Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-29 / 171. (3502.) szám

1934 július 29, vasárnap. aStf ■————iUáf V"i M1'ilTiJJJ^vnvp IU Az egész világ r&síSs kiérte utolsó írtjára a mártírhalált halt Dollfuss kancellárt Három óra hosszat zúgtak Becs harangjai - Mussolini személyes megbízottja, Kánya magyar külügyminiszter és a csehszlovák követ a gyászmenetben Bécs, juiláiue 28. (A Prágai Magyar Hírlap ki­küldött munikatárnának telefon jelentése.) Szom­baton délután szép, de nem tűzforró időiben, Bécs eltemette DoilJfuss kancellárt. A város ezen a napon nem ismert mást-, csak gyászt. Az uce-ákon és tereken mindenütt, ahol a gyász­menet végigvonult, fekete zászlók 'lengenek és sűrűn látni fekete drapériákat is. A résztvevők már a déli órákban gyülekezni kezdtek. Fel­vonultak a különböző hazafias egyesületek és társadalmi alakulatok. Százféle egyenruhát látni, az egyszerű szür­késkék Heimwehr-ingtől, a zöld vászonruhás vadászuniformistól, a rendőrök sötétzöld zub­bonyától a régi monarchia aranysujtásos tisz­ti egyenruhájáig. A temetés egész jellege olyan, mintha még a régi monarchia létezne. Az egyenruhák, a fel­vonulás, minden, csak mintha minden kopot- tabb. kiöregedettebb volna. Bécs ideges Az útvonal mentén lévő ablakokat minde­nütt csukva kell tartani. Az uccákon a Heirnat- Bcihutz fegyveres tagjai vonnák kordont. Lueger és Ferenc József temetése óta kevés ilyen nevezetes temetést láttak. Csak éppen a hangulat más, sokkal izgatottabb. A rép érzi, hogy Dollfuss hálálával nincs vé­ge a politikai nehézségeknek, sőt most követ­kezik az igazi nehézség: az utód megtalálása. A temetés napján sem nyugodtak a kedélyeik. Éjjel a Prater-Quai-n komoly lövöldözésre ke­rült a sor a hirtelen előtermett nácik é6 a rend­őrök kőzöté. A rendőrség rajvomalba fejlődött fel s már-már összetűzésre került a sor, amikor a nácik jobbnak látták a túlerő elől elszökni. A legszomorubb az volt, hogy a zendülők ismét az állami exekutiva egyenruháját viselték. Éjjel több helyütt titokzatos autók jelentek meg és a bentülők rálőtfek a szolgálatot tel­jesítő rendőrökre, akik viszonozták a tüze­lést. A város tele van rémhírekkel. Az izga­lom óriási. A temetést a hatóságok minél fényesebben akarták megrendezni, de viszont féltek attól, hogy a tömegben nem megfelelő'eleinek jutnak j a felvonult notabilitások közeiébe, s igy csak : szigorú igazoltatás után juthattak a megbízható elemek azokba az uccákba, ahol a menet vé­gigvonult. így elég keskeny volt a kordon mögötti ember­sáv még a Kártnerstrassen is. Seholsem töltötte meg a nézőközönség a járdákat. A házak földszintjén senkinek nem volt szabad tartózkodnia, a házakba is csak igazoltatás után lehetett bejutni. A puccs még közel van, a rejtelmes ellenség itt van a város szivében. A hietzingi temető halottié Dolllfuiss életében kifejezte azt az óhaját, hogy Seipel mellett akar holta után nyugod­ni. Mivel ,a Selpel emliéktemplom egyelőre még nincsen meg, e®ént ideiglenesen a hiet­zingi temetőben temetik el a halott kancel­lárt felesége kérésére. A menet délután félháromkor indult el a városházától s a Schetlemringen, a Duuaosa- torna partján a Rotheníturmstrassen át a Szent István templomihoz jutott, ahol Imiitzer bíborunk óriási papi segédlettel beszenitelte a koporsót. A:z első gyászbeszédeik már a városháza előtt elhangzottak. A felvonulás három rész­hői állott. A halot'taislkocsii a Szent István templomig vitte a koporsót. Itt félnégy órakor szentelte be Bécs bíborosa, majd autóra tet­ték az elhunyt kancellár földi maradványait és lépésiben vitték a Mariahilfetnstrassen át a hietzingi útra, ahol a gyászmenet szétoszlott és csak kisszámú közönség követte a koporsót a temetőig. A különböző egyesületek felvonulása más­fél óra hosszat tartott. Bécs valamennyi tornyának harangja dél­után három órától esti hat óráig zúgott. Négy órakor a Szent István templom híres mélyihangu nagyharangja is megkondult. A meneteit fekete páncél sisakos lovas rend őrség nyitotta meg, utána katomazene, majd egy 5 3Esn Meszünteti a hajzsirosságot, korpásodást és hajhullást. A Sulfamyl-kén-Sha.mpooin szaba­dalmazott eljárás szerint készül és finom el­osztású kén tartalmával megszűnteti a haj­ós a fejbőr zsírosságát és a hajhullást. — Sző­ke, barna és fekete haj részére külön megje­löléssel, minden szak üzletiben kapható. Vezér­képviselet: D. Engel, Bratislava, Venturska 12. diszszázad, lovaissáig, frontharcosok, paraszt­os gazdaegyesületek egyenruhás osztagai kö­vetkeztek. Több a temetés résztvevője, mint a néző. Az egyenruhás osztagok után a hit- buzgalmi leány egyesül etek következtek, cser­készek, a különféle sziinü ingek egész légiója, kongregációk, foglalkozási ágak küldöttei és rengeteg sokan mások. Öt óra után a gyász­menet a koporsóval még mindig nem hagyta el a Szent István bazilikát. A gyászmenetben elől az elhunyt kancellár hozzátartozói haladtak, közvetlen a család mögött haladt Miklas szövetségi elnök a kor­mány tagjai kíséretében. A kormány élén St-ar- hemberg alkancellár haladt. A gyászmenetben megjelent az egész bécsi diplomáciai kar, ott volt Kánya Kálmán magyar külügymi­niszter, Fierlinger csehszlovák követ és Gia- como de Maríino szenátor, Olaszország volt tokiói és washingtoni követe, aki Mussolini személyes megbízottjaként jelent meg a kan­cellár temetésén. A gyászmenetben a külföldi előkelőségek után a tisztikar és magasabb rangú miniszteri tiszt-: viselők haladtak, majd a gazdasági és kultu­rális élet előkelőségei. A gyászmenetet két szá­zad gyalogság, egy lovassvadron, egy század rendőr és egy század csendőr, végül pedig egy Heimwehr század zárta be. A mártírhalált halt kancellárt Miklas elnök megható szavakkal búcsúztatta el. Gjrászmise Pszsaiwban. Pozsony, július 28. (Pozsonyi szerkesztősé- günk telefonjelentése.) A pozsonyi „osztrák se- gélyegyesület“ kezdeményezésére ma reggel hét órakor Pozsonyban a jezsuiták templomá­ban gyászistentisztelet volt Dollfuss kancellár emlékére. A szentmisét Schweiger páter mon­dotta nagy papi segédlettel. A kora reggeli idő ellenére a templom teljesen megtelt hívőkkel. Ott volt a pozsonyi osztrák konzulátus egész tisztikara, dr. Bartók László pozsonyi magyar királyi konzul, Kreibich Károly szenátor, to- j vábbá dr. Förster Viktor alpolgármester és az ! országos hivatal képviselője. Zsíros hajho: mS-A?mSk. és fejbőrhöz sfiampoon üeljen wJuífamyí henshampoon SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA (6) — Nem fogsz szeretni. Én meg szeretni fog­lak. Azután se fogsz szeretni. És én azután is szeretni foglak.. Anya leszek, öreg leszek. Csúnya leszek. És még mindig szeretni fog­lak. De el ne hagyj! Most már nem szabad, hogy elhagyj! Gonosz volnál. És én akkor is szeretnélek! — Jucikám, kicsikém, én szeretni foglak, amig élek! — Ne igy mondd. Úgy mondjad, mint ak­kor. És hogy ötét el nem hagyom ... No, mondd! — És hogy ötét el nem hagyom. — Holtomiglan, holtáiglan. — Holtomiglan, holtáiglan! — Isten engem úgy segéljen! — Isten engem úgy segéljen! Borcsa bent volt a szobában. Hogyan jött be. mikor? Egyikük 6e vette észre. — Jé, a nagysága, meg a nagyságos ur még- j egyszer megesküdtek? Akár csak a hetven- kettes bakák a Herceg-téren! — Milyen bakákról beszélsz? •— Hát akik lemennek Dalmáciába. Jaj, olyan szép volt, úgy sirtunk mind! Esküdtek, pedig azok is megesküdtek már egyszer, mi­kor regrulák voltak. Tetszik tudni, a földim- től,. a Cséfai Vendeltől tudom, aki freiter a negyedik századnál. Aztán muzsikáltak. Az volt a szép, mikor közben a muzsikások el­hallgattak egy kicsit a nótával. A dobos meg egyet ütött a -nagydobra. Olyan volt, mintha lőttek volna. Aztán mind fújta tovább A Maris, aki a Spitzeréknél szolgál, elkezdett bőgni. Persze, a kedvese, az a csukári le­gény, valamilyen Vince, köztük van. Mind­nek falevél volt a sapkáján. — Mit beszél, Boris? Mit akar? — kérdezte az asszony. — Ugyan, semmit. A Boris, ahelyett, hogy a dolgát végezné, csavarog. Semmi az egész A hetvenkettesek egy transzportja megy le a második zászlóaljhoz. S az a szabály,- hogy a harcba induló csapatokat újból fölesketik. Az a dal a Körner-féle csata előtti ima. Na­gyon szép. — A csata előtti ima — nagyon — szép — hebegte Judit még halaványabban, mint ed­dig. Aztán minden átmenet nélkül összero­gyott. Jani nem bírta megtartani. Csak az esést mérsékelte. Ott feküdt a szőnyegen le­hetetlen pózban. — Jézus Mária! Borcsa, szaladj orvosért! — Kell is ide doktor! Megesik az minden szöméllel, ha visellős. Inkább segítsen, hadd tegyük.föl a kanapéra! No, jobban fogja meg a nagyságos ur! ilyen a férfinép mind-e. Meg­csinálja a bajt. oszt nekünk köll szenvednünk miattuk! Az ájultat felfektették a pamlagra'. Janira a cseléd parasztos őszintesége megnyugtatóan , hatott. • — Igazad van, Boris! Máris magához tér. Az asszony szemeibe visszatért az élet. — Mit akar? — riadt idegenül az urára. Aztán teljesen visszanyerte eszméletét. — Jaj, de ostoba vagyok ... Semmi bajom, köszönöm, semmi — mondta erőltetett mo­solygással. Aztán újra az urára nézett. Hirte­len zokogni kezdett. — Janikám. ne hagyj el! Ne hagyj el! — sikoltotla, mindkét karjával brutális erővel magához rántva az ura fejét. IV. AZOK A FÉRJEK! Judit félelme alaptalan volt. Valahány férj van a világon, mind példát vehetett volna Janitól. A terhesség keserves hónapjaiban igaz szeretettel ápolta, babusgatta az asz- szonyt. Úgy udvarolt neki, mint vőlegény ko­rában, elhalmozta szeretele minden jelével. Hozott neki virágot, könyveket s leste min­den gondolatát, hogy teljesíthesse. De Judit nem volt kivánságos, sem kiállhatatlan. Pe­dig sokat szenvedett. Janinak fel is tűnt a dolog. — Hogy van az, hogy te olyan béketürő vagy? — kérdezte. — Tudod, Janikéin, ez nagyon egyszerű. Azt gondolom: Ha már el kell szenvednem, minek szenvedjünk kelten? Több baj volt Sugarúéval. Mikor észre­vette, hogy mi készülődik, úgy odaszegődött a házhoz, mintha egyéb dolga se lett volna. Juditnak kezdetben kellemes volt a segítség, úgyis nehezére esett a s-ok dolog. De egy­szerre azt vette észre, hogy kieseti a kezéből a gyeplő. Az anyós volt az ur s nem mindenki örömére. Boris nagy dérrel-durral fogadta a mindent felforgató uralmat s őszinte, szóki­mondó természetével nem is titkolta ezt. — Higvje el a nagysága. — mondta Juci­nak — majd olyan nehezen várom azt a gye­reket, mint a nagysága! De ha az öreg nagy­sága még azontúl is a háznál marad, úgy én megyek haza, Pinkekarcsára! Jani ehhez is jó képet vágott. Még az se hozta ki a sodrából, mikor Klári néni. ez a kiállhatatlan, pletykahordó vénkisasszony is mind gyakrabban tisztelte meg a látogatásá­val. Eleinte udvariaskodott, később, ha jöttek, egyszeriben dolga akadt a kávéházban. Sugár Pál aranjuezi szép napokat élt. Fele­sége alig volt otthon s ha hazajöti annyi me- sélnivalója volt, hogy nem jutott ideje a jóvá­tehetetlen kislucséi vétkeket emlegetni. Any-v nyira ment az öreg, hogy egy-egy őrizetlen pillanatban még a Magas-utra is betévedt egy félliter idei harcosra. Január végén a kávéház nagyon sok idejét velte igénybe Janinak. Persze, mikor a leg­alkalmatlanabb, a legkellemetlenebb: éppen akkor kell, hogy valami lelje a csalhatatlan számológépet. Mikor észrevették. Károly nagy összegeket követelt, amivel a masina megcsalta légyen. Hosszú heroe-luirca után kiderült, hogy fordítva áll a dolog. Szeren cséré csak egy-két napja volt a gép hibás, nem — mint Károly állította — hónapok óta. De ügyvéd kellett, szakértő kellett, bíróság kellett.— mindez elég pénzbe került, s amig- a gépet javították, bizony Janinak ott kellett , lenni Liucsi kisasszony közelében, éjjel, is. mert az nem volt egy csöppet sem csatba . tatlan. Judit csendesen sirdogált odahaza Boris vigasztalta a maga módja szerint. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom