a passaui székesegyház orgonája hatalmasabb nála) és az utolsó billentyűig -magyar munka. Az orgona az a hangszer, amely legközelebb férkőzik az ember szivéhez, amelynek hangja a mosoly de­rűjét varázsolja az arcra, vagy megindítja a könny árját; az orgona bugását, zengését, dü­börgését, szférákra emlékeztető hangját hall­va, az ember felemelkedik vagy megtörik, kö­zel érzi magát az Istenihez és lemálik róla min­den indulat. A szegedi orgona tökéletes a maga nemében. Nem emlékezem pontosan annak az urnák a nevére, aki művészi orgonajátékával gyönyörködtetett bennünket, — talán Csóka Bélának hivják? — de e helyütt is meg szeret­ném köszönni néki azt a nagy, maradandó mű­vészi élvezetet, amelyben játékával részesített. * É6 ha már köszönetnél tartok, meg akarom még mondani, hogy Kogutovlcz professzor uron kivül, aki állandóan velünk volt és mélyen- szántó felvilágosításaival és finom, úri lényével valamennyiünk hálás elismerését és szeretetét vívta ki, esősorban Pásztor József dr-nak, a ,,Délm-agyaroiro-szág“ főszerkesztőjének, az ün­nepi játékok egyik lelkes szervezőjének, azután Iván Mihálynak, az „Uj Nemzedék'1 szerkesztő­jének, Erdélyiné-Lengyel Vilma asszonynak és Vér György szegedi kollégánknak tartozunk köszönettel azért, hogy kellemessé, széppé és emlékezetessé tették számunkra a Szegeden eltöltött órákat. * Van azonban Szegednek az uj fogadalmi tem­plomon kivül olyan istenh-áza, -amely nagy tör­ténelmi múltra tekint vissza és amelybe ma is ezren és ezren zarándokolnak a csodatevő Szűz Máriához. Az alsóvárosi Mátyás-templom ez. A tér, amelyen ez a régi -templom és a hozzá tartozó ferences rendiház áll,, már tipikusan al­földi: nagy, poros és földszintes házas szegé­lyezik. A sekrestyéhez vezető nehéz tölgyfa ajtón iromba betűkkel faragva olvassuk: „A víz it volt 1879 március 12-én. “ Mintegy másfél méter magassábgan öntötte'’ el a nagy árvíz ezt a templomot, amelynek oltárképe áb­rázolja a csodatevő Istenanyát, karján a kis Jézussal. A hagyomány szerint a szegediek a török dulás idején ezt a képet a janicsár-hordák elől elásták. A képnek azután nyoma veszett, mig azután egy véletlen folytán elő nem ke­rült. Egy török lovas lovának patája vetette ki mocsaras rejtekéből. Több mint háromszáz éve, hogy a kép ilyen csodálatos módon visszakerült az oltárra és azóta az egész környék csodatevő hatalmat tulajdonit neki. Havi búcsú alkal­mával legkevesebb tizenkétezer ember áldozik meg ebben a templomban, amelynek egyik fa­lát a híres bauzeni Mátyás-relief hü mása dí­szíti. A templom egyik -hires ereklyéje a „Fekete Mária" is, amelyet a templom bejárata mellett díszes, üveges aranyozott rámában őriznek. Maga a templom nemes, tiszta gótikájával, re­mekbe faragott berendezésével, érték-es sekres- lyeberendezésével és múzeumával a legérde­kesebb látnivalók egyike. A múzeumban őrzik azt a miseruhát, amelyet állítólag Szent Gellé-rt viselt volna és külön szekrényekbe zárva tart­ják a templom rég., nagyértékü kincseit. Itt őrzik azt az egyszerű faszéket is, amelyet bar- chiai Szerű Jakab, szegedi házfőnök, saját ke­zével faragott és azt mondják, hogy ha beteg ember ül e székbe — megegész6égesedik. A templomhoz tartozó rendházban, amint né­kem Iván Mihály mondotta, tépték szét a vár­nai csatavesztést megelőzően azt a szerződést, amelyet a magyar király Szolimán szultánnal kötött és éhből a -rend-házból indult el a király -a hadak élén a török elen. * Szeged ma — népességét tekintve — Ma­gyarország második városa. De azt hiszem, nyugodtan állíthatjuk, hogy kultúra, szellemi és társadalmi élet, -tudomány és művészet te­kintetében is nyomban Budapest után követ­kezik. Mindene megvan, amire egy európai ér­telemben vett kulturgóepontnak szüksége van. Egyetemén európai hi-rü professzorok tanítanak és klinikái — hála Klebelsberg gróf zsenijének — a legmodernebbül berendezett intézetek. Itt működik az Alföldkutató Bizottság, amely­nek az a hivatása, hogy a nagy magyar sikság természeti és történelmi kincseit feltárja és itt, a tiszaparti Kultúrpalotában, ólt és dolgozott Móra Ferenc, a magyar nyelvinek és a magyar irásmüvészetnek ez a nagyszerű, halhatatlan mestere. Itt él ma is betegen, magába roskad- va Juhász Gyula, a költő, akinek leikéből a szebbnél-szebb lírai versek bóditó Illatú kertje virágzott ki. És ebben a városban élt és halt meg Tömörkény István, az író. Szeged mindig jelentős városa volt Magyarországnak, de ma, a határszélen, jelentősége megnőtt, hivatása, megnagyobbodott. És éppen az a szép és nagy dolog, hogy ezt Szegednek minden polgára ér­zi és tudja és e szerint él és cselekszik. Zólyomi Dezső. gyorsabb mint mi, rohan előlünk e csak névjegyét, hagyja hátra pár összeiövöldözött ház képében. ST. VEIDTBAN a 6-tatáriumi rendelet este nyolcra üresre eeprl az egy éhként élé nk uccákat. A tudón posztóié katonák ismét feltartóztatnak. A külföldi kocsi láttára változatlan előzékenység­gel informálnak minkét a helyzetről. Hirtelen csendre Intenek s a másáéi kilométerre .fekvő erdőségekből fegyverrepogás hallatszik. El­rohan mellettünk egy vöröskeresztéi autó s azt sem nagyon megnyugtató hallani, hogy Klagenfurt és St. Veiét közt ágyuihairc is volt még délután-. De mindegy, csak tovább . . . tovább. KLAGENFURTBAN már a -legeltemtétesebb híreket halljuk. Tény az, hogy itt. harcnak nyoma sincs s a cse-nd-esem szi­táló esőben becsapottnak érezzük magunkat. Ausztria ugylátszik, házi ‘használatra csinálja forradalmait. Felénk jármai két arca közül a nyu­godtál, a derűset mutatja még lég válságosabb óráiban is. leohejiben ez ugyan nem sikerült tel­jesen s bár Pörtsehachibam is sok mii-nd-on-t be­szélnek a rossz nyel vek, -de békcs é-s elegáns für­dőéletével élénke-n rácáfol a v-észhírek re. MAGYAR KATÓ. Ü1RE1Q. VÍZUMOT Magyarországra, Romániába, Lengyel- országba éa Bulgáriába még ugyanaenap megszerez a „Prágai Magyar Hírlap'* pozso­nyi kiadóhivatala, Lörinckapu-ucca 17., II. (Central passage). Ideszóló útlevelek meg­hosszabbítását is vállaljuk. A többi államok­ba szolgáló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: Prága, Panská ul. 12., III. em, végzi el.------o----­Vi rslii Mária: HAJNALI Áléit csendben zsibbad még a világ, a derengés most bomlik színekre; — boldog diadallal, szivrepesve zengi a rigó ébres-ztöd-alát. — Szeretnék hinni neked, kismadár, de okulva ezer bús tegnapon nem bízom a mában, mert már tudom, csak csüggedt tiél] és fásult e-ste vár. Te csak dalolsz, fütyülsz ezüst kedvvel, mert tudod, hogy neked van igazad s kivárod, mig megbékül az ember. Lelkem mélyén dereng a jószándék, hogy megérts em a hajnal szózatát; nem ígéret az élet, — ajándék!--O—" — A külügyminisztérium politikai osztályá­nak uj vezetője. Boihdan Pavlu, az uj moszkvai csehszlovák követ már elutazott uj áililom-áehe- lyére. Helyébe a külügyminisztérium politikai osztályának vezetőjévé a külügyminiszter most űr. Flieder Róbert rendkívüli kö-vetet és megha­talmazott minisztert bízta meg. Dr. Flieder 1919-en Tusai- után .bécsi csehszlovák megbízott volt, majd 1921-be-n a berlini csehszlovák kö­vetség élére került s egyúttal állandó megbí­zó1 ttja lett a csehszlovák köztársaságnak a nép­szövetségnél. Később követi minőségben Var­sóban. Stookihóimban, Oslóiban és Belgrádira® -működött. 1933 május 1-e óta a külügyminiszté- riumiban teljesít szolgálatot. _ Előléptetés. Budapestről jelentik: Dr. Lu­kács Géza miniszteri fogalmazót, Lukács Géza ivóit gömöri főispán fiát a magyar kor­mányzó miniszteri segédtitkárrá nevezte ki a budapesti székesfővárosi közmunkák taná­csához. — Befejeződött a nemzetközi katolikus cserkészíáborozás Besztercebánya mellett. Tu­dósítónk jelenti: A katolikus eszperantó cser­készeknek Kordéjházán két hétig tartott XII. nemzetközi táborozása véget ért. A kato­likus cserkészek, kiegészítve a Lucatőn nya­raló zsidó cserkészekkel, vasárnap Beszterce­bányán nagyarányú cserkészünnepélyt ren­deztek, amelyen a város szine-java részt- vett. — Halálozások. Spáczay Lajos érsekujvári anyakönyvvezető, a város legrégibb tisztvise­lője 79 éves korában Érsekújváron meghalt. Az elhunyt 32 évet töltött a város szolgálatá­ban és mintaképe volt a jómodoru, pontos és lelkiismeretes tisztviselőnek. Temetése nagy részvét mellett folyt le. Ravatalánál ölv-edi János városbiró-helyettes mondott gyászbe­szédet. — Sutay Béla munkácsi butorgyáros 59 éves korában meghalt. Váratlan elhuny tát özvegye, leánya, öocse és kiterjedt rokonság gyászolja. — Kassai magyar hívek zarándoklata a rudnoKi Szent Anna-bucsura. Kassáról jelen­tik: A kassai magyarajku katolikus hívők tradíciójukhoz híven julius 25-én reggel a premontrei templomban hallgatott szentmise után Listyák Jenő hitoktató vezetésével elza­rándokoltak a Rúd nők község melletti Szent Anna-kegyhelyre. Ezernél több hivő vett részt ezidén e gyalogos zarándoklaton. A búcsún résztvett hívőket másnap este a Szent Flórián- kápoinánál többezer kassai hivő fogadta, akik a bucsusok soraihoz csatlakozva, zászlók alatt impozáns menetben vonultak a premontreiek templomába, ahol áldásban részesültek. — A pozsonyi magyar cserkészet körébőL Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: A po­zsonyi Kiskárpátok Leányeserkészcsapata dr. Friebeisz Gyuláné vezetésével csütörtö­kön reggel 8 órakor indul a pozsonyi főpálya- udvarról négyheti táborozásra Rajec-fürdőre. A csapatnak 32 tagja mégy Pozsonyból a tá­borba, ezenkívül Szénéről és Kassáról tizen­egyen csatlakoznak a táborhoz. — A Kiskár­pátok Fiucserkószcsapata — mintegy 80 fiú — Sendlein János főparancsnok-helyettes veze­tésével vasárnap délben érkezeit vissza Po­zsonyba háromheti táborozás után Oroszlán- kőről. % ^MGAI-MaG^ARHI RLflB

Next

/
Oldalképek
Tartalom