Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-27 / 169. (3500.) szám

4 1934 julius 27, péntek. Budapest: Dollfuss Tisza István sorsára jutott Budapest, julius 26. (Budapesti ezenkeez-1 itőségünik telef onjelen tése.) A ma reggeli ma­gyar sajtó a legnagyobb felháborodás, de egy­úttal a döbbenetes gyász hangján emlékezik meg Doflifuss kancellár mártírhaláláról. Doll­fuss sorsát párhuzamba hozzák Tisza István gróf tragédiájával. A Nemzeti Újság gyászke­retben jelent meg. Valamennyi lap egyönte­tűen vezércikkben bélyegzi meg a dühöngő or­dasok módjára viselkedő terroristákat, akik számára nincsen mentség, mert ilyen véres események kirobbaníása nem fakadhatott ha­zafias érzelmekből. Budapest, julius 26. (Budapesti szerkesztősé- igünik . telei onjeflertese.) Gömbös Gyula minisz­ter elnök a 'következő részvéttáviratet intézte az osztrák kormányhoz: — Mély megrendüléssel értesültem arról az aljas merényletről, amelynek Dollfuss kancellár, ez a nagy osztrák államférflu s a legnemesebb hazafiul érzésektől átitatott férfi áldozatul esett. Benne a legőszintébb jóbarátot s egy­szersmind hü bajtársamat vesztettem el. A ma­gyar nemzet sohasem felejti el Dollfusst. Gömbös egyúttal a kanoeMár özvegyéhez is küldött részvét-táviratot. épületébe, dolgozószobájában tanácskozott Karwinski közbiztonsági államtitkárral, aki felszólította a kancellárt, hogy azonnal mene­küljön. Dollfuss azonban kijelentette, hogy nem hajlandó elmenekülni. Néhány perccel ké­sőbb a puccsisták feltörték az ajtót és állítólag sortüzet adtak a kancellárra, aki két egy má­sik verzió szerint pedig három sebet kapott. A puccsisták nem engedtek orvost a kancellár­hoz, úgyhogy a vérzést nem is állították el, nem is beszélve arról, hogy egy sürgős műtét végrehajtásáról szó sem lehetett A kancellár haláltusája két óra hosszat tartott s állítólag félötkor, anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, meghalt A puccsisták eltávozása után franciskánus pátert küldtek a kancellárhoz, aki azonban már nem találta őt életben. A kancel­lár holttestét a történelmi nevezetességű sárga szalónban ravatalozták föl. A kancellári pa­lotának ebben a helyiségében tartotta Metter­nich a bécsi kongresszus idején hivatalát. PolSfussné összeesett, amikor Mussolini közölte vele a tragédiát B é c s, július 26. A DolifuSs-Gagédia leg­megrázóbb része Riccioneban játszódott le. Amikor Dollfussné értesült férje tragédiájáról, ájultan esett össze. A szerencsétlen asszony állapota rendkívül súlyos, mert nyolcadik hó­napja van teherben. Mussolini, amikor értesült a tragikus esemé­nyekről, kijelentette, hogy magára vállalja a súlyos feladatot, hogy vendégével közölje a gyászhirt. Háromnegyedtizenegykor Mussolini megjelent Dollfussnénál, aki közvetlenül a Dú­cé villája közelében levő villában lakik. A Dú­cé közölte Dollfussnéval a lesújtó hírt. Az asz- szony kijelentette, amikor magához tért, hogy azonnal ura holttestéhez akar utazni. A gyer­mekek Mussolini családjánál maradtak. R i m i n i, július 26. Dollfu^né megrendültén és halálsápadtan érkezett meg autón Riccíone- ból. Dollfussné kíséretében volt Mussolini mi­niszterelnök. Nyolc óra 15 perckor Dollfussné beszállt az olasz kormány által rendelkezésére bocsátott repülőgépbe, hogy amilyen gyorsan csak lehet, hazaérkezzék. A tragikus véget ért osztrák kancellár fele­sége ma délben félegykor az asperni repülő­térre megérkezett. Dollfussné frankfurti lány, aki Hitler uralomrajutása után politikai okok­ból megszakított minden összeköttetést Fank- furtban élő rokonaival. Dollfuss nem akart menekülni nek nyilvánosságra. Dollfuss kancellár, mikor a puccsisták benyomultak a kancellári hivatal A világsajtó főhadiszállását tegnap éjszaka Pozseüvban ütötte fel Pozsony, julius 26. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefon jelentése) A bécsi véres események híre Pozsonyba a kara délutáni órákban érkezett s a helyi lapok rendkívüli kiadásait tömeg ben olvas­ta- a közönség. Dollfuss halálának Imréről Pozsony! csak este nyolc óra tájban értesült a prágai rádió utján. Érdekes azonban, hogy a „Slovák:‘ szerkesztőségét már délután fél- kettő tájban felhívta egy titokzatos hang s je­A MEGGYILKOLT OSZTRÁK KANCELLÁR ÖZVEGYE ÉS ÁRVÁI. B é cs, julius 26. Dolliu®8 halálának körül­ményeiről újabb megdöbbentő részletek kerül­Riccionéban, ahol Mussolini vendégeként nyaraltak és ahová a napokiban várták Dollfuss érkezését. lentette a szerkesztőségnek, hogy Dollfuss osz­trák kancellárt agyonlőtték. A lap szerkesztősége azonnal felhívta a pozsonyi osztrák konzulátust s felvilágosításit kért a döbbe­netes eseményről, de a konzulátus megcáfolta a halálhírt. Mint mára kiderült, Dollfuss akkor még életben -is volt. Az osztrák konzulátuson különben tegnap délután nagy zavar és izgalom volt s a konzul a késő délutáni órákban Bécsbe uta­zott. Anniikor a késő este megjelenő lapok Dollfuss meggyilkolásának hírét hozták, egy előkelő bécsi asszony a Carl-ton-kávéházában lefoidittatta ma­gának a magyar lapok jelentéseit és sápadtan mesélte el a körülötte csoportosuló kávéházi kö­zönségnek, hogy reggel még beszélt az osztrák kancellárral, aki elmondta, hogy már csomagol, mert Rlecionéba akar menni családija után. A bé­csi uriasszony, úgy látszik, rokona volt a tragi­kus sorsú kancellárnak. Éjfélkor is még meglehetős népes volt a város képe. A kávéházakbau, ahol hangszórók voltak, min­denki figyelte a spiker hangját. Éjfél tájban több hatalmas túraautó érkezett Bécsből szá­mos külföldi újságíróval. Bécsben ugyanis este nyolc után megszakították a telefonösszeköttetést a külfölddel, ezért a külföldi újságírók nagy része Pozsonyba jött át s a csehszlovák telefon utján adták le jelen­téseiket lapjaiknak a bécsi véres eseményekről. Mint a februári bécsi forradalom idején, úgy, most is Pozsonyba tették a nagy amerikai, lon­doni s párisi lapok tudósitói hadiszállásukat. Mintegy harminc külföldi ujságiró telefonált a pozsonyi Carltonból lapjának. Állítólag több mint 80 ezer koronát fizettek a tele­fonálásért. Ott volt a Daily Héráid, a Chicago Daily News, a Chicago Tribüné, a Daily Telegraph s több más külföldi nagylap bécsi szerkesztője. Az újságírókkal együt jött Pozsonyba Knicker- bokker is, valamint több berlini ujságiró. Röviddel az újságírók autóinak megérkezése után újra bécsi rendszámú hatalmas Merzedes-tkocsi ál­lott meg a Carltom előtt. Két utasa bement a szál­lóiba, majd rövid tanácskozás után az egyik vissza­ment Bécsbe, amásik azonban a Carltoniban szállt meg. A vendégkönyvbe Wolf Károly nevet irt, de senki sem tudta, hogy kicsoda az illető. Később kiderült, hogy a bécsi német követségnek egyik magasrangu tisztviselője, aki ugyancsak Po­zsonyból informálta a berlini kormányt a béc6i eseményekről. A külföldi újságírók a Carlton'ban vacsoráztak s úgy várták be a telefonhívást. Természetes, hogy a po­zsonyi újságíróik hamarosan körülvették külföldi kollégáikat s különösein Kniokerbokker iránt volt nagy az érdeklődés. Hat halott Stájerországban Bécs, julius 26. A Deutsche Nachrichteu- büró jelentése szerint a késő esti órákban még folynak a harcok Lienc és Gröbing kö­rül, a felkelők heves ellenállást tanúsítanak, a katonaság azonban mindenütt előnyomni. A landsbergi és stainzi htoknak eddig hat halálos áldozatuk van, a sebesültek számát még nem lehetett megállapítani. Ló 0*94 SZENT KONSTANCIA kápolnája mmm (5) — Talán biz-ony én-e? Károly volt az oka mindennek! Én limonádét gondoltam, vagy málnás-szódát, az meg pezsgőt hozott. De máskor jobban vigyázok! Tizenegy forint! egyheti konyha nem kerül többe! — Ez ugyan ne aggasszon! Nem mi fizetjük azt. Károly hozzácsapta a vendégek Cecil­jéhez. — Csak nem? Hogyan? — Hát csak úgy, hogy a te pezsgődre ők is rendeltek. Lett nagy ivás. Hiszen tudod, vé­gül már a cigány is azt itta, Ki a fene tartja számon ilyenkor, hogy ötvenkettő volt-e, vagy ötvenhárom? — De ez nem becsületes dolog! —■ De az üzlethez tartozik. Más is igy tesz! Az asszonyka becsületes lelke tiltakozott ez ellen. — Nem lehetne nekik valahogy vissza­adni? — Kinek? — Annak a kopasz Tandlmayernek, vagy mi a neve. — Csacsiság. Annak az semmi. Annyi, mint nekünk tiz fillér. — De hiszen, én sem megyek többé abba az undok kávéházba! Hogy az én pezsgőmet a | Schwein-cetli ur fizesse! Nem én! Legföl- | jebb... — Nos? — Ha Lincsi kisasszony megbetegszik s kell, aki a gépet ütögesse, amit nem lehet megcsalni. — Hát azt hiszed, Lincsi kisasszony mindig ott ül a kasszában? — Hát nem ül mindig ott? — De nem ám. Az is megissza a pezsgőt. — Megissza? — De meg ám! — É!s te ezt tűröd? — De tűröm ám. Még percentet is kap az árából. — Hallatlan! Miért? — Mert az a mi hasznunk, amit elfogyasz­tanak. Az üzlet: üzleti — De már akkor csúnya üzlet! — Ne törődj vele, angyalom. Olvasópörge­tésből csak koldusmódra lehet megélni. — Keljünk fel. Én már tudom, mit teszek. Te majd átveszed Károlyiéi a sok pénzt, én meg a fogamhoz verek minden krajcárt. Ha kifizettük a bankadósságot, eladjuk a kávé­házat s visszavesszük Kisluesét. Ha nem te­lik az egészre: a felét. Gazdálkodni fogunk. {Én ám jól tudom, hogyan kell. Anya megtani- I tott rá. — Ugyan jótól tanultál! — Jani, ne légy rossz! Az én édes jó anyus- kám semmiről sem tehet. Apa sem. Csak az elemi csapások. Meg azok a gonosz, kártyázó barátok. Láttad volna, mikor ez a Németh Bandi elnyert apától kétezer forintot. Elvitte, csak úgy, a zsebébe gyűrve. Még nevetett is hozzá. A jó kutya hazahajt, mondotta csufon- dárosan. Pedig anya úgy sirt, persze, csak amikor már elment. Én még egész kis lány voltam. Aztán megbetegedett Laci, a bátyám. Meg is halt. De előbb két évig volt szanató­riumban. A disznóink eldöglöttek, a termést elverte a jég. Mit tehetett apa, anya erről? — Mind csupa jó érv, hogy gazdálkodásba kezdjünk. Igazad van fiam, de a fő, hogy az adósságot letörlesszük. III. KICSI BÁNTJA A NAGYOT. Amit föltett magában Juci, azt nagyon ko­molyan vette. A háztartásban maga volt a ta­karékosság. Maga járt a piacra, a mészáros­hoz, pékhez. De csakhamar a kávéház is meg­érezte a kislucséi tapasztalatok hasznát, A tejet, tejszint, vajat, tojást már nőm vették drága boltokban, azt mind Juci szerezte be nagyban, közvetlenül. A hentesszámla is meg­csökkent, amióta Juci a sonkákat nyersen vette a vásárcsarnokban, aztán az anyja tudo­mánya szerint besózva, egy Beketfáról ide­szakadt kis hentesnél füstöltette meg. Jó volt az, jobb, mint az igazi drága prágai. A tojást Sugárék egykori aratógazdájának a lánya. hozta be hetenkint kétszer. Eleinte megpró­bálta, hogy közibe csempésszen egyikét ki­váltat, de Jucit nem lehetett becsapni. Értette, hogy kell megnézni, beárnyékolva napnak, vagy gyertyának tartani. így hát a Veronka, ki valamikor egy padban ült Jucikával az is­kolában, belenyugodott, hogy csak jót hozzon. A kávéházba azonban be nem ment volna a világért sem. Nem is volt ideje rá. Dolgo­zott reggeltől estig. Októberben Judit megrakott, nehéz piaci kosarával ballagott hazafelé. A Szenthárom­ság-templom előtt valami szokatlan, szorongó érzés fogta el. Alig birt hazáig vánszorogni. Otthon leült, figyelt. A szive verését figyelte. Valami idegen vegyült bele. Judit elsápadt. Kis híja, hogy el nem ájult. Jani ekkor lé­pett be a szobába. Amint rátekintett Juditra, arcán a rémület kifejezése lett úrrá. — Jucikám, mi bajod? Judit csendesen ingatta a fejét. — Semmi, semmi — mondotta halkan. Te­kintete végigtapogatta a jól ismert bútorokat. A szekrény tükréből szomorú, karikásszemü, sápadt arca nézett rá vissza. — Semmi, semmi. Csúnya vagyok. ÉS még csúnyább leszek. És te nem fogsz szeretni. Tudom. Malvin is igy volt. Szegény asszonyka sírva fakadt. Olyan elemi erővel támadt ez a meggyőződése, hogy legjobb szeretett volna azonnal meghalni. Jani mindent megértett. Eléje térdelt és csó­kolta, ahol érte. Az asszony keze fáradt moz­dulattal odatalált Jani fürtös, barna fejére. Lágyan simogatta. Folytatjuk. %

Next

/
Oldalképek
Tartalom