Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-12 / 183. (3514.) szám

12 — ^ város a^kor is kótd®s kar kan tartan i a kaszárnyákat, ha azokat lakásoknak hasz­nálták. Kassáról jelentik: Érdeket? ügyben hozott döntést e napokban a legfelső közigaz­gatási bíróság. Kassa város főjegyzői hivatala felhívta annakidején a várost, hogy a tulajdo­nát képező kaszárnyákat szakszerű tatarozás­nak vesse alá. A város fellebbezéssel élt a főjegyzői hivatal végzése ellen az országos hivatalhoz, amely oda módosította ezt a vég­zést. hogy a város nem köteles azokat a ka­szárnya-helyiségeket karbantartani, amiket a katonai igazgatás lakások céljaira használ. Ezt a végzést viszont a katonai igazgatás fel­lebbezte meg a legfelső közigazgatási bíró­sághoz. amely e napokban hozott döntésében kimondotta, hogy a város karbantartási köte­lezettsége minden tulajdonát képező kaszár­nyával szemben fennáll, tekintet nélkül arra, hogy a katonai igazgatás milyen célokra hasz­nálja azokat. — Kényszeregyezség. Pozsonyi szerkesztősé­günk telefonon jelenti: Ujaíbiban kényszer­egyezségi eljárás indítását. kérelmezte Guiz­maim Antal vendéglős. Nagyszombat. Negyven­öt. százalékot ajánlott, fel hitelezőinek. Aktivá 140.389 korona, passzíva 178.174 korona. — Konkurrens kőfaragók egymás közt. Ny lírai munkatársunk jelenti: Neumann Alfréd érsek újvá­ri kőfaragó mester sajtópert indított Fellner Mi­hály ugyancsak érsekit jvára' kőfaragómester ellen, mert Fellner az „Érsekinvár és Vidéke" oiimói he­tilap nvilttér-rovatában azt állította. Neumannrók hogy a római katolikus temetőben megrongálta az általa készített sírköveket. A nyitnál kerületi biró- ság tegnap tárgyalta az ügyet. Fellner fia és egyik alkalmazottja azt vallotta, hogy a múlt év októ­berében rajtakapták Neomannt. amint az egv nappal előbb felállított kőkeresztet késsel igyekezett meg­rongálni, ‘hogy ilymódon ártson Fellner üzleti re­putációjának. Kihallgattak két sírásót is. atkák azt állították, hogy egy időben sok sírkövet rongáltak meg, amelyeket a Fellnerék szállítottak. Neumann ellen már büntető eljárás folyt ez ügyben, de bizo­nyítékok hinányában beszüntették az eljárást. A védő indítványára a bíróság elrendelte a vonatkozó iratok beszerzését és azok áttanulmányozása után fog ítéletet hozni. — Alig szabadult ki a hűvösből, már ismét lopott. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonon jelenti: Rojec Róbert 33 éves, rovottmultu munkanélküli julius 31-én szabadult ki az ungarisch-hradischi kerületi bíróság börtönéből, ahol hosszabb szabadságvesztés büntetését töltötte ki. A múlt napokban illetőségi községében. Holicson jelent meg, ahol az őt jól is­merő csendőröknek feltűnt, hogy túlságosan elegán­san van kiöltözve. A csendőrök régi jóismerősüket megmotozták s 700 koronát találtak nála. Miután a börtönből nem szokták ilyen összeggel bocsátani útra a volt fegyenceket, a csendőrség kíváncsisága érthető volt a pénz és a szép öltöny eredetét ille­tően. Rojec azt mesélte, hogy négyszáz koronát egy leányismerősétöl kapott, — megnevezni persze nem j tudta, — háromszáz koronát talált- — ilyen szeren­cse! — és 200 korona .lopását beismerte, — hogy valami igazat is mondjon. Ilyen előzmények után a | csendőrség Rojecet őrizetbe vette s mára azután ki is nyomozta, hogy Rojec az augusztus 3-ról 4-re vér- j radó éjjel Mandel nevű házaló-kereskedő batyujá­ból 1550 koronát emelt ki, aki az éjszakát Holics közelében egy erdő szélén töltötte. Ezek után Ro­jecet átadták ismét az ügyészségnek. — A pozsonyi pékek nem emelhetik a ke­nyér árát. Pozsonyi szerkesztőségiünk telefo­nom jelenti: A mailt héten a pozsonyi pékek, újabb akciót kezdeményeztek a kenyér árá­nak emelése érdekében. Akcióijukat a liszt árának emelkedésével indokolták. Az e tárgy-, bán rendezett ankéten megállapították, hogy a pékek kívánsága indokolatlan s igy a ke­nyér árát kilogrammonként 2 korona 20 fil­lérre nem emelhetik, hanem tovább is 1 koro­na 60 filléres áron kötelesek árusítani. — Idegbajtól való félelmében a Hernádba ugrott, j Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: Ma reg­gel a rendőrségen jelentették, hogy Krámer Imre 31 éves kassai bankhivatalnok, a Kereskedők Bank­jának könyvelője legnap délután lakásáról eltávo­zott. s ma reggelig nem tért vissza. E bejelentés után nemsokára a kassai nagygátnál dolgozó mun- { kánok jelentették, hogy elegáns ruhába öltözött | férfi hulláját fogták ki. A zsebekben se igazoló | írást, se más tárgyat nem találtak. A nyomban ki­szálló rendőri bizottság megállapította, hogy a mun­kások Krámer Imre hulláját fogták ki. Valószínű­nek tartják, hogy Kríímer pillanatnyi elmezavará­ban öngyilkosságot követeti el. Az utóbbi időben a búskomorság jelei mutatkoztak rajta s mint bará­tainak mondotta, attól féli, hogy idegbaj üt ki raj­ta. Tegnap délelölt még rendben elvégezte hivatali munkáját, majd délután lakásáról eltávozott s el­követte végzetes tettét. A városban általános a részvét a szerencsétlen fiatalember sorsa iránt. — Vasvillával búcsúztak a volt sógortól. — Érsekújvárj tudósítónk jelenti: Ruska István csallóköziürti bognár a mm 11 héten elhagyta feleségét és végleg el akart költözni a falu­ból. Mikor bútorait kocsira rakta, feleségének fivérei vas villával rontottak noki és követel­ték, hogy azonnal rakja le a bútorokat, mert^ azok nővérük tulajdonát képezik. A bognár ji,,m hagyta magát, kicsavarta a támadók keze- bő! a vas-villát és a ni>egT%kott szekérrel elhaj­ts tót l. Az esetről a csend őrség jegyzőkönyvet vot/t, föd éo clijáráét indított. T>RXCaMAG^ARFÍIKtiai> 19&4 augusztus 12, vasárnap. A szepességi Henke Tádé csodálatos vándorlása csattos cipőben, kürtőkalappal és parapléval az Andok gerincén és Ázsia partjain Egy 18, századvégi nagy magyar tudós elfeledett emléke ■ Aki három világrész növényvilágát gyűjtötte herbáriumába Budapest, augusztus eleje. (A P. M. H. munkatársától.) A magyar szellemi világ az idén "mmepelte egy nagy magyar ''fosnak, kutatónak: Körösi Csórnia Sándornak centen- náriumát. Sírja ott van a messzi Indiában, a Himalája oldalán, Dardzsilingban, ahol halá­los lázáímáiban is életének kedvenc eszméjé­vel, a magyarok '•"'hazájának felderítésével foglalkozott. Az ő nevét ország-világ ismeri, becsüli. De elfeledtük s alig ismerjük egy másik kiváló magyar tudósnak nevét, munkás­ságát, akinek életsorsa annyira hasonló volt a Himalája vándoráéhoz, akinek sírhelye szin­tén messze .idegenben, a regényes Gran Chaco síkságon van. Csakhogy inig Csorna Sándor sírján díszes emlékmű őrködik, inig tibeti tar­tó:. kodásának lakóhelyeit kőtáblákkal jelölte meg dr. Baktay Ervin kegyeletes buzgó1 ;a, addig Henke Taddeusz sírja ismeretlen és jeltelen, nevét még a magyar lexikonokban is hiába keressük. Másfél század sem telt el a híres kutató útja óta, amelyhez fogható tu­dományos értékű munkát ezen a területen még csak a nagy Humboldt végzett s már a nevére sem emlékezünk. A Szepesség szülötte v. Henke Tádé. gyermek- és ifjú! M a Szepességen töltötte, Igló vagy Lőcse váro­sában s innen került 1788-ban Becsbe, ahol nagyszabású tudományos működése megkez­dődött. A Tátra tövének szülötte ö s bizonyára a Tátra égibenyuló hegyóriásai hatottak annyira fogékony ifjú lelkére, hogy élete végéig szerelmese volt a nagy termé­szetnek, különösen a magas hegységek termé­szeti jelenségeinek. Gyermekkoráról s ifjúságának éveiről ke­veset tudunk. 1 Aíovenszkói patriotizmusunk szinte köve­telőén írja elő, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, felkutassunk minden megbíz­ható adatot. Lőcsének vagy Iglónak levéltáráiban, miatri- killáiban bizonyára találni nyomokat, adato­kat, amelyek alkalmasak arra, hogy életraj­zát kikér ékítsük s igy emlékét megmentsük az enyészettől. Hasznos munkát végzünk ez­zel, mert Henke munkássága értékben, szín­vonalban ott áll a többi nagy természetű uta­lók sorában. Elszomorító tény, hogy míg a Pallas-lexikonban részletes életrajzi adatokat találunk négy német Hetikéről, a büntetőjogász Árminról, a két egyháztörté- nészröl: Ernőről és Henrikről s az anató­mus Vilmosról, eddig a legnagyobb, a ma­gyar Henkénck még a neve sincs benn a magyar enciklopédiában. Kissé keserű elégtétellel mondhatjuk, hogy a spanyol s a délamerikai tudományos lile rátái­ra sokkal inkább értékelni tudta munkássá- gá! :nt mi. Botomca Transsylvaniae A Szepességliő! Pécsbe került a fiatal ter- i: ' Mtudós s annyit tudunk róla, hogy itt a ; Mományos intézet asszisztense volt. Alap- \ munkáival megalapította a magyar növényekről való földrajzi és botanikai ismereteinket. Ö irta az első Apvelő ommkát a régi Ma­gyarország nővényiföldrajzárói, először ezt a területet választotta munkateréül s hiányta­lanul fel is dolgozta. Azután a bécsi Linné-intézet megbízásá­ból külön beutazta Erdélyt és egy hatalmas munkáiban — Botanica Transsylvaniae — megírta az. Erdélyben található növények morfológiáját. Korának legalaposabb rendsze­rező elméje s munkáljanak tudományos ér­téke ma is helytálló. A spanyol király meghívása CT8 karácsony ‘."e éjén Tkezett hozzá ' jando Malasphiri duqne levele, mely a spa­nyol király nevében meghívja a tudóst, hogy vegyen részt abban a tudományos expedí­cióban, .mely a Duque vezetése alatt a következő év nyarán volt indulandó az Indiákba s azon is jóval túl. A spanyol király ismeri tudorná­csuromvízesen s zavartalanul imigyen érke­zett az Újvilágba. Nyomban folytatta útját. Az egyik bokortói löa^ólf saját érdekükben az Angol Magyar Bankra kiállított American Express jr’Qli*3*ÜSS UaU&Uli Company pengő utazási csekkeket használnak. Vásárolhatók igen elő­nyösen a következő bankoknál: Bank dér Cechoslovakischen Légionén, Anglo Cechoslovakische und Prager Credit­bank. Bohmische Industrialbank, Slovakische Allgemeine Creditbank A. G., Tatra Banka, Slovenská Banka, va­lamint azok összes fiókjainál, kirendeltségeinél, továbbá valamennyi jelentékenyebb szlovenszkói pénzintézetnél és bankháznál1* nyos érds ezért c. ’ választása. Henke elfogadta a meghívást és szép nyu­godtan készülődött nagy útra. Hiszen l*g- alább hat esztendeig távol lesz s mindé it be kelj fejezni. Március felé delizsánszra ült. lu.'iv Cadizban jeVntkezzék a Duquené). De — úgy látszik — megbabonázta a tava;/, s lassan, nagyon lassan haladt Cadiz felé. Min­dé a virágért lob ró •.;•!!, minden riigyfa'kadást megcsodált és úgy látszik 1789 tavasza külö­nösen csábos var. , :sal volt a tudásra szomju b e1 ° o ikus szám ár a. Déiamerika partjain Henke azért megérkezett Cadízba, de pon­tosan öt nappal azután, hogy őfelsége hajói, a „Descubierta“ s „Atrevida“ horgonyt szed­tek és elindultak az Újvilágba. Henke megtuda, hogy a Duque egy naipot várt rá, sőt meg­hagyta az Atrevida kapitányinak, hogy szin­tén várjon egy napig, hátha baleset érte a tu­dóst. De hiába minden, ő nem jött. A hajók­nak indulniuk kéllett. Henke öt héttel később indult utánuk. Hajija Déiamerika partjain homokpadra vágódott és féloldalra fordult. És Henke ur csattos topánkéival, rokokó cu- loltjában, hóna alatt az elmaradhatatlan ita­tós-papírokkal, magasra tartott paraplé alatt, a másikig. Az egyik virágtól a másikig. Ment, mendegélt. Hátra sem nézett a rosszalkodó hajóra. Néha éhes volt. Akkor leveleket té­pett le és rágcsálta. Ha rászállt az est, leheve- redett s reggelre már talpon volt. Nem érde­kelte más, csak az Újvilág ezer csodája. Vi­rágporzók, amiket még sohasem látott, cs-ipke- rózsalbokrök, mik liliomot nyitnak. Szinte mint a lepke, repdesett virágról virágra. Henke Tádé szepesi földink igy érkezett az Orinoco torkolatától Montevideoba. Hóna alatt az örök itatóspapírokkal, kürbő- kalapja felett az elengedhetetlen parapléval. Rio Negroba és a Malvin-szigetre A botanikus Monté videóban — az expedíció tagjainak nem kis örömére — be is fogta a két hajót. A festők azon mód lefestették, a csillagászok elkészítették horoszkópját. Henke nyomban munkához látott, feldolgozta a gyűj­tött anyagot, aMán nekivágott a pampának. Nagy Ívben kanyarodott be Argentínába, aztán le a Rio Gallegos torkolatához. A hajók már várták itt, ő dolgozott, rendezge­tett, levélszöveteket metszett, gombostüzött. A legközelebbi stáció a Malvin-szigetek voltak. Keresztül-kasul járta, aztán *a Kap Hornon ke­resztül megérkezett a chilei Andesek lábához. Végig 5000 kilométeres gerincen Végeláthatatlan hegység, amely olyan ma­gas, mintha a Magas Tátrát háromszor hal­mozta volna egymás fölébe a Teremtő. Hogy­ne vonzotta volna ellenállhatatlan erővel a sziklák világa a Szepesség fiát! Szinte magá­hoz szivta. Partratétette magát azzal, hogy két esztendő múlva, valahol a Behring ten­gerszoros táján találkoznak. Felikapaszkodott az Andesekre. Hóna alatt a halhatatlan itatóspapirosokkal, jobbjában a felejthetetlen szétereszt ett parapléjával fényes kürtőkalapja fölött. És Henke Tádé ur, egye­dül és gyalogosan, hegyről le, völgyön fel, bo­kortól bokorig, virágtól virágig végigment az Anidok 5000 kilométeres gerincén. A Honi­toktól a Behriiig-szorosig. A legnagyobb zip- szer turisztikai bravúr ez a gerincvándorlás volt. Ál Ázsiába A Behringnél Malaspina hajói újból felvet­ték. A hajónaplóban, melyet később a madri­di admiralitás közzétett, meg van írva, hogy senor Tade Henke a két évi szakadatlan hegy­mászás és az irgalmatlan távolságok után úgy lépett a hajóra, mintha egyik szobából átmen­ne a másikba. Nyomban nekilátott jegyzetei elkészítéséhez. Azután vcgiggyalogoltft az ázsiai partokat, Szibé­riát, Kínát, Japánt. Keresztül-kasul Óceánia szigeteit. Mig végre öt esztendő múltán, a FülŐp-szigetek feldol­gozása után az expedíció 1794. év végén a perui Callao­ban végétért. Henke azonban még nem fejezte be mun­káját. A tragikus halál Tisztázatlan maradt a fensikok Flórája. El-' indult tehát La Paziba, innen Coch a bambáiba. Itt egy esotmó könyvet irt. éjjel-nappal dolgo­zott. Aztán elindult a kontinens belsejébe. Iz­gatta az ismeretlen Gran Chaco. Az élő őskor csodálatos növény- és állatvilága. Mit érde­kelte őt az ezer halál, mit a mocsár lehel, a szúnyog csip, az indián nyíl mérgez, a kígyó harap. Öt a Gran Chaco érdekelte. És ment. Valahol Saltában bukkant könnyen halad­ható steppékre. Aztán ment Missionesibe. Most már mindent látott a szubtrópuson. Eszébe ju­tott, hogy nem látta még a sikföld trópusi nö­vényzetét. Északra kanyarodott, aztán vissza nyugatira, a Chaco Boreal északi részén gá­zolt, ahol hadseregekkel nemi lehet most utat törni. Ahol hadvezérek tehetetlenek, ő ment a tudásvágy motorjával, az itatóspapírok tankjával, a paraplénak használt marsallbot- jával. ''Tár láz gyötörte. Rongyolt és kiéhezett. 41 fokos lázzal ment. Szeme már megüvege­sedett a gyilkos láztól, inai reszkettek. így ért CocJhabamába. A fogadóban szobát bérelt, papirt hozatott s faggyugyertyát gyújtott. Három nap alatt megírta a Gran Chaco nö­vény-földrajzát. Harmadnap este egy pohár vizet kért a foga­dóstól. Letette íróasztalára. Aztán érte nyúlt. És tévedésből egy más poharat vett magához... A toxin megölte ... Cochabamában van elte­metve. A sírja ismeretlen és jeltelen. Alejandro Malaspina herceg azt írja róla a A:jónaplójában, hogy nagy tudós volt és büszke magyar. Hivalkodó volt a magyarsá­gára. „Micsoda nép lehet az, — kérdi a her­ceg, — amelyiknek ilyen tudósai s puritán fénfiiai vannak?" Abban a naplójában inja ezt róla, melyet a madridi admiralitás adott ki az Urnák 1796-ik esztendeijében. — A Dunába ugrott ötven korona eívesrtése miatt. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: Foltyn Ferenc 20 éves pozsonyi kocsis ma délelőtt tiz órakor a Dunába ugrott, a városi uszodában tartózkodó vendégek azonban idejében kimentei, ‘k. Foltyn öngyilkossági szándékkal ugrott a Dunába és elkeseredésének okául azt jelölte meg, hogy öt­ven koronát elveszített. A vendégek az ötven ko­ronát gyors gyűjtéssel.öeeaeadták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom