Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-21 / 189. (3520.) szám
<aJܧ-> 1 XIII. évf. 189. (3520) szám • Kedd * 1934 augusztus 21 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, SzlöVeUSzkÓi és TUSZinSzkÓi mCLgUCirság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké, • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. pOLltlKCLl tlCLpiLCLpjQ Egyes »ám ára 1.20 K?, vasárnap 2.— K(. Szerkesztőség: Prága II., Panská a 1 i c e 12, II. emelet O Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. •• SÜRGŐN YCIM HÍRLAP PRflHfl. Vita a német népszavazásró! A német népszavazás eredménye Hitler mellett 88 százalék, Hitler ellen 10 százalék A katolikus központokban és a nagyvárosokban növekedett az ellenzék A külföld véleménye - Százszázalékos nemzeti szocializmus a mezőgazda lakosságnál - Az ellenzék polgári természetű KémeU a szavazó óirocEalasitóóI (sp) Prága, augusztus 20. Ismét választás, amelyben mindetniká győzött. Győzött Hiitler, mert hiszen megszerezte a szavazatoknak csaknem kilencven százalékai, de győzött az ellenizék is, mert rést ütött a német nemzet egységének frontján és a lniheieíienül erős propaganda ellenére megkétszerezte szavazatait. Kit igazol a vasárnapi német népszavazás? Hitlert, aki azt hangoztatta, hogy jó másféléves uralma ellenére a németség változatlanul kitart mögötte? Vagy az ellenzéket, amely szerint az ellenzéki hullám erősödőiben van, s ámbár az óriási lelki kényszer következtében nem fejlődhetik ki teljes egészében, egyre követelődben üti föl fejét itt is, ott is, a katolikus vidékeken, a nagyvárosokban, a monairchis- éák és a csalódott rohamosatagoeok körében? Nehéz tárgyilagos Ítéletet mondani minden olyan kérdésben, amely a fölöttébb sikamlós és ezer félreértésre okot adó, megfoghatatlan Hitler-pr obié ma körre vonatkozik, de kétszeresen nehéz a vasárnap,] plebiszcitum eredményével kapcsolatban. Hitler ellenségei a következőkben sorakoztatják föl érveiket. Első tétel: a választások nem lehettek tiszták, a német, választójog ugyan tökéletes, de 'az- adott körülmények -között két döntő jelentőségű szépséghibája van. Az első az, hogy a választási propaganda teljesen egyoldalú volt, s míg a szavazókat hetekig preparálják Göbbels színes beszélő művészet ének minden ravaszságával Hitler melletti az ellenzék nem mukkanhat, uem állíthat és nem cáfolhat, egyáltalán a választók tudomására sem hozhatja, hogy él és létezik. Nehéz annak a sora, aki nem védekezhet. A második szépséghiba az, bog)7 a szavazatok összeszámlátását kizárólag hétpróbás nemzeti szocialisták végzik ellenőrzés nélkül, — ki garantálja, hogy sáfár kodásuk hü a gyűlölt ellenzék szempontjából? Az első tétel tehát a választások technikájának makulátlanságát vomja kétségbe. A második lélektanilag érvel. Mire szavazzon a Hitlerrel elégedetlen polgár, ha a kancellár,a mellé senkit nem állítanak ellenjelöltként? Az egyik oldalon áll a Führer és egész apparátusa, a másikon a bizonytalan kérdőjel meredezik a választó elé. Ha volna valaki, akár egy herceg, egy volt uralkodó, vagy a régi politikai gárda egyik kiválósáiga, egy népszerű hős. akire Hitlerrel szemben rá szavazhatna a polgár, sokkal bizakodóbban és könnyebben tagadná meg a nemzeti szocializmust, mint a mai rendszer mellett. Hindenburg példája mutatta 1925-ben vagy 1932-ben, mennyire fontos az ellenjelölt személye, s a jelölt személyiségét nészenüsitő propaganda mennyire magához tudja vonzani a más meggyőződésű embert is. Ez a személy most hiányzott. Bezzeg, ha a német polgárnak nem ,.igennel” vagy ,,nemmel” kellett volna szavaznia, hanem tegyük föl választani Hitler és valaki más, esetleg Ktouprinz vagy Rupreoht, vagy Brüning. vagy Faulihaber között, más eredménnyel zárult volna a szavazás is. Az ellenzéki hangok harmadik tétele szerint a két előző tétel nagy bandicapja dacára az oppozició száz százalékkal megnőtt, ami a Jegnagy-. <> érv Hitler ellen. Nem az ellenzéki szavazatok abszolút számát kell tekintetbe venni, hanem az. ellenzéki hangulat terjedésének hatalmas ugrásait. Lám Mussolini népszavazásainál máé a helyzet. A Duce Berlin, augusztus 20. A német népszavazás ideiglenes végeredményének hivatalos adatai Szerint vasárnap a birodalomban összesen 45,474.00" választó volt és ezek közül 43 millió 529.000 adta le szavazatát, azaz a választásra jogosultak 95.8 százaléka. Az 1933 november 12-i parlamenti választásokon a választók száma 45.128.000 volt és 42,988.000, azaz 95.1 százalék szavazott. A vasárnapi választásokon, mint ismeretes, csak igennel vagy nemmel lehetett szavazni annak eldöntésére, hogy a birodalom lakossága helyesli-e Hitler führerségét vagy sem. 38 millió 363.000 szavazó szavazott, azaz 88.2 százalék. Az elmúlt év novemberében 39,639.000 szavazó szavazott igennel, azaz 92 százalék. Tegnap 4,295.000 szavazott nemmel, azaz 9.4 százalék, mig a nem szavazók száma novemberben 2,202.000 volt, azaz 5 százalék. Az érvénytelen szavazatok száma tegnap 872.000 volt (2 százalék), az elmúlt novemberben 750 ezer (1.8 százalék). A mérleg Összegezve a választásokról való benyomást, megállapítható, hogy a vidék zártan Hitler mögött sorakozott föl, mig a nagy városokban némileg növekedett az ellenzéki hangulat. Ugyancsak feltűnően sok nemmel való szavazás történt a Rajna-vidék katolikus területein, valamint a monarchisták keletporoszországi főfészkeiben. Az ellenzék Berlinben a legerősebb, ahol 3,143.217 választó közül 3,020.524 szavazott le, ezek közül 2,452.620 igennel, 492.747 nemmel, érvénytelen szavazat pedig 75.157 volt. Az ellenzék a német fővárosban tehát 15 „igen-uem“-es választásain az elmúlt tiz év alatt minden egyes alkalommal gyarapodtam az igennel szavazók és a tiz év előtti 60 százalékról 70, 80, 90, majd tavaly 96 százalékra jutottak, azaz a Duce népszerűsége és tetteinek elismerése az idők múlásával egyre növekedett. Nem így Németországban, ahol a felfelé Ívelő tendencia másféléves uralom után máris megtörött. Így beszél Hitler világellenzéke Hitler barátainak csoportja természetesen nem marad adós az ellenérvekkel és fölállítja a saját tételeit. Az első nemzeti szociálist ! tétel szerint az augusztus 19-ikj választásokat nem szabad az elmúlt év novemberében lezajlott választásokhoz hasonlítani. Akkoriban egy általános német ügyről volt szó, ma személyi kér—20 százalék között mozog. Ugyanilyen nagyarányú az ellenzéki hangulat Hamburgban, ahol a 776.041 leadott szavazat közül 595.693 igen-szavazat volt, 158.979 pedig nem-szavazat. A nagyvárosok Az aláibbiakiban közöljük néhány agyobb német város választási eredményét: •I-S £ % ^ a a ^ *5 & '5 Ü í> •“ R *5 Hannover 320.595 2-19.613 48.553 6425 Düsseldorf 364.468 287.156 71.933 4828 Wieeibaden 112.540 103.737 10.843 2209 Wnppertal 291.993 230.345 44.219 3712 Boöhum 202.697 178.540 12.860 3029 Chemnifcz 236.780 199.168 28.501 5009 Magdebnrg 266.908 177.788 33.863 5988 Mannheim 197.681 153.589 22.857 3461 Kiél 154.958 125.549 20.683 3262 Gelsenikircíhen 198.945 152.314 35.575 4927 Halle 147.863 122.177 15.684 2308 A katolikus Rajna-vidéken, főleg Kölnben és Aachenben összpontosult az ellenzék. A kölni választókerületben 1,193.894 igen-szavazattal szemben több mint 320.000 érvénytelen és nem-szavazat sorakozik föl, azaz az ellenzék csaknem eléri a szavazatok egynegyedét. Jellemző, hogy azokban a választási kerületekben, amelyekben a junius 30-án kivégzett nemzeti szocialista vezérek nagy7 szerepet játszottak, ugyancsak növekedett a hangulat Hitler ellen. Ez állt9 főleg Oppelnre s a IX. választó- kerületre. Az általános vélemény szerint az eldésről. Természetes, hogy több volt az igennel szavazó akkor, amikor körülbelül a következő kérdést állították a nép elé: „Akarod, hogy Németország szakítson a rabszolgaság politikájával, igen vagy nem?” Ma a monarchisták, vagy a katolikus tömegek más személyi érdekeket képviselhetnek, mint a kormány, mig novemberben minden német hazafi egységesen a népszerű és egyedül lehetséges külpolitikai irány mögé állott. Novemberben hazaárulás volt másképp szavazni, mint igennel s valamennyi régi német párt (ha létezett volna) — utasítást adott volna az igennel szavazásra; ma egyszerűen gusztus dolga, vájjon a német ember Hitler mögött áll vagy sem. Ilyen körülmények között a 89 százalék nagyobb eredmény, mint a noIenzék nem annyira munkáskörökben nőtt, mint inkább a polgári körökben. Berlin a népszavazás napján A német főváros vasárnap szürke, ködös napra ébredd, de a város képe ennek ellenére egész nap"rendkívül élénk mozgalmasságot mutatott. A választási helyiségek környéke már reggel 8 órakor megtelt és mindenfelé hosszú emberkigyók alakultak. A nemzeti szocialisták választási ..segélyesapa- tai” reggeltől estig működésben voltak és kíméletlenül a választási urnákhoz vonszolták a szavazóikat. Az uocán mindenütt tromhitaszó hangzott és a hangerőéi tők szakadatlanul szónokoltak. Az SA és az SS formációi, továbbá a Hitler-ifjúság csoportjai énekelve, zászlókkal vonultak végig az uccákon vagy megrakott, száguldó teher au tóm o'biílokról tüntettek a Führer mellett. Az uecákról szakadatlanul hangzottak a szaval ó'kórusok, amelyek monot ónul ismételték a. választási jelszót: „Szavazzatok igennel”. A reggel órákban föltűntek a nemzeti szocialista rohamautók is, amelyek a betegeket és a renitenseket az urnákhoz szállították. Délelőtt tiz órakor a berlini belvárost jóformán megtöltötték az emberek. A kormányépü- letek kerületében minden forgalom megszűnt. Abban a választási helyiségben, ahol rendszerint Hindenburg szavazott, ez alkalommal Göbbels, Frick és Meissner államtitkár adta FOLYTATÁS A 2. OLDAL II. HASÁBJÁN. vemberi 92 volt. A Hitler-bivők második tétele: a puszta eredmény. Melyik európai kormányforma mondhatja — az olasz kivételével — másfél- évi uralom után, hogy a lakosság 89 százaléka még mindig mögötte áll? Más országokban, mint Ausztriában, egyszerűen nem mernek választani, de Hitler megkockáztatja, hogy évenkint kétszer igazolást kérjen a német tömegektől. Angliában a leadott szavazatok 45 százalékát képviselő pártok uralkodnak gyakran hosszú évekig, anélkül, hogy az ellenzéket megkérdezték volna. Oroszországban nem létezik népszavazás, Franciaországban mesterségesen életbentartott kisebbség intézi az ország sorsát. Kinek van joga ilyen körülmények között kritizálni a német nép-
