Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-04 / 176. (3507.) szám
1984 augnetztus 4, Moanbat. AZ ÖREG HUSZÁR * fÁékMúUuM 0 ^fWwrWVwW&WwWWIW WW w w WW f^VTVIVv1 w&WWW WWW Nevezetes ember a vidéken. Itt lakik, a Csallóközben, alig néhány órányira a Dunától, amely mellett terülnek el fiának földjei. Átadta már a gazdálkodást az utódjánál?, ő maga jobbára olvasgat magának a konyha hűvösében, kevertek eztek az olvasmányok, mert a kétszázéves Károli-bibliá- ba éppen egy kommunista röpirat van beletéve, mindezek tetejében a Barázda naptár fekszik. A világnézetek harcai csendesen ülnek el Bódis bátyánk asztalán. Bódis bátyánk unokája „ko- menista“: onnan jönnek a röplapok, sógora „nagy magyar ember** — tőle a naptár. Biblia pedig minden rendes házban van. Bódis bácsival rég szerettünk volna megismerkedni. Nevezetes öreg huszár ő, sok vitézi tettét örökítette meg szép cikkekben egy jóbarátom, akivel most békopogtatunk az öreg uszár háza- tájára, hogy újból kaszárnyahistóriáit élvezzük. Bódis bácsi a boszniai okkupáció előtt lett veszprémi huszár, — „Beszperémben szolgáltam én“, mondja dicsekvéssel, — résztveít Bosnyákország- ban is, azóta azután visszahúzódott a falujába s ki sem mozdult onnan. Jöhetett világháború, fordulat, válság és Hitler: Bódis bácsinak mindez csak Kismiska ahoz, hogy ő valaha beszprémi huszár Amit . . . Az ám, de barátom igen kiszerkesztette őt az újságba! Bármennyire szép és kedves cikket is irt Bódis bácsiról, a falu közvéleményét ez a cikk megmozgatta, Bódis bácsit napokig emlegette a falu. így aztán nem csoda, ha a hős huszár konyhájában Bódis bácsi csak úgy oldalaslag pislogott fel ránk, mig Bódis néni, — kis, harcias hölgy, — azonnal lecsapott a hangjával: — Hogyisne! Mindig idejárnak Írni, de mi már egy szót se szólunk! Harciasán csípőre tette a kezét. Riadtan ültünk le a székre, Hercegovina hőse, a vitéz beszperé- mi huszár behúzta a fejét. — Nénikém, — kérleltük, — nem szégyen az, ha valakit megírnak az újságba! — A többi gyilkosokkal? — pattant fel Bódis néni, — már a falu rajtunk nevet! Még a macskát is megírták, meg a tehenet is! — Engem már Riskának hívnak! — szólalt meg Bódis bácsi, aztád újra elhallgatott. Nagy csend ülte meg a szobát. Aztán a mi kérlelő hangul? szakította fel a csend sebeit, de erre harciasán felelt mindig a hős huszár felesége. Csak az öreg huszár hallgatott. Csendesen maga elé nézett, a bölcs emberek tekintetével, — nem akart családi veszedelmet a sok szóbeszédből. Pedig, hej, de szeretett volna beszélni! Minden vágy kiült a szakálla tövére. Mégis hallgatott. Súlyos percei? múltak el: a vén huszár egy mukkot nem mert szólni az asszonya előtt. — Ugyan, bácsi, hát nem Írjuk meg, amit mond! Beszélgessen barátilag . . . De Bódis bácsi nem indult. Maga elé nézett és udvariatlanul hallgatott. Ebben a pillanatban egy malac elvisitotta magát az udvarban, Bódis néni a malac segítségére sietett s mi magunkra maradtunk. Döntő pillanat! — Meséljen, Bódis bácsi! Mi volt a turósbödön- nel? Bódis bácsi óvatosan körülnézett. Egy negyedóra óta mpst merte először kinyitni a száját. — A bödönnel! — kezdte, — hát az úgy volt, hogy az egyik káplárnak kedve támadt jóféle túróra . . Bódis bácsi beszélt. Óvatosan pergetette a szavakat, mi izgatottan érdeklődtünk, egyszóval rendes kerékvágásba lendült a beszéd. Egyre bátrabban beszélt az öreg huszár. Már majdnem befejezte az emlékezést, amikor Bódis néni hangja nagyon messziről, mint a végítélet harsonája, felrikoltott. — Nehogy beszélni merj az urak előtt! A vitéz, hős huszár hangja elcsuklott. A csattanót el sem mondta, megállt a beszédben, maga elé meredt s ránk se nézett többet. Még álltunk ott egyideig, biztattuk Bódis bácsit, vártuk a csattanót, de Bódis bácsi nem fa* lelt, tudomásul sem vett bennünket, megszűntünk létezni számára. Bódis néni a csürajtóban állott s diadalmasan rázogatta a szakajtót. Legyőzte Bosznia hősét, a beszperémi huszárt... (thyvi) — Betiltották az „Esti Újság** strandünnepélyét. Pozsonyi fizerkesaböeégtok jelenti telefonon: A pozsonyi „Esti IJjeág“ szombatra ístramd- ünineipélyt tervezett. Az ünnepély megtartását ma a, pozsonyi rendőrség betiltotta. — Roosevelt és az elefánt. Roosevelt elnököt nagy ünnepélyességgel fogadták a Virgin-.szi- geteken, ahol tengeri utazása alkalmával kikötött. Hatalmas tömeg gyűlt össze, a rendőrök kordont vonták. Egyszer csak egy elefánt jelent meg a tömegben s lassan közeledett az elnök felé. A ez étid állatot ismerték az emberek, utat, engedtek neki. A kordonon is át akart menni, de a rendőrök visszaküldték s akkor nyugodtan és fegyelmezetten beállt ő is a sorba. Az elnök környezetének egyik tagja, azonban integetni kezdett a kezével, hogy elkergesse az elefántot. Erre azután megsértődött, ormányával vizet szívott fel egy közeli medencéből és lefröcskölte Roosevelt elnököt és a mellette tartózkodó előkelőségeket. Az elnök nem vette rossznéven a dolgot, jót nevetett megsértett tisztelőjének bosszúján. % Most, hogy benne vagyunk a nyári fürdőfezezón- ban, úgyszólván. nap-nap után olvashatjuk, vagy hallhatjuk a különböző baleseteket, amelyeknek áldozatai vagy a jobbik esetiben a szenvedő alanyai a vigyázatlan fürdőzők. Legtöbbször az úszni nem tudók kerülnek bajba azáltal, hogy tulmeré- szen mennek be a mély vízbe és amikor elvesztették a lábuk alól a talajt, egyszerre megriadnak és annyira elveszítik' a lélek jelen lé tál két., hogy ha a legkönnyebben, minden külső segítség nélkül segíthetnének is magukon, akikor sem képesek abban a pillanatban gondolkodni é* ha ki nem mentik őket, bekövetkezik a katasztrófa. A vizbefulási esetek túlnyomó többsége az ilyen hirtelen megiettenéisből S'ziánmazik és Bcfezor még az úszni tudó ember is elveszti a gondolkodási képességét és eszeveszetten, kétségbeesetten ka- pálódzik -és nyomban fuldoklóm kezd, holott egy- l?ét egészséges tempóval nyomban kikerülne a veszélyes vagy csak veszélyesnek gondolt helyzetből. Csakis ágy történhetnek meg olyan esetek, hogy egyméteres vázben, vagy a parthoz egy pár méternyire nyomorultul belefulladnak olyan emberek, akik' ha nem is uszóbaijnokok, de mindenesetre tudnak annyit úszni, hogy fenn tudnák magukat tartani a vizen addig, amíg a segítség megérkezik. De hányszor olvashatjuk azt is, hogy a bátor életmentő nyomban a vázbe ugrott és saját élete kockáztatásával húzta ki a partra a fuldoklót. Ez a megállapítás, hogy „saját élete kockáztatásával1* mentette meg, nem frázis, nem csupán emelése a ■tett jelentőségéinek, hanem a rideg és nagyon is igaz valóság. Aki a víziben fuldokló ember segítségére siet, talán sokkal komolyabb életveszélyben van, mint maga a fuldokló, mert akii a vízben vergődik, az görcsösen kapaszkodik mindenbe, amit szilárdabbnak érez, mint a vizet, legyen az kötél, mentőöv, vagy a segits’égül nyújtott emberi kéz. Minden erejével, az ösztönös menekülési vágy teljes kétségbeesésével csimpaszkodik rá a vizbe- fuló a megmentésére siető emberre, nem gondolkodik, nem latolgat, hanem az életösztön legtökéletesebb önzésével kapaszkodik és mint a polip, úgy ragaszkodik bele a megmentője kezébe, lábába-, hajába, amit először ér. Ilyen kor teljesen jogosult a mentő arra, hogy akár ököllel, akár valami ártalmatlan szerszám,mái alaposan fejbekólintsa a fuldoklót, hogy kábuljon él és ne akadályozhassa meg a saját megmentését. A megmentett pedig a parton sem kérhet lovaglás elégtételt és nem tiltakozhat ezért a nem éppen kesztyűs kezű megBécs, augusztus S. Az orvostuidósok megint igen jelentős felfedezést -tettek, amely különösen a gyermekek sorsában idéz elő nagy könnyebbséget. Az általános panasz, hogy a gyermekek rosszul tanulnak és rossz bizonyítványt hoznak haza, erősen csökkeni fog, ha a további kísérletek is' igazolják a felfedezés jelentőségét. A szülők azt hitték eddig, 'hogy gyermekük hanyag, hiányzik belőle a jóakarat a tanulásihoz, pedig könnyen el tudná végezni feladatát, iha egy kissé összeszedné magát. Még ha föl is tételezték, hogy a gyermek talán nem egészen egészséges, az orvoe, akit megkérdeztek, kénytelen volt megállapítani, hogy a gyermekben nyoma sincs betegségnek. A gyermek tehát egészséges, de — lusta és hanyag, gondolták eddig a szülők. Újabban azonban más a helyzet. Az orvoe különös vizsgálatokat végez a gyermeken é« különös módon, injekciókkal gyógyítja a hanyagságot, a figyelmetlenséget, az eddigi kísérletek alapján legtöbbször igen jó eredménnyel. „Körömpróba" Az orvioe olajjal keni be a gyermek körmének vékony bőrét, azután igen erős mogyitóüveget vesz e'lő, amely ötven-lhatvanszorosan nagyit és azzal vizsgálja meg az érdekes képet, amely így adódik. A finom, leihelletezerü véredények, az úgynevezett kapillárisok válnak láthatókká és a körömhártya élő bőrrétegében az orvos csakhamar megtalálja a hanyag gyermek betegségét. A kisedények megfigyelése, az úgynevezett kapi-1- lárimiikroezkópia ma már kifejlett tudomány. Egy kiváló tudós nem kevesebb, mint 30.000 gyermeket vizsgált meg ilyen módon és megállapította a, jellegzetes típusokat. Csecsemőknél a kapillárisok még ősi formát mutatnak, eres, lapos hálózatot. A második és harmadik életév folyamán egyenletes, hajtüifotrmáju alakot öltenek .o vérereoskék és ugyanilyen formájúak felnőtt embereknél is, — ha normális fejlődésről van szó. Néha előfordul azonban, hogy mát sermentésá módszer ellen. Viszont a mentők is nagyon jól ismerik már a vizibefuló ember „természetrajzát** és nagyon óvatoson közeliednek az olyan fuldoklóhoz, aki még ereje teljéiben vergődik a vázben. Aki már elájult a sok lenyelt váztői, azzal úgyszólván semmi baj sincs, egyszerűen kilvontatják a partra és ott mesterséges légzéssel életre keltik. Ha azonban a fuldokló még „friss“ erőiben kapálódzik, akkor a mentő nem közeledhet hozzá kesztyűs kézzel. Előbb ártalmatlanná -kell tennie úgy kell kezelni, mint az élete ellen törő ellenfelet, tehát bárokra kell vele kelni ott a víziben és le kell győzni, mert szép szóval és józan rábeszéléssel hiábavaló igyekezet volna minden kísérletezés. Egészen külön tudomány a vízből való mentés, amelyet mindenütt tanfolyamokon tanítanak. A tanítványoknak először a ruháiban való úszással kell tisztába jönniök, mert nem mindig van olyan alkalom a gyors mentésnél, hogy le lelhetne vetni a fölösleges mhadoraibokat. Ezután következik az „ártalmatlan** vizbefulók kimentésének a gyakorlása. Ez aránylag könnyű annak, aki a különböző úszásnemekkel már tisztában van és otthonosan érzi magát a folyó és álló vízben. A „hul- lát“ vagyis már az öntudatlan, vagy teljesen el- e-rőtleneidett fuldoklót egyszerűen a vállára veszi, vagy a fejénél fogva kihúzza a partra, vagy fenntartja a vizen addig, amíg csónak odaérkezik. Sokkal nehezebb és az igazi mentőiskolai „azi- gorlat** az, amikor a fuldokló éppen olyan kitűnő úszó, uniilnt maga a mentő és ezzel a mü-fuldok- lóval kell megbirkóznia a vízben, hogy végül kimentse. Nincs a világon olyan fuldokló, aki komolyabban és a megmentére veszélyesebben tudna vergődni a vízben, mint az ilyen fuldokló-médium. Hosszú másodpercekre alámerül, majd úgy csapkod maga körül, hogy alapos boxütéseket kaphat az a mentő, aki nem elég óvatosan közeledik. Ha ■pedig egy gyanútlan mentőt lát a közelben, rácsimpaszkodik, tökéletes szakértelemmel fogja le a karjait és lábait, úgy hogy a szegény mentőnövendék bizony bennmaradna a vízben, ha nem volna az egész eset csak szemléltető oktatás. Megesik, hogy ilyenkor a „fuldokló1* menti meg a vizsgázó mentőt. Ha azonban a mentő ügyes és úgy forgolódik a mű-fuldokló körül, hogy ellensúlyozza annak minden csalafintaságát és végül iefegy- verzi, vagyis úgy lefogja, hogy nem tud megun óceáni, akkor a fuldokló is elismeri a legyőzetéet és megjutalmazza a vizsgázót azzal, hogy már mint engedelmes., jól nevelt vizbefuló, engedi magát megmentetni. dűlőben levő gyermekeknél is úgynevezett ősi-ormában mutatkoznak a .kapillárisok, vagy egyéb különös elváltozásokat mutatnak. Ez a jele annak, hogy az egész szervezet- visszamaradt a fejlődésben, hogy valami nincs rendiben az organizmusban. A gyengeelméjű és félkegyelmű gyermekeknél majdnem kilencven százalékban abnormális képet mutatnak a körömhártya véredényei. Az elemi iskolában három-öt százalék között mozog a gyermekek száma, akiknek körmei szabálytalan kapillárisképet mutatnak a nagyító alatt. Érdekes körülmény, hogy legtöbbnyire olyan gyermekeknél fordul ez elő, akik nem jól tanulnak, szórakozottak, idegesek, játékosak, hanyagok: az olyan gyermekeknél, akik rendesen rossz bizonyítványt visznek haza. Előfordul, hogy az illető gyermek értelmes, de visszamaradt az általános testi fejlődésben, ingerlékeny és ideges, anélkül, hogy valamely határozott betegséget ki lelhetne mutatni nála. A körömpróba megadja a helyzet nyitjáit. Megmutatja., hogy ezek a gyermekek nem rosszak és nem hanyagok, hanem gátolva vannak fejlődésükben. A vérképző mirigyek képződése nem kielégítő ilyen gyermekeknél és ez a .körülmény mutatkozik meg a körömvéredén yek abnormális képében. A gyógyítás Természetesen az ilyen gyermekeknél nem használ sem szidás, seim rábeszélés, sem verés, sem fenyegetés. Csak a szakszerű orvosi kezelés használ, amely a kapilláris mikroszkópia felfedezése, óta egyre ered mén yesebb. Állati zsiradékokból és jódos anyagokból előállított preparátumokkal igen sok esetiben meglepő eredmény eke, t értek el. A gyermekek testi fejlődése normálissá válik, ugyanúgy megszűnnek az idegrendszer bajai is, amelyek képtelenné tettél? a gyermeket a tanulásra Ami a legérdekesebb: ugyanakkor normális képet, vesznek föl a. köröm vér-edényei is. Különösen feltűnő eredményeket értek cl dadogó gyermekeknél. olyan esetekben ás, amelyekben minden egyéb kezelés csődöt mondott. Olyan gyerekek le, akik' visszamaradtak a növésben, hirtelen megny úlnak a kezelés következtében. Az átlagos növekedés hat centiméter, a súlygyarapodás három kiló volt a tizennégy hónapig tartó kezelés alatt. A nem kezelt gyermekek ezzel szemben átlagban oaak két centimétert nőttek és két kilogrammal gyarapodtak súlyban ez idő alatt. Lelkileg Is erős hatása volt e kezelésnek a zavart fejlődésü gyermekeknél. Az ideges gyermekek, akik azelőtt rendkívül ingerlékenyek voltak és rossz szokásaiktól nem voltak eltérithetők, nyugoidtabbakká és engedelmesebbekké váltak a kezelés után. Minél hamarább kezdődik meg a kezelés, annál nagyobb eredménnyel jár. A legnagyobb sikerek' a pubertás kora előtt kezelt gyermekeknél érhetők el és igy az úgynevezett körömpróba idejekorán lehetővé teszi a fejlődésben megzavart gyermekek gyó- gyitását, olyan korban, amikor még egyéb tünetek nem mutatják a betegséget. A meggyógyított gyermekek között kétségtelenül sok van olyan, akiiből .haszna-vethetetlen, esetleg bűnöző tagja lett volna a társadalomnak. A körmükben volt megírva fenyegető sorsuk, a köröm- próba napvilágra 'hozta és az orvos beavatkozása megváltoztatta ezt a sorsot. Örömteljes beszámoló az első szlovenszkói ifjúmunkás - táborozásról Rozsnyó, augusztus eleje. Rozsnyó mellett, a Hár- masbükk völgyében valósult meg a közelmúlt napokban a Katolikus Akció szlovenszkói magyar vezetőmunkásainak egyik legszebb, legszociálisabb és legaktuálisabb terve: a közös murkásifjusági tá-< bor. Ennek erkölcsi és szociális jelentősége szinte felbecsülhetetlen. Meggyesy Sándor és Czvank László csinálta meg a „lehetetlen*'-!. Lótottak, futottak, könyörögtek és izzó szociális akarásuk legyőzött minden akadályt, összekoldultak sátort, fát, pénzt, hogy negyvennyolc munkásifjiunak napsugarat, erdőt, levegőt, pihenést nyújtsanak és visszaadják nekik az emberi jóságben megingott hitüket. Az esti vándor, aki a rozsnyói Hármasbükk mellett elhaladt e napokban, káprázva látta, meg a szokatlanul szép jelenséget. A tábortűz körül kemény j ifjúmunkás arcokról áhitat száll az ég felé, mert jólesik a szeretet, mert kell a nóta, az erdő és a rendes élet. Mert összehordva és megvalósítva találhatjuk mindazt, ami szükséges, amit szomjaz s ami után vágyik az ifjú lélek és test. S hogy mit jelent egészségi és etikai szempontból ez a táborozás a munkásfiataloknak, azt látni kell, azt érzékelni kell. A napbarnított, megizmosodott fiatalok nagy- nagy jókedve és összeforrott, igaz testvéri szere-i te te hitet, lelkesedést önt az elfásult idősebb emberekbe is és szebb, emberibb élet ígéretét rajzolja eléjük. Csapatostól jöttek Rozsnyóról az esti tábor tűzhöz és jellemző, hogy a jóéjszakát mindig a tábor kívánta, mert máskülönben a hajnal is együtt találta volna a tábort és a közönséget. És aki egyszer idetévedt, innen szabadulni egykönnyen nem tudott, Az a lelki összetartozás, szeretet, mely fellobogott a lelkekben s a tábortűz lángjában, összeolvasztott mindenkit egy egyetemes testvériségbe és valami evangéliumi tiszta boldogságot lopott az ember szivébe. Ez a kifejezhetetlen jóérzés tartotta itt e sorok idetévedt íróját is, utitársával együtt és a tervezett szlovenszkói körútnak csak az első fele valósult meg, a másik fele itt a táborban zajlott le, hogy egy életre szóló élményt nyújtson. Ez a delejes áramkör tartotta itt három napig a rövid egy órára érkező dr. Ptfeiffer Miklós kanonokot is, ezt a lelkes, igaz embert, a szociális apostolok egyik legkiválóbbját. Itt játszott, örült a fiatalokkal együtt és hintette közöttük a tiszta emberség és a legmagasabb etika eszméit. Amint ő maga mondta meghatottam, kedves közvetlenséggel: „Nem bírok elmenni!“ így járt Csálji János söregi káplán és Barta Béla főt-isztelendő Kassáról is. Kijöttek pár percre, aztán itt maradtak és azt hiszem, a tábor felszedéséig el se mentek. A pihenés óráiban szóltál? a hegedűk a táborban és régi népi nóták melódiáját vitte a szél a Hár- masbükl? öreg fái közt. Majd megszólalt Meggyesy Sándor sípja, Czvank Lacival együtt a tábor ifjúságának harmonikus lelki képzéséről is gondoskodott. Rendszeres előadásokat tartottak a legkorszerűbb szociális, pedagógiai, etikai, világnézeti és munkás- problémákról. Az előadásokat termékeny viták követték. Breznay László tanár és Csálji János káplán is tartott szemléltető előadásokat a hálás hallgatóságnak. Este a tábortűznél a táborozó nvunkásif- jak szerepeltek. Az egyes városok fiataljai keltek nemes versenyre. Nagy sikerrel szerepelt a losonci táborozó!? szavalókórusa, ismét, csak Czvank Laci sokoldalú tevékenységét dicséri. Tréfás jelenetek, pompás szavalatok, ének- és zeneszámok peregtek le vidám egymásutánban. Most még csak a rozsnyói llármasbükknél lobogott a tábortűz magányosan, de bizakodva hisszük, hogy jövőre Szlovetiszkó sok más völgyében is kl- gyuliiak majd a katolikus akció ifjúsági tábortüzei... Kossányí József. Az orvostudomány legújabb csodája: gyógyszer a szekunda ellen „Körömpróba", amely betegnek nyilvánítja a rossz tanulót ■ Meglepő eredmények a gyógyításban