Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-03 / 175. (3506.) szám

1934 augusztus 3, péntek. T>R2CGAI-MaG^AR.H 1 RLhP ritják és a terem közepén egy borostyánnal övezett Hindenburg-szobor áll. A diplomáciai kar tagjai közül elsőnek Orsenigo pápai nun- cius tett részvétlátogatást a palotában. A birodalmi elnöki hivatal személyzetét tiz óra tájban dr. Meissner államtitkár összegyűj­tötte a nagy kerti teremben, ahol rövid emlék­beszédet tartott az elhunyt államfő fölött. Dr. Meissner mély megilletödéssel beszélt a nagy államférfiuról, de főleg Hindenburg emberi nagyságát, szinte csodálatraméltó alkotmányos érzékét és szivjóságát jellemezte. Berlin gyászol Berlin, augusztus 2. A német fővárosban már a kora reggeli órákban többszáz főnyi tö­meg gyűlt össze a Willhelm&trassen, a biro­dalmi kancellár és az elnök palotája előtt. Röviddel féltiz előtt a birodalmi elnök palo­tájának ormán a zászlót félárbócra eresztet­ték. Közvetlenül utána a többi kormány pailo- tákon is félárbócra ereszkedtek a zászlók. Ha­lálos csendben fogadta a hirt a palota előtt várakozó tömeg. A gyász hírére a birodalmi elnök palotája előtt a tömeg percröl-percre nőtt. Tönbezer t;;nyi mély csendbe burkolózó tömeg gyüleke­zik- a Wilhelmstrassen. Van valami impozáns gyásztlintetés ebben a hallgatag föl vonulás­ban. amely nem parancsszóra történik. A tö­meg csendben várakozik a kancellári palota élőit is. Körülbelül tizenegy óra tájban ki­nyílik a kancellári palota kapuja és a biro­dalmi kormány egyik hivatalos autója tűnik fel. Abban a pillanatban, amikor a tömeg fel­ismeri az autóban helyetfoglaló propaganda- minisztert és Blomberg hadügyminisztert, a kezek a magasba emelkednek, azonban a szo­kásos „Heil!“ kiáltás ezúttal elmarad. Hindenburg ételrajza Beneokendorílfi és hindenburigi Hindenburg Pál 1847 október 2-án született Posenben ős­régi porosz katonacsalád gyermekeként. Atyja őrnagy volt a porosz hadseregben. A hadap­ródiskola elvégzése után fiatal gárdahadnagy- ként résztvett az 1866. évi osztrák-porosz és 1871. évii poroszára ne i a ih adjáratokban. Fran­ciaországból visszatérve, elvégezte a hadiisko­lát s 1878-tól 1885-ig a vezérkarnál teljesített szolgálatot. Négy évvel később ki .evezték a hadügyminisztérium gyalogsági osztályának főnökévé. 1893-ban átvette az oldemburgi 91. gyalogezred parancsnokságát. Három évvel később a 8. koblenzi hadtest vezérkari főnö­ke lett. 1900Hban kinevezték egy karlsrulhei yalogihadosztály parancsnokává, majd 1903- ban a magdeburgi 4. hadtest vezénylő tábor­nokává. Miután ebben a minőségben nyolc észté 'deig működött, 1911-ben nyugdíjba vo­nult és Hannoverben élte a nyugdíjas tábor­nokok csendes életét. A világháború kitörés élkor Hindeniburgot ténylegesitették és rábízták a 8. hadtest ve­zényletéi. Vezérkari ifőnökévé Lude-ndorffoi tették. Az első háborús esztendő augusztusá- bn-’ és 'zepiember kö:;:.pón Tannenbergnél és maziuri mocsaraknál döntő győzelmet ara­tót! az orosz hadsereg feleit, felszabadította a veszélyeztetett Északiporoszországot és ezzel egv csapásra Neme.ország legnépsz^ “tb had­vezére lett. Ekkor Vilmos császár vezérezre­dessé és a keleti német haderők főparancs­nokává nevezte ki Himdenburgot. 1914 novem­berében újabb hadisikerei elismeréseként tá­bornaggyá léptették elő. Az ő főparancsnok­sága alatt indult meg az 1915. évii gorlicei hadjárat, amelynek eredményeként Galíciát fe’ zabaditották az orosz megszállás alól és elfoglalták Litvániát és Lengyelország nagy­részét. Ilin lenburg nevéhez fűződik az orosz hadsereg teljes leverésének nagyjelentőségű fegyverténye. Ekkor alája rendelték az oszt­rák-magyar hadsereg keleti haderőit is. 1916 augusztusában a távozó Falkenhayn utódaként az összs német haderők vezérkari főnöke lett, mellette működött főszál lásmesterként Lu- dendorff. Az év őszén szerkesztették meg az1 úgy ,evc..ett „Hindenburg-programot“, mely­nek egyék folyománya a korlátlan te^ „ralatt- járó-háboru volt. A francia hadszíntéren nem kisérte a keletihez hasonló siker Hindenburg működését. Nem sikerült megtörnie a fran­cia ellenállást és kiegyenlíteni az amerikai és angol haderők nagyszerű maszaki felkészült­ségét. 1918 novemberében a meghiúsult nagy offenziva után Hindenburg kénytelen volt le­tenni a fegyvert és kényszerült az azonnali fegyverszüneti tárgyalásokat felvenni. Ekkor átvette a német hadsereg visszavonulásának és lefegyverzésének keresztülvitelét és csak 1919 júliusában, vállalt feladatának teljes be­fejezése után tette le a hadsereg főparancs­nokságát. Ismét Hannoverbe vonult vissza az ekkor már 72 éves tábornagy. Jellemző Hin­denburg háborús népszerűségére, hogy Vil­mos császár kénytelen volt részére uj rendje­let alapítani, amelyet rajta kívül senki sem viselhetett: a vaskereszt 'U’anycsillagos nagy- keresztjét. A politikai élettől teljesen távolélő és visz- szavonult tábornagyot azonban 1925-ben újból nemzetének élére állították. Az Ebért halála folytán megüresedett biroda’mi elnöki méltó­ságba 1925 április 25-én a jobboldal jelöltje­ként megválasztották. Hindenburg ebben a minőségben is bevált, szigorúan ragaszkodott a parlamentáris kormányzásihoz és megértés­sel támogatta az ekkor már párt nélküli Stre- semann békepolitikáját. Mindenkor a pártok fölött állt és a nemzeti egység gondolatának szószólója maradt. Politikailag nagyon érdekes szerep jutott Hindenburginak az 1925-ös korszak után, ami­kor ugyanis a baloldalnak és középpártokmak nagy erősödése következett be, amelynek kul- minációs pontja az 1928-as választásokban volt. Hindeniburgot ebben az Időben, noha a joboldal választotta meg, a baloldal és a kö­zép igen kitartóan támogatta, mert az öreg ka­tona az alkotmány hű őrének bizonyult azon a nehéz posztom, ahová a német nemzet bizal­ma és szere tete á Ili tóttá. Ebben a korszakban Hindenburg kancellárjai a következők voltak: a centrumhoz közelálló Luther, a centrumpár- ti Marx, a szociáldemokrata Müller és a cent- rumpárti Brüning. Az 1932-es elnökválasztás- j nál érdekes fordulat állott be, amely azonban j már élénken karakterizálta az erőviszonyok ! eltolódását a birodalomban. Ekkor ugyanis) az történt, hosy Hindeniburgot, akit a baloldal I éleshangu agitációja ellenére választottak \ meg ezelőtt hat évvel birodalmi elnökké, most a baloldal egyesült pártjai elnökké jelölik a joboldali pártok jelöltiével — Hitler Adolf­ERELMESZESEDÉS, ARTÉRIÁK, IDEGEK, MIRIGYEK, CSON­TOK megbetegedéseinél CSÍZ JOD-BROM GYOGYFÜR3 RENDKÍVÜL OLCSÓ Eaüs/iL Összköltségek: illetékek, fürdők, lakás-ellátás, orvos' kezelés stb 21 napra KS 1200\ 28 napra 1550. Prospektust útiul a Vürdóigazgacosítg Ciz kúpele. fal szemben. A köztársasági pártok egyesült akciója ekkor még sikerrel járt és valóban el­nökké választották Himdenburgot. Nem sokkal ezután azonban Brüniugnek már távoznia kel­lett a kancellári székből és helyét Papén, majd Scihileicher foglalja el, ez azonban már csak rövid közjáték, mert 1933 január 31-én már Hitler veszli ót a kancellári hivatalt. Életfogytiglani f egy házra ítélték a kancellári palota ostromának parancsnokát Hudl, akit őrnagyi ruhában fogta”? el. a „birodalmi elnök nevében” szállta meg a Baifpiatzot Több mint ötezer ember vett réizt a nemzeti szocialista fölkelésben B é cs, augusztus 2. Ma reggel kilenc órakor kezdődött a július 25 i nemzeti szocialista puccs résztvevői biinperének harmadik tárgyalása a katonai bíróság előtt. A vádlottaik padján Paul Hudl nevű fölkelő ült, akit őrnagyi egyenruhá­ban fogtak el. Ma is nagy készültség szállt ki a bíróság épületébe. A tárgyalás ideje alatt a bíróság épületének környékét is katonaság szállta meg s a folyosókon szuronyos őrség posztok A vádlott negyvenéves, elvégezte a reáliskolát és mint egyéves önkéntes rukkolt be katonának, a háború megakadályozta ab­ban, hogy főiskolai tanulmányait elvégezhesse. Hudl, aki fakereskedő, személyi adatainak is­mertetése közben elmondja, hogy üzletberende­zése és raktára körülbelül ötezer schillinget ér. Jövedelme havi háromszáz schillinget tett ki. Tizennégyéves leánynak az apja. Hudl perének tárgyalása közben groteszk epizód játszódik le, amennyiben a tárgyalást vezető elnök, Kreuzhuber bíró konstatálja, hogy a tárgyalóteremben ellopták a tárcáját, amelyben pénze és bírói igazolványa volt. Ugyanakkor, amikor többszázfőnyi erős kato­nai készültség őrzi nemcsak a bíróság épületét, hanem az egész környéket is és csak szigorú igazoltatás után, igazán megbízható elemek ke­rülhetnek a tárgyalóterem közelébe, — ebben a „biztonsági gyűrűben" eltűnik a tárgyalást vezető bírónak a pénze. Nem lehet csodálkozni, hogyha a hatóságok kijelentették, hogy ebben az esetben rejély előtt állnak. Hogyan jutott Hudl az őrnagyi tlrang“-hoz? A tárgyalás során az ügyész rámutatott arra, hogy a julius 25-iki puccs részletei min­denki előtt tökéletesen ismeretesek és feles­leges bizonyítani azt, hogy a puccs célja a kormány elfogatása és polgárháború felidé­zése volt. Éppen ezért mindenki, aki ebben a vállalkozásban résztvett, hazaárulást köve­tett el. Egyike azoknak, akik a terrorcsapat irányítását magukra vállalták, Paul Hudl volt, aki őrnagyi rangot viselt. Hudl adta ezután elő védekezését és han­goztatta, hogy tudomása volt ugyan az akció­ról, azonban nem tudta sem azt, hogy mi az akció tulajdonképpeni lényege, sem pedig azt, hogy az ostrom, amelyet le kell folytat- niok, milyen épület ellen irányul. A bíróság Hudl védekezését elfogadhatatlannak tartja, mert teljesen kizárt dolog, hogy Hudl, aki azért viselt őrnagyi rangot, mert — mint ahogy ezt a nyomozás során megállapítot­ták — egyike volt az akció tényleges irányí­tóinak és az őrnagyi disztinkciót nemcsak ötletszerűen varrta föl, pontosan tudta, hogy miről van szó és mint intelligens embernek tudnia kellett azt is, hogy milyen épületbe nyomultak be és hogy milyen célja volt az ilyen vállalkozásnak. Hirtelen nevében intézkedett a titokzatos „civil" Hudl vallomásában ismertette a kancellári palota ostromának előzményeit. Elmondta, hogy amikor a tornacsarnokban, ahol a pa­rancs szerint összegyülekeztek, magukra öl­tötték a katonai egyenruhákat, egy civilem- ber irányította őket és adta ki a parancsokat. A civil figyelmeztette őket, hogy gyorsan kell A magyar kormányzót Kánya Kálmán külügyminiszter képviseli a temetésen Budapest, augusztus 2. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Hindenburg ha­lálának hírére Kánya Kálmán magyar kül­ügyminiszter azonnal a német követségre hajtatott és elsőnek fejezte ki a magyar kor­mány mély részvétét. Gömbös Gyula miniszterelnök ma dél­előtt Hitlerhez részvéttáviratot intézett, amelyben kifejezte a magyar kormány és a magyar nemzet őszinte részvétét. Hindenburg temetésére Horthy MiKlós kor­mányzó képviseletében Kánya Kálmán kül­ügyminiszter utazik Berlinbe. A magyar kor­mányt Massirevich berlini magyar követ, a magyar honvédséget pedig Kárpáthy Kamilló főparancsnok fogja képviselni. A székes- fehérvári ezred, amelynek Hindenburg tulaj­donosa volt, tiszti küldöttséggel képviselteti magát a temetésen. London, Páris és Becs részvéte London, augusztus 2. György angol ki­rály részvéttáviratot küldött Hindenburg fiá­hoz. A király kifejezést ad mély együttérzésé­nek abban a gyászban, amelyet Németország nemcsak egyik legnagyobb államférfiénak, de legnagyobb katonájának elvesztése felett érez. Az angol külügyminiszter távollétében a mi­niszter helyettese megjelent Németország lon­doni követénél és részvétét fejezte ki az angol külügyi kormányzat nevében. Anglia berlini követe, aki jelenleg szabadságát tölti Angliá­ban, holnap visszautazik állomáshelyére, hogy Hindenburg temetésén képviselje az angol ki­rályt. Páris, augusztus 2. Doumerugue miniszter- elnök Hitler kancellárhoz a következő részvét- táviratot intézte: „Fogadja Kegyelmes uram mély részvétemet a birodalmi elnök elhunyta alkalmából. Biztosíthatom, hogy az egész fran­cia kormány osztozik a német nemzet gyászá­ban. Doumergue." Barthou külügyminiszter, aki jelenleg Nancy- ban időzik, Neurath báróhoz intézett részvét­táviratot. A köztársaság elnökének megbízásá­ból pedig az elnök első adjutánsa, Bannasieu ezredes tett részvétlátogatást a párisi német követségen. B é c s, augusztus 2. A szövetségi elnök meg­bízásából Schmitz kabinetfőnök részvétlátoga­tást tett a német ügyvivőnél. A kormány ne­vében pedig báró Berger-Waldenegg külügy­miniszter és Tauschitz államtitkár fejezték ki részvétüket Erbach herceg követségi tanácsos előtt. [ cselekedni, mert dr. Rintelen várja az iníor- I mációkat. A civil, akit a vádlott Klaus néven ismer, azt is elmondta neki. hogy az egész akciót az „elnök" megbízásából hajtják végre. Úgyhogy az ö meggyőződése az volt, hogy kormányváltozásról van szó. A vádlott az utolsó autóban foglalt helyet, amely berobo­gott a kancellári palota udvarára. Az autóban rajta kívül három rendőr és öt vagy hat ka­tona ült még. őneki az volt a meggyőződése, hogy tényleges rendőrökről és katonákról van szó. Amikor a kancellári palota udvarára behajtottak, már látta, hogy körülbelül száz­ötven embert, akik szemmelláthatólag a kü­lönféle hivatali szobákból kerültek elő, terel­tek össze a katonák. Csak két órával a palota megszállása után hallotta a vádlott, hogy dr. Dollfuss kancellárt agyonlőtték. — Csak mikor ezt megtudtam, — mondotta a vádlott, — ébredtem tudatára annak, hogy tulajdonképpen milyen szituációba kerültünk. Nekem azt mondták, hogy dr. Rintelen is a kancellári hivatalba jön, ő azonban váratott magára. Most már bizonyos voltam abban, hogy katasztrofális helyzetben vagyunk és Rintelenre is hiába fogunk itt várni... Hudl volt a „vezér” Ezután a vádlott ismertette azokat a tár­gyalásokat, amelyeket a felkelők a kormány- csapatokkal folytattak. Elmondta, hogy elő­ször csak az volt a felkelők kérése, hogy ka­tonai fedezet mellett elvonulhassanak, s csak később kérték a német követ garanciáját. Ki­jelentette, hogy nincsen tudomása arról, hogy Fey minisztert és Karwinszky államtitkárt ni egfenyegették volna. A vádlott kihallgatása után tanúvallomá­sokra került sói*. A tárgyalásnak Chavanne nevű miniszteri tanácsos volt a koronatanú-

Next

/
Oldalképek
Tartalom