Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-26 / 168. (3499.) szám

168. (3499) szám • CSÜÍÖrtiMC 6 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 303-11. © 9 SÖRGÖNYCIM HÍRLAP, PRflHfl. A fallisii iaSáik@iő Nemzeti szocialista puccs Bécsben Hirek Dolifuss és Fey letartóztatásáréi -- A nemzeti szoci­alisták megostromoiták a rádiót és a kancellári hivatalt Hivatalos jelentés: Ausztriában rend és nyugalom van Gépfegyverei katonai készültség szállta meg a középületeket Bécs, julius 25. Dollfuss-kormány és a terro­risták harca, mint ahogy a Prágai Magyar Hír­lap jelentette, döntő stádiumba érkezett. Ma délelőtt Bécsben sikerült a terroristáknak olyan pánikot előidézni, amelynek majdnem végzetes következményei lettek. Ma délelőtt a bécsi rá­dió közvetítette „a hivatalos sajtóiroda* szen­zációs hírét, amely szerint a Dollfuss-kormány „beadta lemondását*, Miklas elnök „a le­mondást elfogadta* és azonnal „megbízta* a kormányalakítással Ausztria római követét, dr. Rintelent. — A szenzációs rádióhir úgy­szólván percek alatt elterjedt a városban és érthető izgalmat keltett. Senki sem tudta, mi történt és a lapokhoz százával futottak be az izgatott telefonérdeklődések. Hosszú időbe tel­lett, mig végre meg lehetett állapítani, hogy a tair nem felel meg a valóságnak és valami za­var történt a bécsi rádióban. Egyes verziók szerint a nemzeti szocialisták puccsot csináltak a bécsi rádió ellen és sikerült nekik behatolniok a Rawag épületébe és a kor­mány távozásáról szóló fantasztikus hirt kö­zölni az osztrák rádióelőfizetőkkel. A puccsisták állítólag az épület ablakán többször belőttek és erőszakkal nyomultak be az épületbe és a leadóterembe is. Ezekről a hí­rekről bizonyosat még nem lehet tudni, azt azonban a rendőrség máris megáliapitotta, hogy délelőtt a Rawag környékén lövöldözés volt, mert a lövéseket az egész környéken hallani le­hetett. A kancellári hivatal és a Rawag épületét je­lenleg erős katonai-, Heimwehr- és rendőri ké­szültség őrzi. A kancellári hivatal előtt rendőri páncélautók cirkálnak. A kapu be van zárva és gépfegyveres őrség őrzi. Egyelőre se a kan­cellári hivatallal, se a Rawaggal nem lehet te­lefonösszeköttetést kapni. A rendőrség riadó­készültségben van, a rendőrigazgatőság schot- tenringi épülete előtt gépfegyverek állanak. „A rádió igazgatóját agyonlőttél!, Dolifuss! letartóztatták i“ felsorakoztak a kancellária épülete előtt, majd mikor többen voltak, behatoltak az épü­letbe. Éppen minisztertanács volt, amikor a nemzeti szocialisták betörtek a terembe. A horogikeresztesek vezetője közölte az össze­gyűlt miniszterekkel, hogy azonnal adják he lemondásukat, mert minden ellenállási kísér­letet golyóval torolnak meg. Állítólag Doli­fuss kancellárt, Fey, Schussnigg és Karwinski minisztereket a horogkeresztekek foglyul ej­tették. A kormány foglyulejtéséről szóló hir futó­tűzként terjedt el az osztrák fővárosban és mindenütt leírhatatlan izgalmat keltett. A hatóságok részéről azonnal megtörtént min­den intézkedés a puccs leverésére. Percek múlva nagy katonai és rendőri, készültség foglalta el a stúdió, a kancellária és a fonto­sabb középületek környékét. A stúdió épü­lete előtt egy páncélautó áll s mindenütt gép­puskák merednek a középületek felé. A kan­cellária épülete előtt ötszáz főnyi karhatalom vonult föl. A támadás azonban még egyik részről sem indult meg. A nemzeti szocialis­ták állítólag ultimátumot intéztek a kormány­hoz, amelyben fölszólították, hogy délután négy óráig a hatalmat feltétel nélkül adják át, ellenkező esetben a legradikálisabb akcióba kezdenek. Berlini ie’entés Doüfuss és Fey keftaik'usáró! Berlin, julius 25. A „Deutsche Nachrichten- dienst* jelenti: Megbízható helyről származó értesülés szerint ma délelőtt a minisztertaná­cson elfogták Dolifuss koncellárt, Fey és Kar­winski államtitkárokat. A hálom államférfiut a kancellári épületben tartják fogva. Egyelőre még ellenőrizhetetlen hirek szerint az akcióban a hadsereg egyrésze is résztvesz. Mindenesetre megállapítható, hogy délelőtt 11 órakor a minisztertanácson éles összeütkö­zésre került a sor Dolifuss kancellár és Fey al- kancellár között, akik egymást kölcsönösen le­tartóztatással fenyegették meg. Ez alatt az idő alatt állítólag egy szakasz Heimwehr-katona szállta meg a kancellári épületet és bezárták a kapukat. A Ballplatzról azóta közelebbi hí­reket nem lehet kapni. Egyes hirek szerint ma délelőtt lövöldözés volt a kancellári épület előtt. A Rawag épülete előtt állítólag komoly harcok folytak. Gépfegyverrel lőtték a nem­zeti szocialisták rádióépületét és kézigránáto­kat hajítottak az épületbe. Egyelőre nem lehet Prága, julius 25. Amikor Barthou először vetette feli a „ke­leti Locarno* tervét; a bizalmatlan framicia sajtó azonnal figyelmeztette a Quai d'Orsayt, hogy a fegyvernek, amely felé most Francia- ország kinyújtja a kezét, — két éle van. Nos, a talli'.ii találkozó ezt a másiK élt villantja meg Európa feje felett. Nem véletlen, hogy a régi Poincaré-iskoia egyik kitűnő képviselője került a francia Mi­rigyek élére, éppen abban a pillanatban, ami­kor már-már lazulni kezdett a „securité* védvonala. Nem véletlen, mert az események hívták Barthout arra a helyre, amelyet korát meghazudtoló fürgeséggel foglalt el. A meg­oldásra váró feladatok jelölték ki azt a fér­fiút, aki a feladatok megoldására az egyetlen bevált módszert merte alkalmazni. Ha nem is ért el egyelőre kézzel fogható eredménye­ket a módszerrel, mindenesetre elővette a francia diplomácia kelléktárából a Delcassé kissé berozsdásodott kardját. Ezzeil a kard­dal Napóleon óta két kilbontihata11 annak látszó csomót vágtak ketté, — az angol és az orosz csomót. Barthou élesen látta, hogy elérkezett a pil­lanat, amikor Oroszországot ismét fel lehet vonultatni a francia érdekek mellett, de látta azt is, begy Anglia soha nem volt nagyobb dilemmában a távolkeleti problémákkal szemben, mint most. Eddig ugyanis francia szempontból az orosz szövetség mindig azzal a kockázattal járt, hogy le kell mondani fe­jében az angol szövetségesről. Legalább is számolni kell az angol-francia szövetség lazu­lásával, mert hiszen Anglia távolkeleti poli­tikáját az oroszok pozició-gyarapodása igen érzékenyen érintette volna. Anglia egészen a legutóbbi eseményekig Japán oldalán állott, ha nem is nyiltan, de Vickersék igen nyomós befolyására nyers- 3'„ c jal és fegyvfci—aili'.mányokkal kitar­tóan támogatta Japánt. A legújabb fejlemé­nyek, különösen mióta Angliának tudomására jutott, hogy Japán a londoni flottaegyezmény­ben megszabott határokon tulfejlesztette légi haderejét és hogy szerződésellenes kísérlete­zésekkel foglalkozik, (ilyen volt például a ja- í pánok híres sztratoszféra léggömbje, amely- lyel állítólag sokkal nagyobb eredményeket érlek el, mint akár az oroszok, akár az ame­rikaiak. csakhogy eredményeiket éppen kato­nai okokból szigorúan titokban tartották), kí­nos helyzet elé állították az angol kormányt. Hiszen olyan területen találta szembe ma­gát a jövő nagy ellenfelével a britt világbiro­dalom, amelyet eddig csak mellékcsatatér­nek tekintettek, a technika fejlődése követ­keztében azonban döntő csaták hadszínterévé lépett elő. A levegőben még meg lehet nyer­ni egy csatát, amelyet az óceánon elveszíte­nek, — erre rájöttek az angolok és most már nagy kérdés, hogy. megadhatja-e azt az előnyt legna yobb riválisának Anglia, hogy a leg­közelebbi világháború győztese legyen? A franciák észrevették azt a rést, ami a nagy távolkeleti front egyenes és szilárd vo­nalán támadt és ebbe a résbe igyekeznek be­ékelni a keleti paktumot. Anglia még nem foglalt állást egész határozottan ebben a kér­désben, annyi azonban bizonyos, hogy Bar­thou jól játszotta ki a pillanatot, amikor pre­zentálni lehet a „keleti Locarno" tervét Lon­donban. Rosszul számított viszont akkor, amikor a középeurópai „diadalutat" megingathatatlan győzelemnek vette. Lengyelország és Német­ország nem azért kötötték meg a tízéves meg­nemtámadási szerződést, mert Hitler és Pil- sudski egyszeribe elfeledkezett volna arról Bécs, julius 25. A Bécsben lejátszódott ese­ményekről bécsi külön tudósítónk a délutáni órákban a következő hirt adta le: A bécsi rádió Johannisgassei stúdiójának épületébe délután negyed kettőkor nyolc Heimwehr-ruhába öltözött nemzeti szocialista hatolt be s agyonlőtte a stúdió igazgatóját, Holt Hermannt, majd kényszeritette a spi- kert, hogy mondja be a mikrofonba Dojlfuss kancellár lemondásáról szóló hírt. Utána a Heimwehr-ruhába öltözött nácik lezárták az épület minden kapuját és ablakait. Nyilván cinkosaik is tartózkodtak az épületben, akik­kel együtt elbarrikadirozták magukat. Később kisebb nácicsoportok észrevétlenül az alig félévvel előbb tett nyilatkozatáról, hogy mig birtokára utazik, le kell függönyöz- mie szalónkocsiijának ablakait, mert a legna­gyobb német tragédia vonul el szemei előtt, ha kinéz a kocsi ablakán. Nem, se a lengye­lek, se a németek nem felejtenek könnyen. Ellenben Pilsudskinak és Hitlernek is igen jó értesülései voltak, még pedig Tokióiból. Tud­ták, hogy a távol keleti háború most már el­kerülhetetlen és rövidesen nyitott kérdés lesz az úgynevezett ukrán-kérdés. Lengyelország és Németország nem hőköltek ki, csak szövet­keztek, ami távolról sem jelent egyet. Eb­ben a pillanatban Oroszországról van szó, — mert ha Oroszország Távolkeleten vereséget szenved, akkor sor kerüil a volt három világ­birodalom közül a harmadik felbomlására is. A török, az osztrák és az orosz, az egykori három nagy feudális világhatalom közül terü­leti egysége már csak az orosznak van meg. A kolosszus, amelyet a határai közé fogott apróbb és nagyobb nemzetek nem robban­tottak még fel, ha a bolsevi'ki zászlók alatt is, de áll. A távolkeleti vereség egyet jelentene ennek a hatalmas birodalomnak felbomlásá­val — még pedig nemcsak Távolkeleten, ha­nem nyugaton is. S ez az, ami Lengyelorszá­got és Németországot közösen érdekli. Az orosz szövetség tehát most könnyen el­érhető, ezt Barthou jói látta, hiszen Oroszor­szág a keleti paktum révén elérhetné azt, hogy nyugati határait biztosítja és erőit össz­pontosíthatja a távolkeleti hadszíntéren. Csakhogy nagy kérdés, mennyit ér Francia- országnak egy ilyen nagybeteg szövetséges? És főleg mennyit ér Franciaország szövetsé­geseinek, akik esetleg közvetlenül is érde­kelve vaunak a játékban? Emlékezzünk csak vissza, hogy „a beteg ember" ragálya — amelyről annyit írtak a háború előtt az ellen­zéki lapok Becsben és Budapesten — meny­nyire átragadt a monarchiára, sőt még Né­metország is kapott belőle! A hirtelen török- barátság, a halálosan beteg törökkel való komasági viszonynak, a Berlin— Bagdad­gondolatnak — nagy ára 'volt.. És Oroszország semmivel se egészségesebb, mint volt ezelőtt húsz évvel a török birodalom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom