Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-14 / 184. (3515.) szám

I mptyW1 XIII. évf. 184. (3515) szám • Kedd * 1934 augusztus 14 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ki*val több. Egyes szám ára 1.20 Itt, vasárnap 2.~ Ki. A szloveriszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON; 303-11. «• SÖROÖNYCIM HIRLRP, PRflHfl. Róma - Becs-Berlin Prága, augusztus 13. Vasárnap elterjedt a hír az európai sajtóban, hogy Mussolini rendkívüli megbízatásai Su- vichot küldi Becsbe — még pedig nagykövet­nek. A hírt egy francia lap robbantotta ki, nyil­ván nem minden szándék osság nélkül — túl ko­rán. Mert, hogy Róma nem szándékozott tétle­nül nézni Papén bécsi bevonulását, ez egy per­cig sem lehetett kétséges. S ha Hitlernek meg­éri Ausztria, hogy a német alikainoellánt, rendkí­vüli meghatalmazottként ültesse a bécsi követ­ség élére, — akkor Mussolininek is megér Ausztria annyit, hogy elismerje a kis alpesi köz­társaság „nagyhatalmi44 jelentőségét és egyik legbizalmasabb, egyben legsúlyosabb emberét nagyikövetté nevezze ki Becsbe. A ihirt ugyan cáfolják, de azért a cáfolat nem egészen me­rev és bizonyos réseket vehet észre rajta, a gyakorlott szem. Bizonyos, hogy Róma fog!aI- ikozott a tervvel s ha Suvich nem is, de más valaki, ugyancsak fontos és súlyos egyéniség kerül a közeljövőben a bécsi olasz követség élére — s azt sem tartjuk kizártnak, hogy Olaszország igenis hajlandó elismerni az Auszt­ria mai helyzeti súlyának kijáró jelentőségét, legalább is egy diplomáciái gesztus erejéig. Ha ugyanis a hatalmak késznek mutatkoz­nak arra, hogy ebbe a szokatlan, de jelen pil­lanatban nagyon is1 indokolt diplomáciai fogal­mazásba belemennek, — Ausztria viszonya :é- nyegesen megváltozik a birodalommal szemben. Amíg a nagy német népközösség kiszakadt ré­szének számított csupán a nemzeti hagyomá­nyokkal valóban nem túlságosan „terhelt44 kis ország, — melyről tizenöt év alatt fokozatosan szelték le az Alpesek sziklái között száguldó történelmi viharok a népi, a német és a köztár­sasági jelzőket, — addig rém lehetett kellő erélilye! vitába szállni azokkal a német teoreti­kusokkal, akik Ausztriát a wilsoni elvek alap­ján a német birodalom természetes nyúlványá­nak tekintették. Lényegesen megváltozik a helyzet abban a pillanatban, amikor Ausztria — ha csak formailag is — elfoglalja azt a po­litikai, illetőleg diplomáciai pozíciót, melyet Becs évszázadokon át betöltött. A kérdés ébben a pillanatban a következő: kié legyen a szupremácia Középeurópában, Olaszországé vagy Németországé? Történelmi mértékkel mérve a 'kérdést: most folyik az utolsó osztozkodás V. Károly birodalma felett; most osztják fel az örökségnek azt az immagi- nárius részét, ami annyi osztozkodás után még megmaradt: a presztízst. Erre a presztízsre, egészen természetes, hogy a két önálló hata­lommá nőtt utód, Róma és Berlin tant igényt. A szabadságharc, mely északnyugaton a német államok, délen az olasz államok egyesülésére vezetett, alig egy évszázad múltán merész ka­nyarral tér vissza Becs alá, hogy az imperializ­mus álarcában megmérkőzzék — egymással. Történelmi szempontból nézve az olasz-né­met rivalitás 1848 távoli kisugárzása: idejutot­tak az olasz „szénégetők44, és a német titkos pá­holyok tagjai, — tanulságos ut, mely a barri- kádokról a hadak útjára vezet. Ausztria szövetségeseivel együtt — egyelő­re — az ellen harcol, amiért évszázadokon át vé'rel és vassal mostani szövetségesei ellen küzdött. Tudniillik a német szupremácia ellen. Olaszország természetesen igényt tart arra a középeurópai befolyásra, amelyet a világhábo­rúban vívott ki magának. S ha már Suviohnak, a trieszti fiatalembernek, a gráci egyetem volt növendékének neve ebben a kérdésben szóba került, emlékeztetünk arra a szerepre, amelyet az olasz irredentizmus a régi monarchiában be­Letartóztatták az osztrák nemzeti szocialista párt müncheni vezérkarát Habicht újabb puccsot akart előkészíteni - Frauenfeldet szökés közben tartóztatták le Miklas távozik, utóda Starhemberg? Bécs, augusztus 13. A „Stunde“ jelentése szerint megbízható helyről az az értesítés ér­kezett Becsbe, hogy Frauenfeldet, aki tegnap menekülés szerűen elhagyta Berlint, München­ben Hitler parancsára letartóztatták. Vasárnap ugyanis a világsajtóiban olyan hí­rek terjedtek el, hogy az osztrák nemzeti szo­cialista légió feloszlatásával kapcsolatban le­tartóztatták a müncheni központ két vezető­jét, Habichtot és Frauenfeldet. Később elter­jedt az a hír is, hogy dr. Waéhtert és Hóiért is őrizetbe vették. Az „United Press44 jelentése szerint szom­baton éjszaka Hitler parancsára SS-osztagok összefogdosták az osztrák nemzeti szocialista vezérkar tagjait. Az első híradások szerint a letartóztatottak között volt Fraueníeld és Habicht is. Politikai körökben a letartóztatá­sokkal kapcsolatban számos ellentmondó hir terjedt el. íg/ Hőbbek között elterjedi a kiró annak is, hogy Hofert és dr. Wáchtert, — aki­ről megállapította az osztrák rendőrség, hogy á jülius 25-i felkelés szellemi irányitója volt, — szintén letartóztatták. \ nemzeti szocialis­ta vezérkar számos tagjának sikerült elmene­külni s minden valószínűség szerint a svájci határon jutottak ki a birodalomból. gyorsabban uralomra segítse Ausztriáiban, Bécsbe tette át székhelyét ahol szélesarányu mozgalmat indított. Habicht céljainak meg­nyerte Rimtelcnt, aki közvetített is 1933 má­jusában Dollfuss és Habicht között, ez az aík- ció azonban nem járt eredménnyel. Habicht terve az volt, hogy a Landbund és a ITeim- wehr kikapcsolásával keresztényszocialista é8 nemzeti szocialista kormányt alakítsanak, Dollfuss azonban ezt a tervet elutasította és ismerve azt a messzeágazó nemzeti szocialista földalatti munkát, amelyet Habicht irányítása mellett Ausztriában kifejtettek, házkutatást rendelt el Habicht ellen. A birodalmi kor­mány, hogy Habichtot a házkutatás előrelát­ható kellemetlen következményei alól meg­óvja, sürgősen kinevezte őt az osztrák követ­ség sajtóattaséjává, amiáRal Habicht exter- ritorai! tás elvének védelme alá került volna. Az osztrák kormány azonban nem ismerte el ezt a kinevezést és Habichtot letartóztatta. Erre a gesztusra a birodalmi kormány azzal válaszolt, hogy letartóztatta a berlini osztrák követség sajtóattaséját, akit hajnali három órakor emeltek ki az ágyból és a titkos állam- rendőrségre szállítottak. Ennek az lett a vé­ge, hogy az osztrák kormány végül is szabad­lábra helyezte Habichtot, de áttették a hatá­ron. Ezzel Habicht életében uj fejezet kezdődött Münchenben ütötte föl székhelyét és úgyszól­ván naponta rendkívül éles-hangú támadáso­kat intézett a müncheni rádióban az osztrák kormány ellen. Ez a rádiókampány különösen a februári események óta vett rendkívül éles fordulatot, ugyannyira, hogy a nagyhatalmak töltött 6 aminek döntő szava volt abban is, hogy Cadorna. csapatai végül is felvonultak a monarchia ellen. Suvich mint fiatal diák részt vett abban a tüntető menetben, melyet, Musso­lini vezetett s amely harsányan követelte a háború megindítását — Triesztért. Igen. Olasz­ország a világháborúban aratta le a szabadság- harc utolsó gyümölcsét, s egészen természetes, hogy Olaszország, amely ezzel a lépéssel meg­szűnt „dinamikus44 nemzet lenni, s belépett az úgynevezett „statikus44 nemzetek sorába — mindenféle forradalmi politikával szakítani akar. A mai’középeurópai egyensúlyi helyzet­hez ragaszkodik, — hiszen ha Bécsbe ismét be­vonulna „a német császár44, akinek birodalma több mint he-tvenmillió német lélek fölé terjeszti ki ezúttal az egyfejii sas szárnyait, Olaszország ott — tartana, ahol 1914 előtt tartott- s ki tud­ja. holnapután nem merülne-e vissza ismét abba a homályba, ahol a nagy szabadságharc előtt, volt? Egy percig sem lehet kétséges, hogy azt a félhivatalos osztrák nyilatkozatot, — amelyet ma reggel adtak közre a bécsi lapok, egy nap­pal Papén bevonulása előtt, — Rómában fo­galmazták. A nyilatkozat teljes határozottság­gal mutat rá a mai helyzetre és annak bizto­sítékaira. Rámutat arra, hogy a kancellár és az aáikancellár magyarországi illetőleg olasz- országi útja tulajdonképpen válasz volt arra a gesztusra, amelyet ugyan nem háríthatott el magától az osztrák kormány, dp amely ellen kötelességének tartja a július 25-i események árnyékában védekezni. Ez a gesztus Hitler gesztusa volt, amivel Papent rendkívül meg­bízatással Becsbe küldte. Ausztria kitart régi külpolitikai iránya mellett, hangoztatja a nyi­latkozat és ezen Papén rendkívüli megbízatása nem változtathat. A római paktum, .amely nemcsak gazdasági, hanem politikai alapjait is lefektette az olasz- 06ztrák-magyar szövetségnek, változatlanul megszabja. Bécs külpolitikájának irányát, ame­lyet kisantant részről is fokozott rokonszenv- vel kisérnek. Kiderül a nyilatkozatból az is, hogy Csehszlovákia felé lépések történtek és e tekintetben már a közeljövőben jelentős for­dulat várható. Lehet, hogy Bécs tudatosan opti­mista ebben az irányban, vannak azonban je­lek, amelyek amellett szólnak, hogy optimiz­musa nem teljesen alaptalan. Minden esetre tel­jes nyomatékkai szögezi le az alapelvet, amely­ből a további mozdulatok ki fognak nőni — és ez az alapelv: Németországnak le kel! tennve ..arról, hogy Középeurópa újjáépítésében domi­náló szerepet kapjon. Erről van szó, ezért fo­lyik a harc és ezért kivári Róma ismét nagy­hatalmi44 jelentőséget, — hogy úgy mondjuk — kölcsönözni Ausztriának, mert ennek az újjá­építésnek Ausztria lesz szükségszerű talpköve. Hoítv az újjáépítés, amelynél egyelőre még nagyon is ellentétes erők vonulnák fel. miivé* formákat fog kibontani? A jövő nagy kérdése. Habicht és Paoen Dárviadaia hozzá is látott az osztrák akció likvidálásához. Habicht, aki Ausztriából való visszatérése óta Hitler személyes megbízatása alapján folyta­tott akciót az osztrák kormányzat ellen, nem akart belenyugodni a külügyi kormányzat rendelkezésébe és igyekezett Hitlerrel érint­kezést találni. Ez azonban nem sikerült neki. Bizalmas helyről megtudták, hogy Habicht újabb puccsot készít elő, mégpedig az osztrák légión keresztül. Habiohtnak ez a kísérlete könnyen végzetessé válhatna Papén számára és ezért a kormányzatnak nem volt más mód­ja, mint Habichtot ártalmatlanná tenni. Theo Habicht hosszú éveken át nemzeti szo­cialista képviselő volt a Reiohstagban. Hitler hatalomrajutása után kinevezték az osztrák nemzeti szocialista mozgalom irányítójává. Habicht. hogy a nemzeti szocializmust minél Bécsbe ma reggel olyan hírek érkeztek, hogy Habichtot valóban sikerült letartóztatni, Fraueníeld azonban nyomtalanul eltűnt. Ha­bicht letartóztatása a berlini külügyminiszté­rium kívánságára történt, mert Habicht fron­tot alakított az osztrák légió feloszlatásával szemben. Amint ismeretes, a müncheni köz­pont és az osztrák légió feloszlatását a biro­dalmi kormány azért határozta el, mert meg akarta könnyíteni Papén helyzetét Becsben. Beavatott körökben úgy tudják, hogy Papén ezekhez a feltételekhez kötötte annak a ké­nyes missizőnak a vállalását, amellyel még tulajdonképpen Hindenburg bízta meg. A külföld megmozdulása az osztrák események­kel kapcsolatban rábírta a birodalmi kor­mányt arra, hogy teljesítse Papén kívánságát és a Hitlernél megszokott radikális módon

Next

/
Oldalképek
Tartalom