Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-08 / 153. (3484.) szám

9 julius 8, vasárnap. <pra:gaiA\a'(AarhiriíAI> Húszévesek vágyai is vádfai Körinterju a sztovenszkói húszévesek nemzedékénél — Mii mond az érettségizett, az állásban levő, a munkanélküli és a „sztovenszkói költő"? Komárom, julius 7. Húszévesek!. Micsoda bob dogság lehet húszévesnek lenni! Az embernek okvetlenül jelképes ábrázolatok tűnnek a sze­mébe, ha húszévesre gondol: az ifjú, aki kezét kitárja és szembenéz a nappal... Messze, szi­várványok iveinek át az égbolton, az ifjú láz­tól égő arca a beteljesülés fényében ragyog, minden előtte van már, csak utána kell nyúlni az alkalomnak, előtte az élet, siker, boldogság, kitárt két karja összenyalábolja az egész vi­lágot. Húszévesek: mikor megszülettek, akkor dör­dült el az első ágyú a Száva hidjánál. Húsz­éves nemzedék: mikor iskolába kezdtek járni, akkor hirdette ki talán a tanító, hogy mától fogva nem lesz tanítás, mivel az iskolát kór­háznak alakítják át... Mit mond ez a mai húszéves? Aki érettségizett Tizenkilenc esztendős csak, még be sem töl­tötte a nevezetes húszat. Amikor született, már emlegették a kukoricákényeret. Születése után nem sokkal édesapját is elvitték katonánák, aki csak öt év múlva került elő, valahonnan a szibériai végek felől, japán hajóval. Ifjú ba­rátunk valóban tele van reményekkel. — Most érettségiztem, — tárja szét a kar­ját, — egyelőre nem is gondotok .egyébre. Ha gimnazista lennék még, elmentem volna cser­késztáborba, de most már „nagy“ vagyok és önállóan fogok utazni. — Két év múlva feltétlenül vissza fogsz ké- redzkedni a cserkészekhez, bünbánattal, csak most játszod a hetykét... — Lehet, — vallja be. egy fokkal csendeseb­ben, — most azonban szabadságra vágyom. Szerétnek elutazni. — Hová? varos hangegyiveleg végigkísér az életemen, át, ba ezt a szét hallom: „háború*1. Akinek nincs munkája —< Momentán, — mentegetőzik, —. momen­tán. Most nincs munkám, de az összekötteté­seim elég erősek, hogy újra felvehessem a fegyvert. — Mi a fegyvere? — Mi lehet a fegyvere azok legtöbbjének, akik . kikerülnek a gimnáziumiból? Az irótoll. Nem, nem a „költő tolla**, — ezúttal a neveze­tes toll egyszerűen a bankiiu tolla, amely most, mondom, momentán, kihullott a kezem­ből. Különben féléve vagyok munka nélkül, se­gélyt persze nm kapok, mert nem voltam se- holsem beszervezve s különben sem voltam áh lásban.sokáig. így. hát lógok. Olvasok könyve­ket s ha a munkátlanságom sokáig tartana, szé­leskörű műveltségre teszek szert. Egyformán olvasok Jókait és Dosztojevezkyt, Mákkai Sán­dort és Sinolairt. A nyáron elmegyek ' traim- polni. — Hová? — TrampO'lni. Csavarogni. Hárman álltunk össze, hogy megnézzük Szloyenszikót. Hátizsá­kot veszünk s jobb hijján bejárjuk az országot. Magunkfajta fiatalemibermgy érvényesül, áhogy •tud. ■ Hallottam, hogy egy ilyen trampolás nagy szerencsét hozott egy fiatalembernek: vé­gül egy szálló igazgatója lett. Trampolás köz­ben ottragadt egy szállóban, hasznossá tette magát s ma már egy egész szanatóriumot igaz­gat. Az embernek csak el kell kapni a szeren­csét s ha a szerencse nem jön magától, akkor eléje megyünk.. — Mi a vágya?-^.Mondom, hogy szerencsés legyek. A többi jön magától. Persze, persze: a többi aztán olyan szépen jön magától... A költő Benne van a huszas években. Falun lakik. Foglalkozása iparos. Munkája ritkán akad. Verseket irt s többre vitte, mint társai, akik legfeljebb az asztalfióknak imák. Versei meg­jelennek évek óta Szlovenszkón, lapokban s egy könyvet is kiadott. A könyvre még tarto­zása van, ezer koronán felül. Ezt a tartozást szüretre ledolgoizni, de hogyan? Versei izzó magyarságot lüktetnek, példát akar adni többi társának, ambíció füti, becsületes és őszinte fiú. Példakép akar lenni s nyugtalanítja a vi­déki elzártság. Hit él benne s önbizalom, amely azonban nem féktelen. Néhány igen sikerült verse van. Községében kultiirmunkás és jó szervező. Leveleket szoktunk váltani. Újak­ban nagyon elkeseredetten irt: nincs munkája s ez bizonytalanná tette számára a jövőt. Lá­zas, nyugtalan levelet irt, ijedten válaszoltam: ne essen kétségbe, fiatal és erős. meghasonlás­ba ne jusson önmagával. Meg kell maradnia mesterségénél s közben írjon, olvasson. Leg­közelebbi levele megnyugtatóbb volt: „Most, úgy érzem, hogy talán nincs is kíván­ságom, tudom, hogy szenvednem kell s ez a szén-védés fáj... De bízom Istenben, hogy ■egyszer én is élhetek derűsebb, nekem való na­pokat. Kívánságom mégis az volna: ha már szakmámban, — munka hiányában, — nem dolgozhatom, szeretnék kikerülni ebből a mai bizonytalanságból s munkát vállalni oly helyen, ahol betűk között él az ember. Csak szolgai ál­lást is elfogadnék szerkesztőségben. Nem sze­retném úgy beállítani a dolgot, mintha én min­a Kárpátok gyöngye 700 év óta gyógyít páratlan sikerrel Rheumát - Köszvényt Itsiászt- Neuralgiáka Strand - Sport - Tánc - Zene - Társaság OTMHBM Ilin III lllirr den írásomért pénzt kérnék. Távol áll tőlem. Ha én a szakmámban el tudnék helyezkedni, nagyobb kedvvel s önzetlenül forgatnám a tol­lat. Én azt szeretném csupán, ha a kulturténye- zők, a vezetők és pártfogók, akik áldoznak a kultúra oltárára: feliem érnék a. fiatalok között az óikat az értékeket, akik a legalacsonyabb társadalmi osztályból indulnak s ne csak arról szólna az újságcikk, hogy „munkaalkalmat kér a főiskolás ifjúság**, hanem gondolkodnának arról is, hogy mi . néhányan. akik esztendős vakációt tartunk, mi is munkához juthassunk. Hadid dolgozihássunk együtt főiskolás testvé­re inkikél.** Eddig a levél. Néhány szép vers volt mellé­kelve hozzá. A következő értesítés tegnap jött, futtában irt levelezőlap: „Most dolgozom. Szlövenezkói, falusi ma­gyar költő igy dolgozik: az országúton, hidépi- téenéi, betont keverek. De hál* Istennek, hogy ez- is van. Igaz, hogy nem szakmám, de mit te­gyek? “ Betont kever, hogy adósságát, a versköte­tért, kifizethesse... SZOMBATHY VIKTOR. Súlyos szerencsétlenség ért Eperjes melleit egy katonai repülőgépet A megfigyelő altiszt súlyosan, a pilóta könnyebben megsebesült — Nem tudom. Kaptam ezer koronát. Saj­nos, ezen nem lehet elutazni se Moszkvába, se Rómába, se Berlinbe. — Miért éppen, ebbe a három városba?. — Mert ezek a legérdekesebbek Európában. Engem csak „világnézeti városok** érdekelnek. Talán nem jó kifejezés, de nem találok kifeje­zőbbet. Szeretnék merni oda, ahol történik va­lami „irányzatos**, akár szovjet-dolog, akár náci-história. Szeretnék benne lenni az esemé­nyekben. «— A konzekvenciákat akarod levonni? — Még én messze vagyok a konzekvenciák levonásától. Értse meg: szeretném kifutni a for­mámat. Talán közhelyeket mondok ... Csak ez a három város érdekel Európában .. . .— Milyen pályára készülsz? . — Nem tudom. Jogásznak már nem megyek, mert el van árasztva a pálya. Orvos sem lehe­tek, emiatt. . — „Pályát** vagy „foglalkozást**- választasz? — Látja, ezen még nem gondolkoztam. Van különbség a kettő között? Szeretnék megélni. Talán elmegyek kereskedőnek, beállóik üzletbe. Sok mindért szeretnék még, de pénz kell hoz­zá, ugy-e, sok? , . Fiatal csikó. Világnézeti várost keres magá­nak. nincsen célja,, pályája, megélni akar csu­pán, s mig egyrészről fanatikus idealista, más­részről a gyakorlati anyagiasság keríti. hatal­mába. Akinek foglalkozása van már Tanító. Orvos ákart lenni, egy szemesztert hallgatott is, aztán elment a továbbképző tan­folyamra s most egy kicsink is faluban szövö­geti ábrándjait. Szeretne előrehaladni, de már egyre kényelmesebb, lassan ellepi őt is a jó vi­dék homokja. A községtől egy féléve -nem ka­pott pénzt, az állami hozzájárulás .ébben a fa­luban igen kevés. Miből él? Jó emberek tart­ják. nem kell búsulni., hitel van. — Szép pálya, — .mondja meggyőződéssel, f— embereket nevelni emberré . é. Hasonlít az orvosihoz, az gyógyít, mi pedig a lelkeket ké­szítjük elő a nagy -harcra... Van tehenem, föl­dem, föOdesur vagyok. Vágyam? Megbá.zasodni, élni csendesen, ketteeskén. — Miire emlékszik gyermekkorából? — A mi szomszédunkban katonai iroda volt. Egész nap csapkodták az ajtót, dongtok az ud- tvaron és vezényszavakat kiabáltak. Ez a za­Kassa, julius 7. Kassai szerkesztőségünk telefonon jelenti: A kassai repülőezred há­rom repülőgépből álló különítménye ma dél­előtt Eperjesen vett részt a katonaság gyakor­lataiban. A repülőraj Kassára való visszaté­résekor a déli órákban az egyik gép Eperjes szomszédságábam, Kende község fölött mintegy 800 méter ma­gasságban felmondta a szolgálatot. A gép kényszerleszállást akart végezni s egy búzaföldre szállt le, amely búza kér esztek kel volt megrakva. Az éjszakai esőtől felázott talajon a repü­BeregSzász, julius 7. (Saját tudósitónktól.) Bakay István negyvenéves villanyszerelő teg­nap este féltékenységből több késszurással megsebesítette különváltan élő feleségét a beregszászi korzón. A családi tragédia előz­ményei a háború végére nyúlnak vissza, ami­kor Bakay orosz hadifogságból tért vissza és családot alapított. Szepesi Erzsébet tizennyolc éves fiatal leányt ivette el, akivel zavartalan házaséletet élt egészen a múlt év teléig. Tavaly decemberben Bakayt arról értesí­tették jóakarói, hogy felesége megcsalja. A férj nem hitt a szóbeszédnek és teljesen megbízott az asszonyban, de végül mégis meggyőződött felesége hűtlenségéről. Az asz- szony egy banktisztviselő garszon-lakására járt el rendszeresen, még pedig nemcsak nappal, hanem gyakran éjszakánként Is ki­lőtgép oldalra fordult s felbukott. Két utasa közül Netuoha Ignác úrvezető-piló­ta csak könnyebb sérüléseket szenvedett, el­lenben Jasek szakaszvez-efő megfigyelő altiszt keze- láib-a eltörött s ezenkívül súlyos belső sérü­léseket is szenvedett. Jasek szakasizvetzetőt súlyos sérüléseivel az eperjesi helyőrségi kórházba szállították, mig Neíucha óirvezető Kassára utazott. A katonai hatóságok nyomban megindították a vizsgá­latot, hogy kit terhel a felelősség a balese­tért. maradt. Ilyenkor a hajnali órákban hazatérő asszony több­nyire be volt csípve és a férje kérdezőskö- désére csak nevetéssel válaszolt. Bakay elkergette a hűtlen asszonyt s az az anyjához költözött. A kedvesével való viszo­nyát azonban továbbra is fenntartotta és fér­jét városszerte megszólta. Bakay nem tűrte az elkergetett asszony gúnyolódásait és ezért tegnap este, amikor éppen a szeretőjétől indult haza, kérdőre vonta rágalmaiért, majd amikor az asszony kitért a válaszadás , elől, kirántotta kését és összeszurkálta. A súlyosan sebesült asszony eszméletlenül esett össze. Beszállították a kórházba. Bakay önként jelentkezett a csendőrségen. Kihall­gatása után letartóztatták. A magínalkalmazottak ez év végéig Igényelhetik a katonai szolgálatuk idejének beszámítását Prága, julius 7. A magámlkialmaz ottak Általá­nos Nyugdiijiutézebe hivatalosan jelenti; hoigy a népjóléti minisztérium valamennyi országos hiva­talhoz intézett körrendeletével 1934 december 31-ig hosszabbította meg azt a határidőt, amelyen -lseiül a maigánalkalmiazottak beterjeszthetik az Ál­talános Nyugdíjintézethez a katonai tényleges szolgálati időinek a nyugdíjba való beszámításához szükséges okmányokat. Ismeretes, hogy a magán- alkalmazottak nyugdijbiztosiitásáró] szóló törvény 176. paragrafusának intézkedése szerint csak a háború idején teljesített, katonai tényleges szolgá­lat alapján illeti meg a biztosítottat állami hozzá, járulás. A szükséges bizonylatot a nyugdijintézet által kibocsátott hivatalos nyomtatványon az ille­tékes hadkiegészítő parancsnokság állatja ki. Ezen kivül igazolandó a csehszlovák államipolgárság. xx Átmulatott éjszaka után legjobb orvos­ság a CIGELKA jódos gyógyvíz. CIGELKA forrásvállalat, Bardejov. — A keresztény szakszervezeti gondolat uiabb térhóditása. Galántáról jelentik: A na­pokban UhoT • Géza központi titkár a Katoli­kus Körben nagyszámú hallgatóság előtt elő­adást tartott a különféle irányú munkásmoz­galmak fejlődéséről és irányáról s meggyőző logikával igazolta a keresztény szakszervezet .létjogosultságát. Ismertette a- különféle szociá­lis törvényeket, különös tekintettél a munka- nélküliekre. — Lefejezte magát egy zsélyi gazdálkodó felesége. Zsélyi tudósítónk jelenti: Meg­döbbentő módon vetett véget életének egy itteni gazdálkodó felesége, aki hosszabb idő óta betegeskedett s mert tudta, hegy beteg­ségéből sohasem fog kigyógyulni, elhat árazta, hogy véget vet életének. A hozzátartozók, akik isimerték az asszony szándékát, vigyáz­tak rá, de egy óvatlan pillanatban mégis sikerült végrehajtania tervét, mégpedig pár­ját ritkító borzalmassággal. A szerencsétlen asszony tegnap reggel, mikor nem vigyáztak rá, kiment a fáskamrába, onnan behozta a fa- aipritó fejszéit,' tükör elé ült és a fejszével lefejezte magát. Mire rátaláltak már hatott volt. veres csatiam árama a beregszászi korzóm A megcsalt férj összeszurkálta hűtlen feleségét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom