Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)
1934-07-08 / 153. (3484.) szám
*PiyíGAI-A\ACifcVRHI KLKE* 1954 jnlims 8, ▼wft&rnflip. AZ UTNEMZEDÉK UTTA A fiatal magyar tanárgeneráció problémája Irla s Egy lan ár jelöli Ma nagyon sokat hallunk és olvasunk a. szellemi proletariátusról, a főiskolát végzett és diplomát szerzett állásnélküli fiatalok problémájáról. Tudományos és kevésbé tudományos folyóiratok, napilapok nagyon gyakran közölnek statisztikákat arról, hogy milyen nagy az egyes szakmákban a túltermelés, mennyi az állásnélküliek száma. Kutatják és megállapítják a jelenség okait, a gyógyítás és segítés lehetőségeire és módjaira, a kiutra azonban csák nagy ritkán mutatnak rá. Fölöslegesnek tartom most e dolgozat keretében ismertetni a diplomát szerzett állásnélküli ifjúság problémáját a maga egészében, hiszen e kérdésről körülbelül mindenki tájékozódva van. Egy vonatkozásra azonban mégis rá akarok mutatni, amely momentum, ha nem is nagy mértékben, de szintén hozzájárni az egyes pályán lévő diplomások túltermeléséhez. A leérettségizett és a középiskolából az egyetemre készülő, illetve a magának életpályát választani szándékozó diák a legtöbbször igen tanácstalanul áll és nem tudja elhatárO'Zni, hogy milyen pályára lépjen. Sehonnét sem kap biztos útmutatást, nem áll rendelkezésére semmi statisztika, vagy kimutatás, amelyből látná, hogy mennyien vannak az egyes szakpályákon;, s ugyanakkor, hogy milyen az elhelyezkedési lehetőség. S amint ilyenkor történni szokott, tömegizlés és más ehhez hasonló körülmény hatása alatt arra a pályára megy, amely felé legjobb barátai, néhány osztálytársa készülnek s Így ő is szaporítani fogja majdan a szellemi munkanélküliek ma már elég nagy csapatát. Mert az tény, hogy még ma is vannak helyek és pályák, — ámbár ezek száma már csekély, — ahol elhelyezkedést lehet remélni, csakhogy ezeket a helyeket és pályákat még fél kell kutatni s közölni a nyilvánossággal', hogy ezáltal úgy a már egyetemet végzett diplomás, mint az egyetemre készülő középiskolás számára, sőt a már egyetemen tanuló részére is útbaigazítást, biztos tájékoztatást tudjunk adni. S ez lenne — szerintem — az egyetemi hallgatók és egyesületek legfontosabb és legégetőbb feladata, hogy feldolgozzák és összeállítsák a csehszlovákiai magyar főiskolás ifjuság pontos kataszterét szakok szerint s ugyanakkor felkutassák azokat a helyeket, pályákat és lehetőségeket, ahol a már kész diplomások el tudnának helyezkedni, ahol még reményük lehet arra, hogy kenyérhez és megélhetéshez tudjanak jutni. E lap 1934 május 12-iki számának vezércikkében olvashattuk, hogy miután az 1930-as népszámlálás hivatalos adatai szerint a magyarság az ország lakosságának 4.78 százalékát teszi ki, joga van követelni, hogy minden 10.000 állami tisztviselőből vagy alkalmazottból 478 magyar legyen. Hogy mi lenne, illetve, mondjuk, hogy mi lesz ennek a követelésnek az eredménye és egyáltalán remélhetjük-e azt, hegy lesz eredménye, annak megtárgyalása nem tartozik ide; de azt meg kell állapitanom, hogy ha ezen követeléssel előállunk, szükséges, hogy azt pontos adatokkal, statisztikával támasszuk alá. Szükséges tehát, hogy össze- gyüjtsük és összeállítsuk ezeket a statisztikákat, hogy azután velük igazolhassuk állításainkat és követeléseinket. Ennek a nagy és fontos munkának egy ki6 Tészét adom az alábbiakban. A csehszlovákiai magyar tanárnemzedék- kérdése ebben az egy mondatban foglalható össze: van-e reményük a ma még egyetemen tanuló bölcsészeknek arra, hogy szaktantárgyaikkal a nyolc magyar gimnázium valamelyikében el tudjanak helyezkedni? A kérdés megtárgyalásánál tehát két szempontot kell figyelembe venni; először: milyen szakokban lesz a közeljövőben a gimnáziumokban üresedés, szóval milyen szakos tanárak men- rek nyugdíjba, másodszor: mennyi az egyes szakokon levő bölcsészeik száma, vagyis, hogy nincs-e az egyik vagy másik szak már tuí- tömve. Még 1933 októberében beiratkozás idején találkoztam egy tanárnak készülő kollégámmal s elbeszélgettem vele terveiről. Csillogó szemekkel s nagy idealizmussal, optimizmussal mesélte. hogy francia-magyar szakot választ magának, legalább egy évre ki szeretne menni Franciaországba, ott elkészítené államvizsgái dolgozatát s amint készen lesz, azonnal állásba megy. S akkor elmondtam neki, hogy ma már annyi a francia-magyar 6zákos bölcsészeik száma, hogy akik már most mint elsőévesek tanulnak az egyetemen, azok sem remélhetik, hogy 10— 15 éven belül állást kapjanak. Érvelésemre azután más szaktantárgyat választott magának. Ebből is láthatjuk, hogy mennyire tájékozat- lanok az egyetemre készülő középiskolások, mennyire nem áll semmi útmutatás rendelkezésükre. Csodálni kell azt az akaratot, dolgaz- nialkarást, idealizmust, mellyel nekifekíisznek tanulmányaiknak s egyáltalán nem gondolnak arra, hogy lesz-e munkájúiknak eredménye, kapnák-e majd állást. Tény, hogy erre az akaratra és idealizmusra nagy szükség van, de még még nagyobb szükség van arra, hogy szembenézzünk a dolgokkal e csak a helyzet pontos mérlegelése után lépjünk erre vagy arra a pályára, válasszuk ezt vagy azt a,szakot. S itt kapcsolódik a pálya és jövőválasztás kérdéscsoportjába egy fontos momentum, tudniillik, hogy a saját elgondolásunkat, terveinket alá kell vetni a helyzet és idő követeléseinek s le kell mondanunk arról az életpályáról, melyhez talán nagy kedvünk volna, de amelyen nem remélhetjük azt, hogy el tudjunk helyezkedni s inkább azt kell választanunk, ahol még elhelyezkedést, kenyeret és jövőt remélhetünk. S különösein nagy szerepe van ennek a tanári pályán az egye6 szaktantárgyak kiválasztásánál. A fiatal magyaT tainároerozedék kérdésének megtárgyalásánál két irányban kell adatgyűjtő munkát végeznünk; előszöT össze kell áflflátani a nyolc magyar gimnázium tanári karának pontos névsorát, a születési év és a szaktantárgyak feltüntetésével, másodszor összeállitani a három egyetemi városban, tanuló s magyaT középiskolában tanítani szándékozó (tehát lehetnek szolválkak is!) bölcsészek kataszterét, ugyancsak a szaktantárgyaik feltüntetésével. E két statisztika összevetéséből azután olyan következtetéseket vonhatunk le, melyek úgy a már egyetemen tanuló, mint az egyetemre készülő tanárjelöltek számára irányítóul és tanácsadóul szolgálnak. Megtudjuk tehát azt, hogy milyen szaktanárokra van, illetve lesz a közeljövőben szükség s ennek megfelelő Lég milyen szak a legelőnyösebb, hogy a kész, diplomát szerzett tanárok lehetőleg azonnal állást kapjanak. A szlovenszkói 7 és ruszinszkói 1 magyar gimnázium (Pozsony, Érsekújvár, Komárom, Ipolyság, Losonc, Rimaszombat, Kassa és Beregszász) tarán karának statisztikája, a születési év feltüntetésével, az 1933—34. iskolaév végén a következő: £ £ % 6 £ £ j 6 £ £ 1 o £ £ 1 6 1880 7 | 1890 3 | 1900 3 1867 1 1881 6 1891 4 1901 4 1872 5 g 1882 3 28 1892 — ll4 1902 2 15 1873 1 1883 3 1893 3 1903 3 1874 2 J 1884 9 J 1894 4 ) 1904 3 1875 2 ] 1885 11] 1895 1 1905 6 | 1876 1 1886 4 1896 5 1906 4 | 1877 3 |0 1887 4 23 1897 1 11 1907 3 18 1878 3 1888 2 1898 2 1908 2 1879 7 1889 2 1899 2 1909 3 Eszerint tehát a csehszlovákiai magyar gimnáziumokban a nyolc igazgatón kívül összesen 134 tanár tanít. — Ezen tanárok szaktantárgyaik szerint a következőképpen oszlanak meg: latin-magyar 25 latin-görög 8 latin-történelem 9 latin-német 8 latin-filozófia 1 latin-csehszolvák 1 magyar-német 4 magyar-francia 1 francia-rémet 6 francia-filozófia 1 francia-csehszolvák 5, csehszolvák-német 1 csehszolvák-filozófia 1 tört vénetem -földrajz 6 történelem-filozófia 1 földrajz-filozófia 1 földrajz-természetrajz 8 természetrajz-kémia 6 matematika-fizika 15 matematika-ábrázoló 1 matematika-kémia 1 matematika-filozófia 1 rajz 8 rajz-geometria 1 rajz-földrajz 1 torna 4 toma-föfldrajz 1 törna-francia 2 hittan 6 (A nyolc magyar gimnázium igazgatója: latin- történelem 1, latin-francia 1, magyar-német 2, természetrajz-földrajz 1, matematika-fizika 2, matematika-ábrázoló 1.) Mielőtt ebből a két statisztikáiból a dolgozat tárgyát érintő következtetéseket levonnám, szükségesnek taTtom, hogy ugyanakkor a három egyetemi város tanárjelöltjeinek pontos statisztikáját is közöljem, mert csak e három statisztika összehasonlitásából és egybevetéséből vonhatjuk le az eredményes következtetéseket. Prága, Pozsony és Brünn tanárjelöltjei a következő szaktantárgyakat tárulják (a magyar gimnázium okban 'tanítani szándéko zó tanárjelöltek): Prága Pozsony Brünn latin-magyar — 5 — latin-német 1 — — latin-filozófia — 1 — latin-csehszlovák 1 — — latin-francia 2 — — latin-orosz 1 — — magyar-német 2 4 — magyar-csehszlovák 2 8 — magyar-francia 7 14 — magyar-történelem 6 2 — magyar-filozófia — 3 — csehszlovák-filozófia. -—2 — francia-német 4 1 — angol-német — — 1 angol-orosz 1 — — francia-történelem 1 — — történelem-földrajz — 9 — földrajz-természetrajz 3 — — természetrajz-kémia 6 — — természetrajz-filozófia 1 — — matematika-fizika 6 — 3 matematiika-áibrázóló 4 — 1 torna-földTajz 2 — — torna-természetrajz 1 — — torna-kémia 1 .— — összesen: 52 49 5 Eszerint tehát a nyolc magyar középiskolában tanítani akaró tanárjelöltek száma 106. Nemzetiségi megoszlásuk: 96 magyar, 6 szlovák, 2 német, 2 orosz. Tehát 10 idegen mén* zetiségü tanárjelölt akar magyar középiskolád bán tanítani! !1 j * 1 Ami az első statisztikából feltűnik, az a vetkező: 9 azon tanárok száma, akiknek ai 1933—34. iskolaév végén nyugdíj-igényűik van, vagyis kilenc fiatal tanár kaphatna szeptember tői állást. Ezen tanárok a következő szaktan* tárgyakat tanítják: latin-görög 1, latin-magyar 5, latin-német 1, természetrajz-földrajz 1, földrajz-történelem 1. A kilenc tanár közül tehát 7 latin-szakos! Az idősebb tanárok száma (akik 1880-ig születtek), akik a következő években Lesznek nyug- dijfcépesek, vagy esetleg magas korukra hivatkozva vonulnak nyugalomba (ha megvan a szükséges szolgálati évük, vagy az egészségi állapot is szerepelhet mint ok), ezek száma: 23. Ezek szaktantárgy szerinti megoszlása viszont a következő: latin-görög 2, latin-magyar 7, latin-német 1, matematika-fizika 3, természetrajz- kémia 1, természetrajz-földrajz 3, torna 1, rajz 4, magyar-rémet 1. összegezve a fentieket: a 32 idős tanár a következő szaktantárgyakat tanítja: latin-görög 3, latin-magyar 12, latin-német 2, magyar-német 1, természetrajz-földrajz 4, természetrajz-kémia 1, földrajz-történelem 1, matematika-fizika 3, rajz 4, torna 1. Ha már most ezt az adatot az 'egyetemi hallgatók statisztikájával összevetjük, nagyon érdekes következtetést vonhatunk le. Mig a magyar középiskolákban a latinnal rendelkező tanárok száma: 52 s ezek közül az idén 7, a közeljövőben pedig: 10, tehát összesen 17-nek kellene átengedni a helyét a fiatal generáció tagjainak, addig a latin-szakos egyetemi hallgatóik száma mindössze 11. Ez a szám aránytalanul csekély s ha ehhez hozzávesszük még azt is, hogy az 52 tanár közül nagyon kevés tartozik a fiatal korosztályhoz, majdnem mindannyian az idősebb generáció tagjai, akkor már önként adódik az első megállapítás és következtetés, amelyet a következőkben foglalhatok egybe: ha a leérettségizett, tanári pályára készülő diákok csak némi kedvet is éreznek, vagy ha van valami érzékük a nyelvek és a nyelvészet iránt, föltétlenül latint válasszanak szaktantárgyul, mert ezzel még akkor is biztos elhelyezkedést kaphatnak, ha most iratkoznak he az egyetemre. Igaz, — s ezt is föltétlenül meg kel itt említenem, — hogy a latin szak tanulása görög nyelvi érettségivel jár (azok számára, akik nem klasszikus gimnáziumban végeztek, szóval Komáromon kívül az összes magyar gimnáziumban). Ez azonban re riasszon vissza senkit, mert amíg sor kerül az első államvizsgára, ahol követelik a görög érettségit (a második év végén), addig nyugodtan le lehet az érettségi vizsgát tenni Az érettségire természetesen magánúton kell készülni és magyarul lehet letenni Ami a többi, tantárgyat illeti, ott már más a helyzet. Mig a latint határozottan lehet ajánlani, mint szakot, a többi tantárgynál már bizonytalan a helyzet. A legtöbb már túl van tömve és egyáltalán nem ajánlatos, hagy valaki szaktantárgyul válassza. Még némi kilátást nyújt a természetrajz-kémia, matematika-fizika (ábrázoló), torna-természetrajz (kémia) és esetleg rajz-kombináció. Azonban határozottan és egyáltalán nem ajánlom az olyan szak-kombinációt, melyben magyar, francia, történelem, földrajz szerepel, mert ezen tantárgyakkal bíró egyetemi hallgatók száma már most is nagyobb a szükségesnél. Csak egy példát: A komáromi klasszikus gimnáziumot kivéve, 7 gimnáziumban tanítanak franciát. Ebben a 7 gimnáziumban körülbelül és maximum 14 francia szakkal rendelkező tanárra van szükség. Már most 15 francia-szakos tanít a fenti iskolákban. S mi lesz akkor a ma még egyetemen tanuló 29 fancia-szakos tanárjelölttel?! Vagy hol akar elhelyezkedni az az 53 magyar-szakos tanárjelölt?! Végeredményben mindannyian azzal a céllal és elhatározással jöttünk az egyetemre és jövünk, hogy a tanulmányok sikeres elvégzése után állásba kerüljünk, hogy jövőt és megélhetést teremtsünk magunknak. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha tárgyilagosan nézzük és mérlegeljük a helyzetet és inkább a- számunkra talán nehezebb, de jövőt és egzisztenciát jelentő szakot válasszuk, mint a bizonytalant. Talán kissé sötétnek és reménytelennek látszik a fiatal magyar tanárjelöltek s különösen a még most tanári pályára lépni készülő diákok helyzete és kilátásai. Hiszen a latin-szakon kívül alig kecsegtet valami azzal, hogy állást kaphassanak. Nem szabad azonban elfelejtenünk, néhány mellékes körülményt, melyek a fentebb megrajzolt helyzetet és viszonyokat nagyban befolyásolják. Statisztikám 106 tanárjelöltet tüntet fel. Ez a szám azonban állandóan %
