Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-23 / 191. (3522.) szám

2 1934 augusztus 23, csütörtök. Rejtélyek Baldur von Schirach körül A Hitler-ifjuság vezére nem jelent meg szervezetének kongresszusán * Hitler elcsapja volt kedvencét? ■ Pénzügyi szabálytalanságok a munkásfrontnál? problémák egyáltalán ne mmeriiltek föl a meg­beszélésen. „Ausztriát nem süllyesztik ie olasz tartománnyá" Az olasz sajtó általában nagy jelentőséget tulajdonit a találkozónak. A lapok tiltakoznak; ama német vád ellen, hogy Olaszország Auszt­riát olasz tartománnyá akarja lesiilyeszteni. A Síampa szerint Ausztriát az együttműködésnek kell megnyerni és nem lezülleszteni a kultúrák és a népek egymás közötti harcának színhelyé­vé. A Popolo d‘ Italia szerint az olasz barát­ság továbbra is az osztrák politika alapja ma­rad és Mussolini politikájának alappillére to­vábbra is a szabad Ausztria iránti rokonszenv lesz. A lapok egyébként fölhasználják az alkal­mat és ismét rendkívül élesen megkritizálják Németországnak Ausztriával szemben követett politikáját. A legfontosabb politikai esemény A francia lapok a hét legfontosabb politikai eseményének tartják Mussolini és Schuschnigg összejövetelét. Az Excelsior szerint a nagyha­talmak, a kisyitant és a népszövetség együtt­működésére van szükség az osztrák probléma megoldásánál. Olaszországot egyedül földrajzi fekvése predesztinálja arra, hogy többet fog­lalkozzék az osztrák kérdéssel, mint a nagyha­talmak. A lap szerint a tegnapi firenzei talál­kozónak logikus következménye Bartbou fran­cia miniszterelnök római utazása lesz. A Paris Soir elutasítja Olaszország egyoldalú protekto­rátusát Ausztria fölött és attól fél, hogy ez az állapot Jugoszlávia magatartásának megvál­toztatását vonná maga után. A Matin firenzei munkatársa beszélt Suvich olasz külügyi államtitkárral, aki jelen volt Mussolini és Schuschnigg megbeszélésein. Su- vlch- szerint az államférfiak nem kötöttek uj paktumot, hanem elmélyítették a meglévőket. Suvich nyíltan elismerte, hogy az olasz, kor­mány julius végén csapatokat összpontosított az osztrák határon. Suvich is megerősítette azt a jelentést, hogy a Habsburgok restaurálásáról nem volt szó a firenzei összejövetelen. Schuschnigg a Csnüe dl Savsya fedélzetén Genf, augusztus 22. Schuschnigg kancellár szerdán, délelőtt tizenegy óraikor Génuáiba. érke­zett, ahol a hatóságok üdvözölték. Schuschnigg a Conte di Savoya hajóra szállít és délután el­indult Nizza felé. Berlin, augusztus 22. Dr. Leyről, a német miunkásfront vezetőjéről az utóbbi napokban különböző hírek keringenek. Ley ellen állí­tólag vizsgálatot indítottak, mert kitűnt, hogy a nemzeti munkásvezér hűt­lenül kezeli a rendelkezésére bocsátott pénzeket. Az ellenőrzést Schwarz, a nemzeti szocialista párt birodalmi kincstárnoka vezeti. Állítólag vizsgálatot indítottak Baldnr von Schirach, a Hitler-iíjuság vezére ellen is, aki ugyan­csak hűtlenül sáfárkodott az összeszedett pénzekkel s azokat saját- hasznára fordította. Baldur von Sctoiraelíról egyébként az el­múlt heteikben szintén fantasztikus hírek Pozsony, augusztus 22. Az or8zágo8 ke­resztényszocialista párt dunaszerdahelyi és so- morjai járási szervezetei e napokban nagysike­rű gyűlést rendeztek Dunaszerdahelyen, ahol megjelentek az összes helyi cső portok képvise­lői. A gyűlés nagy lelkesedéssel fogadta a du­naszerdahelyi kenyérszentelő ünnep tervét és elhatározta, hogy annak sikerét minden erejé­vel előmozdítja. Für dán l e h Aladár körzeti titkár számolt be a nagyszabású előkészületek­ről és ismertette az ünnep részleteit, amely tud­valévőén augusztus 26-án, vasárnap lesz. A ke­keringenek. Illetékes körök biztosra veszik, hogy a Hitler-ifjuság vezérét hamarosan le­mondatják. Mások szerint Schirachot letartóztatták, sőt a fiatalság vezér© már nincs is az élők sorában, Mindenesetre föltűnő, hogy, az előbb sokat szereplő népvezért augusztus 11-e óta sehol sehi látták. ley állása is megrendült N ü r n b e r g, augusztus 22. A Hitler- ifjuság vezetőinek pártnapján Lauterbach, a helyettes vezér kijelentette, hogy Baldur von Schirach nem jelenhet meg a kongresz­nyérszentelést délelőtt fél 11 órakor a párt nagy politikai népgyülése előzi meg, amelyen beszélni fognak dr. S z ü 11 ő Géza, a szövetkezett ellenzéki pártok parlamenti klub­jának elnöke, Esterházy János országos pártelnök és a párt több törvényhozója és tar- tománygyülési képviselője, akiknek jövetelét általános érdeklődés előzi meg. A körzeti gyű­lésen a pozsonyi pártközpontot dr. Kárpáty Béla képviselte, aki hatásos szavakban muta­tott rá a dunaszerdahelyi kenyérszentelő ün­nepség nagy jelentőségére. szuson, mert Hitler magához rendelte ober- salzbergi villájába és ott fontos tárgyalásokat folytat vele. Az United Press értesülése sze­rint ezek után biztos, hogy a Hitler-ifjúság vezérét elcsapják. Ennek ellenére Baldur von Schirach a közeli napokban a rádióban be­szédet fog mondani. A legilletékesebb körök szerint Ley állása ugyancsak komolyan meg­rendült. Életbelépett a magánalkalmazettak szolgálati viszonyáról szóló uj törvény Prága, augusztus 22. A magánalkalmazot- tak szolgálati viszonyairól szóló, ez év julius elején hozott törvény tegnap lépett életbe. A törvényt annak idején javaslat alakjában teljes terjedelmében ismertettük s így annak ujaibb ismertetésére nem térhetünk ki annál is kevésbé, mert az általunk ismertetett szö­veg csak lényegtelen változásokon ment át. A legfontosabb intézkedés, hogy a munka­adó levélben köteles megerősiteni a munka- viszonyt. A levél bélyegmentes. A törvény a mainál lényegesen hosszabb szabadságokat állapit meg, ezen kivül kimondja, hogy a hi­vatalnokoktól megkívánt kauciók csak bank­betétkönyvekben köve telhetők meg s emel­lett a betétkönyvet tulajdonosa vinkulálhatja. A munkaadók és alkalmazottaik jő viszo­nyának megőrzése érdekében nagyon kívána­tos, hogy az alkalmazottak és a munkaadók is alaposan tanulmányozzák át a törvény hi­teles szövegét, amely a hivatalos kiadásban néhány fillérért megkapható. Mindenesetre hiba, hogy a törvénytár magyar kiadása ezt a nagyon fontos törvényt a mai napig nem adta ki, pedig 'bőven volt arra ideje, mert a törvény kihirdetése után egy hónap múlva lépett életbe. Egész Csallóköz lelkes érdeklődése előzi meg a dunaszerdahelyi kenyérszentelést SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA FÖLDES GYÖRG> E G (25) — Becsületszavamra, kutya baja. Nem is ment a kötözőbe. Ment tovább. A polichnai rohamban, az égő falu közepén úgy konnnan- dirozott, mintha a pikolókat sürgetné. De egy muszkával meggyűlt a baja. Hátulról ment neki a kutya, bajonéttal. De még mielőtt beleszurt volna, lefeküdt, még hozzá muszka golyótól. Amit éppen Janinak szántak. — Mikor történt ez? — Vasárnap, 23-án, délután kettőkor! XXXI. mesél a sebesült. így történt, valóban. A hetvenhatosok fel­vették a tűzkeresztséget. Sokan, nagyon so­kan elestek közülük. A polichnai mezőn el­szórt hullákon, melyek a porrá égett falu he­lyén már rakásokban hevertek feketére per­zselve. börzadozva lépegetett át az utóbb jött katonaság. A negyedére apadt ezred pedig diadalmasan haladt előre a hadseregek élén Lublin felé, mint a gyémánt a sziklafuró he­gyén. A modly-borzicei templomban pedig a sebesültek tömegei várták az elszállítást. Judit mindezt Jani leveléből s szóbeli Üze­műéből tudta meg. amelyeket egy könnyeb­ben sebesült legénnyel küldött. Ilyen jó dolga még nem volt egyhamar postásnak. — Juci jól tartotta, pénzt is akart neki adni. de a legény nem fogadta el. — Uigyje el, nagysága, magamnak is meg­éri száz forintot, hogy jó hirt hozhattam! Az- lán meg hatökrös gazdafi vagyok én Felső- Pulyán! % Jani ép és egészséges! Ez volt a fő dolog. Juci egyszeriben moéolygósabbnak látta a napfényt, barátságosabbnak az embereket, biztatóbbnak a jövőt. Palika foga is kijött s egyszerre Boris is megjelent. — Nem kellek már odahaza. A nőném egy akkora muszkát kapott segítségül, mint a Nagy Kristóf. Beszélni ugyan nem tud vele, de jó, dolgos ember. Ha a nagysága vissza­fogadna! Juci örömmel fogadta. Az uj cseléd úgy sem volt maradós fajta Boris rögtön otthon érezte magát. Tett, vett. Közben lötyögött, beszélt, mesélt, sza­kadatlanul. Régi szokása szerint. — Mindenki kapott ruszkit,. akinek nincs embere. Van Karosán annyi, hogy minden dolgot elvégeznek. Mindent — mondta moso­lyogva. — Ha majd az emberek megjönnek; nagyot fognak nézni, — Tetszik tudni, mert hát faluhelyen az nem úgy van, mint a városon. Szóga, nem szóga: az is csak ot| eszik az asztalnál, vasár­nap délután olt pipál a ház előtt. Még a kutya is úgy csóválja a farkát előtte, mint a gazda előtt. — Nem is igen fognak Örülni az emberek, ha megjönnek. De hát minek mentek el? — Mert hát a ruszkik jó, munkás emberek. Értenek a baromhoz, kézi munkához. Meg hát — ők is csak emberek. Bánta is Juci a rusakikat! A fő dolog, hogy van kire bízni a gyereket. Annál több ideje maradt az üzletre. Sugár is beletörődött abba a gondolatba, hogy Juci. ha a kasszatündért éppen máshova hívta a dolga, a csalhatatlan masinába belekopogjon égyet-mást s rendez­gessen a fényes, nagy kredeheen. Úgyis csupa vadidegeii ember töltötte meg a helyiséget — egy-két öreg bácsi, egy púpos, meg egy két mankón járó béna fiatalember maradt a régiekből. A többi csupa zöldparó- lis idegen katona, a Pozsonyba helyezett pótzászlóalj tisztjei. Annál jobban örült mindenki, törzsvendé­gektől a pikolóig, ha egy-egy jólismert po­zsonyi alak bukkant fel, felkötött karral, vagy bicegő lábbal. Ismerős, nem ismerős, mindegy volt. Min­denki iparkodott valami utón, módon a köze­lébe jutni az ilyennek. — Ide tessék helyet foglalni, itt van hely! — szólt az Öreg gróf a feketehaju tü­zérzászlóshoz, akivel egy uccuban lakott en­nek születése óta, de ezen húsz- és egynéhány esztendő alatt még annyira sem jutottak, hogy köszöntsék egymást. — örülök, hogy egy régi, kedves ismerőssel találkozom. Hogy van? Már hallottam az esetét: gratulálok! — Köszönöm. Ha szabad! Ez jó hely — mondta bizalmatlankodva. — Jó messze a z o k t ó 1. Hogy kik azok az azok, azt a hüvelykével hátrafelé mutatta. A spenótszin-galléros baka­tisztek.- ­— De hál ugyan kitől hallotta, gróf ur, az én esetemet? — A verebek is azt csiripelik a sétatéren. De még az unokahugom, a Máli grófnő, sógor­nője báró De Mer alezredesnek, akinek sze­rencséje volt — igazán szerencséje volt — önnel találkozni. De hogyan is jutott hozzá? — Hát újra elcsiripeljem, amit már a vere­bek is tudnak? Na jó. Sáni, egy üveg sört. Vagy itt is van? Jó. De töltsd is a poha­ramba. Látod, hogy csak egy kezem van, az is bal. — Kérem, kérem, majd én! — Az öreg gróf maga töltötte tele a poharat. — Hát. csak úgy volt, hogy a hajcihőben belelőttek az öklömbe, a pisztolyom agyában felrobbantak a töltények s igy a kezemet meg- véreztem. — Megvérézte? Kicsit alaposan megyérezte. Nagyon jó. . — No, jónak éppén nem volt jó. De hát igy be kelleti látnom, hogy mára elég lesz ne­kem. A karomat a gukker-szijjal jó kemé­nyen összeszoritottam, hogy a fecskendező vér ne piszkolja úgy be a ruhámat és meg­indultam arra, ahol a segélyhelyet tudtam. Ahogy megyek, előttem baktat egy sebesült. Utolérem, hát aszondja, hogy egy szót sem szól; csak elesik, fejbe találva. A kezében egy tábori levelezőlapot vitt. Ránézek: hát az án-*. gyomnak szól. Elolvasom: az unokabátyám irta, aki hadnagy a 76-os bakáknál. Reszkető betűk, különben itt vau, la! Előhúzta az összegyűrt lapot a zsebéből. A gróf érdeklődve olvasta a kuszáit sorokat: A csatatéren fekszem véremben, moz­dulni nem tudok; Isten csodája volna, ha megmenekülnék. Utólszor ölel .... — Na és aztán? — Mondok: Hogy lehel ilyen bolondot írni? Szegény asszonyka elájulna, ha meg­kapná. Aztán körülnéztem, nem tudnék-e va­lahogyan odajutni a bátyámhoz. Hát arra jön két ló egy üres szekérrel. Ugj, meg voltak ijedve a gebék, hogy egyenest odajöttek hoz­zám. Én felültem a kocsira s hajtottam neki az égő falunak, ahol javában folyt a bicská­zás. Ott meghallottam, hogy a bátyámat már elvitték, két puskán, a kötözőhelyre. Hát, hogy hiába ne jöttem légyen, felszedtem De Mer alezredest. — A bárót. — Azt. De akkor ez nem látszott rajta. Az sem, hogy élő ember, csak abból, hogy nyö- szörgött még egy kicsit. Disznó nehéz volt úgy félkézzel a kocsira rakni, fogam között a gyeplőszárral! Mentek innét?! Hát csoda va­gyok én, akit pénzért mutogatnak? — för- medt hirtelen a hívatlanul kör éje sereglett hallgatóságra — És a keze? Az már be volt kötve? — Volt a f... pardon! Nem volt. — Éte nem lőttek oda? — Egyet-egyet igen. A szekér jól ki volt lyukgatva, az egyik ló is kapott egyel a fa­rába. De azért kijutottunk, baj nélkül. r (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom