Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-24 / 192. (3523.) szám
JCJü. M. 192. (3523) siém • Péntek • 1934 augusztus 2 4 1 _______________________________ TUAOVARHIRMB Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. • R képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KE. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 30311. •• SŰRCÖNYCIM HÍRLAP PRRHR. Még mindig a keleti paktum... Német-olasz polémia Ausztriáról A b bbb tar »» „civilizáció őre vagy „Európa Mandzsúriája"? e A bécsi kormány Londoniéi és Párisiéi kér gazdasági segítséget - Újabb incidensek Ausztriában - Daiadier Bécsben Prága, augusztus 23. Megint baj van a keleti paktummal. S ezzel kapcsolatiban szabadjon rámutatnunk arra, 'hogy mi kezdettől fogva azok közé tartoztunk, akik nem osztoztak Benes külügyminiszter ür optimizmusában a keleti Locairno nagyvona- luan elgondolt, de szemmelilátihatóan súlyos szervi hibákban szenvedő tervét illetően. A keleti Locaruo egyetlen célt szolgált: megalkadá- ilyozni a német-lengyel szövetség további kiépülését, — igaz, hogy ezt a célt elkésve tűzte : ki maga elé a Qai d‘ Orsay. Elkésve, mert ma imár falán felesleges kendőzni az igaz okokat, amik arra. késztették VaTsót, hogy elfogadja Hitterék baráti jobbját. Az első lépést a mémet- lengyeíl barátság felé — Franciaország tette. Akkor, amikor letért arról a vonalról, amelyre a bolseviki forradalom idején vezette a „Tig- . r,is“ a nagyvezérkarral egyetértésben nemzetét és ismét felvette a diplomáciai kapcsolatot Oroszországgal, mely időköziben ugyan tett bizonyos lépéseket a polgárosodás utján,, különösen külpolitikái tekintetben, mégis, puszta létével veszélyeztette a müvet, amelyet Franciaország joggal nevezhetett személyes alkotásának *• amelynek 1918 után egyik vezérelve volt „leszámolni a bolseviki veszedelemmel". Ennek a programnak jegyében kovácsblódott össze a francia-lengyel szövetség s noha a lengyeleknek nem mindig és nem mindenben fize- tődött ki a francia barátság, nem feledkeztek meg arról, hogy 1921-ben Varsó alatt álltak a vörösök és akkor háromszáz francia tiszt mérv tette meg a lengyel nemzetet attól, hogy a fehér cár kancsukája után a vörös cár kancsukája suhogjon végig a hátán. Erről a vonalról nem Lengyelország tért le, hanem Franciaország, amely Hitler uralomra jutása után elérkezettnek látta az időt, hogy a német birodalom ősi, hatalmas ellenfelét érdekkörébe vonja. Ma már talán szabad arra is rámutatni, hogy ez a lépés Franciaország keleti és középeuró- paá szövetségesei közül nemcsak Lengyelországot érintette kínosan, 'hanem kisantant-körök- ben is nyugtalanságot keltett. Különösen Románia és Jugoszlávia húzódott attól, hogy nagy szövetségesét kövesse ezen az utón: Romáriának, amint ismeretes, elintézetlen területi vitája van Oroszországgal 6 köztudomású, hogy az európai területi viták sorában a 'besz- arábiai kérdés volt egészen az utolsó időkiig a legkényesebb. Jugoszlávia pedig a királyi család nagyszláv hagyományai miatt idegenkedett leülni a zöldasztalihoz annak a rendszernek a képviselőivel, mely rombadöntötte az ortodoxia hajdan impozáns épületét, a cári család tagjait pedig lemészároltatta. Lengyelország tehát felmentettnek érezte magát Franciaországgal szemben bizonyos erkölcsi megkötöttség alól abban a pillanatban, amikor Marianne ismét szemet vetett az orosz medvére. Nem lehet vitás, hogy ez a felmentés éppen kapóra jött Lengyelországnak. Mert, mit várhatott még Franciaországtól? Nem sokat, különösen akkor nem, ha Páris keleten olyan hatalmas fegyvertárssal szám alhat, mint Oroszország. Ellenben Németországtól — amelynek szüksége van arra, hogy erőit a közép- európai kérdés kedv eszerint való rendezésére mozgósíthassa — ki lehet vivni bizonyos előnyöket. A lengyelek igen jól ítélték meg a német helyzetet, nagvom jól látták, hogy azok a szükségszerű engedmények, amelyeket előbb- utóiWb kicsikarhat Varsó Berlintől,, sokkal inkább esnek egy autoritativ kormány kezeügyéB é c s, augusztus 88. A firenzei találkozó eredménye még mindig foglalkoztatja az osztrák sajtót és a világlapokat. A hivatalos osztrák sajtóiroda ma összegezi a Söhuschmigg olaszországi utazásával kapcsolatos eseményeket és kommentárjában megállapítja, hogy Európa felismerte az összejövetel nagy politikai hord erejét. A kontinensen tisztában vannak azzal a veszedelemmel, amit a nemzeti szocializmus ausztriai elterjedése jelentene. A kampóskereszt hivatalos osztrák felfogás szerint továbbra is az európai népek lidércnyomása marad, amely kultúrájukat és szabadságukat veszélyezteti. Az olasz kormányfő politikája mindent elkövetett, hogy megvédje a közös európai kulturértékeket. Ma már nemcsak Rómában, hanem Párásban és Londoniban is méltányolják az osztrák nép áldozatait s épen ezért az osztrák kormány elérkezettnek látja a pillanatot, hogy apelláljon Parishoz és Londonhoz. A politikai segítség mellett Ausztria gazdasági segítségre szorul, ezt kéri most a kis köztársaság Londontól é® Páris tói. Firenze a további gazdasági tárgyalások jó kezdetét jelenti. Az osztrák nép ugyan saját erejéből akar megélni, de hogy érvényesüljön, szüksége van a külföld támogatására. Firenze után Genf következik s ott Párásnak és Londonnak ugyanúgy meg kell segítenie Ausztriát, mint Róma tette. Ausztria az európai béke előőrse és az emberi civilizáció citadellája, nem szabad tehát elveszni hagyni. Német kommentárok Berlin, augusztus 23- A német fővárosban ketUetlemül kommentálják az osztrák-olasz találkozót. A Mlügyminisztériumbez közelálló kőnyomatos Írón ikusan emlékszik meg arról a felfogásról, ahogy Olaszország Ausztria függetlenségét értelmezi. Ausztriának mindent szabad, csak azt nem, hogy a saját belátása szerint döntsön kormányfoirmájáról, külpolitikájáról és gazdasági prosperitását ott keresse, ahol a legjobbnak látja. Németország együttműködése nélkül az osztrák közgazdaság menthetetlen és Ausztria lakossága külföldi kegyelem kenyér re van utalva. Német or- sízág mindent megtett már Ausztriával szemben, hogy a kis köztársaság gazdasági helyzetét megkönnyítse, most Ausztrián van a sor, hogy a német-osztrák ellentét okainak kiirtásával keresse az utat Németország felé és igyekezzék a birodalommal gazdaságilag együttműködni. A német lapok ugyancsak sokat foglalkoznak Firenzével. A Berliner Börsenzeitung megállapítja, hogy Ausztriából olasz vazallns- államot teremtettek. A julius 25-iki olasz mozgósításból megállapítható, hogy a római kormány csak utgy adja meg a függetlenséget Ausztriának, ahogy a függetlenség szót Rómáiban értelmezik. Ilyen körülmények között Ausztria tulajdonképen Olaszország Mandzsúriája, onelty teljesen benn van az olasz érdekszférában és nem cselekedhet mást, csak amit Róma gazdaságilag, katonailag vagy politikailag kíván. Passaui incidens Becs, augusztus 23. Az osztrák szövetségi vasutak, mint minden hasonló alkalommal, mérsékelt áru különvonatot bocsátottak az Ausztriában élő német állampolgárok rendelkezésére, hogy vasárnap a birodalmi választások^ passauba utazhassanak. Visszafelé a különvonatot német területen kampóskeresz- tes zászlókkal és különböző német propagandairatokkal díszítették föl és utasai azt követelték, hogy a vonat díszítéssel lépje át az osztrák határt. Amikor az osztrák határ- rendőrök megtagadták a kívánságot, a pás- saui nemzeti szocialista polgármester SA- és SS-emberckkel megjelent a pályaudvaron és kényszeritette az osztrák hivatalnokokat, hogy revízió nélkül indítsák útnak a vonatot. A visszatérő német állampolgároktól csak ország között". Oroszország szerint egy percig sem Lehet kétséges, hogy a lengyel politika utjai egy pontban találkoznak a japán és a német politika útjaival, már pedig tudnia kell Franciaországnak is, hogy ez az a pont, amin „megvetheti lábát a Rombolás szelleme, hogy kiforgassa sarkaiból a világot". Mindenesetre pikáns látvány a bolsevizmus képviselője, amint éppen a „Rombolás szelleme" ellen hívja hadba a polgári világot, — de túl a helyzet pikantériáján, van komoly veszély is abban a tehetetlenségben, amely éppen ebben a kritikus kérdésben nyilvánul meg a nagyiba latinuk részéről. Ezt a kérdést ugyanis aligha lehet érdemlegesen és tartósan megoldani paktumokkal. A paktum- politika csak arra jó, hogy Európa népeit egymással ellenségesen szemben álló táborokra ossza. A nehézségekből, amelyekkel a keleti paktumnak meg kell küzdenie — s ha le is győzi őket, nyitva marad a kérdés: biztosítva van-e már Európa zavartalan békéje? — az a tanulság, hogy Európa kinőtt ennek a régi diplomáciai iskolának metódusai közül. biztos miért akarja oly sürgősen felöltem a genfi frakkot. Ha Oroszországnak helyet biztosítanak a népszövetség tanácsában, akkor Japánnal szemben, amely nem tagja a nép- szövetségnek, természetes pozícióelőnyt szerez magának, mert hiszen a népszövetség szükségkép Oroszország oldalára áll egész súlyával egy japán-orosz kofliktus esetén. Ennek a lépésnek azonban csak akkor van értelme, ha viszont nyugati határait sikerült biztosítani a keleti paktumban, ami automatikusan hatályon kívül helyezné a németlengyel titkos egyezményt. Ezért köti Oroszország a népszövetségbe való belépést áhhoz a feltételhez, hogy először Írják alá a keleti paktumot. Viszont Lengyelország, amely időközben nagyhatalommá lépett elő, követeli magának a népszövetség tanácsában az állandó helyet. Ezzel azután Oroszország ott tartana, ahol a módi zsidó. Mert Japán ugyan nem tudná ellensúlyozni a népszövetségben, ellenben ugyanahhoz az érdekszférához tartozó Lengyelország igen. Oroszország ezért hangoztatja minden európai lapban, amelyhez Moszkva keze elér, hogy „titkos nagy fasiszta front alakult; Japán-Németország és Lenkeibe, mint egy demokratikus kormányéiba, amelyet bármikor felelősségre vonhat a közvélemény s amely kénytelen számolni az ellenérvekkel is. A lengyelek tehát megtalálták a megegyezés útját Németországgal, különösképpen abban a titkos paktumban, amiefliynek szövegét Li'tvinov nyilvánosságra hozta és amelyből kiderül, hogy a balti országok rovására messzemenő egyezség jött létre a két hatalom között: Lengyelprezág Litvániát Memelüel együtt bekebelezné, ehhez segédkezet nyújtana neki Németország, amelynek viszont a mai merev korridor-kérdésben tenne engedményeket a lengyel kormány. Ez a terv akkor váJl- hat aktuálissá, ha Oroszország a Távolkeleten háborúba keveredik, — már pedig ez az időpont a japánok egyre radikálisabb fellépése follytán szinte napról-napra közeledik. Litvinov a titkos Lengyel-német paktum nyilvánosságra hozatalával kettős célt ért el. Először megijesztette a franciákat, másodszor megijesztette saját kormányát. Erre azért volt szükség, mert Litvinov híve a népszövetségnek, a szovjetkormány pedig nem, meg kellett tehát indokolni, hogy a polgárosodás utján határozott léptekkel haladó külügyi még-
