Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-27 / 169. (3500.) szám

évf. 169. (3500) szám - Péntek * 1934 iulius 27 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Kó., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • A képes melléklettel havonként 2.50 Ká-val több. Bgyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ul i ce 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: Prága II„ Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFOM: 303-11. •• SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP. PRAHA. A VÉRZŐ AUSZTRIA Olasz csapatokat fontak Össze az olasz-osztrák Haláron Becsben teljes a nyugalom, Stájerországban még elkeseredett harcok dúlnak * Olaszország inter­vencióra kéri fel a hatalmakat Ausztria érdekében Az Alpine-Montan művek székhelyén volt a pucss főfészke Salzburgi ünnepi játékokat holnap gyászán­Az osztrák seb Irta: JAR0SS ANDOR Prága, július 26­Az égig nyúló havasok és szolid lankák kis köztársasága, a Világháború utáni Ausztria, viharos események özönével és súlyos tragédiák szédítő benyomásaival fordította maga Jelé az egész világ lázas érdeklődését. Ma nemcsak a közvetlenül érdekelt Európa, hanem az Atlanti Óceán túlsó partvidéke, a Paciifikum és az ázsiai kontinens is izgalmat alig titkolni tudó éberséggel figyel a Habs­burgok egykori fellegvárára és az államiság tartózékaii't képező kis osztrák tartományok- jra. Nem kellett hozzá Kmickenbocker, aki leg­utóbb megjelent könyvében könnyed modor­ban állapította meg, hogy, ha a mai kornak is lesz egy Sarajevója, úgy az a kies osztrák köztársaságiban keresendő, hogy tudjuk, mi­szerint Ausztria .és az osztrák köztársaság belpolitikai és külpolitikai kérdései olyan vajúdás állapotában vannak, melyek máról holnapra nem várt eseményeket robbanthat­nak kj és ezek ki rezgései nehezen lokalizál- hatók a kis ország határain belül. Amióta februárban egyrészt az osztrák szocialista munkásság, másrészt Dolifuss kormánya Íze­lítőt adtak abból az elkeseredett hangulatból, mely a bécsi ringek és a Wienerwald enyhe zöldje mögött kitartóan ott lappangott és a hatmillió osztrák-németet különböző táborok­ra szakítva vad ellenségként állította szembe, megszoktuk és megtanultuk, hogy a szelid- lelkü és jóakaratu osztrák nép lelkiségét a Világtörténelem mohó kohója az uj szerepnek megfelelően átalakította. Ausztria a világtör­ténelem érdekszálainak olyan gyújtópontjába került, mely a maga hőjével gyökeresen vál­toztatott a régi osztrák lelkiségen. Februárban Dolifuss katonai győzelmet ara­tott a szociáldemokrácián, de már akkor öt­lött fel ön kénytelenül, hogy a győzelem nem-e a harmadik semleges erő tényező: az osztrák nemzeti szocializmus erőgyarapodását jelen­ti-e. A harc tényleg tovább állt, most már nem a bal és jobboldal között, hanem Doli­fuss patrióta Ausztriája és a Németországgal kapcsolatot talált osztrák nemzeti szocializ­mus között. A szembenállók elkeseredését nemcsak fütötte, de mintegy meghatározta a mindegyik erőcsoport mögött ottálló nagypo­litikai gondolat, melyet egyik részről a mai Európa hatalmi rendje,, a másik részről az európai Hatalmi rendet megváltoztatással fe­nyegető német csatlakozás jelentett. A közelmúlt napok külpolitikai eseményei azt a látszatot keltették, mintha a velencei diktátor-találkozó bizonyos megnyugtató mó­diig vivendit talált volna, ezt látszott igazolni Rintelen római követi megbízatása, valamint Németország magatartása. Kétségtelen ellen­tétet képezett az ausztriai nemzeti szocialis­ták mindinkább fokozódó forradalmi tevé­kenysége, mely önkénytelenül azt a látszatot mutatta, hogy az osztrák nemzeti szocialisták nem gondolnak egy Dollfussal való megegye­zésre, sőt még német intenciók ellenére is csak maradéktalan hatalomhoz kívánnak jut­ni. Dolifuss ultimátuma nyomán újból teljes elkeseredéssel lángolt fel a felszín alatt tom­boló polgárháború, mely július 25-höz veze­tett. Azon vad hírek közepette, melyek ezt a napot a külföldi előtt örökre nevezetessé tet­ték, három szomorú tényt kell megállapíta­nunk. Az első, hogy nem volt szó naigyszabágu Becs, julius 26. (A Prágai Magyar Hírlap kiküldö tt tudósítójának teletömj elöntése.) A tegnapi mozgalmas nap és éjszaka után ma aránylag nyugodtabb nap köszöntött az osz­trák fő Tárosra. A lakosság zöme esak reggel szerzett tudomást Dolifuss haláláról. A halál­hír lesújtotta még azokat a köröket is, ame­lyek egyébként nem tartoztak a meggyilkolt kancellár hívei közé és megállapítható, hogy a kancellár halála után népszerűbb lett, mint életében volt. A szigorú katonai ellenőrzés és igazoltatás a délelőtt folyamán megszűnt, csak a Herren- gasse és a Volksgarten környékét tartja a ka­tonaság és a rendőrség még mindig elzárva. A déli órákban egyre több magánközön és középületen jelent meg a gyászlobogó, a dél­utáni órákban pedig Bécs már teljesen gyá­szoló város benyomását kelti. Az uccákon azért mindenütt erős rendőr- őrszemek cirkálnak s könyörtelenül igazoltat­ják a gyanúsan vagy feltűnően viselkedő ele­meket. A villamosforgalom már este nyolc órakor megszűnt A színházak és mozik a gyász jeléül két napig zárva maradnak, a forradalmi megmozdulásról, melyben az osz­trák nép tömegei vettek volna részt, hanem egy aránylag kicsiny, mindenre vállalkozó terrorcsapat rablóromantikával kitervelt raj­taütéséről, mely mégis órákra bizonytalanná tudta tenni egy ország hatalmi rendjét és teljes felforgatással fenyegette az európai bé­két. A második szomorú tény, hogy ez a rajta­ütés végtelenül tragikus módon Dolifuss kan­cellár halálával végződött. Dollfussban egész Európa azt az embert látta, aki hihetetlen bá­torsággal és tehetséggel párosult szívóssággal védelmezte az osztrák patriotizmusban kife­jezésre jutó osztrák nemzeti gondolatot és aki igy tudatosan védője volt egyben a mai euró­pai hatalmi egyensúlynak. A harmadik szo­morú tény, hogy dr. Rintelen Antal, az osz­trák köztársaság római követe, aki titokban tartózkodott Becsben és akit mindenki a puccs értelmi szerzőjének tart, elfogatása után rövid időre .ömkezével vetett véget éle­tének. Dr. Rintelen sokszor volt az osztrák politikai élet előterében és mindenki úgy ér­tékelte, mint aki még sok értékes szolgálatot fog tenni hazájának. Julius 25-ike Becsben szomorú passzívával zárult: tizenkét halottat, közte a világhírű kancellárt és a római köve­tet könyvelik el az anyakönyvekben, dulóval nyitják meg. Bécs tele van katonasággal. A messze vi­dékiről is bevezényelték a rendelkezésre álló fölös katonai erőket, Az ueca hangulata apa­tik iri. A lakosság tartózkodik a véleménynyil­vánítástól. Számos üzletben kifüggesztették Dolifuss ravatalának fényképét, amelyet min­denütt nagy tömeg néz teljes némasággal, Időközben megérkeztek az első jelentések a vi­dékről. Kitün.t, hogy a stájerországi zavarok na­gyobb arányúak voltak, mint az első hírek jelezték. Késő délután kiadott hivatalos jelentés szerint a stájerországi puccsisták a határon túlról erősítése­ket kaptak és napok óta intenziven készültek az ál­lamcsínyre. Ez annak bizonyítéka, hogy a puccs ki­tünően elő volt készítve és egész Ausztria területé­re kiterjedt, ami a sorozatos vidéki puccskísér­letekből is megállapítható. Különösen Judenburg közelében volt válságos a helyzet, ahol a felfegy­verzett nácik elfoglalták a város környékén levő Mindenki érzi, hogy Ausztria sorsa julius 25-ével nem teljesedett be, a nagy mártír és a sok kis mártír, akit áldozatul követelt a világtörténelem most Ausztriára összpontosí­tott kiszámíthatatlan energiája, még alig válthatta meg hazáját és az osztrák népet. Könnyelműen tévedne mindenki, aki azt hinné, hogy az osztrák-német kérdés, a kö­zépeurópai és az egész európai kérdés eny­hülőben van és kifejléséhez közeledik. Ausz­tria kérdése nyitott ajtó, melyen keresztül a politikai számítás és tervszerűség, valamint a pártpolitikai kalandorság könnyen keresz­tül sétálhat. Julius 25-ike azonban alkalom arra, hogy mindazon hatalmi tényezők, akik Európa sorsát illetőleg felelősséggel tartoz­nak, komoly formában fontolják meg a geny- nyedő seb terápiáját. A nemzeti szocialista Németország tőszomszédságában az azonos fajú és nemzetiségű osztrák nép alig von­hatja ki magát a német nemzet politikai áramlatai alól. Kicsiny ország, mely függet­lenségét nem tudja megvédeni önön eszközei­vel. Ma a békeszerződések Ausztria függet­lenségének és államiságának biztosítékai, tényleg pedig a nagyhatalmak ellentétes ér­dekei azok, melyek szükségszerüleg biztosít­ják Ausztria önállóságát, Ez az önállóság anélkül, hogy egyetlenegy szót vagy kommen­tárt fűznének hozzá. A késő délutáni órákban ismét elzárták a Baílplatz környékéi;. Csopor­tosulni vagy az necán megállni nem lehet, mert ahogy valaki megáll, azonnal szúrónyo* katona jelenik meg mellette és tovább küldi. A város képe egyébként nyugodt A szállo­dák természetesen azonnal kiürültek, az ide­genek sietve elhagyták a puccshangúlát lázá­ban égő egykori császárvárost. hegyeket. A katonaság egész éjjel harcolt ellenük és a felkelők csak csütörtökön reggel adták meg magu­kat. Staintz falu órákig volt a zendülők kezében. A harc Lietzben, Leoben és Donauiíz vidékén csü­törtök délután még javában folyt, de a felkelők mindenütt alul maradtak. A lakosság nem vesz részt az eseményekében. A harc kizárólag az állami exekutiva és a kisszámú, de jól felszerelt zendülők közt folyik le. Ma délig tizenöt stájer községet si­került megtisztítani a zendülőktől. A Heimatschutz osztagok mindenütt hűek maradtak a kormányhoz. azonban abban a pillanatban kérdésessé vá­lik, mihelyt ez az érdekellentét másirányu gyakorlati megegyezéssé módosul. Keresni fog kelleni a jövőben az osztrák kérdés olyan megoldását, mely a hatalmi érdekek lénye­gesebb sérelme nélkül meg tudja erősíteni Ausztria belső erőit. Ha ez valamely szom­szédos kishatalom közreműködése, vagy Ausz­triával való szorosabb kapcsolata révén meg­oldható, úgy lényegesen csökkent az osztrák földön ismételten fellobbanó láng gyújtó ve­szélye. Ha nem, úgy az osztrák probléma egész Középeurópa békéjét végzetesen meg­zavarhatja. Julius 25-ike — valószínű — meg fogja ter­mékenyíteni Dolifuss mártiromságán keresz­tül az osztrák-német nemzeti gondolatot, de nem tudjuk elhinni, hogy ez a születő erkölcsi tőke le tudja győzni azt a derivációs nyo­mást, melyet Ausztria földrajzi helyzete, a német etnográfiai térkép és a világtörténe­lem kérlelhetetlen logikája együtt jelentenek. A csehszlovákiai magyar kisebbség rokort- szenvvel figyelte azt a harcot., melyet Doli­fuss a patrióta-gondolatért éveken át folyta tott, most pedig igaz részvéttel fordul afelé a ravatal felé, melyen a patrióta-gondolat hősi halottja nyugszik. Egész Ausztriát behálózó akcióról van szó

Next

/
Oldalképek
Tartalom