Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-02 / 174. (3505.) szám
2 IBM augusztus 2, csütörtök. sőbb birodalmi törvényszék elnöke veszi át a köztársasági elnök funkcióit. így történt annakidején Ebért köztársasági elnök halálakor, amikor Simons, a Reichsgericht elnöke, vette át az államfői funkciókat ideiglenes köztársasági elnökként. Most abban az esetben, ha az alkotmány paragrafusait alkalmaznák, dr. Bumkenek, a Reichsgericht elnökének kellene a köztársasági elnöki méltóságot betölteni addig, amig az uj választás meg nem történik. Illetékes helyről szerzett értesüléseink szerint azonban a helyzet nem áll igy, hogy ez az alkotmánynak megfelelő megoldás következzék be. A kormánynak felhatalmazása van arra, hogy az alkotmány alapvető paragrafusait is egyszerű minisztertanácsi határozattal hatályon kívül helyezhesse. A német politikai áramlatok szerint ebben az ebeiben a Führerre hárulna az a feladat, hogy ■ azt a megoldást válassza, amelyet a nemzet szempontjából a legcélszerűbbnek tart és teljes hatal- mu intézkedéseket tehessen a minisztertanács egyetértésével. Hogy ebben az esetben Hitler mit határoz, erre vonatkozóan ebben az órában még igen nehéz kombinációkat tenni* De a nemzeti szocialista körökből eredő régebbi prepozíció, amely egyes jogi és politikai folyóiratokban jelent meg, arra enged következtetni, hogy valószínűleg a kancellári és az elnöki tisztség egyesítve válna aktuálissá. Természetesen kérdéses, hogy a néhány hónappal ezelőtt szinte természetesként ható javaslat a mai, némileg megváltozott viszonyok között alkalmazható volna-e. Hindenburg szenzációs politikai végrendeletet hagy hátra Berlin, augusztus 1. Az „United Press“ értesülése szerint nemzeti szocialista körökben már határozott formában beszélnek arról, hogy Hindenburg halála után a kormány határozatot fog hozni, amelynek értelmében az uj elnök megválasztásáig Hitler kancellár veszd át a birodalmi elnöki teendőket. Ugyancsak nemzeti szocialista körökben úgy tudják, hogy Hindenburg politikai végrendeletet hagyott hátra, amelyben teljes bizalommal fordul Hitler felé és a német népnek ajánlja, hogy Hitlert válassza vezéréül, mert ő maga is meggyőződött arról, hogy a kancellár egészen rendkívüli képességekkel van felruházva. A birodalmi elnök végrendeletében még egy szenzációs passzus van állítólag, amelyben az elnök bevallja, hogy világéletében meggyőződéses mo- narchista volt és az a véleménye, hogy a német nép számára a legjobb államforma a monarchia. Hitler egyelőre Dohna gróf funkensteini birtokán tartózkodik, a birtok ugyanis huszonöt kilométernyire van az elnök neudecki kastélyától. Hindenburg családjának tagjai összegyűltek a neudecki birtokon és el lehet mondani, hogy az egész világ tekintete e pillanatban a neudecki agg betegágya felé fordul. Neudeck Keletporoszországban fekszik, a háboruutáni Németország egyik legkritikusabb pontján. A birtok, amelyet Hindenburg nemzeti ajándékként kapott, 250 kilométernyi távolságra fekszik Königsberg városától. A birodalmi elnök nyári szabadságát mindig birtokán szokta tölteni. A Neudeckbe vezető utat erősen őrzik, a gyalogjárókat körülbelül 300 méternyi távolságban feltartóztatják és csak alapos igazoltatás után engedik őket tovább a Freistadt felé vezető országúton. A forgalom zavartalanul lebonyolítható ezen az útvonalon, csupán tilos a birtokon tartózkodni. Letartóztattak két volt minisztert Szófiában Szófia, augusztus 1. A bolgár fővárosban óriási szenzációt keltett az a hir, hogy két volt agrárminisztert, Dicsev és Diniov volt minisztereket rendőrségi felügyelet alá helyezték. Az intézkedés okáról nem sikerült biztosat megtudni, mégis jól informált helyen arról beszélnek, hogy a két őrizet alatt álló volt miniszter összeköttetésben volt a macedón forradalmi szervezetekkel, amelyek ellen a kormány erélyes intézkedéseket tett folyamatba. —PBB8B—BCTnBBB—WMBIHBiiW'BlinHI I 11■■B'l■'! I,Hl IIIi ■Ilii Megvalósulás előtt áll a dunaszerdahelyi magyar tannyelvű polgári iskola Kedvezően fogadták a minisztériumban a csallóközi küldöttséget Prága, augusztus 1. Megemlékeztünk már lapunkban arról a küzdelemről, amelyet a dunaszerdahelyi magyarság a magyar tannyelvű polgári iskola Létesítése érdekében a közel múltban kifejtett. A nagy tömegben élő csallóközi magyarság abban a fonák helyzetben van, hogy a somor- jai polgári iskolán kívül semmiféle középfokú iskolája nincs, úgy hogy a magyar gyermekek közül nagyon sokan eddig kénytelenek voltak a Slovenská Liga által évek óta fenntartott szlovák tannyelvű polgári iskolába járni. A csallóközi magyarság átérezve az anya-' nyelven való tanítás rendkívüli fontosságát, már évek óta magyar tannyelvű középiskoláért harcol. Dunaszerdahely község képviselőtestülete mintegy két évvel ezelőtt egyhangúlag hozott határozatával kimondotta ezen iskola szükségességét, s ugyanezen határozatot azóta a -'árás 72 községe is meghozta. Az elmúlt iskolai év vég in a kiiratkozásokkor a Slovenská Liga po g..: i iskolája kizárta a magyar gyermekeket az iskola falai közül, úgy hogy mintegy 200 gyermek maradt iskola nélkül. Az iskolabizottság ezen nem várt fordulat miatt a legnagyobb agilitással a magyarnyelvű polgári iskola létesítéséhez fogott hozzá, hogy a község gyermekei az iskolai év elején zavartalanul folytathassák tanulmányaikat. A község képviselőtestülete junius 20-án elhatározta a magyar tannyelvű polgári iskola létesítését, kimondotta, hogy magyar iskoláért minden anyagi áldozatra kész, az iskolai bizottság pedig összeírta azon gyermekeket, akik a magyar polgáriba óhajtanak járni, mintegy kétszáz tanulót, s a szülök nevében beadta a kérvényt a pozsonyi iskolaügyi referátumhoz. Ma járt a szülők által felkért és az iskolai bizottság által megbízott küldöttség Prágában a minisztériumban, hogy a kérvény elintézését kisürgesse. Dr. Jabloniczky János nemzetgyűlési képviselő vezetésével megjelentek a minisztériumban Dr. Markwarth Gábor és Dr. Szeiff Géza bizottsági tagok és Floch István klubtitkár, akik — miután az iskolaügyi miniszter szabadságát Prágán kívül tölti — ennek megbízásából az illetékes ügyosztály főnökével, Buzek Kamii miniszteri tanácsossal tárgyaltak. A küldöttség részletesen vázolta a dunaszerdahelyi és általában a csallóközi magyarság kulturális kívánságait és ezeknek részbeni teljesítéseként, mint a legsürgősebb igényt, a magyar tannyelvű polgári iskola engedélyezését kérte. Buzek miniszteri tanácsos csodálkozással vette tudomásul, hogy a dunaszerdahelyi magyarságnak még polgári iskolája sincs, a legtermészetesebb dolognak tartotta, hogy a magyarság az iskolát kéri, a legmelegebben fogadta a küldöttséget és biztosította a de- putáció tagjait arról, hogy az ügyet saját maga veszi kezébe és soron kívül elintézi. Hangsúlyozta a miniszteri tanácsos, hogy az ügynek semmi akadálya nincsen, sőt mivel az iskola községi jellegű lesz, az anyagiak miatt a gyors elintézésnek sem lehet semmiféle akadálya. A bizottság tagjaiban a miniszteri tanácsossal való tárgyalás eredménye a legnagyobb megnyugvást ébresztette, s azt a meggyőződést keltette, hogy a dunaszerdahelyi magyar tannyelvű polgári iskola a jövő iskolai tanév elején valóban meg is nyílhat, ha a község a reá tartozó szükséges lépéseket ugyancsak késedelem nélkül teszi meg. —- A loretói bazilika a Szentszék birtokába ment áL A Lateráni szerződés értelmében a loretói bazilikát, valamint assisi szent Ferenc és szent Antalnak páduai templomát a® olasz kormány a Szentszéknek visszaadta. Az átadás most történt meg. Msgr. BoTgondni-Duca, & Szentszéknek az olasz királyi udvarnál akkreditált követe a bazilikát az összes hozzátartozó épületekkel együtt a pápa nevében átvette. E bazilika tudvalevőleg magáiban foglalja a „Oa- ea sántát44, a Szentföldiről a középkorban idie- | került széntb ázat. ..... ............. r rimám—mim n mii ...................... SZ ENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA (9) — Malvin, én nem tudom, mióta, miért és mi célból lettél halálos ellenségen!? De egyre figyelmeztetlek: Nekem férjem van, aki tartalékos tiszt. A tied is az. Ha én a te sértéseidet elmondom az uramnak — pedig elmondom! — tette hozzá szikrázó szemekkel, — akkor... — De édesem, ne érts félre! Hiszen csak tréfáltam! Igazad van, Klári néni egy undok, vén szipirtyó. Jaj, de kedves ez a baba! Nézd, hogy nézeget! Ott jön Jani! Jó napot, kedves Nagy, éppen azt beszéltük a kedves feleségével, hogy milyen meggondolatlanul tudnak az emberek beszélni! Azaz az asszonyok. Azaz, a vénkisasszonyok. Hiszen ez a baba pompásan néz ki! Ezentúl én is a maguk doktorát fogom hívni, ha beteg lesz valamelyik gyerekem! De sietek, agyő, kedveseim! Pá, baba! Igaz barátsága jeléül megcsókolta Juditot, aztán elment. — Helyes asszony ez a te barátnőd! — mondotta Jani. — Ühüm! Egy darabig szótlanul mentek egymás mellett. — Soká jöttél. — Sok dolgom volt. Micsoda? — Estére sok vendégre számítunk. Ki kellett egészíteni egyet-máet a készletben. — Hiszen ma nincs ünnep. — A hetven kettesek búcsúztatják a transzportot. Ilyenkor a hivatalos bucsuvacsora után hozzánk szoktak jönni, kedélyesebb folytatásra. — Azt, amelyikkel Müller főhadnagy megy? — Ismered? — Nem, Lindmayer említette. — Az öreg kefekötő? Most nagyon sülve- főve van a katonákkal. — Te, ugy-e, tartalékos hadnagy vagy? — Igen. Hiszen láttad az egyenruhámat a szekrényben.. — Hova megy ez a hetvenkettes transzport? — Cattaróba. A második zászlóalj kiegészítésére. — De te nem vagy hetvenkettes? — Nem. Én hét ven hatos vagyok. — Azoknak a második zászlóalja nincs Cattaróban? — Nincs. Esztergomban van. — Cattaro ott van Montenegró határán? — Igen. — És — ugy-e, békében vagyunk Montenegróval? — Igen — még... —És az egy egész kicsiny ország? — Igen — de. •. Judit egy kis gondolkodás után igy szólt: — Janikám, én valamire* szeretnélek megkérni ! — Mire, szivem? — A hetvenkettes transzport holnap reggel. hétkor indul. Honnan? Hogyan? Nem tudom. De te tudd meg, — Minek? — Nézd, Palika hatkor reggelizik. Ha fél- hatkor adok neki, az se baj. Akkor félhétig felöltözhetünk. Ha te felveszed az egyenruhádat, talán engem is beeresztenek íveled. Ott akarok lenni az indulásnál. *- Te kis kiváncsi, hát nem sajnálod a fáradságot ezért a látványosságért — Ez nem látványosság. Akik oda lemennek: halálos veszedelembe mennek. Én ezt a Müller főhadnagyot akaratlanul megsértettem. Egy tudatlan, ostoba megjegyzéssel. Egy csokor ibolyát akarok neki dobni, mikor elindul. —■ Jucó, féltékennyé teszel! — Nem, Jani, Ha gondolkozol: rájösz, hogy ezzel én azt mutatom ki, hogy téged szeretlek, meg a Palikát. És hogy tisztelem azt, aki talán értünk fog meghalni! VII. indul a század. A vizikaszárnya tágas udvarán állott a menetkész géppuskás-osztag, tetőtől talpig csukaszürkében. Körül az itthonmaradó századok legénysége, a kapu közelében a helyőrség tisztikara. Civil csak kettő volt. Lindenmayer és magláji huszártársa. Utóbbinak fekete gé- rokkján ott diszlett a nagy ezüst vitézségi érem. Egy-két tisztné is volt ott. Janit, ki diszegyen ruhában volt, beeresztették feleségestül. A vezényszóra a katonák lekapták a sapkát, csákót, a két örg civil a cilindert. Mindenki esküre emelte jobb kezét. Jani is. Judit a férjére nézett, annak komoly arcára, esküre emelt kezére, önkéntelen mozdulattal bal kezébe fogta az ibolyacsokrot s ő is esküre emelte jobb kezét. Az esküt mondták. Mindenki. Jani is. Juci is. Egész a végszóig. Juci csak akkor vette észre, hogy ő is fölesküdött. Elszégyelte magát. Szerencsére, a komoly szertartás alatt, melyet még komolyabbá tett az alkalom — úgy látszik — senki se vette észre. A zenekar rázendített Köruer imájára. Mikor az idegekre ható dobülés elhangzott, Judit térdei megremegtek. Egy könny csordult ki a szeméből. — Akár csak a Maris, aki a Spiccér líráknál szolgál! — jutott az eszébe s az ideg- feszültség megszűnt. Igen ám, de mikor, hogyan adja oda az ibolyacsokrot? Juci ezt olyan egyszerűnek képzelte. És most sehogy se tudta kimódolni. Müller főhadnagy feszesen, kivont karddal állott az osztag élén — rövid, fekete kardja volt. Közbül a tisztek csoportja állotta el az utat, akik között Jani, alacsony rangja folytán, leghátul maradt.‘Végre, nagy bandaszóval, megindult a menet. Judit a kapualjban előre furakodott s midőn Müller melléje ért, beietüzte a virágot a kivont kard bojtjába. Persze, a szűk helyen ez nem ment fennakadás nélkül. A főhadnagy csodálkozva nézett rá s menetében egy pillanatra megállt. A közvetlenül utána jövőket szintén feltartóztatta a megállás, úgy, hogy az egész csapaton végigfutott ez a kis rendetlenség. Mindenki odanéz.ett, Juci még hallotta, mikor eg törzstiszt kérdezte a másiktól: — Ez a Müller nővére? — Nincsen nővére. — Talán a menyasszonya? — Tudtommal az sincs, — Hát akkor ki lehet? — Nem tudom. De csinos jószág! — Nem is hittem, hogy ez a Müller ilyen nagy kópé! Judit Janira nézett. Ez piros volt, mint a pipacs és nem nézett rá. Lindenmayer jött feléjük, aki látta és meg is értette a jelenetet. A vén kopasznak köny- nyes volt a szeme. Nem szólt egy szót sem, csak kezet csókolt Jucinak. Aztán egy nagyot nyelt s megszólalt, hangját tréfára erőltetve. — A hazáért meghalni szép és dicső dolog, de nem kellemes. De még az életben megkapni a bukétot határozottan kellemesebb, mint holtunk után a koszorút. Aztán hosszú mesébe kezdett hetvennyolcról, Boszniáról. Elbeszélése nyomán az ember az egész hadjáratot dinom-dánomok, szerelmi kalandok és tréfás félreértések láncolatának képzelhette. Folytatjuk. % W\.'
