Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)
1934-07-29 / 171. (3502.) szám
A HALOTT DOLLFUSS Irta: Szvatkó Pál Bécs, julius 28, Mielőtt ráborították a fehér leplet, néhány pillanatig mereven néztük a viaszsárga arcot. A kis ember itt fekszik a sok vihart látott bécsi városháza hatalmas csarnokában, fekete és arany dekorációk között. Sürü fellegek sötétítik a kintről behatoló fényt. Magas katafalkon drága koporsó, gyertyák és kivont mozdulatlan kardok, — egy ember elment közülünk. Közülünk, európaiak közül. Lehet, hogy a közvetlen közelség teszi, de elszomorodunk. Megszoktuk Dollfuss kancellárt. Beletartozott a nagy európai családba, s ennek a családnak szomorú lelke bánkódik most, amikor a rokont a halál kiragadta az európai politika édes- bus köréből. Száz és száz kedves anekdota, ártatlan rossz tréfa emléke zsong a ravatal körül. Mekkora tragédiát hordozott a halott, akiről a legtöbb vice keringett Középeurópá- ban. Vájjon hogy fogadja az Úristen Dollfusst az ég kapujában, miután a tréfák szárnyán a kancellár annyiszor megjárta már a menny* országutat. Nagy vörös seb tátong a kis ember nyakán, s ez a seb világit: a jelentéktelen alak ez egyszer nem fog elveszni a testesebb alakok társaságában.Az európai lélek gyászol. Nagyon fáj a halott. — Ki volt ez az ember? Mit akart közöttünk? Ahogy az arcot nézzük, mintha mosoly játszana rajta most is, szelíd, nyílt mosolygás, ami az életében jellemezte. A terroristák golyója, a négyórás béna fetrengés a hivatala kerevetén, az embertelen haláltusa, ahol egyetlen hűsítő cseppet sem nyújtott barát a haldoklónak, nem tudta letörni a mosolyt, az osztrák mosolyt, erről az arcról. A tegnapi és a mai Bécs jut eszembe, a tehetetlenül kínlódó város, a sok bénult pillanat, — amikor a Ringen este nyolcig, amíg szabad volt, mégis mosolyogtak az emberek. Kilenckor az egyik pádon még szerelmes pár üldögélt, s mosolygott, amikor a hamiskásan nevető rendőr hazazavarta őket: .,Standrecbt is’, meine Herrsohaften, gengens' nach Eaus’...“ — Mosoly a végkimerülésig. Az utolsó osztrák ember fekszik előttem, mert Hitler nem osztrák többé. Dollfuss, az alsóausztriai és Hitler, a felsőausztriai, két osztrák, egy igen és egy nem, valahogy az ö küzdelmük volt az elmúlt két év, a poroszok csak asszsztáltak mellette. Dollfuss elvérzett a harcban, de halálában győzött: Ausztria egyelőre az marad, ami volt, most már biztosan, egészen biztosan az marad. A ravatal fölött árnyék lebeg, Hitler árnya. Mit akar itt Becsben? Mi kívülállók az elmúlt hónapok alatt már nem is az eszméket és a tényeket figyeltük a német nép önmarcangolásában, mert az eszmék és a tények annyira összezavarodtak, hogy emberfia nem láthatott tisztán és nem mondhatott ítéletet. Mert bármit mondott, rosszul mondta és érzékeny lelkek itt is, ott is fölhorkantak. Mi kívülállók nem mertünk többé objektivek lenni, mert a káoszban vagy a hívők vagy az ellenfelek ránk mordultak. Csak a személyeket néztük már, semmi többet. Láttuk Hitlert, a patetikust, amikor halálosan megsebzett lélekkel lelkiismeret vizsgálatot tartott a birodalmi gyűlésen. Drámai pillanat volt. Most látjuk itt feküdni Dollfusst, a német nemzeti érzés másik pólusát. Ez is drámai pillanat, de hiányz'k belőle a pátosz. A nagy csarnok rosszal illik a kis Dollfusshoz, nem jó a fekete s az arany dekórum sem, hiszen az egész ház, ahol a lelőtt kancellárt felravatalozták, idegen tőle, alig néhány hónappal ezelőtt hódította meg. Itt csak a mosoly számit, a rejtélyes mosoly a viaszsárga arcon, mint egy-egy bebalzsamozott fáraó arcán. A reimsi székes- egyház kőszobrai között van egy mosolygó angyal, azt mondják a vig ohampagnei lelket örökíti meg, — ez a viaszsárga mosoly itt előttünk az örök osztrák lélek mosolya. Bécs fáradt mosolygása. Óriási havasi gyopár koszorút cipelnek a koporsóhoz. Ki szedte, hol szedte, hisz a stájer hegyekben még vér festi pirosra a szürke gyopárt? Ki szerette a halottat? Volt tábora, vagy sem? Nem tudom. De most van tábora. Fehér lepellel betakarják az arcot, két szolga nesztelenül feltárja a csarnok ajtaját és óvatosan, félszegen megjelennek az első bécsiek a koporsónál. • A fekete emberkigyó egyre szélesebb, egyre rohanóbb lesz, végtelen, a kíváncsiság helyét elfoglalja a gyász, itt is, ott is felzokognak az asszonyok. Egy óra hosszat nézem az elvonulást. Hallom, este hatig tartott. Béc& szereti a halottait. Jobban, mint az élőket. Az élő kancellárt a felesége szerette. Rajongott érte, ami ritka dolog olyan asszonyoknál, akiktől a köz csaknem teljesen elvonja a férjet. Az özvegy meg tudná mondani, milyen ember volt a kancellár. Mi csak azt tudjuk, negyvenkétéves és Hitlerrel viaskodott. Szerette a bort, jó vidéki gazda volt, jámbor ember és vidám, aki sohasem emelkedett volna magasba, ha föl nem lenditi a német palló, amelynek másik végére hirtelen nagy súllyal ránehezedett Hitler. Dollfusst fölragadta az ellensúly, s most lecsapta, agyoncsapta. Azt is tudjuk Dollfussról, sőt láttuk julius 25-én, hogy kitűnő katona volt, mint sok más kis ember. És mosolygott akkor is, ha az idő nem volt éppen alkalmas a mosolygásra. Például a halálában. Este újra. eljöttünk. A bécsi emberek -kígyója még mindig vonult a koporsó előtt, de halk kezek már a temetést készítették elő. Óriási temetés! a bűnbánó Ausztria vonul föl a koporsó mögött, egy nemzet, amelynek önbizalmát Dollfuss kancellár adta vissza, szabadságát pedig a kancellár mártírhalála. Mi lesz ezekkel a bécsiekkel, akik most felvonulnak? A sok rejtélyt tetézi egy uj: a rejtélyes Papén érkezése. Közvetíteni fog Hitler és a halott Dollfuss között. Mit hoz magával? A kemény szabadságot, vagy az „édes“ jármot? Papén csábításait ismeri a világ, ő a legnagyobb rábeszélő és kártyakeverő, s most kissé nyugtalanul ámbár kényszerű bizalommal várja Bécs. Ha Dollfuss élne! Most végre tárgyalhatna és méltó ember képviselné Ausztriát. De ki maradt utána? Az öreg és dühös Vaugoin, a szilaj és meggondolatlan Starhemberg, a szürke Schosch- nigg, a nyárspolgári Miklas? Nincs ember. A jövő bizonytalan. Dollfuss, aki Ausztriát jelentette, halott. Nem harcolhat többé. Kikapcsolták. Dollfuss mást nem tehet, csak a koporsójában mosolyoghat tovább rejtélyesen. Olaszországba!! behívlak három korosztályt Az Bdfne-fanrisl vonaton vonulnak fel az olasz hadosztályok Még véres harcok falnak Karintiában, a zen- dülők a jugoszláv határ felé vonulnak vissza Becs, julius 28. A karintiai tartományi főnökség hivatalos sajtóközpontja a „Kárnt- ner Tagblatt“-ban jelentést tesz közzé a karintiai harcokról, amelyek még egyre folynak: A karintiai felkelés teljes likvidálása folyamatban van. A tisztogatási akciót már csak egyes községekben akadályozzák meg a felkelők, akik komitácsi harcokat folytatnak a felvonuló kormánycsapatokkal. Házak és fák tetejéről lövöldöznek a felkelők a kormánycsapatokra. Klagenfurtban letartóztatták az állami szövőiskola igazgatóját, Mayer udvari tanácsost. Az iskola átkutatásánál egy titkos rádióleadóállomásra bukkantak. A felkelők vezéreinél, a Zechner-fivéreknél házkutatást tartottak és a házkutatás alkalmával több magasrangu személyiségre súlyosan kompromittáló adatokat találtak. Többek k/özött a Sachsen-Meinin- geni herceg súlyosan kompromittáló levelét találták a felkelőknél. A Zechner-livéreket, valamint több nemzeti szocialistát, akik futár- szolgálatot teljesítettek, letartózatták. Tegnap délután St. Georgban újból nagy erővel lángolt fel a nemzeti szocialista zendülés. Körülbelül száz nemzeti szocialista gépfegyverekkel fölfegyverkezve, megtámadta a kormánycsapatokat és a csendőrséget. Néhány órás harc után azonban a kormánycsapatok szétkergették a zendülöket, akik a beállott sötétség leple alatt elmenekültek. Kilenc halott maradt a csatatéren, tizenhat felkelőt fogtak el és két gépfegyvert zsákmányoltak a kormánycsapatok. A St. Veith és St. Do- nath közötti útvonalat az esti órákban sikerült a kormánycsapatoknak teljesen megtisztítani a zendülőktől. Két hidat a levegőbe röpítettek a zendiilők és igyekeznek visszavonulni az egész vonalon. A karintiai hadműveletekről a következő hivatalos jelentést adták ki: A zendülés főleg azokon a területeken terjedt gyorsan el, amelyeken vegyesnyelvü lakosság lakik. A tizenegyes alpesi vadászezred egy századát Wolfsbergbe irányították azzal a megbízással, hogy kezdje meg a tisztogatási akciót. A századost többszáz főnyi kitünően fölfegyverzett felkelő fogadta, úgyhogy a kormányosapatok rövidesen nagyon kritikus helyzetbe kerültek. A kormánycsapatok parancsnoka, Smolle őr’sgv a harcok közben elesett. Egy századot, amelyet a szorongatott helyzetben levő kormánycsapatok felszabadítására küldtek, a felkelők megtámadtak s á harcok közben megölték Povalac főhadnagyot. A kormánycsapatok a Lavant-völgyén keresztül vonulnak a felkelő karintiaiak főhadiszállása felé. Északról egy motoros vadász-század kezdett akciót a felkelők ellen. St. Veith már a kormánycsapatok kezén van, Feldkirchen birtokáért azonban még folyik a harc a puccsisták ellen. iiugénlandbaii Is fellángol a harc Bécs, julius 28. Míg a legutolsó jelentések szerint a harcok központja Stájerország volt és Ausztria többi vidékén a lehető legnagyobb nyugalom uralkodott, az utolsó jelentések szerint a harcok átterjedtek Voralberg- re és Burgenlandira is. A Reicthspost jelentése szerint a burgenlandi Miniből községben huszonöt nemzeti szocialista megtámadott egy határőrökkel megerősített csend őrőr járatot A csendőrök és a felkelők között harc fejlődött ki, amelynek során két vámhivatalnokot súlyosan megsebesítettek, öt nemzeti szocialistát pedig elfogtak. A Reuter iroda bécsi jelentése szerint a karintiai felkelők főhadiszállása BIeiburg községben van. A kora reggeli óráktól állandó harcok folynak a község körül, a kormánycsapatok tüzérségi tűz alá fogták a községet, a felkelők azonban egyelőre még tartják magukat. Mindkét fél részéről óriási a veszteség, amelyet számszerűen még nem lelhetett megállapítani. A Lawarniiind és Wolfsberg között számos község van a felkelők kezén. A nemzeti szocialista felkelő csapatok lépésre 1-léipésirie vonulnak vissza és ponío^au kidolgozott stratégiai terv szerint működnek. A felkelők egészen a jugoszláv határig kezükben tartják a visszavonulási terepet, ami arra enged következteteni, hogy a puccso* előre elkészített katonai tervek szerint hajtották végre. A legújabb hírek szerint a kormánycsapatok bevonultak Klagenfurtba. Karinthiában még a linzi vonalon véres harcok folynak. St. Donáthnál állítólag a nemzeti szocialisták a Heimwehr felvonuló csapatai előtt eldobták a fegyvert, a délutáni órákban sikerült Oberdrauburg, Greifenburg és Millstadt községeket megtisztítani a felkelőktől. Frie- sach és Eisenkappel szintén a kormánycsapatok kezére került. „Áldozata! esett..." A felsőausztriai közbiztonsági kormánybiztos hivatalos jelentése szerint a tisztogatási akciónak áldozatul esett Hölzl kerületi felügyelő az osztrák légionáriusok kollerschlagi támadása alkalmával, Lukesch laakircheni csendőr, akit az éjszaka folyamán agyonlőttek és Bayerl kerületi felügyelő, akit WUherlngben kézitusa ab HM SZÁMUNK | KÉPES HÉTTEL 28 OLDAl Ara a Korona l7l ^3502) SZ*m " ^aS**e'Baa* 1934 ^ 1" ...— wunnwn Elő fizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská 76\í*vonta KÍ*LÍ?lfíldre:/v,cBnt® 45i A szlovenszkói és mszinszkói magyarság S1!06!?’ « emtIe*L T,KIa1d0ó m vat^V félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. ® # ° Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai Papilapja • ® TELEFON: 303-11. © © Egyes szám ára 1.20 Kt, vasárnap 2„— Fí. r ^ ^ SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRflHfl.
