Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-18 / 187. (3518.) szám

2 tPI0^-7VVAGfeRH!RMI> 19B4 aiugwtu* 18, szombat. Kisebbségi jog és anyanyelv Léva, augusztus közepe. Egy érdekes és — talán eddig — a maga nemében páratlan esetről szereztem tudomást. Egy ismerősöm —- aki még hozzá jogász —fellebbezést adott be általa kifogásolt mértékben kiszabott illeté­kek miatt. A kivető hatóság a fellebbezést visszautasította, mert magyar nyelven ada­tott be, holott a fél zsidó és ezért „nincsen magyar nyelvhasználati joga“, tehát köteles­sége lett ve Ina e fellebbezést államnyelven beterjeszteni. Időközben az illetőnek lejárt a fellebbezési határideje. Ez az eset érdekes megvilágitósba helyezi a kisebbségi nyelvhasználat kérdését. Sok­szor vitattuk, hogy a nemzetiség kérdése és az anyanyelvi hovatartozandóság ellentmond az eddigi gyakorlatnak, amely például zsidó vagy cigány nemzeti kisebbséget is 'megkü­lönböztet, holott ezeknek az anyanyelve nem azonos a számukra megállapított nemzetiség­gel. Hibáztattuk a népszámlálás módját épp a zsidók nemzetiségének megállapítását ille­tőleg. Ez a konkrét eset csattanó bizonyítékát adja eddigi állásfoglalásunk helyességének. Önmagában az a tény, hogy valaki zsidó val­lásu, nem bizonyítéka annak, hogy az nem lehet magyar anyanyelvű (aki más nyelven nem is beszél), amint ebben az adott eset­ben is igazolódik. Ezt az esetet nem lehet elintézni azzal a megjegyzéssel sem, hogy az alsóbb hatóságok tévedhetnek. Minden állami tisztviselőnek, de elsősorban azoknak, akiknek rendelkezési joguk van, tudniuk kell, hogy a nyelvtörvény végrehajtási rendelete (II. fej., 16. cikk, 2. bek.) a következőket tartalmazza: „A ki­sebbségekhez való tartozandóságot Írásbeli beadványok esetén a beadvány nyelve sze­rint kell megítélni, amennyiben a bíróság, hatóság, vagy szerv előtt egyébként nem is­meretes, hogy a fél más nyelvhez tartozik. , Ha a bíróságnak, hatóságnak, vagy szervnek kételyei vannak abban a tekintetben, vájjon a fél ahhoz a kisebbségi nyelvhez tartozik, amelyen a beadvány készült, a fél szóbeli, vagy Írásbeli kijelentését kéri be. Addig a fél ahhoz a kisebbséghez tartozandónak te­kintetik, amelynek nyelvén a beadvány ké­szült." Szóval mindig a fél nyilatkozata a mérv­adó, nem pedig az oly szubjektív megállapí­tás, hogy egy zsidó vallásunak nincs magyar nyelvhasználati joga, ami miatt esetleg az| Kémeket lepleztek le a saazl házkutatások A csendőrség két láda iratot foglalt le ■ Kitöltött kérdőívek mint büniesek ■ Prága, augusztus 17. A múlt napokban jelentettük, hogy a saati csendőrség több saari és saazvidéki volt német nemzeti szoci­alista párttag lakásán házkutatást tartott s kilenc személyt le is tartóztatott. A lapok újabb jelentése síerint a házkutatások során két hatalmas láda iratot foglaltak le. A nyomtatványok teljes mértékben bizonyítják, hogy a letartóztatottak szervezett kémkedést ültek, a nyomtatványok külföldön előállított kérdőivek oly kérdésekkel, amelyekre a vá­laszoknak az állam érdekében titokban kell maradniok. A kérdőivek legnagyobb része pontos válaszokkal volt kitöltve s továbbítás­ra várt. A csendőrség nézete szerint a kém- munkákat valami idősebb, tapasztaltabb sze­mélynek kellett vezetnie s azt nem irányít­hatta a letartóztatottak egyike sem. A veze­tőt a csendőrség erélyesen nyomozza. Képviselőink eredményes interpellációja a munkácsi kereskedelmi akadémia magyar hallgatói érdekében A kormány engedélyeste a magyar nyelvű különbözeti vizsgát Nagyszőllős, augusztus 17. (A P. M. H. tudósítójától) A munkácsi érdekelt ma­gyar szülők már többizbon kérelmezték s vé­gül memorandumot nyújtottak be az iskola­ügyi minisztériumhoz, hogy a munkácsi ke­reskedelmi akadémián engedélyezte a külön­bözeti vizsga letételét latinból, filozófiából és érdekelt fél elesik egy létébe vágó jogorvos­lati lehetőségtől. A nemzetiség, szabatosabban a nemzeti hovátartozás kérdése különben sem lehet faji kérdés, hanem csakis benső öntudat és kul- turközösség kérdése. A magyar anyanyelvű, az önmagát magyarnak ivalló s a magyar kul- turközösséghez tartozó zsidónak is elemi eun­ta éri joga, hogy mindenki magyarnak te­kintse. Ugyanúgy lehet és van zsidó vallásu magyar, mint van zsidó vallásu cseh, zsidó vallásu német vagy zsidó vallásu szlovák. Beinrohr Dezső. trigonometriából, hogy ily módon a kereske­delmi akadémiát végzett növendékek számá­ra lehetővé tétessék az egyetemre való be­iratkozás. A sok kér vény ezés nem járt eredménnyel, ezfért szövetkezett ellenzéki pártjaink nem­zetgyűlési képviselői ebben az ügyben inter­pellációval fordultak az iskolaügyi miniszté­riumhoz. Interpellációjukban előadták, hogy a pozsonyi akadémián éppúgy, mint a munká­csi akadémia orosz tagozatán hasonló külön­bözeti vizsga letétele engedélyezve van, mi­nek következtében teljesen érthetetlen, hogy a magyar kereskedelmi akadémia növendé­keit miért zárták ki ezen jogbői. Törvényhozóink inteapeMáJcáójára az isbo- laiügyi minisztérium a napokban a következő választ adta: „A mukaöevói állami kereskedelmi akadé­mia azon abtturiensei, akik a nevezett inté­zetnél létesített magyar nyelvű párhu­zamos osztályokat látogatták, ezideig a la* SZENT KONSTANCIA kápolnája (21) — Az semmi: Mire jó a nagymama?! — Tudod mit, Malvin? Kérd fel magát a nagymamát. Az elmehet, ráér! — Ugyan kérlek, egy olyan öreg nő! — Az legalább érti a betegápolást. — Jaj, drágám! Hogy festene ez a dolog? Egy csinos, fess, sebesült főhadnagy, akit egy öreg nagymama ápol! Nevetséges! Valkürök kellenek oda, fiatalok, szépek! — Annak aztán már igazán nem megyek — mondta Judit. — Klári néni is ápolónő! — Te Malvin, hát az hogyan illik a valkü­rök közé? — Úgy, hogy ezer koronát adott a vörös- keresztnek. Különben, ha frissen van a haja festve, alig látszik többnek negy venöt évesnél. — Sötétben. Malvin elnevette magát. — Te csak mindig a régi enfant terrible maradsz! Ez kell oda. Szellemes, ügyesbe- szédü asszony. Az olyan mulatságos! — Hát, hogy ne szaporítsam a szót... Ve­lünk tartasz, ugy-e? — Nem tehetem. De adok a vöröskereszt­nek. — Juci gondolkodott, hogy mennyit nél­külözhet. — Adok ötszáz koronát. — Köszönöm, az ötszáz koronát mint fér­jed adományát nyugtázni fogjuk. De te? Te nem vagy a hazáért semmi áldozatra kapható? — Az uramat elvitték, az üzlet a nyaka­mon; ha látnád, mennyi dolog van vele! Hogy menjek én el valktirösködni? . - Úgy látszik, neked a Risztek szimpatiku- sabbak épen, mint sebesülten! — Hogyne! Különösen egy! — Kicsoda? Müller? Vagy a kis Schrattner kadét? — Dehogy 1 Az uram! Borcsa behozta a postát. — Bocsáss meg, Malvin, de ezt el kell ol­vasnom rögtön. Az uram levele. Átfutotta a sorokat. Jucókám! Itt vágyók. Címem: I. R. 76, II. Ersatz- komp., vagy Aranykakas-szálló, Eötvös- ucca 4. Dolgom sok és fáradságos. Jó hir! Valószínűleg nem megyünk a harctérre, ha­nem Bécsbe, mint helyőrség. Oda téged is elviszlek, ölel, csókol: Jankód. Juci fölsikoltott örömében. Malvint minden ok nélkül össze-vissza csókolta. — No, ugy-e, eljössz ápolónénikének! — Nem ón! Hanem megyek Bécsbe, mu­latni! Jaj de jó lesz! Malvin sértődötten felállt. — Hét pá, szervusz. Ha nem jössz: nem jössz. Vannak olyan asszonyok, akiktől min­den komoly kötelességérzet távol 611. Klári néni sajnálni fogja, mert tulajdonképpen Ő küldött. Pá, aranyom! Borcsa bejött. — Nagysága kérem, ne haragudjon, de... — Mi baja? — Most írja az anyám, hogy a két bátyám, meg a sógor berukkoltak. Ha legalább a csép­lőét kivárhatták volna! — Baj, baj! — Bizony, mert valakinek el kell végeznie. Azért kérem, hogy a nagysága ne haragud­jon rám. — Miért haragudnám, Boris? — Mert hogy haza kell mennem; vagy ma, vagy legkésőbb Nagyboldogasszonykor. Ma el­seje van. Most kaptam a levelet. — Hiszen maga nem ért a férfi munkához! — Dehogy nem! Azt irja az anyám, hogy a beresarjut már csupa nőszemély kaszálja. — Hát csak menjen, Borcsa! Szerencse, hogy itt van a Terus! — Kérem szépen, az nincs itt. — Hát hova lett? — Reggel a vasalás közben erre mentek a tüzérek, beszaladt kinézni az ablakom. Mire kijött: hat pelenkát átégetett a .vasaló. Erre megijedt, fogta a cókmókját és elment. Azt mondják, ivalami hadikórházhoz szegődött el; már el is mentek Lengyelországba, vagy hová. — Hát ezért nem. kellett volna Illents Pa­lival szót váltania! Nem elég a kár, amit tesz, még itt is hagy! Mit volt mit tenni? Boldogasszony napján Borcsa hazament. De az addig letelt két hét ugyancsak keser­ves időszak volt. Juci öröme a bécsi kirándulással nem tar­tott tovább három napnál. Akkorra megérke­zett Jani búcsúlevele. Szinte szerencse volt, hogy az üzleti bonyodalmak egész özöne zú­dult Jucira, különben agyonsirta volna magát. Eddig elég ivóit minden hónap elsején a rendes szállítók kifizetésével bajlódni. Most egyszerre azt követelték, hogy esetenkint, azonnal készpénzzel fizessen. Kérdésére meg­tudta, hogy a „moratórium" szó annyit je­lent, hogy: Nincs hitel! Hiszen volt pénze elég; a sok lézengő ka­tona a készültségi pótdiját ott verte el a kávéházban, — de kényelmetlen, bajoskodás­sal járt. A törzsvendégek közül Lindenmayer kima­radt; legnagyobb mérgére egy lókórház pa­rancsnokságát bízták rá, A pincérek jó része, a tüzlegény s a férfiszemélyzet fiatalja bevo­nult. Újakat kellett keresni, — keresni a szó szoros értelmében. Ritka volt a munkaerő s minél ütődöttebb, annál rátartósabb. Egész nap lótott-fütött Juci, este ért haza holtfárad- tan. Útközben jutott csak eszébe, hogy Pa­tin nyelvi és filozótfia-propedeutikad különbö­zeti vizsgáknak a prataai, bnruoi, bratíslavai és mukaöevói állami akadémiákon évenként kinevezni szokott vizsgálati bizottságok előtt vethették magukat alá. Ha a szóban forgó vizsgálatot magyar nyel­ven óhajtanák letenni, e körülményt a vizs­gálatira való jelentkezésnél keltene felemlii- teniök, hogy a mukaöevói állami kereskedel­mi akadémiánál működő illetékes vizsgálati bizottság összeállításánál a kellő intézkedés megtehető legyen. E dologra egyidejűleg a nevezett intézet igazgatósága figyelmeztetve lett." Az ískolaügyi minisztérium fenti válasza alapján remény van rá, hogy a munkácsi ál­lami kereskedelmi akadémia magyar tagoza­ta növendékeinek a jövőben módijuk lesz ar­ra, hogy a kérdéses kiüflömbözéti vizsgát ma­gyar nyelven tehessék le. Ottó extrónörökös Gusztáv svéd királynál Stockholm, augusztus 17. 0ttó volto^zt- rák-magyar trónörököst Gusztáv svéd király csaknem éjfélig tartó kihallgatáson fogadta. Politikai körökben nagy feltűnést keltett ez az audiencia, amennyiben Gusztáv királyról köz­tudomású, hogy eddig igen nagy súlyt helye­zett arra, hogy volt királyi családok tagjaival ne tartson fen összeköttetést. így például Al­fonz volt spanyol királlyal a legszivélyesebb viszonyban volt, detrortizálása után azonban már nem találkozott vele. Habsburg Ottó egyébként stockholmi látogatása során megte­kintette a város látnivalóit is. Tegnaptól kezdve egy független állammal több van a földön Haiti, augusztus 17. Tizenkilenc éves meg­szállás után az amerikai tengerészeti lövész- csapatok tegnap hagyták el Haiti szigetét s ezzel egyidejűleg a Haiti köztársaság visz- szakapta teljes önállóságát ée függetlenségét. lika déluáni táplálását elmulasztotta. Elré­mült. De mikor benyitott, a baba csendes volt, A nagymama ott kötögetett mellette. — Anyuskám, hát te itt vagy? — Itt, szivem. A gyerekről gondoskodtam. Ne félj, előbb megkérdeztem az orvostoka't, mit adjak neki. Eleinte makrancoskodott, de aztán megette szépen a kását. — Jaj, annyi dolgom volt! Annyi gondom! — Örülj neki, kis lányom! Jó az ilyenkor. Most csak feküdj le szépen! Judit nem sokáig kérette magát, örömteli meglepetéssel látta, hogy az anyja is vet­kőzni kezd. — Anyuskám, itt maradsz? — Itt, kis lányom. Későn van mór haza­menni! — De az apa? — Apád is itt volt, egész este. Tudja, hogy itt maradok. — Drága jó anyuskám! Az elalvás hamar ment, mint rendesen. Éj­fél után Judit felébredt. Valami húzta, ösztö­nözte, késztette, hogy felkeljen, felöltözzék, kimenjen. Hogy menjen, valahova, maga sem tudja, hova. De a józan esze ellene volt. Nem lehet. Fel kellene verni a házmestert, hogy kaput nyisson. Aztán hova? Miért? A túl­feszített idegek játéka az egész. Nem le­het, no! A töprengést a baba szüntette meg. Mozgo­lódni kezdett. Keblére vette a gyermeket. A nyitott ablakon az alvó város neszező csend­jén keresztül bizonytalan zaj hallatszott be, mintha messziről vonat közelednék. Judit figyelt. A délkeleti szellő fokozta a hangot. A zakatolás közelített, már tisztán kivehető volt, amint a hidon megváltoztatta a hangot a környezet. Hosszú sípolás, utána csend. Ju­dit, karján a gyermekkel, nyitott szájjal hall- gatódzott. Vagy tiz perc, múlva uj fütty, —- a vonat megindult s zakatolása csakhamar el­halt az éjben. Folytatjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom