Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-31 / 198. (3529.) szám

Gömbös varsói útja Budapest, augusztus 30. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) A Pester Lloyd ve­zércikkben foglalkozik a Boiheaniáealk Gömbös varsói útijával foglalkozó cikkével. A Pestor Lloyd ismételten felsorakoztatja, a Magyar- és Lengyelország között fennálltó régi tradicionális kapcsolatokat, amelyekhez most újabban sorol­ható a-z a szolgál atkészség. amelyet, Magyar- ország tanúsít ott, amikor Moszkva vörös csapa­tai Varsó előtt állottak. Különben nem kell fél­ni. — irja a lap, — hogy a lengyel-magyar kap­csolatok valami veszélyt rejtegetnének, mint azt a. Bohemia maga is megállapítja. Keletsilovenszkd kisgazdái lelkesedéssel csatlakoznak Szilassy javaslatához Ka»sa, augusztus 30. A magyar nemzeti párt. keletszloven6zkói kerülete nagy eréllyel foly­tatja a gabonamonopólium ismertetésével kap­csolatos falusi értekezleteit. Az értekezleteken, tekintettel arra, hogy azokon a kisgazdák leg­égetőbb problémája., a gabonaértékesítés kerül szőnyegre-, feltűnően nagyszámú hallgatóság lá­togatja. Legújabban Szádelő, Udvamok. Somoidi, Perbenyik, Kistárkány, Mokesakérész és Mo­gyorós községben volt, ilyen pár tértek ezlet. Szádelőn. Udvamokom és Somod iibac Orrán Ár­pád. Penbeoyiben és Kis tárkán yban Kalla, Vii- mos, Mokcsaikérészen és Mogyoróson pedig Ha- raszthy György párbtitfcár tartott szakszerű, be­ható előadást a monopóliumrendeletről. Valamennyi értekezlet lelkesedéssel tette ma­gáévá dr. Szilassy Béla szenátornak a gabona- monopólium-rendelet módosítását célzó javas­latát. Az értekezleteken nagyszámú hozzászólás hang­zott el, melyek egyrészt fontos gyakorlati kér­déseket vetettek föl a monopóliummal kapcso­latban, másrészt nagy lelkesedéssel méltatták a magyar nemze­ti párt kezdeményezését, amellyel a párt a magyar kisgazdák legfontosabb egzisztenciális! érdekeinek gyakorlati szolgálatát vállalta | magára. Az értekezletek táviratilag üdvözölték a párt vezérkarának tagjait. \ Szeptember 25-én ül össze a nemzetgyűlés mindkét háza? Prága, augusztus 30. Több prágai lap je­lentése szerint a nemzetgyűlés mindkét hA* zának első őszi ülését előreláthatólag szep­tember 25-re hívják ö«s®e. Vasárnap közöl­tük, hogy a minisztertanács legközelebb elő­reláthatólag szeptember 10-én tart ülést. A prágai lapok értesülése szeriont Malypetr mi­niszterelnök szeptember 6-án tér vissza sza­badságáról s ugyanakkor várják a többi sza­badságon levő mitnásizter visszaérkezését is, igy az iskolaiig^ Földművelésügyi s belügy­miniszterét- A kormány idejét ismét elsősor­ban gazdasági és szociális természetű javasla­tok és tervek foglalják el. Benes külügymi­niszter a nyár folyamán Horieében egy nép­gyiülésen ujabib gazdasági tervet vázolt fel. A kormány e terv megvalósítását fogja megkí­sérelni. Beletartozik a bankügy, a gyáripari termelés és az értékesítés és az őstermelés űj szervezése. Ami a mezőgazdaságot illeti, a ke­nyérmagvakkal bevetett területeket 100 ezer hektárral akarják csökkenteni. Ezenkívül a kormány tárgyalásainak programjára tűzi a kollektív szerződések, az építkezési segélyek visszatérítése, az ötnapos munkaihét kérdését is. A Právo Liflu a leghatározottabban állítja, hogy nemzetgyűlési választások ezidén nem lesznek. Winkler volt alkancellár tzerelmi regényébe it belenyúlt a politika Miért tartóztatták le Ceconink Paulát, Winkler volt alkancellár barátnőjét ? a A szép asszony is Prá­gába készült barátja után Réce, augusztus 30. Rétesben egyre na­gyobb izgalommal! tárgyalják a Lamdbund ve­zéreinek kipattant kapcsolatát a nemzeti szo­cialista mozgalommal. A Reichspost szenzá­ciós leleplezései után most Revertera gróf, Felsőausztria közbiztonsági igazgatója a Lin­zer VoLksblatbban nyílt hazaárulással vádolja miéig Winkler volt alkanceláirt lés társait, kö­zöttük elsősorban Bachingert, Dollfuss egyik volt miniszteréit. A letartóztatások napirenden vannak és ezek között nagy feltűnést keltett egy előkelő hölgynek a letartóztatása, aki igen jelentős szerepet játszott Becs úri társadalmában. A hölgy Ceconink Paula, akinek intim kap­csolata Winkler volt alkamoellárral közismert volt az osztrák fővárosban- Az aíkancellár, mint tudvalevő, Prágába szökött, ide akarta őt követni Ceconink Paula is, akit éppen akkor vettek őrizetbe, amikor maga is útra készülődött. A letartóztatott szép asszony nővére Buda­pesten van férjnél és igen előkelő szerepet tölt be a magyar főváros társadalmi életé­ben. Az újságírók felkeresték a letartóztatott asszony nővérét és igen érdekes riportban számolnak be erről a regényes szerelemről, amelyet most felkavart a politika vihara. Ce­conink Paula nővére a leghatározottabban, ki­jelenti, hogy húga ártatlanul került letartóz­tatásba, mert soha életében nem politizált. Gyengéd kap­csolatok fűzik a volt alkancellárhoz már több mint nyolc éve. Nagyon érdekes ez a viszony: két magasrendü lélek egymásrata* lálása és csaknem olyannak mondható, mint amilyen volt a viszony Briand volt francia miniszterelnök és a mo«t nemrég el­hunyt „dilettánsa" között SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA FÖLDES GYÖRGY R E G~ Év N Y É 02) XLI. BŰNTÁRSAK. Másnap elmentek a szűcshöz, Juci élvezte a válogatást. — Majd megvesszük, amire futja, de előbb megnézzük mind. A legszebbeket! Válogattak. Juci élvezte a dolgot. Felpró hálta a legszebbiket. — Apuskám, nézd milyen gyönyörű! — Szép bizony. Ez tetszenék anyádnak. Szerette azelőtt is a szép, puha prémet. — Oak az a baj, hogy nem nekünk varr­ták. Nagyon drága. De azt ott talán megve- heted. — Azt a silányat? — Ha megtudod az árát, az is elég lesz. — Tudod mit, Juci? Megpróbálok alkudni erre a szépre. Ha nem egyezünk meg. még mindig megvehetjük a másikat. Ez is mu­latság! — Alkudni? Itt? Hova gondolsz? És ha el­engedik a felét, akkor is kitelik az árából tíz másik! — Bízd csak rám! Ez nagy cirkusz volt. A szűcs nagyon meg volt sértve, mikor Sugár megígérte az ár egy­negyedét. — Szabott árak, kérem! Ez nem vásári bódé! De Sugár nem jött ki a sodrából. Átcsapva a német nyelvre, — melyet, mint ahogy va­lamikor a vásárokon megszokta, hamisítatlan dunaszerdahelyi zsargonban beszélt, — ma­gyarázta, hogy ma csák a póvliuak van ke letje. Az ilyen, drága holmit megeheti a moly a boltban. Eladni nem lehet, hanem majd jön a rekvirálás, elviszik komisz-mente- bélésnek tiz korona kártérítésért. Gondolja meg a szűcs: pénz beszél, kutya ugat! A boltos szerencsétlenségére belebocsátko­zott az állítások cáfolatába, de alul maradt. Sugár az ipari és kereskedelmi helyzet oly alapos ismerőjének bizonyult, hogy Juci szeme-szája elállt tőle. Különben is szóról- szóra igaz volt, amit mondott; a lukszuscik- kekben olyan pangás volt, mint még soha. Akkora, mint a hadiiparban a fellendülés. Megegyeztok a fele-árban. De az is óriási összeg volt. A fizetésnél Judit elképedt, mi­kor apja pénztárcája tartalmát meglátta. Hozzá volt szokva a kávéházban a nagy ösz- szegekhez, de amit itt látott: csak első lá­tásra legalább ötvenezer koronára becsülte. Alig várta, hogy hazaérjenek. — Apa — kezdte remegő, de biztos han­gon. — Mondd meg, kérlek, mondd meg, hon- nét van ennyi pénzed? Ilyen rengeteg összeg! — Kiváncsi vagy, kislányom. — Nem kiváncsi, de rémült. — Mitől? Én bizony mindig akkor rémül­döztem, ha azt láttam, hogy üres a bugyel- láris! — Apukám, háború van! — Magam is észrevettem. S egész helyes az okoskodásod, hogy a háború s a zsebem­ben üdülő ezresek közt összefüggést ke­resel. — Jézus. Mária! — És Szent József. De azért ne csapj lár­mát, mert elriasztod a Jézuskát. — De apuskám! Ha megtudják! Judit egész testében remegett az izgalom­tól. — Nem tudják meg, mert te szépen befogod a lepényiesődet. — De ha mégis rájönnek! Azt mondják, a várban már négy kémet kivégeztek! — Kémet? — szólt Sugár meglepetve. — Kémet! — mondta sértődötten. — Kémet? — ismételte kacagva. — Te országraszóló csacsi! — Hát? — Ne félj, fiacskám. Annyira még nem va­gyunk. De erre már kénytelen vagyok min­dent elmondani; rosszabb vagy, mint tiz vizs­gálóbíró! — De hát mondd hamar! Megöl a nyugta­lanság. — Hallottad a hirét ennek a cégnek; Ber- ger M. és társa? — Igen. A legnagyobb hadiszállító. — Tudod, ki az a Berger M.? — Nem. — Hát a Móni. — Az a nyulbőrös a kisluoséi faluvégén? Az az élhetetlen? — Az. A társa pedig, illetve a cég igazán, .mert a Móni csak szalmabáb: kislucséi Sugár Pál úr, nemzetes és nemes édesapád! — De hát hogy kerülsz te bele ebbe? — Hát, fiacskám, aki mindig a telekköny­vet bújja, könnyen támadnak visszafoglalási gondolatai. — Nem értem! — Ebben a háborúban mindenki vissza akar foglalni valamit, amire igényt tart. Su­gár Pálnak miért ne lehetne az a foglalási terve, hogy a kislucséi 43. sz. telekkönyvi be­tét B. lapján, mint tulajdonos szerepeljen, most már vétel jogcímén, a Schwarz Móric helyett, akit azok az akasztófára való betét- szerkesztők oda beirtak? — ÉS van remény erre? — Remény? No, igen. De most csend le­gyen, mert meglesed a Jézuskát.! De igazán ne szólj róla senkinek karácsonyig. — Ha bűntárs leszek: hallgatok. — Bűntárs? 1934 aragn®»tu8 31, péntek. Grácban ismerkedtek meg, ahol Winkler már akkor magaerangu állami tisztviselő volt. Az asszony egy dúsgazdag giráci patrí­cius család gyermeke, igen előkelő nevelés- bem részesült. Korán ment férjhez egy bécsi kereskedőhöz, házassága azonban nem volt boldog s válással végződött. Az elvált asszony és a fiatal -politikus kö­zött csakhamar boldog barátság szövődött, Winkler minden gondolatát megosztotta az asszonnyal és ennek a feltűnően szép és in­telligens asszonynak széliemé kisé-rte el elég­gé meredek politikai utjain is a Landbund vezérét. Beavatott körökben úgy tudják, hogy ez a feltűnést keltő letartóztatás kapcsolat­ban van Winklernek egy magyar lapban közétett nyilatkozatával, amelyben megfenyegette a kormányt, hogy amennyiben nem hagynak fel a Landbund elten megindított hajszával, nyilvánosságra hozza azokat a titkos aktákat, amelyek Doll- fuss és a közte létesült megállapodásra vo­natkoznak s amelyek súlyosan kompromittáló tartalmuk miatt nem lesznek kellemesek a kormánynak. Winklernek állítólag igen kényes adatok vannak a kezében, különösen egyes expo­nált Heimwehr politikusokra vonatkozóan. Állítólag azt remélték, hogy az aktáknak leg­alább is egyirésaét sikerül Winkler barátnő­jének lakásán megtalálni, mert. köztudomású volt, hogy ha nem is foglalkozott a szép asz- szo-ny politikával, legmeghitteíbb barátja és bizalmasa volt a Landbund vezérének és po­litikai terveibe be volt avatva, sőt az ő laká­sa volt állítólag az a „semleges hely“, ahol Winkler titkos iratait őrizte. Nem lehetetlen azonban az sem, hogy ez a letartóztatás csak azt a célt szolgálta, hogy sakkban tartsák a külföldön tartózkodó W.inklert arra az eset­re, ha valóban be akarná váltani fenyegeté­sét és nyilvánosságra hozna néhány kellemet­len adatot. — Holota János dr. minden hónap eü*ő keddjén panasznapot tart a magyar nemzeti párt pozsonyi titkárságán. A magyar nemzeti párt pozsonyi szervezete felkérte Holota Já­nos dr. nemzetgyűlési képviselőt, hogy min­den hónap első keddijén a párt pozsonyi tit­kárságán panasznapot tartson, azon párttagok részére, akik ügyük elintézéséhez törvényho­zót igényeflnek. Az első ilyen panasznap szep­tember 4-én, kedden dél előtt 11—13 óra kö­zött lesz a párt titkárságán (Jakab városbiró- tér 16, n.) — Az. — Nem értem! — Ejnye, ilyen jó üzletember! És nem gondol a legfontosabbra! Hát a hallgatási dij? — Pénzt akarsz? Mennyi kell? — Nem. Én csak arra kérem a tekintetes telekkönyvvezető urat, hogy abba a nemtom- hányas telekkönyvi betétbe protezsálja be, hallgatási dij jogcímén egy bizonyos Nagy Já- nosné Sugár Judit, Anna, Mária, Katalin nevét. — Nem is szerény a fruska. Már legalább is felezni akar. — Azt nem. De, tudod, az a kis patvária, amelyikben a Cséfaiék laknak, az is a miénk volt. A hozzávaló kis kerttel... — Az a vityilló kellene? Mire az neked? — Azt mondd meg, megkapom-e? — Meg. — Apuskám, drága, jó, aranyos apuskám. apuci, de szeretlek! — Jól van no, azért ne fojts meg. De hál mi a terved vele? — Az, hogy rendbeliozatoin s a kertben építtetek egy kis kápolnát, akkorái vk. mint a ruhaszekrény, Szent Konstaiidu 'b/.tele- tére! Jaj, de jó lösz! XLII. KARÁCSONYEST. Elérkezett a karácsonyod. Jani jói érezte magát; kimenőt kapott a kórházból. Együtt volt az egész család, az öregeket is beleértve. Nagy fontoskodva, titkolódzva dug- dosták egymás előtt a karácsonyi ajándéko­kat, leginkább Palika előtt, aki nem sokat tö­rődött az egésszel. Apjával még nem volt tel­jesen megbékülve; a felkötött karú sápadt katonától nem félt ugyan, de ha nagyon köze­lített hozzá: hirtelen elfordult tőle ^ láthatóan letteteti közönnyel szopta i\z ujját. Mikor a csévél hangosabb lett, a gyerek is részt kívánt belőle. Folytatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom