Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-31 / 198. (3529.) szám

4 ra^GM-MAfe^Aft-HIELfiÓ „Nem férünk el Európában"... Huszonkilenc bécsi munkanélküli egy ócska torpedórombolón nekivág az óceánnak, hogy uj hazát keressen Különös hajó a budapesti Duna-kikötőben Budapest, augusztus 30. (Budapesti szer­kesztőségünktől.) Kedden különös hajó kö­tött ki a pesti Dunaparton s most is ott hor­gonyoz az Erzsébet- és Ferenc Józsefeid kö­zött, a fővárosi uszodák tőszomszédságában. Van bámulója elég, a rakpart lépcsőin sűrűn állanak az érdeklődők, a hajóhíd is ki van vetve s a parton kitűzött táblán a hajó utasai szives szóval invitálják az érdeklődőket a hajó meglátogatására. Nem koldulnak, nem gyűjtenek, aki mégis néhány fillérrel hozzá­járul szükségleteikhez, a hajó képét mutató autogrammos levelezőlappal ajándékozzák meg. Égszínkékre festett alkotmány ez a hor­gonyt vetett vizi jármű, a hajó derekára tű­zött tábla piros betűi hirdetik: Wien—Südamerika, a hajó kiindulási pontja és végcélja, orrán ot díszeleg a neve.- Olympia. A fedél­zeten a hajó néhány utasa, derékig meztelen, izmos testű, kisportolt fiatalemberek, egy­két látogató, a hajó mélyéből vidám gramo­fonzene zeng ki a partra. Éppen a Kék Duna- keringőt tették most a korongra. Angol torpedórombolóból kolonisták kivándorló hajója Ennek a hajónak szinte kortörténeti érde­kessége van. Bécsi fiatalemberek, akik évek óta sínylődnek a munkanélküliség s a rossz kereseti viszonyok terhe alatt, nem akarnak véglegesen felőrlődni a kilátástalan harcban. A fiatalok meré&z fantáziájával, gyors elha­tározásával elhatározzák, hogy uj hazába in­dulnak s ott egzisztenciát teremtenek ma­guknak. Ott állok most közöttük és egyikük barát­ságos szóval fogad, mellém szegődik kalauz­nak és közben elmond mindent vállalkozá­sukról, terveikről. — Nem férünk el Európában, 450 millió embernek kicsiny ez a földrész. Túlzsúfoltak a nagyvárosok A kis Ausztriában Bécs olyan, mint egy óriási fej végtagok nélkül. Nekünk, fiataloknak oda kell mennünk, ahol egzisz­tenciát teremthetünk. Délamerikában alig la­kik 100 millió ember. Pedig elfér hatszor annyi. Óriási földterületek állanak gazda nélkül. Töretlen föld, de ha erős akarattal hozzá.'tünk, kultúrát teremtünk rajta s meg­élünk belőle. A múlt év derekán összeálltunk, tervezget­tünk, beszélgettünk, míg megérett a szán­dék. Hajót tudtunk vásárolni magunknak. Az Olympia a mi hajónk, mi vagyunk a matró­zok rajta, de mi vagyunk a hajó urai is. — Hogy jutottak a hajóhoz? — Hajónknak a törzse egy angol torpedóromboló, amelyet a newyorki Milton-miivek épített 191.4-ben. A bábom után először magán jacht volt, majd vontatóbajó és uszályokat húzott a Dunán. Egyszer aztán elsülyedt s a tulajdo­nos vállalat annak engedte át, aki kiemeli. A téli kikötői hajómüvek emelte ki s ettől vettük meg a múlt év augusztusában. Nyolc­száz sül ingünkbe került. Egy éven át dolgoz­tunk rajta, kitataroztuk, beépítettük a moto­rokat. 15.000 sillinget építettünk bele. Most aztán útra kész. Az Olympia Pillantása szeretettel simogatja végig a hajót. — Munkánk eredménye. A mi kis hajónk. Az Olympia. — Hogyan választották ezt a nevet? — Mi mindnyájan sportemberek vagyunk: téli sportolók, atléták, futballisták, harmin­cán az átlag-sportolók közül. Vállalkozásunk­nak is van némi sportbeli jelentősége. Ezért. Theodor Schmidthez, az osztrák olimpiai bi- zotlság elnökéhez fordultunk, őt kértük fel a keresztapa tisztségére. Theodor Schmidt vá­lasztotta az Olympia nevet. — Hát bizony, kis ^jajó lesz ez a nagy óceánon! — De bízunk benne! Nem is olyan kicsi, pompásan elférünk benne. 24’30 méter hosszú, legnagyobb szélessége 3’78 méter s 45 tonnás. A sebessége 20—25 kilométer. Két 80—80 lóerős benzinmotor hajtja, a tar­tályban 5000 liter benzin fér el. A másikban 5000 liter viz. — Mikorra érnek át? — Úgy számítjuk, hogy január derekán Paraguay partjain leszünk. A bécsi argonauták Huszonkilenc üde, friss fiatal ember indult útnak, húsz férfi, őt asszony, két gyerek. Az öt nő közül kettő feleség, három menyasz- szony, odakünn, az uj otthonban lesz az eskü­vőjük. Paraguayban telepszenek meg, a kor­mány egy-egy kolonistának 20 hektárnyi föl­det ad, 500 hektár lesz a telepük, falut építenek rajta, márciusra már készen is lesz, The.dór Schmidt fogja majd kábel utján elnevezni. A múlt szerdán, augusztus 22-én indultak útnak. A dunai útra Forget kapitányt, egy régi Dunajárp tengerészt szerződtettek, Brai- lában majd egy hamburgi német tengerész- kapitány veszi át a parancsnokságot, hogy a Fekete-tengeren, Földközi-tengeren s a déli Atlantikumon át vezesse őket ütjük céljához. Eddigi útjuk simán, epiződök nélkül telt el. A múlt hét csütörtökjén értek Pozsonyba s a téli kikötőben horgonyoztak szombatig, aztán Esztergomban állapodtak meg szombat estétől hétfőig, majd Szobon átestek a vám­kezelésen s kedden délelőtt futottak be Bu­dapestre. Itt vasárnapig maradnak, a moto­rokon szükségessé vált átépítéseket végzik. Szükségletüket most napról-napra szerzik he, az óceáni útra Romániában vásárolják meg a szükséges készletet, ahol az agrárter­ményekhez olcsón jutnak. Szigorú fegyelem­ben és munkabeosztásban élnek. A férfiak végzik a hajóval s hajózással kapcsolatos ösz- sz-sá munkát, a nők látják el a konyhát s ők ártják rendben a férfiak ruházatát. A kapá­ik-vi kabinon kívül van egy másik kis kabin nők számára, a férfiak pedig a hajó déreká­Minden külön értesítés helyett... 84 éves aggastyán és 21 éves leány házassága Besztercebánya mellett Besztercebánya, augusztus 30. (Saját I tudóéi tónk jelentése.) Régóta kéltett házasság olyan feltűnést Besztercebánya környékén, mint az, amelyet most vasárnap fognak ,meg­kötni a radvámyi evangélikus templomban. Nem is csoda: a vőlegény nyolcvannégyéves, a menyasz­szony valamivel fiatalabb: húsz- légy éves.! A bátor aggastyán, Czagán Lajos, Beszterce-: bányai vasúti nyugdíjas, a Legszebb re.mé-; nyekkel megy a házasságba, amit igazol az a j körülmény js, hogy ifjú arájával, a radványi j Nátan Annával reverzálist íratott alá, amely szerint a házasságból születendő gyermekek az apa vallását fogják követni. Elfogták a semmeringi kettős rabtógyiikosság tettesét Egy másik ausztriai rabló gyilkosság tettese öngyilkos lett Semmering, augusztus 30. A P. M. H. beszámolt arról a megdöbbentő rablógyilkos­ságról, amely augusztus 19-én játszódott le a Semmering közelében és amelynek a magyar származású Jónás Ferenc József bécsi mér­nök és társnője, Wesely Emília bivatalnok- nő, estek áldozatul- A hatósági nyomozás a 'gyilkos kézre kerítésére mindeddig eredmény­telen volt, mig most váratlan fordulat állt be ebben az ügyben és sikerült a valódi tettest letartóztatni. Kezdetben a csendőrség feltevése az volt, hogy a rablógyiiloksságot valami vándor csa­vargó, vagy cigány követte el. Akkoriban le­tartóztattak két fiatalembert, akiket a gyil­kosság színhelyének közelében találtak, de hamarosan kid érült, hogy nem ők a tettesek. A csendőrség feltevésével szemben kiderült az is, hogy hogy egy helybeli műnk anélküli követte el a rablógyilkosságot, akit a nyomor késztetett a bűntény elköve­tésére. A rablógyilkos Fleiscther János 26 éves s'dbottW'ieni illetőségű segédmunkás. FJeisciher a legnagyobb nyomorban él vad- házastársával és két gyermekével, annál in­kább feltűnő volt az utóbbi napokban, hogy Fleiseher különböző bevásárlásokat esz­közöl. A szokatlan költekezés terelte rá a nyomozó csendőrök gyanúját. Az egyre szaporodó gyanuokok alapján végül letartóztatták Flei- schert, aki kezdetben makacsul tagadott, ké­sőbb azonban a keresztkérdések súlya alatt megtört és beismerte, hogy ő a tettes. Azzal védekezett, hogy a szörnyű nyomor késztette a gyilkosságra. Egy schottwieni em­bertől, Spitzer Ágosttól kérte kölcsön a revol­vert, azzal az ürüggyel, hogy vadászni akar az erdőben. A fegyverrel lesben állott a Sőnn- wendsteinre vezető utón, ahol szerencsétlen­ségükre éppen Jónás mérnök és társnője ha­ladtak el. Két lövéssel leterjtétte mindkét embert, azután kirabolta őkét. A rablott tárgyakat az erdőben rejtete el, azután hazament és másnap visszaadta a revolvert Spitzernek azzal, hogy semmit sem lőtt. Spitzer Ágostot eddig nem tudták kézrekeri- teni. A rablógyilkos a statáriális bíróság előtt fog felelni bűnéért. A KRUMPEND0RFI RABLÓGYILKOS SZERELŐ ÖNGYILKOS LETT Grác, augusztus 30. Néhány nappal ezelőtt beszámoltunk arról a másik ralblógyilkósság- ról is, amelyet a gráci országúton követett el egy Kari Flórianz nevű munkanélküli szere­lő, aki állítólag a nemzeti szocialista párt tagja volt. Az első hírek úgy szóltak, hogy Florianz Németországba menekült, most azon­ban kiderült, hogy a rablógyilkos önmaga ítélkezett maga fölött és öngyilkosságot követett el. A Grác melletti Gösting község állomásán a sínpáron egy felismerhetetlenségig szétron­1934 augusztus 31, péntek. tói az orrig nyúló, egyre keskeuyedő közös, nagy kabinban laknak. A hálóhelyek két sor­ban húzódnak. A hajó aljában van a kis konyha, az asz- szonyok éppen az ebédet készítik. Hatalmas tálba apróz almát egy szőke bécsi lány, az egyik menyasszony, almakompót készül. Az egyik asszony burgonyát hámoz. A konyha­asztalon a gramofon vidám kísérőzenét szol­gáltat. A kormányos fülkéjében áll a pompás, négy- lámpásos rádió, amelyet a bécsi Hornyphon- cég ajándékozott az argonautáknak. Ez köti majd össze őket az otthagyott régi világgal, ha majd az óceán hullámaival küzdenek. Ha majd a kilométerek ezrei választják el az Olynipiát a Duna-parti metropolistól, egy csavarintás s a fedélzeten felcsendül a feled­hetetlen bécsi „Walzer“ s a vidám „Land- ler“. De a rádió főrendeitetése mégis csak az lesz, hogy a meteorológiai jelentéseket fel­vegyék. ¥ Vidámak, bizakodóak, teli vannak ener­giával, életkedvvel. — Nemcsak megélni akarunk, de gazdagok szeretnénk lenni. Und wir werden aucli reioh! Tele önbizalommal feszíti ki a mellét s kék- szeme bizalommal tekint délnek, amerre a Duna habjai annyiszor mutattak utat két év­ezreden keresztül. Mi pedig összeszorult szívvel nézzük a part­ról ezeket az egész embereket, akiket kivet magából egy rozoga hajón a rozoga Európa teste. Mennyi friss, fiatal energiát vészit el igy ez az öreg kontinens! Uj világok épülnek s a nagy Humboldt látnoki szava közeledik a beteljesüléshez: Nem telik el száz esztendő s a világgazdaság e világtörténelem színpada elvándorol Európából. csőit férffiholttestet találtaik. A Imiin Zsebében levő írásokból csakhamar megállapították, hogy az ilető Kart Florianz a krumpendorfi rablógyilkos A holttestben Florianz mostoha fivére kétségtelenül felismerte a tettest. Mahr.-Ostraura esik a forgalmi balesetek legma­gasabb arányszáma. Huszonhét csehszlovákiai nagy­város statisztikai adatai alapján megállapítható, hogy a forgalmi balesetek legnagyobb arányszáma Máhr.-Ostcaura esik. Múlt évben 1809 forgalmi bal­eset történt Ostrouban, ahol minden 100 járműre 17 baleset jutott. A forgalmi belesetek abszolút szá­mát illetően Prága vezet. A csehszlovák fővárosban egy év alatt 22-276 baleset történt és 3376 egyén sérült meg. Prágában miniden 100 járműre 15.1 bal­eset esett. Zűrben 100 járműre 15.6 baleset jutott. — A Holttenger környékén végzett ásatások. A pápai bibliád intézet nemrég bocsátotta köz­re a jelentést, amelyet P. Mállón a Teleilat Ghassul területen végzett ásatások eredmé­nyéről benyújtott. A kiásott tárgyak sok te­kintetben teljesen ismeretlen kultúrára mutat­nak, amely főbb jellegében még a kőkorszak­hoz tartozik, de egyes részleteikben már a bronzkorba nyúlik át. A sokalaku kések és ol­lók mellett találtak baltákat, sarlókat, nyila­kat, vetődárdákat és egyéb vésőeszközöket. A legtöbb tárgy köböl készült, a finomabbak pél­dául tűk állati csontokból. A cserépedények igen változatosak. Többnyire komyhaedények kétfülü ivópoharak formájában. Ez edények részben bazaltkőből, részben agyagból készül­tek. a fiilek elkészítésének és a díszítések sok­féleségével tűnnek ki. Kagylóiból, gyöngyök- Iből, kornalinból és egyéb félnemes drágakő- ivekből készült díszekre is találtak. Különböző festményeiket is fedeztek fel, amelyek az ar­cheológia szempontjából kiváló értékkel bír­nak, mert eddigi nézetek szerint Palesztina irégi kulturnépei a festést nem ismerték. Külö­nösen feltűnő egy csillag piros, fekete, fehér és sárga színezésben. P. Maiion vallásos jelké­pet lát benne, mely valósziniileg Isthar isten­nőt ábrázolta. Máekülöben a ghassul iák vallá­sáról csak igen kevés nyomok maradtak. A gyermekkoponyából, amelyet egy vázában ta­láltak, és a temetés módjából arra lehet kö­vetkeztetni, hogy emberáldozatot hoztak is­teneiknek. E régi kulturnép valósziniileg nem (Palesztina nomád népei közé tartozott, hanem állandó lakhelyű és szorgalmas nép volt. Becs­lés szerint a gihas&uli kulturkorszak kezdete a (Kt. előtti 11. évezredre tehető. P. Bea, a pá­pád bibliadntézet elnökének véleménye sze- irint Ghassul vidékén valósziniileg amaz öt. iváros egyike állott, amelyekről Mózes első könyve tesz említést s amelyek közül négyet >a tűz hamvasztott el. az ötödik pedig Lóth (kedvéért épei? maradt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom