Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-01 / 173. (3504.) szám

2 1934 augusztus 1, szerda. , _____________^RAGAIA\mAaRHIRTíAI» A cseh sajtó az uj osztrák kormányról azt a mérsékelt szárnyat, amelynek a fék sze­repét kell játszani. Kritikussá válhat a helyzet^ ha ez a fék Hindenburg halálával elveszti szerepét. S az­tán nagyon nyugtalanító az is, hogy épein eb­ben a külső és belső okokból feszült helyzet­ben állítsák a német népet az igen vagy nem kimondása elé. Kérdés, hogy ennek a kocká­zatát a nemzeti szocialista kormány vállal­ja-e? Igaz viszont, hogy ha tömegeinek csak egy része is, — s nem szabad elfelejteni, hogy legutóbb, mikor a népszövetségből való kilé­pését terjesztette a Hitlier-kormány a nép elé, micsoda hatalmas tömegek sorakoztak fel a kormány mögött, — de megmozdul ismét Hit­ler mögött, a nemzeti szocialista mozgalom megcsorbult presztízsét úgy a külföld előtt, mint a belföldön egy csapással helyreállíthat­ja­Annyi bizonyos, hogy Németországot Hin­denburg halála olyan megpróbáltatás elé ál­líthatja. aminek sorsdöntő ereje lesz talán egész Európa jövőjére. Június 30-i óta ez len­ne a harmadik próbatétel, amelyben Hitler­nek meg kell állnia a helyét. Papén Bécsben — Tauschitz Berlinben Berlin, julius 31. Ausztria felé a helyzet javulását látják abban, hogy az osztrák kor­mány nem gördít további nehézségeket a né­met kormány elé és igyekszik a nagyobb konfliktust elkerülni. Erre vall az i«, hogy bi­zonyos külföldi körök fellépése ellenére az osztrák kormány nem köti különösebb felté­telekhez Papén elfogadását és Schuschnigg miniszterelnök befolyására már is úgy hatá­rozott a kormány, hogy Papén bécsi követté való kinevezéséihez hozzájárul. Papent az osz­trák kormány szívesen fogadja Becsben, ami­nek jelentősége ebbe na pillanatban a helyzet enyhülése szempontjából, igen nagy* Igen jelentőségteljesen kommentálják az osztrák kormánynak azt az elhatározását is, hogy Tauschitz mérnök, aki egészen a jú­nius 30-i eseményekig Berlinben képviselte az osztrák kormányt és azóta a küKigyek ve­zetésével volt megbízva, most ismét vissza­kerül a berlini követség élére. Tauschitz egyike az osztrák diplomáciai kar legtehetsé­gesebb tagjainak, akiiről azonban köztudomá­sú, hogy ellenf ele a nemzeti szocialista irány­zatnak. Prága, julius 31. Aíz u|j osztrák kormány összeállításában a cseh sajtó egyrészie a Heim- wehr-elem megerősödésén kívül a moinarchis- ta elemek megerősödését látja. Legjobban tükrözi vissza ezt a nézetet a külügyminisz­terhez közelálló Lidové Noviny, amely az uj kormány megalakulásáról egyebek között igy ix: — Schuschnigg kormányának megalakulása nemcsak az ausztro-iasiszta törekvések meg­erősödését jelenti, hanem egyúttal a monar- chista tendenciákét is. Schuschnigg, Starhemberg és Fey ismert monarchisták s nem monarchiaellenes az uj külügyminiszter, Berger-Waldenegg sem. Újból emlékeztetünk arra, hogy Schuschnigg el van telve a német katolikus állaim álmá­val a Habsburgok vezetése mellett. Ne felejt­sük el, hogy sok ember fejében még ma is kísért a délnémet katolikus államok egyesí­tése Ausztriával. Dol'fuss rendkívül ügyes akadálya volt a Habsburg-restaurációnak. Meg kell várni, vájjon utódja is ilyen realis­tává fog válni, hogy tudja, mi lehetséges és mi nem lehetséges. Ezért jó lesz, ha Biécs felé s más oldalak felé ás már jókor a leghatáro­zottabban leszögezzük a kisantánt ismert ál­láspontját, amely nem tűr semmiféle An- scihlusst, de Habsburg-restauráciőt sem. Té­vedés volna azt hinni, hogy a kisantánt bár­miben is megváltoztatná ezt a tradiciós poli­tikáját; senki, még a legjobb barátai sem vehetik rá, hogy hozzájáruljon a Habsburg- r est auráidéhoz, amely Középeurópát még na­gyobb zavarokba döntené, mint amilyenele ed­dig voltak. Dolifüss ezt jól tudta s reméljük, hogy az uj kancellár e tekintetben is elődjé­nek nyomdokaiban fog haladni. Prager Presse: A Prager Presse vezércikkben foglalkozik' az uj osztrák kormány megalakításával. Részletesen ismerteti az uj kancellár eddigi életét s külön ö­realista volt. Eiz a körülmény meglehetős ■0 i AZ OSZTRÁK IFJÚSÁG KEGYELETE RÓMÁBAN DOLLFUSS EMLÉKÉNEK. A Mussolini olasz miniszterelnök meghívására Rómában üdülő osztrák ifjak „Jumgvaterlam#* tagjai táborukban minden reggel friss virággaldiszitik Dollfues kancellár gyászfátyolos képíí. SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA FÖLDES GYÖRGY- - Q £ N' J l (8) Bent a kávéházban mintha egy billiárd­golyó lendült volna neki a levegőnek, Lin- denmayer kopasz feje cikázott el előtte s je­lent meg a kávéház ajtajában. — Á, itt a kis princ, a kis kávéfőző-cse­mete! — kiáltotta boldogan. — Jó napot, Lindenmayer ur! — Igaza van. Kisztihand! Alles hat an An- fang. Előbb köszönni kell. Na, szervusz, kis ember! Pacsikát a bácsikénak! Nem tudsz még? Nem baj, majd megtanulod. Annyit mondhatok: derék gyerek. Kire is hasonlít? Juditnak majd kicsúszott a száján Borcsa vicce. Ez tudniillik a hasonlítás kérdését egy­szerűen oldotta meg. — Fejtül az anyjához, lábtól az apjához! De hát ezt nem mondhatják a müveit nyu­gaton, csak Pinkekarcsán. — Egész az apja, mert íme, barátságosan néz a törzsvendégre! — mondotta az asz- szony. — Az nem bizonyít semmit. Azt a mama is megteszi. Még törzsvendégnek sem kell lenni okvetlenül. — Hát nem is ráncolhatom mindig a hom­lokomat nagy mérgesen! — Igaza van. Az korai öregséget okoz. De mint törzsvendég, neheztelek magára. Mikor az ablakból megláttam, úgy bólogattam maga felé, mint egy kínai pagódli. Egé&z összebor­zol ódott a frizurám. De maga nem méltatott a visszabiccentésre. — Nagyon el voltam foglalva a gyerekkel, — Igen, azzal a fess katonagyerekkel. — Igaz, egy tiszt ült a kirakatban. Tudja, mit néztem rajta? — Mit? — Azt, hogy már rég elmúlt a karácsonyi vásár s ez a krampusz mégis kriszkindlifa- ágat tűzött a sapkájára. — Hehe, nem rossz. Szép kis kriszkindli. Schöne Bescherung! Szegény Müller Tóni, megköszöni szépen. — Miért? — Hát csak. A hazáért meghalni szép és dicső dolog. De nem kellemes. De hát; miért nem lett püspök? Vagy kávés. Katonadolog, ügy sincs senkije. Még törzsasztala sincs. Na­gyokat mondani meg a Vermácson éppúgy lehet, mint az Elite-kávéházban. — Nem értem, mit mond. — Na hát. Az a fenyőág magyarul: Feld- zeichen. Azt jelenti: Szervusz, Pozsony, Isten veled — Müller Tóni el nem feled! — Áthelyezték? Mi az neki? An deres Stadtohen,... — De ahova ez megy, ott nincs anderes Mádchen! Ott csak készültségi pótdij van s egy Angst-kreuz, ha egyéb nem lesz! — De nekem teljesen mindegy, hogy hova megy a maga Mejer, vagy Müller ba­rátja. A baba sírni készül, menjünk a napra! A kávéházból Müller főhadnagy lépett ki. Valószínűleg hallotta Judit utolsó szavait. Te­kintete, mellyel az asszonyt végigmérle, hi­deg volt és ellenséges. Lindenmay érnék barátságosan szalutált s odaszóit neki: — Holnap reggel hétkor! — Ott leszek! Szervusz! Az asszonyt meglepte a hirtelen változás. Mert nemcsak a tiszt, de. Lindenmayer arca is kemény volt és barátságtalan. — Furcsa ember lehet ez a maga barátja! Lindenmayer arca komoly maradt. — Érdekli? Furcsa. Hiszen magának totál vurst ez az egé&z emberi — Idegen emberek tényleg nem érdekel­nek. De miért nézett úgy ivégig? — Talán meghallotta, amit mondani tet­szett! — Hát aztán? Mi jogon követelhetné, hogy érdekeljen a sorsa? Lindenmayer a távozó katona után nézett. Rövid hallgatás után elkezdett beszélni, min­den szót külön hangsúlyozva. — Tudja kérem, én is voltam katona. Hu­szár. Hetvennyolcban az én csákómon is volt feldzeichni. De mikor elmentem, nekem sem esett volna jól az ilyen megjegyzés. Csak ket- ten jöttünk vissza, pozsonyiak, a magláji hu­szárok közül; én, meg az az újságíró a Tag­blattnál. De hideg van, sir a baba, menjen vele a napos oldalra. Azt azonban meg kell mondanom, akár tetszik, akár nem, hogy ez az én furcsa barátom, ez a Mejer, vagy Mül­ler, mégis megérdemelné, hogy ennek a ba­bának az anyja kezet csókoljon neki. Alá- szolgája! Lindenmayer eltűnt a kávéház ajtajában. Judit felháborodva nézett utána. A gyerek­kocsi nekiment egy munkásnak, — Na, nem lát, vagy vak? Disznóság ez, ezekkel a porontyokkal! Mit keres a kocsi a gyalogjárón ? Judit ijedten fordult be a sarkon egy mel­lékuccába. Barátnője, Fejesné Kern Malvin jött vele szembe. Judit üdvözlését kiszámított hidegséggel fogadta. De aztán mégis megállí­totta a kíváncsiság. — Hát még mindig él ez a szegény, agyon- éheztetett kis jószág? — kérdezte. Judit elpirult. Feszülő mellére gondolt, mely bőséges táplálékkal látta el a gyerme­ket. A kérdés a legérzékenyebben sértette anyai büszkeségét. De lenyelte. Nem felelt egy szót sem. De Malvin nem elégedett meg ennyivel. — Már régen szerettem volna veled be­HINDENBURG s-en kiemeli Sobuschmtigg' mély katolikus meggyő­ződését. Ebből a katolikus meggyőződéséiből ma­gyarázható, — írja egyebek között a lap, — hogy a keresztényszocialista Schuschnigg kezdettől fogva nagy reményeket fűzött Papennek, az uj ' bécsi követnek működéséhez. Állítólag a „kereszt és sas“ neivü titkos szervezet, amely Salzburgban és a bajor—osztrák határ men­téin több helyütt gyülésezett, nagy szimpátiával viseltetik az uj kancellár S'zemélye iránt. Köny- nyen felismerhető kettős cél vezeti őket: a katoli­kus egyház hatalmának visszaállítása Délnéinet- országban és a monarchia restaurálása Bajor­országban és Ausztriában. Osztrák területen első­sorban meg akarják erősíteni, az egyház befolyás 6át, hatályon kívül akarják helyezni a Habstburg- törvényt, vissza akarják adni az úgynevezett csa­ládi vagyont Zitának és Ottónak s hamarosan a szövetségi elnök helyébe kormányzót akarnak állítani Jenő főherceg személyében, aki utolsó magánszabadságát Béce mellett tölti. — A Tátrában mulatott a vehéci postames­ternő tolvaja. Kassai szerkesztőségünk jelen­ti telefonon: Pár nappal ezelőtt hirt adtunk arról, hogy Mayer Mária vehéci postamester- nőnél betörő járt s 5300 koronát zsákmányolt. A nyomozás megállapította, hogy a betörést Lajtl József ismert kassai szélhámos követte el, aki több alkalommal a Ceské Slovo szer­kesztőjének is kiadta magát. Mint most meg­állapították, Lajtl a betörés után autón Kas­sára utazott, majd onnét Iglóra és két nő tár­saságában a Tátrába rándult ki. Ott voltak három napig s Lajtl fedezte az összes 'költsé­geket. Visszatérőben Poprádon megtudta, hogy a csendőrök üldözik, ezért gyorsvonat­tal Pozsonyiba szökött. A csend őrség már nyo­mában van s rövid idő kérdése, hogy elfogják. szólni. De nem akartam hozzátok menni, ki tudja, nem dobtatok volna-e ki, mint Klári nénit. Tudod Juci, ezt nagyon nem jól tetté­tek. És ez a szegény, szerencsétlen gyerek! Képzelem, mennyit sir! De a férjed biztosan kilöki a harmadik szobába éjjel, hogy ne halljátok! Te pedig örömest tűröd ezt a ke­gyetlenséget. A Jóska is őzt akarta tenni, de én bizony, mikor elaludt, odavettem a gyere­ket magamhoz. Szopott biz az, egész éjjel. Mert én anya vagyok! — Nagyon tévedsz. Ez a gyerek nem sir. Éjjel alszik. Az én uram jó ember, szereti a gyereket. Nem is engedem, hogy rosszat be­szélj róla a Klári néni pletykálódása miatt! Malvin csodálkozva nézett rá. Judit szeme könnyes volt a haragtól. — Na, nem kell úgy érteni. Hiszen én csak magamról beszéltem. Mit bánom én, jó vagy rossz ember-e az urad? Különben igaza van Klári néninek; veled nem lehet kijönni. Én csak jót akartam. — Ha jót akarsz: hagyj békében. A hiva­tásos gyermekorvos többet ért a gyerekhez, mint holmi vénki&asszony! — Vénkisasszony? Nagyon jó! öt gyerme­kem volt. Hármat eltemettem. Kettő ma­radt. Férjem van, huszonhat éves vagyok. És én neked vénkisasszony vagyok! — Nem te rád értettem, hanem Klári nénire! — Jó, majd megmondom neki! — Malvin, legyen eszed! Tudod, milyen érzékeny! Mi nem akarunk vele haragban lenni. Majd ha belátja, hogy tévedett, hogy a gyerek jól fejlődik, talán megbékül! — Azt meghiszem, hogy szeretnétek vele kibékülni. Ugyan jó volna az öröksége! Lá­tom már: téged teljesen magához hasonlóvá tett az az ember. Nagy Konstancia örökségé­ből, akit szentté fognak avatni — kafé-santánt rendezett be. Képzelem, mit csinálnál te a Klári néni lőrinckapu-uccai házából! A párbeszéd már kezdett hangos lenni. A járókelők visszanéztek rájuk. Folytatjuk. %

Next

/
Oldalképek
Tartalom