Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-10 / 154. (3485.) szám

'pra:gai*/vyagíar-hi klar 1934 julius 10, kedd. Ősszel kibővítik a kormánytöbbséget? E héten szabja meg a minisztertanács a jövő évi költségvetés kereteit ■ Választások csak 1935 őszén lesznek - jelenti a fél- hivatalos lap ■ A kormányba invitált ellenzéki pártok álláspontja Prága, július 9. A koalíciós sajtó egyértelmű jelentése szerint a kormány munkálatai befeje­zésükhöz közelednek. A képviselőház már a múlt héten megkezdte nyári szabadságát 6 a szenátus e hát szerdáján, legkésőbb csütör­tökön ugyancsak szerteszéled. A kormány pénteken, vagy szombaton tart még minisz­tertanácsot s vasárnaptól kezdve a minisz­terelnök, majd helyettese képviseli a kor­mányt s a miniszterek Is megkezdik szabadsá­gaikat A parlamentben benyújtott, azonban elintézet­lenül maradt kérdések közül a kormány a felha­talmazási törvény alapján, szükségrendelettel oldja meg a tatarozott há­zak adókedvezményeit. Ugyancsak rendelettel hivják életre a gabona- monopóliumot s egészítik ki az üzemi tanácsok­ról szóló törvényt. Ellenben az őszi idényre marad az építke­zési államsegélyek visszatéritésének rendezése ée a végleges automobiltörvény megalkotása. A félhivatalos Prager Presse s a Ceské Slo- vo egyértelmű jelentése szerint a minisztertanács még ezen a héten megszabja az 1935 évi állami költségvetés számára az egyes tárcák kereteit, vagyis az egyes minisztériumok bevételeinek és kiadásainak határait, amelyeken belül a mi­nisztérium maga rendezi be s osztja szét a ki­adásait. A Prager Presse egyébként annak a szilárd meggyőződésének ad kifejezést, hogy a képviselőházi és szenátusi választásokat csak 1935 őszén, vagyis a végső határidőben tartják meg. A választások emez Elhalasztását — Írja a Pra­ger Presse — nehezen viseli különösen a nemze­ti demokrata párt, amely abban a hiszemben lé­pett ki a kormányból, hogy a parlamenti válasz­tások ez év őszén lesznek. A Lidové Noviny hasonlóképpen ítéli meg a belpolitikai helyzetet s csak azt teszi még a közűitekhez, hogy ősszel a kormánykoalíciónak egynémely ellenzéki párttal való kibővítése s ezzel kapcsolatban részleges kormányrekonstrukció várható. — Ami a Hlinkapártot illeti — írja a lap — a koalíciós politikusok nem vetik el a Tudákok kormánybalépésének gondolatát, de erősen hangsúlyozzák, hogy ez elsősorban a szlovák néppárt politikai magatartásától és viselkedé­sétől függ. A nemzeti demokraták közeledési kísérletei­ről a Lidové Noviny azt Írja, hogy a koalació- ban az a nézet van túlsúlyban, hogy a nemzeti demokratákkal való együttműködés nem kívá­natos. Stríbrny lapja a Pondelní List a kormány­többség kibővítésének tervéről a következőket mondja. — A koalíció kibővítésének sürgetése a koa­líciós pártok nem nagy önbizalmáról tesz tanú­ságot. Tudomásunk szerint a nemzeti demo­kraták és az iparospártiak jönnének'tekintetbe. Azonban mind a két párt kinyilatkoztatta, hogy a kor­mányba csak a választások után hajlandók belépni A nemzeti demokrata sajtó különben a csehek és szlovákok kormányát sürgeti a németek részvétele nélkül. Hlinka szlovák néppártja kategorikusan visz- szautasitotta a választások előtti kormányba- lépés gondolatát. Bármely ellenzéki csoportnak a kormányba való lépése jelentékeny választási hendikepet jelen­tene számára, Bizonyos, hogy a koalíciós pártok nem kíván­ják a parlamenti választásokat ez év őszén. De 1929. júliusában ugyancsak a koalíciós pártok legjobb egyetértése jegyében széledt szét a nemzetgyűlés, senki sem beszélt őszi választás­ról s ősszel a többség annyira munkaképtelen­nek bizonyult, hogy a kivezető utat a választá­sokban kellett keresni. S mit mond mindezekbe! Rózsahegy? Hlinka rózsahegyi megnyilatkozását élénken kommentálja a prágai koalíciós sajtó. így a cseh néppárti Lidové Listy a katolikus blokk megteremtésének uj reményeit fűzi hozzá. A kormány német nyelvű hivatalos lapja a következőket Írja: — A megnyilatkozások középpontjában Msgr. Andxej Hlinka s az az érezhető fordulat áll, amely a szlovák néppárt politikájában készülő­ben van. s amely politikai irányfordulásnak ma­ga Hlinka kifejezést adott. A megnyilatkozásokat s Hlinka beszédét is oly szellem hatja át, amely kifejezésre juttatja a szlovák néppártnak tárgyalási készségét az ak­tív államépitő munkában való részesedésre. Ez a szándék különösen kifejezésre jut attól a szellemtől való távolodásban, amely a nyit- rai eseményeknél az alaphangot szolgáltatta. Hlinka beszédét az az óhaj hatja át, hogy éle­tének alkonyát nyugalomban és békében tölt­se el. Ungvár, julius 9. Az ungvári országos hiva­tal a múlt év végén számos magyar nemzeti párti illetve keieszíényszocialista községi bíró­tól indokolás nélkül megtagadta a tisztségében való megerősítését. Főleg az ungvári, bereg­szászi és nagyszőllősi járásokban fordultak elő ilyen esetek. Az 1933. 122. számú törvény, amelynek alapán eme határozatait hozta, ki­mondja, hogy az országos hivatal nem köteles eljárást indokolni. A botfalvi, koncházai és kisgejőci magyar nemzeti párti birák esetében a párt ungvári körzetének ügyvezetője, Köszörű Károly pártszövetségi főtitkár a belügyminisz­terhez föllebbezést nyújtott be. A fellebbezés kihangsúlyozta, hogy a jóváhagyás megtaga­dása olyan köztiszteletben álló személyeket ért, akik mindenkor feddhetetlen életet folytattak, a közbizalomra érdemesek voltak és rátermett­ségükről ismeretesek. Az, hogy valaki a ma­gyar nemzeti párt elvhü tagja, nem tehet kép­telenné valakit a közhivatal viselésére. A bel­ügyminisztérium a föllebbezésnek helyt adott s mindhárom magyar nemzeti párti községi bíró esetében megsemmisítette az országos hivatal; A szlovák néppárt ősz vezére azonban nemcsak a saját személyének, hanem pártjának s a szloi vák nemzetnek is békét és nyugalmat kíván. Hlinka nyíltan kifejezte azt a meggyőződését, hogy a cseh és szlovák nemzet között a meg­értés feltartóztathatatlanul halad s hogy rövL desen összeomlanak a gyakran önző természetű, á két nemzet között tornyosuló akadályok. „A rózsahegyi ünnepek politikai megnyilat­kozásai azzal az állásfoglalással vannak telítve, amelyet a szlovák néppárt a legutóbb a kül­ügyi expozé kapcsán is efoglalt, amikor is, tud­valévőig, nem szavazott az expozé ellen“ — fejezi be észrevételeit a Prager Presse. Ehhez az utolsó megegyezéshez csak azt említjük meg, hogy a külügyi expozé tudomá­sulvételéről való szavazásban az ellenzéki pár­tok közül csak a kommunisták vettek részt. A kommunisták távolmaradása esetén a Ház nem lett volna határozatképes. végzését s tisztségében mind a hármat meg­erősítette. Búréit lengyel képviselő kilép a Siöíáitikmokrata klubból Prága, julius 9. A légionárius NáTodní Osvo- bození Máhrisch Ostrauból jelenti: Az ostraui államügyészség elkobozta a lengyel konzulá­tus lapját, a „Dzienik Polski“-t, mely lap Bu- zek lengyel nemzetiségű képviselőnek ama nyi­latkozatát közölte, hogy kilép a csehszlovák szociáldemokrata képviselők klubjából, melynek hospitánsa volt. Buzek képviselő nyilatkozatá­ban a csehszlovák állami hivatalok ellen oly izgató kifejezéseket használt, hogy az állam- ügyészség szükségesnek tartotta a nyilatkoza­tot elkobozni. Buzek képviselő eljárása OstTau vidékén nem lep meg senkit. Ellenkezőleg, az volna a meglepetés, ha legutóbb kifejtett te­vékenysége után a szociáldemokrata klubbaü maradt volna. Úgy véljük, hogy Buzek kilépé­sével csak megelőzte a kizáratását — fejezi be jelentését a légionáriusok lapja. A belügyminisztérium visszaadta három magyar nemzeti párti bíró mandátumát A feelflgymiirszter megsemmisítene a kárpátaljai országos * hivatal végzését a boifa.vi. koncitázai és kisgelőci községi bíró esetében káuy eltűnt az egyik pavillon kéménye mögött és Kleinódyt ez most mindennél jobban érde­kelte. IV. — Ez egy kicsit elégtétel nekem, mert én eddig mindig azt hittem, hogy csak az én apám volt az egyetlen ember, aki csődbe ment, — És úgy mennyi pénzed lóg a barátaidnál? — sürgette a kérdést az orvos, mert egy pin­cér jelent meg előtte és jelentette, hogy a ban­kett már megkezdődött. — Hát lesz vagy 3000 korona. Dehát mi az? Te egyetlen operációért többet kapsz . .. Hej, ha én is orvosnak menteni volna. — És megint olyan furcsán sóhajtott. Szemeiben szerényen csillant meg egy késői megbánás. Az orvos nagyon megsajnálta Kleinódyt és akkor már pontosan tudta, hogy mit kezd vele. Be fogja fektetni a kórházba a saját osztá­lyán, hogy véget vessen ennek a kamatmani­pulációnak. III. így is történt. Kleinódyt először a kórház konyháján fog­lalkoztatták. Sok baj volt vele kezdetben, mert sebogyse tudott leszokni a régi, furcsa szokásairól. Folyton kéregető mozdulatba ug­rott a keze és sok bajuk volt az ápolóknak, amíg rendes embert faragtak belőle. Szakállár­tól is megfosztották egy alapos tisztákodási procedúra során és a főorvos most megdöbbe­néssel látta, hogy Kleinódy régi arckifejezése: az a tompa passzív tekintete a maga embrió- képű merevségével szinte változatlanul ée új­ra feltámadtak. Egy hónap múlva az irodába osztották be kisegítő munkára. Kortörténeteket másoltattak vele, mert valami furcsa nevetésre ingerlő Íz­zel ejtette ki a diagnózisok latin neveit, melye­ket a fejcédulákról olvasott ki különös szor­galommal. Napröl-napra egyre több és több érdeklődéssel tanulmányozta a főorvos Kleinó­dyt. Csupasz, gömbölyű képét, tömzsi hordó- szerű figuráját, groteszk mozdulatait mintha megfagyasztották volna az évek. De Kleinódy is kezdett önmagával foglal­kozni. Érdeklődést kezdett tanúsítani önmaga iránt; Befelé néző szemmel gusztálta az életét. Álmában mind gyakrabban tért vissza a gye­rekkora. Látta híres ponnyját, a kis kocsit. De végeredményben az csak injekció volt. Nap­jait mégis csak szomorúan tengette. A kórház kint feküdt a város végén a város kiemelkedő dombján. így most ősz felé retten­tő szellők látogatták meg azt a dombot ée egy szép napon Kleinódy egy csomó diákna lett fi­gyelmes, aki mind sárkányt ereget. Kleinódynak nagyon megtetszett ez a diák­raj és rögtön eszébe jutott a híres sárkánya, melyet úgy megcsodáltak annakidején, hogy nemcsak játszó pajtásai, hanem a felnőttek is irigykedve nézték. — Te Gyula, emlékszel az- én sárkányomra? — szólította meg éppen előtte elsétáló főor­vost, aki hivatalos megbeszélést tartott a kór­házi gonduokkal. De megse várta, hogy- -a főorvos válaszra .;:m c!...... \ az egyik Máskor nagy fáradságába került a mozgás. Most ügyesen és könnyedén iramodott a fo­lyosókon végig, a sok szaladgálástól erősen le­fogyott és csenevész figurája egyre élesebben mutatta a fejlődésben megtorpant emberek ka­maszkorában megmerevedett habitusát. Mindszentek napján engedélyt kapott a fő­orvostól, hogy a temetőbe menjen a szülei sir- jához. — Nagyon köszönöm drága Gyulám, — mondta elérzékeoyült hangon (általában most nagyon könnyen indult meg benne a sirás pa­takzó áradása, akárcsak gyerekkorában). — Ugyan ne légy gyerek —* csittitgatta a zokogó Kleinódyt a főorvos. — De képzeld el, hogy nézne ki, az ha a temető kapujában a régi kollégáimba ütköznék és egy pár fillért se tudnék markukba nyomni. — Elég, ha elengedted nekik a háromezer kroncsis követelést — mosolygott rá a főorvos, benyúlt a tárcájába és egypár huszfillérest be­csúsztatok Kleinódy zsebébe. De idejében itt légy ám, Kleinódy barátom — fordult hozzá vissza az orvos. — Rendicsek — nyugtatta öt meg kissé kon- fidonsül Kleinódy. Ezzel bement a portáshoz, akinek nagyon imponált Kleinódynak a szigorúságáról híres főorvossal való barátsága. A portásnak utóbbi hetekben volt egypár komoly incidense a fő­orvossal és most arra gondolt a portás, hogy Kleinódy barátságát fogja felhasználni arra, hogy a szigorú főorvost kisség megpuhitsa a saját javára. Egy kis snapsz is előkerült és Kleinódy, akit absztinenciára Ítéltek itt a kórházban, ahol még is álmodott I’ " 1, most kitáguló MIII —I II 11 ■ " *K**r***s*.r:***>~*'mt — szemmel és orrcimpával gyönyörködött a pá­linkában. Egyetlen slukkra lenyelte a finom áldást és csillogó szemmel somfordáit ki a portás ajta­ján. De rögtön visszafordult, mert ott felejtette a botját. Mikor kezet szorított a portással, hir­telen meglátta magát a tükörben. Az első pil­lanatban az volt az érzése, hogy egy idegen arc meredt rá és csak aztán eszmélt arra, hogy amióta szakállát levették, egészen szokatlan, sőt idegenszerü kifejezést kapott az arca. Úgy találta, hogy régi fiatal gyerekarcát kapta visz- sza ajándékba. Ez egészen megzavarta. Beszél­ni is akart róla a portásnak, aki 'ezt a látható zavarát félreértve egy újabb pohárkával kí­nálta meg Kleinódyt. .0 gondolkozás nélkül ezt is felhajtotta és a szeszes nedű úgy járta át belsejét, hogy kábuló fejjel, és égő szemmel és szinte fuldokló torokkal köszönés nélkül per­dült ki az ajtón. V. A kórház mellett a város felé egy széles mező hevert parlagon. Kis diákok futkostak rajta. Az árok mellett egészen külön egy komoly külsejű fiú ült és a sárkányával bíbelődött, A fiú vas- tagkeretü evikkert hordott. Kleinódy próbálta követni a sárkány lebegését, de olyan szédülés kínozta, hogy nem mert a magasba nézni. Oda- lopódzott a fiú mögé és nem tudta miért, de úgy látta, hogy ez nem diák, hanem egy fiatal családapa, aki bizonyára spárgáért küldte gyermekét a közeli lakásba és ezalatt a gyere­ke helyett eljátszogat a sárkánnyal. Véletlenül oda bökött a botjával az ajkához és igy látta, hogy a régi heg még 6ose volt olyan friss, mint most. Szinte sebnek fiatalo­dott vissza. — Messze tetszik lakni? — kérdezte hirtelen Kleinódy a diáktól. Folytatjuk. Tátik a m Ida: Se&zsi Um

Next

/
Oldalképek
Tartalom