Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-12 / 183. (3514.) szám

12

— ^ város a^kor is kótd®s kar kan tartan i a kaszárnyákat, ha azokat lakásoknak használták. Kassáról jelentik: Érdeket? ügyben

hozott döntést e napokban a legfelső közigazgatási bíróság. Kassa város főjegyzői hivatala felhívta annakidején a várost, hogy a tulajdonát képező kaszárnyákat szakszerű tatarozásnak vesse alá. A város fellebbezéssel élt a főjegyzői hivatal végzése ellen az országos hivatalhoz, amely oda módosította ezt a végzést. hogy a város nem köteles azokat a kaszárnya-helyiségeket karbantartani, amiket a katonai igazgatás lakások céljaira használ. Ezt a végzést viszont a katonai igazgatás fellebbezte meg a legfelső közigazgatási bírósághoz. amely e napokban hozott döntésében kimondotta, hogy a város karbantartási kötelezettsége minden tulajdonát képező kaszárnyával szemben fennáll, tekintet nélkül arra, hogy a katonai igazgatás milyen célokra használja azokat.

— Kényszeregyezség. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonon jelenti: Ujaíbiban kényszeregyezségi eljárás indítását. kérelmezte Guizmaim Antal vendéglős. Nagyszombat. Negyvenöt. százalékot ajánlott, fel hitelezőinek. Aktivá 140.389 korona, passzíva 178.174 korona.

— Konkurrens kőfaragók egymás közt. Ny lírai munkatársunk jelenti: Neumann Alfréd érsek újvári kőfaragó mester sajtópert indított Fellner Mihály ugyancsak érsekit jvára' kőfaragómester ellen, mert Fellner az „Érsekinvár és Vidéke" oiimói hetilap nvilttér-rovatában azt állította. Neumannrók hogy a római katolikus temetőben megrongálta az általa készített sírköveket. A nyitnál kerületi biró- ság tegnap tárgyalta az ügyet. Fellner fia és egyik alkalmazottja azt vallotta, hogy a múlt év októberében rajtakapták Neomannt. amint az egv nappal előbb felállított kőkeresztet késsel igyekezett megrongálni, ‘hogy ilymódon ártson Fellner üzleti reputációjának. Kihallgattak két sírásót is. atkák azt állították, hogy egy időben sok sírkövet rongáltak meg, amelyeket a Fellnerék szállítottak. Neumann ellen már büntető eljárás folyt ez ügyben, de bizonyítékok hinányában beszüntették az eljárást. A védő indítványára a bíróság elrendelte a vonatkozó iratok beszerzését és azok áttanulmányozása után

fog ítéletet hozni.

— Alig szabadult ki a hűvösből, már ismét lopott.

Pozsonyi szerkesztőségünk telefonon jelenti: Rojec Róbert 33 éves, rovottmultu munkanélküli julius 31-én szabadult ki az ungarisch-hradischi kerületi bíróság börtönéből, ahol hosszabb szabadságvesztés büntetését töltötte ki. A múlt napokban illetőségi községében. Holicson jelent meg, ahol az őt jól ismerő csendőröknek feltűnt, hogy túlságosan elegánsan van kiöltözve. A csendőrök régi jóismerősüket

megmotozták s 700 koronát találtak nála. Miután a börtönből nem szokták ilyen összeggel bocsátani útra a volt fegyenceket, a csendőrség kíváncsisága érthető volt a pénz és a szép öltöny eredetét illetően. Rojec azt mesélte, hogy négyszáz koronát egy leányismerősétöl kapott, — megnevezni persze nem j tudta, — háromszáz koronát talált- — ilyen szerencse! — és 200 korona .lopását beismerte, — hogy valami igazat is mondjon. Ilyen előzmények után a | csendőrség Rojecet őrizetbe vette s mára azután ki is nyomozta, hogy Rojec az augusztus 3-ról 4-re vér- j radó éjjel Mandel nevű házaló-kereskedő batyujából 1550 koronát emelt ki, aki az éjszakát Holics közelében egy erdő szélén töltötte. Ezek után Rojecet átadták ismét az ügyészségnek.

— A pozsonyi pékek nem emelhetik a kenyér árát. Pozsonyi szerkesztőségiünk telefonom jelenti: A mailt héten a pozsonyi pékek, újabb akciót kezdeményeztek a kenyér árának emelése érdekében. Akcióijukat a liszt árának emelkedésével indokolták. Az e tárgy-, bán rendezett ankéten megállapították, hogy a pékek kívánsága indokolatlan s igy a kenyér árát kilogrammonként 2 korona 20 fillérre nem emelhetik, hanem tovább is 1 korona 60 filléres áron kötelesek árusítani.

— Idegbajtól való félelmében a Hernádba ugrott, j

Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: Ma reggel a rendőrségen jelentették, hogy Krámer Imre 31 éves kassai bankhivatalnok, a Kereskedők Bankjának könyvelője legnap délután lakásáról eltávozott. s ma reggelig nem tért vissza. E bejelentés után nemsokára a kassai nagygátnál dolgozó mun- { kánok jelentették, hogy elegáns ruhába öltözött | férfi hulláját fogták ki. A zsebekben se igazoló | írást, se más tárgyat nem találtak. A nyomban kiszálló rendőri bizottság megállapította, hogy a munkások Krámer Imre hulláját fogták ki. Valószínűnek tartják, hogy Kríímer pillanatnyi elmezavarában öngyilkosságot követeti el. Az utóbbi időben a búskomorság jelei mutatkoztak rajta s mint barátainak mondotta, attól féli, hogy idegbaj üt ki rajta. Tegnap délelölt még rendben elvégezte hivatali munkáját, majd délután lakásáról eltávozott s elkövette végzetes tettét. A városban általános a részvét a szerencsétlen fiatalember sorsa iránt.

— Vasvillával búcsúztak a volt sógortól. — Érsekújvárj tudósítónk jelenti: Ruska István csallóköziürti bognár a mm 11 héten elhagyta feleségét és végleg el akart költözni a faluból. Mikor bútorait kocsira rakta, feleségének fivérei vas villával rontottak noki és követelték, hogy azonnal rakja le a bútorokat, mert^ azok nővérük tulajdonát képezik. A bognár ji,,m hagyta magát, kicsavarta a támadók keze- bő! a vas-villát és a ni>egT%kott szekérrel elhajts tót l. Az esetről a csend őrség jegyzőkönyvet vot/t, föd éo clijáráét indított.

T>RXCaMAG^ARFÍIKtiai>

19&4 augusztus 12, vasárnap.

A szepességi Henke Tádé

csodálatos vándorlása csattos cipőben, kürtőkalappal és parapléval az Andok gerincén és Ázsia partjain

Egy 18, századvégi nagy magyar tudós elfeledett emléke ■

Aki három világrész növényvilágát gyűjtötte herbáriumába

Budapest, augusztus eleje. (A P. M. H. munkatársától.) A magyar szellemi világ az idén "mmepelte egy nagy magyar ''fosnak, kutatónak: Körösi Csórnia Sándornak centen- náriumát. Sírja ott van a messzi Indiában, a Himalája oldalán, Dardzsilingban, ahol halálos lázáímáiban is életének kedvenc eszméjével, a magyarok '•"'hazájának felderítésével foglalkozott. Az ő nevét ország-világ ismeri, becsüli. De elfeledtük s alig ismerjük egy másik kiváló magyar tudósnak nevét, munkásságát, akinek életsorsa annyira hasonló volt a Himalája vándoráéhoz, akinek sírhelye szintén messze .idegenben, a regényes Gran Chaco síkságon van. Csakhogy inig Csorna Sándor sírján díszes emlékmű őrködik, inig tibeti tartó:. kodásának lakóhelyeit kőtáblákkal jelölte meg dr. Baktay Ervin kegyeletes buzgó1 ;a, addig Henke Taddeusz sírja ismeretlen és jeltelen, nevét még a magyar lexikonokban is hiába keressük. Másfél század sem telt el a híres kutató útja óta, amelyhez fogható tudományos értékű munkát ezen a területen még csak a nagy Humboldt végzett s már a nevére sem emlékezünk.

A Szepesség szülötte

v. Henke Tádé. gyermek- és ifjú! M a Szepességen töltötte, Igló vagy Lőcse városában s innen került 1788-ban Becsbe, ahol nagyszabású tudományos működése megkezdődött.

A Tátra tövének szülötte ö

s bizonyára a Tátra égibenyuló hegyóriásai hatottak annyira fogékony ifjú lelkére, hogy élete végéig szerelmese volt a nagy természetnek, különösen a magas hegységek természeti jelenségeinek.

Gyermekkoráról s ifjúságának éveiről keveset tudunk.

1 Aíovenszkói patriotizmusunk szinte követelőén írja elő, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, felkutassunk minden megbízható adatot.

Lőcsének vagy Iglónak levéltáráiban, miatri- killáiban bizonyára találni nyomokat, adatokat, amelyek alkalmasak arra, hogy életrajzát kikér ékítsük s igy emlékét megmentsük az enyészettől. Hasznos munkát végzünk ezzel, mert Henke munkássága értékben, színvonalban ott áll a többi nagy természetű utalók sorában. Elszomorító tény, hogy míg a Pallas-lexikonban részletes életrajzi adatokat találunk négy német Hetikéről, a büntetőjogász Árminról, a két egyháztörté- nészröl: Ernőről és Henrikről s az anatómus Vilmosról, eddig a legnagyobb, a magyar Henkénck még a neve sincs benn a magyar enciklopédiában.

Kissé keserű elégtétellel mondhatjuk, hogy a spanyol s a délamerikai tudományos lile rátáira sokkal inkább értékelni tudta munkássá- gá! :nt mi.

Botomca Transsylvaniae

A Szepességliő! Pécsbe került a fiatal ter- i: ' Mtudós s annyit tudunk róla, hogy itt a ; Mományos intézet asszisztense volt. Alap- \ munkáival

megalapította a magyar növényekről való földrajzi és botanikai ismereteinket.

Ö irta az első Apvelő ommkát a régi Magyarország nővényiföldrajzárói, először ezt a területet választotta munkateréül s hiánytalanul fel is dolgozta.

Azután a bécsi Linné-intézet megbízásából külön beutazta Erdélyt és egy hatalmas munkáiban — Botanica Transsylvaniae — megírta az. Erdélyben található növények morfológiáját. Korának legalaposabb rendszerező elméje s munkáljanak tudományos értéke ma is helytálló.

A spanyol király meghívása

CT8 karácsony ‘."e éjén Tkezett hozzá ' jando Malasphiri duqne levele, mely a spanyol király nevében meghívja a tudóst, hogy vegyen részt abban a tudományos expedícióban,

.mely a Duque vezetése alatt a következő év nyarán volt indulandó az Indiákba s azon is jóval túl. A spanyol király ismeri tudornácsuromvízesen s zavartalanul imigyen érkezett az Újvilágba.

Nyomban folytatta útját. Az egyik bokortói

löa^ólf saját érdekükben az Angol Magyar Bankra kiállított American Express jr’Qli*3*ÜSS UaU&Uli Company pengő utazási csekkeket használnak. Vásárolhatók igen előnyösen a következő bankoknál: Bank dér Cechoslovakischen Légionén, Anglo Cechoslovakische und Prager Creditbank. Bohmische Industrialbank, Slovakische Allgemeine Creditbank A. G., Tatra Banka, Slovenská Banka, valamint azok összes fiókjainál, kirendeltségeinél, továbbá valamennyi jelentékenyebb szlovenszkói pénzintézetnél és

bankháznál1*

nyos érds ezért c. ’ választása.

Henke elfogadta a meghívást és szép nyugodtan készülődött nagy útra. Hiszen l*g- alább hat esztendeig távol lesz s mindé it be kelj fejezni. Március felé delizsánszra ült. lu.'iv Cadizban jeVntkezzék a Duquené). De — úgy látszik — megbabonázta a tava;/, s lassan, nagyon lassan haladt Cadiz felé. Mindé a virágért lob ró •.;•!!, minden riigyfa'kadást megcsodált és úgy látszik 1789 tavasza különösen csábos var. , :sal volt a tudásra szomju b e1 ° o ikus szám ár a.

Déiamerika partjain

Henke azért megérkezett Cadízba, de pontosan

öt nappal azután, hogy őfelsége hajói, a „Descubierta“ s „Atrevida“ horgonyt szedtek

és elindultak az Újvilágba. Henke megtuda, hogy a Duque egy naipot várt rá, sőt meghagyta az Atrevida kapitányinak, hogy szintén várjon egy napig, hátha baleset érte a tudóst. De hiába minden, ő nem jött. A hajóknak indulniuk kéllett.

Henke öt héttel később indult utánuk. Hajija Déiamerika partjain homokpadra vágódott és féloldalra fordult.

És Henke ur csattos topánkéival, rokokó cu- loltjában, hóna alatt az elmaradhatatlan itatós-papírokkal, magasra tartott paraplé alatt,

a másikig. Az egyik virágtól a másikig. Ment, mendegélt. Hátra sem nézett a rosszalkodó hajóra. Néha éhes volt. Akkor leveleket tépett le és rágcsálta. Ha rászállt az est, leheve- redett s reggelre már talpon volt. Nem érdekelte más, csak az Újvilág ezer csodája. Virágporzók, amiket még sohasem látott, cs-ipke- rózsalbokrök, mik liliomot nyitnak. Szinte mint a lepke, repdesett virágról virágra. Henke Tádé szepesi földink igy érkezett az Orinoco torkolatától Montevideoba.

Hóna alatt az örök itatóspapírokkal, kürbő- kalapja felett az elengedhetetlen parapléval.

Rio Negroba és a Malvin-szigetre

A botanikus Monté videóban — az expedíció tagjainak nem kis örömére — be is fogta a két hajót. A festők azon mód lefestették, a csillagászok elkészítették horoszkópját. Henke nyomban munkához látott, feldolgozta a gyűjtött anyagot, aMán nekivágott a pampának. Nagy Ívben kanyarodott be Argentínába, aztán le a Rio Gallegos torkolatához.

A hajók már várták itt, ő dolgozott, rendezgetett, levélszöveteket metszett, gombostüzött. A legközelebbi stáció a Malvin-szigetek voltak.

Keresztül-kasul járta, aztán *a Kap Hornon keresztül megérkezett a chilei Andesek lábához.

Végig 5000 kilométeres gerincen

Végeláthatatlan hegység, amely olyan magas, mintha a Magas Tátrát háromszor halmozta volna egymás fölébe a Teremtő. Hogyne vonzotta volna ellenállhatatlan erővel a sziklák világa a Szepesség fiát! Szinte magához szivta. Partratétette magát azzal, hogy két esztendő múlva, valahol a Behring tengerszoros táján találkoznak.

Felikapaszkodott az Andesekre. Hóna alatt a halhatatlan itatóspapirosokkal, jobbjában a felejthetetlen szétereszt ett parapléjával fényes kürtőkalapja fölött. És Henke Tádé ur, egyedül és gyalogosan, hegyről le, völgyön fel, bokortól bokorig, virágtól virágig végigment az Anidok 5000 kilométeres gerincén. A Honitoktól a Behriiig-szorosig. A legnagyobb zip- szer turisztikai bravúr ez a gerincvándorlás volt.

Ál Ázsiába

A Behringnél Malaspina hajói újból felvették. A hajónaplóban, melyet később a madridi admiralitás közzétett, meg van írva, hogy senor Tade Henke a két évi szakadatlan hegymászás és az irgalmatlan távolságok után úgy lépett a hajóra, mintha egyik szobából átmenne a másikba. Nyomban nekilátott jegyzetei elkészítéséhez. Azután vcgiggyalogoltft az ázsiai partokat, Szibériát, Kínát, Japánt.

Keresztül-kasul Óceánia szigeteit. Mig végre öt esztendő múltán, a FülŐp-szigetek feldolgozása után

az expedíció 1794. év végén a perui Callaoban végétért.

Henke azonban még nem fejezte be munkáját.

A tragikus halál

Tisztázatlan maradt a fensikok Flórája. El-' indult tehát La Paziba, innen Coch a bambáiba. Itt egy esotmó könyvet irt. éjjel-nappal dolgozott. Aztán elindult a kontinens belsejébe. Izgatta az ismeretlen Gran Chaco. Az élő őskor csodálatos növény- és állatvilága. Mit érdekelte őt az ezer halál, mit a mocsár lehel, a szúnyog csip, az indián nyíl mérgez, a kígyó harap. Öt a Gran Chaco érdekelte. És ment.

Valahol Saltában bukkant könnyen haladható steppékre. Aztán ment Missionesibe. Most már mindent látott a szubtrópuson. Eszébe jutott, hogy nem látta még a sikföld trópusi növényzetét. Északra kanyarodott, aztán vissza nyugatira, a Chaco Boreal északi részén gázolt, ahol hadseregekkel nemi lehet most utat törni. Ahol hadvezérek tehetetlenek, ő ment a tudásvágy motorjával, az itatóspapírok tankjával, a paraplénak használt marsallbot- jával. ''Tár láz gyötörte. Rongyolt és kiéhezett. 41 fokos lázzal ment. Szeme már megüvegesedett a gyilkos láztól, inai reszkettek. így ért CocJhabamába. A fogadóban szobát bérelt, papirt hozatott s faggyugyertyát gyújtott.

Három nap alatt megírta a Gran Chaco növény-földrajzát.

Harmadnap este egy pohár vizet kért a fogadóstól. Letette íróasztalára. Aztán érte nyúlt. És tévedésből egy más poharat vett magához... A toxin megölte ... Cochabamában van eltemetve. A sírja ismeretlen és jeltelen.

Alejandro Malaspina herceg azt írja róla a A:jónaplójában, hogy nagy tudós volt és büszke magyar. Hivalkodó volt a magyarságára. „Micsoda nép lehet az, — kérdi a herceg, — amelyiknek ilyen tudósai s puritán fénfiiai vannak?" Abban a naplójában inja ezt róla, melyet a madridi admiralitás adott ki az Urnák 1796-ik esztendeijében.

— A Dunába ugrott ötven korona eívesrtése miatt. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: Foltyn Ferenc 20 éves pozsonyi kocsis ma délelőtt tiz órakor a Dunába ugrott, a városi uszodában tartózkodó vendégek azonban idejében kimentei, ‘k. Foltyn öngyilkossági szándékkal ugrott a Dunába és elkeseredésének okául azt jelölte meg, hogy ötven koronát elveszített. A vendégek az ötven koronát gyors gyűjtéssel.öeeaeadták.