Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-04 / 176. (3507.) szám
2 iák arra a posztra, amelyet most elfoglalt. Németországban megszűnt minden ellenzékiség, minden kritika, egyedül a történelem és gazdasági élet törvényei szabhatnak gátat annak az akaratnak, amely ma Németországot megleliebezhetetlen érvénnyel kormányozza. Hitlerek mindenesetre a gyors akció elvét maradéktalanul megvalósítják és ezzel a módszerrel lehet nagy sikereket elérni, de lehet soha jóvá nem tehető hibákat is elkövetni. Hitler nem veszi fel a birodalmi elnöki címet, hanem a .,Vezér és birodalmi kancellár44 címet fogja viselni. A döntést nem bízza a népre, ellenben kikéri a nép jóváhagyását, még pedig olyan formában, ahogy ez a népszövetségből való kilépés idején történt. Hitler levelet intézett A birodalmi belügyminiszterhez, amelyben felszólítja a minisztert, hogy a népszavazáshoz tegye meg a szükséges előkészületeket. A népszavazás annyit jelent, bogv a német nép igennel vagy nemmel felelhet arra a kérdésre, hogy tetszik-e neki Hitler birodalmi elnöksége vagy nem? Berlin, augusztus 3. A Fiihrer rendeleté értelmében a birodalmi beliigvminiszter megtette a népszavazáshoz szükséges előkészületeket és augusztus 19-ikére tűzte kj a népszavazást. Ekkor fog dönteni a német nép Hitl°r elnöksége, helyesebben az uj törvény felett, méh a kancellári és elnöki méltóságot egyesíti. „Hitler dinasztiát akar alapítani!“ - kérdi egy pár si iap Berlin, augusztus 3. A külföldi sajtóban természetesen nagy visszhangja volt Hitler radikális lépésének, amivel magához ragadta a legfelsőbb hatalmat Németországban. A párisi lapok érthető nyugtalansággal fogadták a hirt. A Figaro például azt írja, hogy Hitler kezében ebben a pillanatban nagyobb hatalom van letéve, mint amilyen felett valaha is rendelkeztek a Hohenzollernek. Mindenesetre a várakozás álláspontjára kell helyezkedni, mert maga a Reichswehr még nem mondta ki a döntő szót. A L‘Oeuvre szerint Hitler radikalizmusával automatikusan szakítani fog, mert hiszen alig képzelhető el, — irja a lap, — hogy egy forradalmi agitátor programját annak a felelősségnek súlya alatt, amely most Hitlerre nehezedik, százszázalékosan keresztül lehessen vinni. Ki kell várni, mit hoz a holnap, ellenben már is fel kell tennünk a kérdést: milyen állapotban lesz majd Németország akkor, amikor Hitler távozik a porondról? —n ~i Tii mnrui nn V 'ipmamuMCvi '..i t 11 a'i—m 1934 augusztus 4, szombat. A Le Journal azt irja, hogy Hitler még csak azt sem várta be, mig Hindenburg lehyunyja a szemét, már is törvényt hozatott, amelynek alapján elfoglalta a birodalmi elnök helyét. Ez a lépés nyilvánvalóan egy százszázalékos diktatúra-rendszerhez vezet, azonban mi tudjuk, hogy a diktatúra mindig csak átmeneti kormányforma lehet, amely vagy a monar- chizmushoz vezet, vagy pedig visszavezet az Newyork, augusztus 3. A „Reuter44 iroda jelentése szerint az északamerikai lapok kivétel nélkül részletesen foglalkoznak a németországi eseményekkel s igy elsősorban Hindenburg birodalmi elnök halálát kommentálják. A Newyork Times cikkében Németország jövőjével foglalkozik és megállapítja, hogy Hindenburg halála után Hitler kancellár korlátlan hatalmát sokkal inkább veszélyezteti egy belső krízis, mint a külföld befolyása. A lap többek között a következőket irja:' „Ez a megoldás semmiesetre sem fogja enyhíteni azokat a súlyos pénzügyi problémákat, az Iparnak és külkereskedelemnek és főleg a nép széles tömegeire kiható élelmezési nehézségeknek gondját, amelyek ma nagy súllyal nehezednek Németországra. Ezek a problémák sötét felhőkként borulnak ebben a pillanatban annak a férfiúnak feje fölé, aki a német nép fölött a korlátlan hatalmat a kezébe kapta/4 A Havas-iroda londoni tudósítója részletesen foglalkozik a londoni lapjelentésekkel, amelye- lyeket Hindenburg halálával kapcsolatban adtak ki. A lapok általában a legnagyobb rész- j vét és elismerés hangján Írnak az elhunyt biro- \ dalmi elnökről, ugyanekkor nyugtalanságuknak adnak kifejezést afelett, hogy Hitler kancellár a hatalmat az egész birodalom felett a kezébe vette. A News Ghronicle aggodalmának ad ki- * Berlin, augusztus 3. Göbbels birodalmi propagandaminiszter elnöklete alatt bizottság ült össze, amely megállapította Hindenburg temetésének programját. Hétfőn gyászünnepélyt rendez a birodalmi gyűlés. A gyásziinnepélyen, amelyre a diplomáciai kart is meg fogják hirni, Hitler kancellár beszél. A nagy nemzeti gyászünnealkotmányos rendhez. Most már csak az a kérdés, hogy Hitler egy uj dinasztiát akar-e alapítani, vagy pedig csupán szálláscsinálója egy uj respublikának? A „Le Maiin44 azt irja, hogy Hitler most a tényleges ur Németországban, hatalmát legfeljebb az a felelősségérzet korlátozza, hogy hatalma Németország további elszigeteléséhez vezethet. fejezést, hogy Hitler nem rendelkezik majd azok felett az erők felett, amelyek a ráváró nagy feladatok megoldásához szükségesek lesznek. Hitler éppen ezért — a lap véleménye szerint — nem fogja tudni akkora autoritással betölteni a birodalmi elnök posztját, mint előde. Félő, hogy Hitler lépése a politikai szenvedélyek fölkavarodásához fog vezetni. A Daily Te- íegraph szerint Hitler államférfiul próbatételének órája ütött. A Daily Express és Morning Post egyöntetűén annak a véleményüknek adnak kifejezést, hogy a Reichswehr további magatartásától függ Hitler vállalkozásának sikere. Meissner marad Berlin, augusztus 3. A Hindenburg elnök halálával kapcsolatos politikai szenzációk között nem utolsó helyen áll a hivatalos német sajtóirodának az a szenzációs közlése, hogy dr. Meissner, Hindenburg államtitkára helyén marad és a birodalmi elnöki hivatalt tovább vezeti. Amint ismeretes, dr. Meissner a wrimari köztársaság első elnöke^ Ebért platt el ezt a hivatalt, mint a szociál(>?; >• S párt egyik bizalmi embere. Amibe- ” ’ ' ->rg átvette Eberttöl az elnöki r '! ' helyén hagyta MeisSnert, akinek • • i ü: ■: Túri kinevezése körül később igen Fagy szerep jutott. pély Hohensteinben lesz, Keletporoszország- ban. Hétfőről keddre virradó éjszaka pontban tizenkettőkor viszik át katonai diszpompával az elhunyt birodalmi elnök tetemét Neudeck- ből Tannenbergbe. Hindenburg holttestét a tannenbergi emlékmű előtt ravatalozzék fel. Kedden pontban tizenegy órakor kezdődik meg a gyászszertartás. Az „Eroica44 hangjai vezetik be a gyászünnepélyt, majd a Reiehg- wehr evangélikus püspöke mond gyászbesué- det. A gyászkórus elénekli ezután az „Erős várunk né künk az Isten44 kezdetű chorált, ezután pedig a Führer tartja meg gyászbeszédét. Az ünnepség az , Ich hatt’ einen Kamerádén44 kezdetű dallal ér véget. Az ünnepélyen részt vesznek a kormány tagjai, azonban —- tekintettel a helyiség kicsi voltára — az ünnepélyen csak férfiak vesznek részt. Nyilatkozat Az alábbi levél, illetőleg nyilatkozat közlésére kérték fel lapunkat: B. lapjuknak dr. Dérer Iván igazságügy- miniszter ur dunaszerdahelyi látogatásáról közölt tudósításában ama kitétel foglaltatik, hogy a miniszter urat az ügyvédi kar megbízásából dr. Stern Ernő üdvözölte. Ezzel szemben kijelentjük, hogy sem mi, sem a dunaszerdahelyi ügyvédi kar nevezett kartársunkat a miniszter ur üdvözlésével meg nem híztuk, minthogy ezt mint az igazságügy legfőbb őrével szemben testületileg kívántuk megtenni, amire azonban alkalom nem adódott. Az üdvözlés megtörtént módjával tehát nem értünk egyet, kizárólag azért, mert megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy valaki nevünkben, tudtunk és hozzájárulásunk nélkül eljárjon, amit a miniszter úrhoz intézett levelünkben vele is közöltünk. Dunászerdahely, 1934 augusztus 2-án. Dr. Uhrovics Vendel s. k. Dr. Sió Albin s. k. Dr. Priviczky Ernő s. k. Dr. Steiner Gyula s. k. ügyvédek. — Dollfuss-karrikatura miatt betiltották egy németországi hetilapot. Berlinből jelentik: Tegnap betiltották a „Deuteohe Wochen- schau44 cimü lapot, mert Dollifuss osztrák kancellárról meggyilkolása után Ízléstelen kar- rikaturát közölt. A karrlkaimra Dollfüsst iskolásgyerekként ábrázolja, amint játékkatonákkal játszik. A hetilapot egy hétre tiltották be. — Elkobozták a „Grembotet*. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti teüéfonom: A pozsonyi államügyészség a „Grenzbofte44 mai számát a közgazdasági rovat vezető cikkének néhány része miatt, elkoboztatta. MíitiiiíSiÉg az angol és amerikai lapok tükrében A tannenbergi emlékmű előtt temetik el tfinőenburgot SZENT KQNSTANCIA KÁPOLNÁJA sasíijasas FÖLDES GYÖRGY N dl) — De az induláskor megismert, ugy-e? Ne haragudjék, de én ezt már odalent olyan sokszor kigondoltam magamban, hogyan fogom ezzel, Hinterhaltból, megtámadni. Persze, frontál, úgy, hogy a férjeura is jelen legyen. Hiszen ő is bűntárs, pedig ő a hadnagyi mivoltában reszkírozta, hogy az ezredes lekapja alaposan. Remélem, nem veszi rossz néven, kávés ur? — Oh, dehogy, sőt, köszönjük! Az asszony megtalálta a helyes utat. — Hát, ha megengeded, felfűzöm a virágot. S hogy ne mondhassa senki, hogy az uccán ismerkedem, ugy-e Jani, van számomra egy adag fagylaltod? Boris még úgysem kész az ebéddel — Terus addig tologatja a babát a napon. — Kérlek, tessék! Van elég hely, mert a vendégek jórésze kint kószál a ligetben! .Leültek, közvetlenül a tiszti asztal mellé. Müller Tóni pótolta a bemutatkozás formaságát. — Sietek vele, mert ha az öreg Lindenma- yer Taddeusz előkerül valahonnan, úgy bemutat, hogy holtig nevetnek rajtam! A tisztek élénk figyelemmel kisérték a letelepedést. összesúgtak, majd egy fiatal, gyerek a mi zászlós átfutott a legközelebbi virágos boltba. Nagy rózsae&okorral tért vissza. A legidősebb tiszt, Csömör őrnagy, ünnepélyesen átadta Jucinak. A többi tiszt felállt. — A Müller főhadnagy ibolyacsokrával az ügy még nincs elintézve a lovagiasság szabályai szerint, üt valami olyan történi, amit bele kell irrii a hadtörténetembe, mint egyedülálló e*etet. Egy magyar hölgy, igazi magyar — megbocsát, nagyságos asszonyom, én is csallóközi őre vagyok, ismerem a családfáját — megbecsülést mutatott a közös hadsereggel szemben. Nem Müller Tóninak, hanem a hadszíntérre vagy lehető hadszíntérre induló katonának szólt ez az üdvözlet. Engedje meg, hogy megköszönjük mind a százkét baka-ezred tisztikara és legénysége nevében! Fogadja el zászlóaljam tisztjeitől ezt a bokrétát s tisztelje meg részvételével, kedves férje- urával együtt, mint állandó vendég, a mi ligeti tenis'zdéliutánjainkat! Juci arca felragyogott. Ez volt a szive vágya. De mikor ez olyan nehéz dolog Pozsonyban! Jani nem volt tagja egyik sportegyletnek sem s igy ő csak a dróthálókon keresztül leshetett be néha, ha arra vitte a sétája, titkos irigységgel, az ott labdázókra. Illendőségből azért egy kicsit kérette magát. — Mit keresnék én, egyszerű kávésné, a büszke tiszti asszonyok között?-— Hiszen a kávés ur tartalékos hadnagy. És nagysád maga is a hadsereghez tartozik! — Én-e? — csudái kozott Juci, csallóközi dialektusban. — A4 bizony! Mert aki egyszer felesküdött, az a hadsereghez tartozik. Esküje köti, még ha az egész világ felfordul is. Szárazon és vizen ! — Ugyan, hát ezt is megleste valaki? Szé- gyelje magát az illető! Akkor mindem szeműek a kibontott zászló sasának jobb feje bal szemébe kell nézni! Szép kis katona, aki nem tudja ezt a forsriftot! — Hogy szép-e, azt én nem vagyok hivatva ( illeni. De van a hadsere mek olya” na-! gyón ifjú, a maguk Pistikéjénél, vagy Palikájánál! alig valamivel idősebb tagja, aki zász-1 lós létére még a zászlóról is eltéríti a vizir- liiniát, ha egy szép asszonyt nézhet, persze, ilyenkor a mamájára gondol! — Na ja, freilich! — szólt közbe a virágot hozó ifjú, aki rózsás gyerekarcát férfias nyegleségre erőltette zavarában. — No, iszen beszélhetnek nekem arról, hogy az az eskü annyira köti magukat! — zsörtölődött Juci, hogy a kis, piruló zászlóst kimentse zavarából. — Akkor nem kellene minden alkalommal újra, meg újra esküdöz- niök! Maguk csak úgy esküdnek, mint az egyszeri cigány: — És hogy őtet el nem hagyom, csak amikor muzsikálni megyek! — Lehet, de csak a lakodalmunkon. A másik eskü komoly dolog. Nagysád most már katona. Ha nem tartja meg az esküt: Kriegsarti- kel eins und fünf; el nem kerüli a megtize- deltetést! — Ebből csak azt látom, hogy csúnya emberek. A katonatisztnek lovagiasmak kell lennie a nőkkel szemben, még ha véletlenül a saját feleségéről van is szó! — De kedves nagyságos asszonyom, ha egyszer mi muzsikálni kezdünk, oda már igazán nem vihetjük magunkkal a Regiment-dámákat! — Persze, útban volnának. Én tudom, mi az a háború. Lindemmayer mesélt róla. Csömör komolyan felelt. — Én még nem tudom, mi a háború. Adja Isten, hogy ne is tudjam meg, soha! — Ja, immár diese schábige Friedenszeit! — harciaskodott a kis kadét. • — Tudja mit, őrnagy ur? — szólt Judit. — A megtizedéltetést állom. De csak ilyenformám: Helyettem, kis virág! Egy. kettő, három, tiz: ez a piros rózsa halott. Ezt önnek adom, tűzze ki érdemrendnek. Ez a fehér is tizedik; ezt adja oda annak a harcias zászlósnak, aki nem tud magyarul, hogy tisztéite- tem a mamáját! — Köszönöm! Van annyit érő, mint a két jubileumi érmem! — Ugvlátszik, őnagysága érti a harcászatot — szólt Müller Janihoz. ' Hajdan kardos menyecskének nevezték az ilyent. De ma ez nem jelző. Puskásnak kellene nevezni! — Géppuskáénak! — felelte Jani. — Mert ha elkezdi, mindenkinek jut belőle egy-két találat! — De ehhez gyakorlat kell. — Hogyne. Odahaza én vagyok a céltáblája! — Hallod-e, Jani, ne légy kidiszkrét! A kis zászlós még mindig gondolkodott valami frappáns, szellemes válaszon. De nem jutott eszébe semmi. így hát sokatmondó pillantásokkal iparkodott ezt a körülményt elleplezni. Végre megszólalt: — Én már tanulni magyarul. Enyém mama nagyon örülsz fog lenni! — Főnök ur kérem, egy pillanatra! — szólt Károly Janihoz. — Pardon, mindjárt visszajövök! Jani bement a pincérrel. Juci egyedül maradt a tisztekkel, a sok virággal, a túlsó gyalogjárón Terus tologatta a gyerekkocsit. Malvin jött arra Klári nénivel. A pesztrával néhány szót beszéltek. A válasszal nem lehettek megelégedve, mert mind a kettő rossza- lóan csóválta a fejét. Különösen mikor meglátták Jucit a tisztek közt, a nagy virágcsokorral, Jani nélkül. Malvin, kinek hízásnak induló alakján tomposán állott minden ruha s másfélórás próbálás és válogatás után a legrosszabbul álló kalapot szokta megvenni, botránkozással palástolt irigységgel nézte Juditét. Dühösen mustrálta szép kalapjától főn- más cipője hegyéig. — Egy szoptatós személy, aki tisztekkel udvaroltat magának, a gyerekét meg a pesz- trára bízza! Szerencsére Judit semmit sem vett ebből észre. Egyszerre hatan is beszéltek hozzá s ő nem maradt adósa senkinek a felelettel. — De aztán eljöjjön ám teniszezni! Ha ott is ilyen schlagfertig, akkor szép játékba®, gyönyörködhetünk! — Az a baj éppen, hogy nem tudok semmit. Két éve nem volt ütő a kezemben! r Folytatjuk.
