Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)
1934-07-26 / 168. (3499.) szám
4 Milliók rabláncon Griaule, a francia alrikakulaló érdekes élményei Abesszíniában, a rabszolgák országában Páris, július vége. (A P. M. H. párisi munkatársától.) Ez a cint nem hasonlat és nem képletesen értendő. Emberöltőkkel az emberi jogok diadala, a rabszolgaság intézményes megszüntetése és „/minden" rabszolga felszabadítása utáin, a XX. század derekán, mikor a gépek intézik az emberek úgyszólván minden munkáját és a bérmunkások számára sem marad sehol elég munka, öt millió ember él továbbra is rabszolga- sorban. Öt millió ember, aki vásáron vesznek és adnak pénzért, miint a szarvasmarhát, öt millió, akinek nincsen és nem lehet semmi vagyona és nem rendelkezhet saját maga fölött sem, mert ő maga más ember tulajdona, aki úgy tenyészti, mint a háziállatot! Asszonykongresszus Parisban Ennek az ötmillió rabszolgának megszégyenítő problémájával foglalkozott Parisban a nők nemzetközi kongresszusa. Negyvenegy nemzet küldötte el delegáltjait ennek a világot átfogó, a népszövetség kereteibe tartozó nőszervezetnek tanácsülésére, melyen a volt irlandi alkirály, Lord Aberdeen felesége elnökölt. Nők világkongresszusa: Dél és Észak, Távolkelet és Távoléyugat minden virága egyetlen csokorban. Égszínkék fátylakba öltözött, világitószemü, bronzszinü maiharanik között a román hercegnő, Cantacuzene és Plamin- kova asszony, a csehszlovák szenátus tagja, angol képviselőnők és délamerikai szenátor- nők, ügyvédnők, konzuluők és követnők, egy Dreyfus-leány, egy Saínte Cro-ix grófnő, mun- kás vezér nők és Mária Verona, a francia „suffragettek" előharcosa. És mindezek az ezeirfaju, ezerszinü, ezer társadalmi állású asszonyok szavaikkal az emberi nyomor ismeretlen mélységeibe világítottak bele. Beleláttunk hirtelen távoli uc- cák rabszolga vásáraiba, ahol alkudva tapogatják vásárlók az emberi húst. Égő falvak rőt fénye világított bele hirtelen a reneszánsz terem aranycikornyás nyugalmába. Láttuk a menekülő asszonyokat, lemészárolt kisdedeiket égő kunyhók tövében, mikor jön dárdaerdejével, kovás puskáival a „razzia", a rabszolgavadászat és kisértük a tengeren ember- kalmárok bujkáló hajóit. Nem mondják nyíltan rabszolgának mind az öt milliót. A latin-amerikai ,,peon"-okat valódi vagy fiktív adósság fejében tartják rabszolgaságban élethossziglan. Vannak olyanok, akik maguk adják el önmagukat, akik „zálograbszolgák" ‘és akik „ajándékok". Néhol a rabszolgavásár „adoptálás" mezébe öltözik. A kínai „mui-tsai" törvénye szerint az apa adja el csecsemő leányát 5—6 sillingért és más országokiban hat meg nyolcéves leányokat, sőt csecsemőket, házasság cimén bocsátanak a vevő férfi korlátlan rendelkezésére. Arábiában népes vásárokra egész tömeget hajtanak össze a rabszolgakereskedők. De bármi címen folyjon is különböző országokban a rabszolgakereskedelem, eszközei mindig a bilincs és a korbács és bánni néven nevezzék a rabszolgát, azt mindig állatnak tekintik. Gondar, a rabszolgák nagyvárosa A nép szövetség már 1926-i nemzetközi konvenciójában kötelezte az összes kormányokat, hogy területükön a rabszolgaságot kiirtsák és a lefolyt két évben nemzetközi szakértő-bizottságok ellenőrizték minden országban e kötelezettség megfelelő végrehajtását. Eredmény: a pénzein vásárolt, állatnak tartott rabszolgák száma a földön még mindig kerek öt millió... Okmányokkal igazolt tény ez és valahogy mégis felfoghatatlan. Egy embert kellett keresnem, aki maga látta, aki közöttük élt, aki egyéni eseteket hozzon számok helyett és megérttesse az emberrel az érthetetlent. így szólítottam meg a kongresszuson a nagy afri- ka-kutató Maróéi Griaule-t. — Engem, — mondta Griaule, — a francia kormány egy parlamenti határozat alapján küldött ki tizenegyedmagamimal a Dakar-Djibuti-i néprajzi és antropológiai kutató útra. így éltem hetedmagammal több mint féilesztendeig Gondar-ban, a rabszolgatartó Abesszínia hajdani fővárosában. Egy afrikai „nagyvárosban", mely ott intellektuális, filozófiai és egyházi középpont, hanem amellett a házain nincs emelet és a templomai csak olyan gyékénytedelü kalyibák, mint minden más épülete. Mindössze 4500 lakosa % van (köztük 300 pap) és ez a 4500 ember másik 1500 emberbarimot tart birtokában: rabszolgákat, kik állatnak számítanak. — Az én misszióimnak a rabszolgakérdés- kez nem volt semmi köze; uj seim volt előttem ez a gazdasági rend, mert már éltem Abesszíniáén azelőtt is. Mégis a rabszolgaság intézményébe ütköztem bele szakadatlanul és csaknem hajótörést szenvedett egész munkám a rabszolgatartás miatt. Dasseta és BiyadgiKegne — Hogy megérttessem önnel, példának említem, hogy mindjárt megérkezésemkor meglátogatott egy rabszolgakereskedő. Egy asszonyt ajánlott megvételre és annak négyéves fiát. Az asszony árát — kit Dassetának hívtak, amii az ottani nyelven „gyönyört" jelent, — azzal próbálta felcsigázni, hogy ráfogta, hogy másállapotban van, — mint a ravasz paraszt, ki borjasnak mondja ároba bocsájtott tehenét, mert a magzat, ha megszületik, ha felnő, külön értéktárgy: növeli a marhaállományt. Szintoly szívesen hajlandó volt az asz- szonyt négyéves gyereke nélkül, vagy a gyereket, — kit Biyadgillegnemek hívtak, ami annyit tesz „növelje vagyonomat" — az anya nélkül eladni. Végül is megvettem mind a kettőt, az asszonyt 1250 frank és a kisfiút (mert el is pusztulhat, mielőtt felnőne) 250 frank értékben. Kassa, julius 25. Az országos keresztényszocialista párt vasárnap egész sor sikeres népgyülést rendezett. Dobránszky János nemzetgyűlési képviselő Ahaujban, Keresztury József szenátor Zemplénben, Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselő a losonci járásban mondott beszámolókat. Dobránszky János a Kassa közelében fekvő Enyicke község nagy tömegben egybegyült szlovák lakossága előtt beszélt. Másfélórás beszámolójában a gabonamonopólium révén bekövetkezett uj gazdasági helyzettel foglalkozott, sorra vette a belpolitika valamennyi aktuális kérdését és a szlovák—magyar testvériség politikáját fejtegette. A szlovák hallgatóság melegen ünnepelte az ősz képviselőt. Dobránszky innen Szakaly községbe vonult át s ott ugyancsak nagy hatású beszámolót mondott szlovák nyelveu. Keresztury József szenátor a párt legenyei és kistoronyai népgyülésén vett részt. Legényén Boldizsár Etuska virágcsokorral és köszöntővel fogadta, majd Kicsi Bertalan megnyitója után a szenátor a belpolitika időszerű kérdéseiről hosszabb beszámolót mondott és a gazdaadósságok rendezésének szükségét hangsúlyozta. Nagysikerű beszéde után Szopkó Imre körzeti titkár szlovák nyelvű beszédben adott hasznos útmutatókat a jelenlevő szlovák hallgatóknak. Kistoronyén ugyancsak virágcsokorral fogadta Egyed Margitka a szenátort, aki Csonka János helyi szervezeti elnök megnyitója után behatóan ismertette a kisgazdarétegek bajait és követeléseit. Fedor Miklós képviselő a losonci, gácsi és füleki népgyüléseknek volt a szónoka. Az impozáns losonci népgyülést, melyen tizenkét község keresztényszocialista szervezetei is képviseltették magukat, dr. Vida Gyula ügyvéd, körzeti elnök nyitotta meg. Utána Fedor képviselő hosszú beszámolót mondott e ebben felölelte a napi politika valamennyi kérdését. A nagy elismeréssel fogadott beszéd után dr. Giller János, a magyar nemzeti párt vendégként megjelent tartománygyülési képviselője is felszólalt és rövid, de hatásos felszólalásában kisebbségi kérdéseket fejtegetett. Délután Gács község templomterén volt ' a, pártnak igen sikerült népgy ülése, amelyen a szomszédos szlovák községek keresztényszo— Mikor elment a derék emberkalmér, első dolgom volt az anyának szabadságát visszaadni. „Én téged felszabaditlak", mondtam neki „és megengedem, hogy menj gyermekeddel szabadon, aho>vá akarsz s ha szükséged van rá, hogy kezdj valamit, pénzt is adok neked." Az asszony keservesen sírni kezdett azért, hogy nem becsülöm annyira, hogy megtartsam ás hiába magyaráztam neki a szabad élet előnyeit, ő váltig azt hangoztatta zokogva, hogy mi mindenhez ért, hogy nem fizettem túl és hogy mennyi sok hasznát vehetem ... A dolog úgy áll, hogy Abessziniában a szabadon bocsátott rabszolga élete olyanforma, mint nálunk a munkanélküli munkásé: nincs, aki eltartsa és ő maga nem tudná eltartani magát. Nincs háza, ahol aludjon és nincs étele, amivel táplál kozzon. Maga a szabadsága is fiktiv egy országban, mely nem ismer okiratokat és ahol nem tudnak irni-olvasni az emberek. A legelső ember, aki megfogja, szökött rabszolgaként kezelheti, mert hiszen: mivel bizonyítsa szegény, hogy ő felszabadult. A törzse messze van, hogy lelje fel? Hogy jusson élve odáig? „Boldog** rabszolgasors — Abesszíniában minden rabszolga idegen. Az őskeresztény amharák egymást nem tartják rabszolgául, hanem a körülöttük lakó pogány négereket, kiket leigáztak s elkergettek a fensikról, mikor ők maguk elfoglalták mai hazájukat Arábiából jövet 200-ban Krisztus előtt. Ami fehér rabszolgájuk van, az tygrénus törzsé éli, másifaju, máshitü, idegen. — Az amhara papság helyesli a rabszolgavadászatot, néger falvak megrohanását, férI cialista szervezeted is szép számmal képviseltették magukat. Chrtyánszky Mariska virágcsokorral és köszöntővel üdvözölte Fedor képviselőt, aki nagy tetszés mellett szlovák nyelven fejtegette a párt követeléseit. Estére a képviselő Fülekpüspökibe ment át, ahol a helyi szervezet és öt szomszédos község egybegyült keresztényszocialistái fogadták dr. Sashegyi Aladár esperes-plébános vezetésével. A kultur- házban Molnár B. Mariska üdvözölte s virágcsokorral lepte meg. Csuz Ferdinánd helyi elnök megnyitója után a képviselő hatásos beszédében bírálta a gabonamonopóliumot és a gazdaadósságok rendezésének sürgősségére mutatott rá. A hallgatóság meleg ünneplésben részesítette a szónokot. Utána dr. Nagy Iván körzeti főtitkár beszélt. I A nagykaposi járásiban is élénk munka folyt. Itt dr. Kátra Kálmán kerületi főtitkár Székely Ferenc nagykaposi körzeti titkár társaságában sorra láogatta a községeket és sikeres tárgyalásokat folytatott uj szervezetek megalakítása és a régiek kiépítése tárgyában. A Nagykaposon létesített keresztényszocialista titkárság legközelebb több pártgyülést rendez, amelyeken Dobránszky János nemzetgyűlési képviselő fog mondani beszámolókat.-----o----A Prohászka Körök III. országos kongresszusa A Prohászka Körök III. országos kongresz- szusukat ebben az évben a komáromi Prohászka Kör rendezéséiben Komáromiban tartják meg. A kongresszus julius 29-ón reggel kilenc órakor ünnepé1! yes Veni Sancte-val kezdődik a komáromi plébánia templomban. Fél tizenegy órakor ünnepi gyűlés lesz a Legényegylet, nagytermében. Előadnak: dr. Rády Elemér, Czvank László. Sztranyovezky Göngy és dr. Pfeiffer Miklós. Vasárnap délutántól szerda délutánig tartanák a Prohászka Körök zártkörű megbeszélései. A Prohászka Kör ezúton hívja meg a nagyközönséget julius 29-iki gyűlésére. A Prohászka Körök tagjai, ha részvételűiket a kongresszus rendezőségén ek bejelentik (Komárom, Deák Ferenc-u. 7), a kongresszus tartalma alatt ingyenes koszt- és ilakáseilátásbau részesülnek. A gabOMMMpófiMWt bírálta kelettzlovemzkőí beszámolóiban Dobránszky, Keresztury és Fedor ffiz országos keresztényszocíalista párt törvényhozói beszámoló körmön 1984 július 26, csttflfrtafc fiák, nők, gyermekek kiirtását. Helyesli 'erkölcsi szempontból is, mert úgy vélik, hogy a rabszolga felveszi &i amhara kultúrát és lelke megmentésére a keresztény hitet. Tény, hogy a rabszolga, kit többnyire gyermekkorában hurcolnak el törzsétől, valósággal beleolvad a rabszolgatartó családba. Szigorúan tartják bár, bilincsre verik, korbács- csai ütik, sőt éheztetik is, ha engedetlen, vagy lusta, de valahogy mégis a család tartozékának tekintik. Az élete a rabszolgasorban keveset különbözik szabadon maradt fajtársaiétól. Jóllakhat, ha jó a termés és a többiekkel együtt éhezik, ha jég veri el a gabonát. Egy kunyhóban hál a gazdájával, egy az öltönye és az élete. Törvény tiltja, hogy megöljék és ez a veszély valóban nem is fenyegeti, mert az amiharának a rabszolga a legértékesebb állata. Egy-egy kifejlett férfirabszolga több pénzbe kerül, mint az amhara egész évi termése, világos, hogy az ilyen drága jószágot féltve őrzik és gondjuk van, hogy mennél tovább éljen jó erőben. Még a szaporodásra is gondot viselnek, egybeterelik őket a szerelemre, mint mi a háziállatot és a jóformáju férfinek tenyészórtéke is van. Ha a gazdája gyermek nélkül hal el, a rabszolga lesz örököse és akkor olyan szabad lesz, mint maguk az amharák. — Minden úriember rabszolgát tart Abesz- sainiában; a gondari polgármesternek például, akinek feladata lett volna a rabszolgaság megszüntetése, maga 27 rabszolgát tartott, hogy kellő tekintélye legyen. Már a gondari esperesnek csak 10 rabszolgája volt.., Hiába, a világi hatalom Abessziniában is gazdagabb az egyházinál. Benedek Károly. A katolikus sajtó világkiállítása Róma, juüus hó. Az össenva/tore Romamo 1936. tavaszán ümmepM fenni állásának 75 esztendős jubileumát. Ebből az alkalomból a pápának caetelgandolfod villájában az Oeservatore Romano megrendezi a katolikus sajtó nagy világkiállítását. A világkiállítás rendező-bizottsága már most megalakult és & Vatikán városiban a Via della Tipográfián székei. A vetzető bizottság elnöke: dir. Gdfueeppe DaEa Tőrre gróf, az Osservatome Romano főszerkesztője. A bizottság tagjai: dir. Ing. Framco Raftft, a Vatikánváros kormányzósága központi tanácsának elnöke, Leone Castelli mérnök, a Vatikán műszaki tanácsnoka, oomim. dr. Emüio Bónomelli, a castelgandolfoi pápai válla igazgatója, dr. Giu- seppe Monti, a lateráni teológiád fakultás professzora. A kiállításon résztvelhetnek: Azok a katolikus napilapok és hetilapok, amelyeket az illetékes egyházi hatóságok elismernek. Azok az időszaki közlemények, amelyek a hittel, a vallással, az Achio Catholicávad és missziós propagandával foglalkoznak. Tudományos, irodalmi, művészeti és kulturális katolikus folyóiratok. A kiállított példányok mellett feltűntetik a katolikus sajtó történetének legfontosabb dátumait és adatait időrendi és földrajzi sorrendben. A kiállátáson azonfelül helyet kapnak: Grafikonok és térképek, a katolikus sajtó jelenlegi elterjedtségéről az egész világon. Minden, ami egy nagy napilap szerkesztésével, szedésével, nyomásával, kiadásával és propagandájával összefügg. Itt különös tekintettel lesznek a sajtó technikai és szervezeti tökéletesítésének kérdésére. Helyet kap a katolikus sajtó minden szervezete, műhelye és egyesülete: az időszaki lapok kiadó- vállalatai, kőnyiomatos tudósító irodák, ujságáró- egyesületek, ujságiró-főiskolák. Diapozi távok és filmek, amelyek a kiállított anyagot és a katolikus sajtóapoetolkodást a közelből világítják meg. Aki. a kiállításon részt alkar venni, annak az 1984. év folyamán jelentkeznie kell a vezető bizottságnál. A bizottság dönt a kiállított anyag elfogadásáról. Minden nemzetnek külön pavillonja lesz, amelyet az illető ország katolikus sajtója maga rendez be. A kiállításra a jelentkezések mái miost megindultak. — Elrabolta munkaadója kisfiát egy makói cselédleány. Szegediről jelentik: Weinberger Emil makói edénykereskedő lakásából Szabó Etel cselédleány tegnap ellopta Weáinbergerék kisfiát., majd a lakást kifosztotta s elszökött. A rendőrség megállapította, hogy a gyenmekraibló cselédleány Makóról Szegedre menekült s rövid nyomozás után sikerült is Szabó Etelt elfognia. A leány hosszas faggatás után elmondotta, hogy a kisgyermeket azért rabolta el, mert annyira megszerette, hogy nem tudott volna megválni tőle. A napokban megtudta, hogy a gyermek édesanyja a kisfiúval együtt Romániába akart utazná, ő pedig nem tudta volna elviselni azt a- gondolatot., hogy a gyermeket ne lássa többé. A kis fiút e-gy családnál, ahol a leány elhelyezte, meg ás találták s átadták a.z aggódó szülőiknek. A gyermekrabló oselédleányt letartóztatták.
