Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)
1934-07-07 / 152. (3483.) szám
2 ^RXGAl AWifeAR HlRIiAK ______ 1934 ^ 7> w“nWAn glia a szövetségi kiépítése ellen rendszerek Barfltcsu e§y nappal elhalasztotta londoni utazását Szorosabb angol-francia katonai együttműködés? London, június 6. Az angol politikai élet legnagyobb eseménye Barfchou küszöbön álló londoni látogatása, amelynek politikai körökben igen nagy jelentőséget tulajdonitanak. Bariban ugyanis londoni látogatásai során fel akarja tenni a koronát arra a szövetségi műre, amelyet a francia külügyminiszter közép- és keleteurópai utjai során épített ki, illetve megszilárdított. Annyi bizonyos^ hogy Barthou jó időpontot választott ki londoni látogatására, mert a németországi események határa alatt az angol közvélemény is engedékennyé vált a francia követelésekkel szemben- Az angol álláspont ugyanis eddig az volt, hogy a francia szövetségi rendszer további kiépítése esetleg a helyzet felesleges kompli- kálására vezethet. Az angol kormány álláspontját ebben az értelemben szögezte is le. A „Daily Telegraph“ diplomáciai munkatársa. Barthou külszöbön álló látogatásával kapcsolatban a következőket írja: Barthou a jövő keddre tervezett látogatását szerdára halasztotta, aminek magyarázata az? hogy Sir George dere párisi angol követ a Quai d‘Orsaynak tudomására hozta, hogy Anglia nem hajlandó a kontingensen tovább kötelezettségeket vállalni. Ez azt jelenti, hogy 1. Anglia nem hajlandó a Barthou által bemutatott kétoldali, keleti, balkán és középtengeri paktumhoz hozzájárulni. 2. hogy Anglia a locarnói szerződésben vállalt kötelezettségekhez tartja magát és ezt az alapot nem Szándékszik kiterjeszteni. Ezzel szemben viszont Franciaország nem szándékozik hozzájárulni egy olyan megállapodáshoz, amely a németek fegyverkezési jogán és az egyenrangúsági elv akceptálásán nyugszik. Amennyiben Barthounak mein sikerülne Angliát álláspontja megváltoztatására bírni, az Oroszországgal tervbevett keleti paktum ügye, amelynek jelentőségét Benes külügyminiszter parlamenti expozéjában alaposan kihangsúlyozta, komoly akadályokba ütköznék. Angol politikai körökben egyébként is tartózkodással nézik Franciaországnak Oroszország bevonására vonatkozó kísérleteit. Angliának úgyszólván megkövesedett külpo-J litikai elvei közé tartozik, hogy Oroszország! ázsiai pozícióját ne erősítse meg. Ezen kívül | is vannak olyan aktuális külpolitikai problémák éppen a távolkeleti diplomáciai mezőnyön, amelyek az angol külügyi kormányzatot gondolkozóba ejtik egy Oroszországgal való, még ha nem is közvetlen szövetségi kapcsolat felvételét illetőleg. Anglia mindenesetre szívesebben látná, ha sikerülne az eddigi népszövetségi status quot-t fentartani és Németországot valamilyen módon visszahozni a népszövetségbe. Ez a magyarázata annak i®, hogy az angol, különösen a kormányhoz közelálló sajtó a németországi eseményekkel szemben különösen szórd inas hangot használt. Hasonló szimptorna az, hogy az angolnáimét franszferegyezményt úgy parlamenti körökben, mint a City vezető köreiben igen barátságosan kommentálják. Az angol sajtó egyöntetűen üdvözli az egyezményt, amely kiküszöbölte egy angol-német kereskedelmi háború veszélyét. A Daily Telegrapih „Az adósháboru happy endje“ cimü cikkében hangoztatja, hogy mind a két fél szempontjából előnyős és szerencsés megegyezés jött létre, mert hiszen Anglia és Németország között egy gazdásági háború előre nem látható kellemetlenségekkel járhat mind a két félre. Hasonló szellemben foglalkozik a kérdéssel a ..Financial News“, Anglia vezető pénzügyi és gazdasági orgánuma. Mindezekből a szimptomákból arra lehet következtetni, hogy Anglia szívesen látná a német viszonyok mielőbbi konszolidálását, mert angol szempontból veszélyes fait aecompli válhatna a német belpolitikai viszonyok további elmérgesedéséből. Mindenesetre angol politikai körökben remélik, hogy Barthou londoni látogatásáig annyira tisztázódik a helyzet, hogy Anglia a francia külügyminiszter előtt konkréten leszögezheti állásfoglalását. Ugyanakkor, amikor az angol külügyi kormányzat leszögezte álláspontját a szövetségi rendszerek kiépítésével szemben, a londoni lapok úgyszólván kivétel nélkül azt hangoztatják., hogy gezni egy francia-angol katonai együttműködés alapjait. Úgy tudják, hogy Weygand tábornak már ennek a kérdésnek tanulmányozása érdekében vett részt az angol hadgyakorlatokon és köztudomású. hogy amíg diplomáciai téren bizonyos ellentétek vannak éppen a szovjet, helyesebben Németországot illetően a két nagyhatalom között — ennek a szorosabb katonai együttműködésnek éle éppen úgy irányul Németország, mint a szovjet ellen. A „Daily Herakl“ ezzel kapcsolatban feltűnést keltő hirt közöl, amely szerint az argói légügyi minisztériumhoz közel álló személyiségek tárgyalásokat folytatnak francia repülőtisztekkel, hogy a Maginot-vonal mögött külön repülőtereket létesítsenek angol expedieiós légiihaderők céljaira. Az angol lapok megírják, hogy Pietry francia go részét! miniszter elkíséri Barthout Londonba, ahol nemcsak angol katonai körökkel fog tárgyaini, hanem résztvesz azokon a flottatárgyalásokon is. amelyek Anglia és Japán között megindultak. Barthou látogatásának nemcsak politikai, hanem igen konkrét katonai célja is van. Az angolok egy franci a-angol szorosabb katonai együttműködés ellen sokkal kevesebb érvet hoznak fel, mint Barthou paktum-tervei éllen. Beavatott körökben az a vélemény alakult ki. hogy ebben a vonatkozásban minden valószínűség szerint siker fogja koronázni a francia külügyminiszter fáradozásait és Barthou látogatása alatt sikerülni fog leszöSnowden feltűnően éles támadása MacDonald ellen Érdekes, hogy mig a francia-argó! katonai együttműködés terve valójában a kormányom belül a MacDonald-féle irányzat vereségét jelenti. mert hiszen, mint ismeretes, ennek a tervnek MacDonald határozott ellenzője volt és ezzel! a szélső konzervatív, irányzat diadalmaskodott — MaoDonaldot most régi barátai is élesem támadják. A felsőház legutóbb tartott ülésén lord Snowdem. volt kincstári kancellár szokatlanul éles hangon támadta meg volt barátját. Mac- Demakl miniszterelnököt. Snowden szószerint azt mondotta, hogy az angol népét megcsalták és a választók milliói elvesztették vezéreik becsületességébe vétett hitüket. A kormány — Srowden szerint — MacDomaldbám nagyszerű eszközt talált konzervatív politikája számára. Nincs oly ígéret, amit MacDonald betartott volna s nincs oily megaláztatás, amelynek nem vetné alá magát, ha miniszterelnöknek hívják. MacDonald már csak a konzervatív párt eszköze s most, hogy hajdani szocialista meggyőződését levetette, kiállitási darabként mutogatják a konzervatív párt szónoki emelvényein. A lordikamceliár élesen visszautasitotta Snowden támadását s azt mondotta, hogy az nem illő a feilsőház méltóságához. Majd a következőket jelentette ki: A miniszterelnök felhatalmazott aünak kijcűuléváre, hogy a válság idején más választása nem volt. minthogy fetláldo.zza azokat az embereket, akik egész életükben barátai voltak, de feláldozta a szivéhez nőtt célokat is, a haza érdekében. Rt angol munkáspárt felvilágosítást kér Barthou látogatásával kapcsolatban a kormánytól London, julius 6. Morgan Jones munkáspárti képviselő interpellációjára válaszolva, Baldwin az angol alsóházban kijelentette, hogy Hailsham angol hadügyi államtitkár franciaországi látogatásának nincs semmi politikai mellékcélja, mindössze egy tanúiméin yutról van szó, amelyet angol katonatisztek kívánságára a világháború harcterein folytat az államtitkár és amelyre már számos esetben volt példa. A Barthou francia külügyminiszter küszöbön álló látogatásával kapcsolatban hivatkozott Baldwin Sir John Simon junius 27-én tett kijelentésére, amelynek során az angol külügyminiszter kijelentette, hogy Barthou londoni látogatása alkalmat nyújt mind a két országot közelről érintő kérdések tanulmányozására. Valaki meg akar születni Irta: Molnár Kata Már hetek óta jártak megint egymás mellett igy, ismét hetek óta, szokássá szikkadt dühüket hallgatag gyűrve, egy-egy muszáj- szóra találkozva csupán, együttélésük műszálából kénytelen-kiütközö egy-egy mondatra,— reggel majd légy szives megmondani a lánynak, hogy a fürdőszobát... Berkessy holnap beszól hozzád, telefonált, majd légy szives ... így ment ez: tessék, köszönöm, légy szives; ilyenkor, amikor már itt tartottak, nemigen bántották egymást. A rettentő szavak ilyenkor már visszahúzódtak bennük, csak sötét izük keserűsége maradt ott a szájukon, meg kimondottságuk fulánkos szégyenü lappangása a szemükben, ahogy — nem szívesen — összeakadt egymást-kerülő tekintetük mégis. A férfi (titkár a törvényszéken) komolyan és sietősen járt a dolgai után; ha akarta, szorgalmas és pontos embernek tudott látszani és ezzel a látszattal el is foglalta magát annyira, hogy tevékenynek érezhette magát; az asszony valami száraz és fáradt fájdalomba burkolózva tett-vett, a hallgatása riasztóan nagy hallgatás volt ilyenkor; nem egyszer volt már oka ez a konokul szenvedő hallgatás annak, hogy életük elcsendesedett dühe akkora lobot vetett a férfiban, hogy felforrósodott tőle az asszony hallgatása is és elömlött rajtuk, pusztítón, akár a Iáivá. Hát ez volt az életük. Ez, igy. Rágták, marták egymást és nem tudták, miért kell ennek igy lennie; nem tudták, miért kellett egyszer összeakaszkodni oh, igába egymáshoz kőtődniök nekik, akiknek atómnyi közük nincs egymáshoz azon az egyen kívül, hogy valamikor egész életükkel egymáséi akartak lenni. Körülöttük ott a négy gyerek, kéretlen is earjadzó hajtások bokorba-verődött életük aljánál; gyökérkéik onnan ágazódnak-szö- yődnek a közös tőről, az ő gyökereik szövedéke közé, szétfejtihetetlenül, nem lehet tépni hajszálnyit a magukén, hogy meg ne sínylődjenek belé amazok; gyilkos szabadulás lenne az, amelyik innen szakad. így pedig szörnyű volt, a gyűlölködésnek ebben a Inai álig-örök kötöttségében, tudva, hogy igy lesz mindig és ez elől most már nincs menekvés, végig kell csinálni — végig, mindig ezt, mig majd elmálik az élet valahol, csak bele- málik valami pihenés télén és nem is vágyott semmibe, sivó fövénnyé szikkadva lassan, mint egy gazdátlan part, melyet elhagyott a tenger. Még a férfi volt az, aki jobban tűrte. Felszínesebb természet volt az asszonynál; ha dühe kitombolta magát, meg is tudott nyugodni valamennyire, még sajnálni is tudta a mellette romló másik életet 'és néha az is eszébe jutott, hogy talán mágde csak lenne valahol segítség; de az erről-gondolkozásban hamar elhagyta a türelem, csak dühe forrt fel újra s a segítség felfedezetlen maradt. Az asszony — egyre gyakrabban — képzelt öngyilkosságokat élt végig, ez lelt a csillapítója. Pihenni szeretett volna, ez volt immár legerősebb vágya; sok mindentől volt fáradt. Az emlékeitől is, a vágyaitól is; és ez ahsztraktumök mellett éppen eléggé jelen életének a valóságától is. A négy mozgó gyerektől, a redukált fizetéstől, az olcsó cselédtől, a nem bővíthető lakástól, a fejtöréses létezéstől, a kilátástalanságtól, amely mindezekre rányomta a hitelesítő pecsétel; ennek az egész mindenségnek a széptelenségétöl, óh, ettől volt fáradt. Nem is a járomtól volt fáradt; a jármot értelemmé tudta volna tenni a maga számára, ha az ő erejét igazolta volna, teherbíró asszonyi mivoltának valami igazi kiteljesedését. De csak megalázóttsógát igazolta, szükségességét a háztartás műhelyében, éppen kéznél-levőségét egy törvényesített élet kelletlen kényelmében. Pedig pihen- tetőjo volt, mégis a tűrt párosság, sivár vagy rettentő nappalok után asszony-mivolta részesült igy fanyar becsű elégtételekben. A férfi a béküléssel önként jött mindig; anyátlanná szelídülve az ölelés vágyától, jószán- ; déku önzését mint engesztelést hozta, képtelenül az asszonyban felkeseredő kedvtelen- ség megértésére. Micsoda ünnepi máglyát raktak valamikor! Még emlékeztek is rá. bár azóta úgy megsü- rüsödöit nyomában a fekete mérgü füst, hogy — most is — hetek óta verte megint az asz- szony torkára a fulladt könnyeket. Úgy viaskodott ezekkel a könnyekkel, mint orv ellenségekkel, dühösen erőlködve rázta le őket magáról, mert fojtogatták; mégis, csaknem rögeszmés önkinzással tapadt rá egész valója a keserűségnek belülről-tellő tömlőjére és szívta tele magát belőle — talán soha annyira, mint most. Megvolt a maga oka erre, két-három hete járt már komiszul letarolt kedvvel; nem kívánta, nem tudta kívánni, hogy kihordjon ötödiknek egy titkon már magánál tudott ismét-életkészülődést. — Nem elég az átkozódásből? Most meg egy gyereket megint? — lázadt föl benne minden és ölni tudott volna, oly cudarul megalázódnak érezte magát. Kívülről sem segítette semmi, hogy lohadni tudjon benne a rettentő és mozdulatlan feszültség. A férfi most mégint a szorgalmassági periódusnál tartott, nem ért rá semmi feleslegesre, arra meg éppen sohasem szeretett ráérni, hogy az asszony nehéz hallgatását feszegesse. — Mint egy csésze, olyan vagyok, — gondolta csikorgó foggal az asszony, ~ mint egy mindent tűrő csésze, mindent kikeverhet bennem, amit akar, mérget, gyönyörűséget, életet, betegséget, mindent, — a saját legbelsőbb valómhoz nincs közöm és szavam! ő Ölél és nekem egy eleven lény nő ki a (véremből, elváltozom kivül-belül és várom, hogy k étté s zakadjak ? Kínjában nevetni tudott volna magán, ha elkeseredését nem fertőzte volna meg végleg valami irtózatos levertség. Szerette a négy gyermekét, nagyon szét tudta osztani magát közöttük, de elég volt — elég volt már négyszer ugyanabból a kálváriából emellett az ember mellett. Segítő gyöngédségre nem számíthatott, a gyermekvárás idejének kínzó kényelmetlenségei a férfit untatták és gyötörték, az éjszakai gyermeksirás durvává tudta ingerelni; és a szemrehányásokat is e sokadik gyermekért — éppen most, a meg- nyomoritott lehetőségek idején, — maradéktalanul az asszonynak kell majd viselnie, ezt is tudta előre; ezért vállaljon hát újra mindent? Testi-lelki mivoltának, vére "únden cseppjének teljességét ezért adja részesül egy munkához, amely őt-használva, — ha kell, kíméletlenül akár egészen elhasználva gyúr újat? Minden következő gyermeke után nehezebben szedte össze magát annakidején; asszonyiságának külső, belső anyaga egyaránt, megsínylette a nagy átalakulások mindegyikét, csak alig-alig tudta visszanyerni szép, ép asszonyi énjét — és most megint, újra oda- áldozzon mindent! hogy aztán egy jó szót ne kapjon érte! Ezért? ... Hiszen mindenhez 5 kell! A férfinak, a természetnek; öleléshez, születéshez; — de csak azért, hogy odavesszen benne? ... Majdnem három hete emészti már ez a mostani gyötrődése, megcsufoltsága; vannak percek, amikor a világból tudna ki- tud-e róla az ura, észrevette-e, törődik-e vele, hogy neki valami baja van? Nevetséges!... Pedig ki tudjon róla, ha nem az ura, ki segit- fufcni, hogy ne kelljen tudnia semmiről 1 — És sen benne, ki vegyi© át tőle? Ez, ez a szörnyű, hogy semmi közük sincs egymáshoz, _ nincs egymáshoz annyi közük, amennyi az udvarias embereknek, — de egy élő gyerek — egy ötödik gyerek — igen, ahhoz elég ennyi is; hogy még szorosabb legyen a láncuk, — hogy,
