Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-26 / 194. (3525.) szám
'PKAtiAlV vjAfiVARHIRLAia 1934 augusztus 26, vasárnap. Jlászindulő Irta: Hettai Jenő Déli napsütés egy előkelő pesti dunaparti vendéglő tér rászán. Ebédidő, fehéren tündöklő asztalok, szemközt a túlsó parton mint színpad mélyét lezáró édesszép díszlet: kék ég alatt zöld hegyek Buda ódon templomtornyai mögött. A terraszon halk és nyugodt vendégek, helybeliek és külföldiek. (Idegenforgalom.) És a maitre d’hótel: diadalmasan simára borotvált római császár, aki itt feledkezett. Kegyetlen és leereszkedő, bölcs és ostoba, vérszomjas és kapzsi, szemtelen és alázatos. Nero. Filléres kiadásban. Az asztalok sorfala között fiatal pár surran a hűvös belső termek felé, cilinderes, frak- kos, fehér nyakkendőé fiatalember és fehérruhás, fehérfátyolos fiatal leány, vőlegény és menyasszony, sőt férj és feleség már. Még rajtuk csillog az áldás friss harmata, templomból jönnek ünnepi lakomára. Retten vannak csak. ők ketten előresiettek autón, a násznép jóval később ballag be csak izgalom nélkül, komótosan, neki nem olyan sürgős. Kispolgárok kisszakasszal a kismen'ihöz, az urak ferencjózsefben, a hölgyek virágdiszes kalappal fejükön, hiteles békebeli menet, amilyet ma már az úgynevezett szép múltat idéző filmeken és operettekben látunk csak. Széiesvállu, magas fekete fiú a vőlegény. Izgatottan, idegesen siet a terraszon végig, filigrán szőke kis menyasszonya alig tud vele lépést tartni. A fiú szúrósan, ellenségesen néz a terraszon ebédelő társaságra, mintha azt akarná mondani: hát igen, most jövünk a paptól meg az anyakönyvvezetőtől, mi közötök hozzá? A menyasszony lesüti a szemét. Kis szellő fuj a Dunáról, beleakaszk-odik a könnyű fátyolba, meglobogtatja mint valami fehér zászlót, fehér zászlót, amely kegyelemért és békéért könyörög ........ ne bántsatok! Ügyetle nség, hogy a terraszra kanyarodtak he, alighanem vidékiek, nem ismerik a járást, a nagy sietségben eltévesztették az utat. Az utolsó asztalnál megtorpannak, nem tudják merre menjenek. Helybeliek, külföldiek, mindenki őket nézi a déli ebéd álmos csendjében. Sápadtan állják a kiváncsi pillantások, a jóindulatú, sajnál kozó mosolyok tüzét. De a fiú mérges, a leány feldúlt. Sirásra görbül a szája. Zavarodottan, megbántó ’an áll, mintha leleplezték volna, kiszedték volna belőle a titkát. A fiú nem szól hozzá, nem fogja meg a kezét, ö se szól a fiúhoz. Rettenetesen el vannak hagyatva ebben a pokoli nyilvánosságban egymás mellett és mégsem együtt. Végre a főpincér megkönyörül rajtuk . .. balra, kérem. Erre? Igenis erre. Ezzel el is tűnnek már, alighanem mindörökre, alighanem mindnyájunk életéből. A terrasz számára az ügy el van intézve, Ki a görögdinnyéje fölé hajol, ki a feketekávéját kanalazza... a szél mondatfoszlányo- kat sodor fülembe, lóversenyről beszélgetnek az eryik asztalnál, szabadtéri előadásokról a másiknál, de senki sem töri a fejét azon, hogy ez a házasság boldog lesz-e? Senkinek se jut eszébe, hogy otthagyja a görögdinnyét, fölkeljen és bemenjen utánuk a különterembe, megfogja Erzsiké kezét (elhatároztam, hogy a menyasszonyt Erzsikének hívják) és azt mondja: — Erzsiké, húzza le ujjáról a gyűrűt és adja vissza Kerekes urnák. (Elhatároztam, hogy a vőlegényt Kerekesnek hívják.) .Miért nem kérdezte meg tőlem, hogy hozzá menjen-e? Én lebeszéltem volna róla. Megmondtam volna, hogy ez nem magának való férj, emellett szenvedni fog, ahogy máris szenved. Ez a házasság nem lesz boldog. Hiába néz rám olyan sértődötten kedves Kerekes ur, önnek is megmondom: ez a kis Erzsiké nem önnek való feleség. Ez egy törékeny, ijedős kis lány, akit lépten-nyomon meg kell védeni mindenféle veszedelemtől, kivált attól, amely nem fenyegeti. Ehhez ön nem ért. Ön indulatos ember, kedves Kerekes ur, támadni tud csak, védekezni, védeni nem. Kezdő sakkjátékos. Amikor tévedésen vagy hibán kapja rajta magát, mindenkire haragszik, csak ennenmagára nem. ön rám is haragszik, mert imént egy kicsit ügyetlennek sőt nevetségesnek láttam a terraszon. Pedig ez nem az én hibám. Miért nem fogta karon Erzsikét, miért szaladt előre úgy, hogy az a szegény kis lány követni se tudta? ön máris cserben hagyta .Erzsikét és cserben fogja hagyni mindig, valahányszor ön keveri bajba. Miért nem ment vele gőgösen, boldogan végig azon a terraszon, ert*dt fővel, könnyes szemmel, mintha egy láthatatlan orgona hallhatatlan nászindulójának fenséges és megható muzsikájával indulna el uj élete felé? Ahogy Erzsiké elképzelte. Akkor mimndenki ellágyultan gyönyörködött volna önökben ... milyen szép pár! De ön szégyeli ezt a háziasságot, önnek rossz a lelkiismerete, ön a hozományáért vette el Erzsikét, mert terjeszkedni szeretne, növelni üzletének a forgalmát. Ön nem szereti Erzsikét és attól fél, hogy ezt mindenki látja, leolvassák az arcáról, hogy csak a pénzéért vette el... a pénzéért, amelyet talán meg se kap. És akkor ... Idáig jutottam, amikor asztalomhoz odalépett az egyik nyoszolyólány, tizenhatéves kis fruska, éppen olyan ájult, mint amilyen szemtelen, letett elém egy albumot és dadogni kezdett: — A menyasszony ... nagyon kéreti... egy autogram mot... Mécs JEászló: Óriást választéki Legolcsóbb árak) Pausz T., Kosice Üveg — porcellán — villany csillárok 2 lllllllllilllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIJIIIIOIIIIIIIllllllllllllllllllllllllllllllllllllttlIllillllllllllllllllllllllHt Modern képkeretezés, üvegezés llllllllljlllllllllllllUillllllllllllllllllllllillllllllllllllllllillllllllllllllllllllM Telefon 2423 Alapítva 1833 egy És amikor engedelmesen elővettem a töltőtollat, hozzátette: — De ne csak a nevet... valami okosat is... Valami okosat! Ha tisztességes ember volnék, beirtani volna mindazt, amit el akartam nekik mondani. De mivel gazember vagyok, azt írtam a könyvbe; — Gratulálok! 51 Szajna partján én is halásztam A Szajna partján emberek ülnek, halásznak. Ezren. Perc percre illan. A viz meg hallgat. Titkait őrzi. Pedig van lelke; arany, szivárvány. De csak pár csipkés ezüstje villan. A Szajna partján én is halásztam feszült ideggel, kiváncsi lesben. Evangélium emlőjén felnőtt, messziről indult, nagy álmu vándor szent éhségével szivet kerestem. S mit fogtam? Egy pár művészi percet, halálfélelmes hangulat zsongást, gyónást egy dómban, emberi álmok játékos gőgjét kőben, papíron s egy volt-börtönben fagyos borzongást. Leltem vas ember-autó maiakat, kikbe nem illett szeret-pénzem — s mikor bedobtam borravalómat saját pénzükből: elmosolyodtak. De a mosolygás gép mosoly, érzem A Szajna pariján én is halásztam. Szivet kerestem, egyet se fogtam e amit kifogtam, az is magyar volt. Visszamegyek hát a vén Dunához, hol testvér-szivek úsznak rajokban. KÜLÖNVÉLEMÉNY SZTRATOSZFÉRA Cosyns professzor, Piccard mester tanítványa, nem uj ember a sztratoszférában, de uj elemeket vitt a sztratoszférának mint uj ságtémának történetébe, ő volt az, akiről szerencsés föLdreérkezése után első napon azt Írták az újságok, hogy a sorsa miatt álmatlanul virrasztó világ csak félnappal későbben értesülhetett a tudományos kaland szerencsés befejezéséről, mert a kis jugoszláviai községben a távirdász nem akart elfogadni belga frankot és nem továbbította a feladott táviratot. A hatás ellenállhatatlan volt. A világesemény, a tudomány hősének merész vállalkozása szembeállítva a távirdásszal, aki szintén a tudomány fejlődésének köszönheti kenyerét, de mégsem a tudomány legújabb hősét tiszteli, hanem inkább érvényes valutát követel a szolgálatért, a szolgálati szabályzat előírásai szerint, őfelőle akár a Marsból kiküldött csillagász vagy riporter érkezhetett volna, akkor se továbbította volna a táviratot. A Mars kiküldötte hozzon magával dinárt, ha Judoszláviában táviratozni akar. Szép téma: az emberi élet csökönyös rendjének szelleme a tudományos kutató csapongó fantáziájának valóraválásával szemben. Másnapra aztán kiderült, ugy-e, hogy Cosyns nemcsak dinárt felejtett el magával vinni, hanem belga frankot is. Semmiféle pénznem nem volt nála, mikor megérkezett a nagy útról, a sztratoszférából. Újabb gyönyörű _szembeállítás lehetősége. Útjukat a tudomány érdekében életük kockáztatásával, de fillér pénz nélkül tehették meg a Nap felé, a kozmikus sugárzás tág birodalmában, viszont Gyanafalvától Zágrábig csak úgy tudtak elutazni, hogy a belga konzul kisegítette őket. A szórakozott professzor a tudománynak áldozza életét, de nem gondoskodik a földi élet apró szükségleteiről. Ez már kicsit ismert, de azért nagyon hatásos. Általában csupa hatásos és érdekes dolog történt a sztratoszférarepülőkkel. Az első huszonnégy órában azt jelentették a távirati irodáik, hogy Cosyns ejtőernyővel ugrott ki a léggömbből, hogy a földről irányíthassa a léggömb levön- tatását. Újból életét kockáztatta, hogy a tudományos eredményeket épségben megmentse. Másnapra a tudós kénytelen volt nyilatkozni, hogy nem ugrott ki, mert erre nem volt szükség ... Sok izgalmas részletről számoltak be úgy a repülők, mint az újságírók. Csak éppen a tudományos eredményről esett kevés szó eddig. Cosyns e kérdést azzal intézte el eddig, hogy majd a tudós bizottság, amelyik felbontja a lepecsételt műszereket... Az európai nagy lapok ettől függetlenül minden jog fenntartásával vásárolták meg és közük a nagy esemény leírását a tudósok szájából. Minden-kis részletet kifutnak, minden mozzanatról beszámolnak. Cosyns tanár kijelentette, hogy utitársa heves orrvérzést kapott, az úti társ, van dér Elst kijelentette, hogy Cosyns szájából ömlött a vér és feláztatta a gondola padozatált. Elromlott a rádió és felhők borították a földet — ó borzalom! Mii is az a sztratoszférarepülés? Piccard, mikor első alkalommal szerencsésen visz- szatért a sztratoszférából, hevesen tiltakozott az ellen, hogy sportnak minősítsék. Kitartott amellett, hogy kizárólag tudományos kutatás. Nem egészen veszélytelen, tudjuk, mert az orosz vállalkozók gondolája kizuhant a léggömb kötelékéből! és pozdorjává zúzódott a • földön. A kísérletező utasok szörnyet haltak. Viszont tudjuk, hogy a jelenlegi kisérlet hősei, Cosyns és van dér Elst, olyan mérőkészülékeket vittek magukkal, amelyek maguktól működtek. Tudjuk azt is, hogy ilyen önműködő mérőkészülékekkel ellátott kísérleti léggömböket már ismételten felbocsátották utasok nélkül és azok eljutottak harminc- háromezer méter magasba, tehát kétszer olyan magasba, mint most Cosyns és társa. Tehát mi ez akkor vájjon? Sport? Az ér- dektódés olyan iránta, a versengés olyan körülötte, mintha sport volna. De a sportemberek nem repülnek a sztratoszférába, nem lelkesednek érte. Ük nem tartják sportnak. Vájjon az egyéb tudósok tudománynak tartják-e? (Nem az önműködő készülékek méréseit, hanem a személyes felszállást.) Élet- veszélyes, nem fér hozzá kétség. A sportemberek nem ezért tartózkodnak tőle, a sportemberek nem kerülik az életveszélyt. A tudósok sem. Igen sok tudós van, aki meghal hétköznapi módon a tudományért anélkül, hogy a világlapok előre lekötötték volna vállalkozásuk leírásának copyright-jót. Hamarjában csak az orvostudósokra gondolok, akik az embernek közelebbfekvő érdekekért halnak meg és csak néhány soros na- pihirt visznek magukkal a sírba. Csak a röntgenológusokra, vagy bakteriológusokra gondolok. Semmelweissre gondolok, aki nem kapott üdvözlő táviratokat az uralkodóktól, mikor korszakdöntő felfedezését tette a vér- mérgezésrol, még tiszta lepedőket is alig kapott a kórházban, hogy elméletét igazolhassa. Semmehveiss az őrültek házában végezte, a legnagyobb emberi elhagyatok Ságban, bálából a legnagyobb emberi felfedezésért. Eszembe sem jut kisebbíteni a sztratoszfé- rakutatás jelentőségét, csak megdöbbentőnek tartom az elismerésnek ezt az igaztalan mértékét és hisztérikus változóságát. Az ember nem talál megnyugtató szabályt. Tény az, hogy az emberiség aktuális, divatos érdeklődéséhez közelálló, vagy azzal valamiképpen összefüggő tudományág számíthat népszerűségre, erkölcsi és anyagi támogatásra. Amikor például Freud professzor megterem’ette a pszichoanalízis iskoláját, akkor még divatban volt az irodalom és művészet és a tudományos lélekbuvárkodás nagyon közel áll a művészi gondolathoz. De Freud tanárnak igen jelentős kiépitőit ma már hallomásból sem ismeri a nagyközönség. Annál jobban ismeri Cosyns nevét, aki Piccard gyors — és tudományosain nem tudom, milyen jelentős — követője. Mert éppen a . sz t r a tosz-f ér a repülés — akárhogy tiltakozik Piccard professzor — sportteljesítmény, vegyük úgy. hogy a sport határán jár. a sport ós tudomány szerencsés ^találkozása. Ma pedig a sport van divatban és minden idevágó tudomány számíthat a népszerűségre-, a tudósok sportja, amibe az igazi sportember nem avatkozik bele, hálás terület. Biztos, hogy ma újból felfedeznék Amerikát, ha eddig nem fedezték volna fel és biztos, hogy nem a mulasztások gyors pótlásának szüksége hajtja azokat a kitűnő vállalkozókat, akik a Földnek még be nem járt zugait kutatják. A divat, a tömegek sportszervedéiye, kedv-ez nekik. Az egyéni értelem számára nem megnyugtató, hegy tudósaink a legteljesebb/ emberi érdeklődés mellett a sztratoszférát Kutatják, holott- az embert sokkal közelebbről érdeklő titkok kutatói a részi vétlenség sivatagálban küz- -k-ödinek előre, minden biztató szó nélkül. Leket, hogy a tömegösztön megbízhatóbb, mint az egyéni értelem. Lehet, hogy az ember jövője csakugyan a sztratoszférában van, nem pedig a földön. 1ÁND0R IMRE.
