Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)
1934-07-24 / 166. (3497.) szám
1934 julius 24, kedd. Az adókivetések revízióját kéri a lévai ipartársulat küldöttsége now közelében tizenkét emberi holttestet találtak egy gödörben, amelyet úgy latsaik-a viz vájt ki magáinak. A gödrök vagy lerombolt házak pincéi állati és emberi holttestekkel vannak borítva. Az árvizterüfleten, különösen a krakkói vajdaságban, egy eddig ismeretlen járvány ütötte föl a fejét. A járvány nagyon magas lázzal jár. Az orvosok és szanitéc-csapatok megfeszített erővel dolgoznak a járvány leküzdéséin. Felhőszakadás, szélvihar Bacbarach, julius 23. Tegnap délután Baoba,- ra.cib egész (környékén felhőSzakadásszertl eső esett. Az eső megduzzasztotta a hegyi patakokat és hatalmas víztömegek tódultak a völgyben fekvő városra, amelynek több uccája szinte Newyork, julius 23. A katasztrofális hőség vasárnap délelőtt még fokozódott Amerika fővárosában. A legutolsó jelentések szerint a hőségnek eddig kétszázötven halálos áldopereek alatt viz alá került. Az árvíz mindé-1 nütt megrongálta a vasúti sineket, úgyhogy a forgalom egyelőre szünetel. Az országutat is tönkretette az eső, airmyám, hogy a város autón sean közelii thető meg. Az egész környék hires szöiődt elpusztította, -a zápor. Lindau, július 28. Tegnap délután a Bódén- see környékéin ismét hatailmas vihar tomibolt. Az utolsó pillanatban sikerült a rendőrség motorcsónakjának megmenteni egy vitorlást, amelynek utasai már a vízbe fordultak. A vihariban a ti zenikilencéves Wolifg&ng Seidilér csónakjával! együtt eltűnt.. Több csónakot elszakított a vihar a parttól s özeik eltűntek. Egy kétevez ős lélekvesztőrőll, amelyben két liindaui fiatalember foglált helyet, egyelőn© még semmi hír. károkat-. A termés majdnem teljem egészében elpusztult. Bordeaux küiváTosainak pinoeíaká- sait elárasztotta a viz. Többszáz családot ki kellett lakoltatni. Léva, július 23. (Saját tudósítónktól.) A lévai adófronton nagy elevenség uralkodik egyrészt a városban működő adórevizorok aktivitása, másrészt pedig az adóigazgatás által most kikézbesitett forgalmiadó-kivetések miatt. Ebben az ügyben a járási ipartáreulat is akcióba lépett és az iparos- és kereskedő-társadalomnak a tulmagas kivetések elleni kifogásait küldöttség által tolmácsolta a lévai adóigazgatás előtt. A küldöttség emlékiratot is átnyújtott s abban az ipartársulat tagjai árrá mutatnak . rá, hogy az adóigazgatóság az ipartársulat legutóbbi küldöttségének megigéite, hogy a kivetéseket a súlyos közgazdasági viszonyoknak megfelelően méltányosan fogja eszközölni, azonban a forgalmiadóra vonatkozó most kibocsátott fizetési meghagyások azt mutatják, hogy az iparosok és kereskedők adóvallomásait egyáltalán nem vették figyelembe, hanem az adóalapot minden előzetes tárgyalás nélkül 40—100 százalékkal fölemelték. Az emlékirat kéri a eddig kibocsátott fizetési meghagyások hatályon kívül való helyezését s kéri, hogy az ipartársulati szakcsoportok vezetőségének bevonásával és meghallgatásával az érdekelt adózófél jelenlétében újból tárgyalják le az adóvallomásokat, illetve fellebbezéseket. Az adóterhek igazságos elosztása végett javasolják, hogy az adókivető bizottságokat az ipartársulat delegált tagjaiból állítsák ősze s a bizottságok hatásköre külön szóljon Léva területére, illetve 6 a vidék területére. Kérik az adóvallomások figyelembe vételét s különösen a bevallott forgalmi adó összegeinek emelése ellen emelnek kifogást. A küldöttséget, arra való tekintettel, hogy az adóigazgatóság vezetője szabadságon van, annak helyettese fogadta. A pénzügyi tisztviselő kijelentette, hogy nincs módjában intézkedéseket tenni, ezétt mindössze arra szorit- kozhatik, hogy a történtekről és az előadottakról jelentést tesz feljebbvalójának. Kétszázötven halálos áldozata van a newyorki hőségnek zata van és a forróság enyhüléséről egyelőre még nincsenek jelentések. ToKio, julius 23. A Prágai Magyar Hírlap hirt adott a délkoreai borzalmas árvízről, amelynek méreteire következtetni Lehet abból, hogy több mint százezer embert tett hajléktalanná az árviz. A falvakból ezreik és ezrek menekülték a hegyek közé aiz áradat elől s ezeknék sorsáról egyelőre még semmi bír. Körülbelül négyezer házat döntött romba az árvíz és több község teljesen megközelíthetetlen. Moszkva, julius 23. A Lemingrad melletti Pé- terhoffon, a volt cári család lakóhelyén borzalmas erejti vihar pusztított. A villámok hat. embert agyonütöttek, másik hatot pedig élet- vee-’ 'íyesen megsebesítettek. Ezeknek megmentéséhez sincs semmi remény. A vihar több épületet bedöntött, a közlekedés az országutakon szünetel. Doumergue visszatér Párisba Páris, julius 23. Chéron igazságügy miniszter, mint a Prágai Magyar Hirlap jelentette, Tourne Feuillebe utazott Doumergue miniszter- elnökhöz, akit rá akar venni arra, hogy szakítsa félbe szabadságát és utazzék Párisba. A Tardieu vallomása által kimélyitett kormányválságot ugyanis csak Doumergue személyes közbelépésével tartják megoldhatónak. Doumergue azonnal megérkezése után fogadta Chéron Igazság ügy minisztert, aki a miniszterelnököt részletesen informálta a helyzetről. Chéron információinak hatása alatt a miniszterelnök elhatározta, hogy szabadságát félbeszakítja és még ma éjszaka Párisba utazik. Holnapra egybe is hívták a minisztertanácsot, ahol már Doumergue fog elnökölni. Az igazságügyminiszter távozása után Doumergue visszavonult lakásába és kijelentette, hogy párisi útjáig senkit sem hajlandó fogadni többé, mert nem óhajtja magát befolyásoltatni.-----o----Gy űlést tartottak a pozsonyi gabonakereskedők Pozsony, julius 23. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) A gabonamonopólium következtében a régi gabonakereskedők között nagy a nyugtalanság, mert féltik kenyerüket. Ezek a kenyerüket féltő gabonakereskedők ma délután 2 órakor a pozsonyi kereskedelmi grémium nagytermében eléggé látogatott gyűlést tartottak Friedlaender pozsonyi gabonakereskedő elnöklésével. A gyűlés hosz- szas vita után tíztagú bizottságot küldött ki azzal a feladattal, hogy közvetítse a gabona- kereskedők kívánságait a Gabonatársasághoz s azok figyelembevételét eszközölje ki. [Több várost elpusztított a panamai földrengés Newyork, julius 23. A napokban Középamerikában földrengés pusztított. Chirinai egész területét elpusztították az erős földlökések. Több város és falu hever romokban. A romok között az emberek százai pusztultak el. A Fort Dávid erőd falai megrendültek. A katonaságon olyan pánik vett erőt, hogy öz ablakokon keresztül ugráltak az uocára és lélek6zakadva igyekeztek kijutni az erődből a szabadba. Az igy támadt zűrzavarban több katonát agyontapostak, többen pedig súlyos sérüléseket szenvedtek a betört ablaküvegektől. Panama-csatorna egyes részei is súlyosan megrongplódtak. A csatorna északi részén & gát összeomlott s a teníéfr nagy területeket elöntött. A földtani intézetek jelentése szerint a földrengés megismétlődik. Imádkozva vetette magát a motoros vonat elé egy eperjesi szabóinas Kassa, julius 23; (Kassai szerkesztőségünk telefonijelentése.) Tragikus öngyilkosság történt tegnap délután Eperjesen. Foltyn József 16 éves szabóinas a bártfai motorosvonat elé vetette magát. A vonat kerekei elvágták a szerencsétlen fiatalember mindkét lábát. Beszállították a kórházba, ahol még kihallgatták. Elmondotta, hogy árvasága miatt nagyon szomorú volt az élete és legutóbb alkalmazója ie megszidta őt, ami annyira elkeserítette, hogy inkább meg akart válni az élettől. Kiment a pályatestre, ott letérdelt is imádkozva várta a vonatot. Vallomása után a nagy vérveszteség következtében meghalt. Páris, Julimé 23. Franciaor.; ágban ie vihar pusstáitott tegnap. Az Ítéletidő különösem Bo<rdeauxbar és a város környékén ott -'út óriási SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA rlT™ (2) — Menjünk együtt. Igaz ugyan, hogy a hegyet alulról, korcsmát bévülről, templomot kívülről nézze meg az ember. De most tegyünk kivételt. Lássuk belülről azt a kápolnát. A szent Konstancia kápolnáját! — Istentelen, vén komisz vagy! — súgta oda neki Sugárné. — Ne beszéljünk annyit, hanem gyerünk! Együtt mentek a kávéházba. Jani bosszúsan, Juci kíváncsian, Sugár az egykori gazda becslő szándékával, Kata mama pedig szent borzalommal. Még soha sem volt kávéházban. Képzeletében a kávéház Szodoma és Go- morrha képeivel csereberélődött össze. A kávéház igazán szép volt. Stanci néni pénzén Jani a régi házat alaposan rendbe szedette. Nagy, tükörüveg ablakaival, kiugró, vasvázas, pirósló muskátlivirágokkal ékesített verandájával éles ellentétet képezett a komoly, polgári tradíciókról, régi, jól megalapozott gazdagságról beszélő pozsonyi uccáival. Ezek a komolyan, pedáns rendben, minden feltűnést kerülve sorakozó patrícius-házak nem tudták elfeledni a szürke városfalat, komor kapuival, a fölöttük elsuhanó századokkal. — S most közibéjük csöppen egy nevető, kacagó, rikító valami. — Olyan volt, mintha a régi városháza ódon termébe, az őezbaju városatyák padsorába, odaült volna közéjük egy mosolygós, bamisszemü, tüillruhás, szőke kis táncosnő. Az ablakok mögött fiatalemberek, kővér üzletesek, elegáns urak s minden fegyvernembeli katonatisztek ültek. Csupa férfi, alig egy-két nő. Jucit alaposan megnézték mind, úgy, hogy szegyeit© magát. — Jani, ugy-e ezek nem tudják? — Mit, angyalom? — Hogy mi csak egynapos házasok vagyunk! — Nem. De ne ie áruljuk el. A pikoló kidugta fejét az ajtón. Mikor meglátta a társaságot, vihogva futott be. Benyitottak a mesevilágba, melynek nagy tükreit, csillárait, márványasztalait és bár- sonypamlagait Juci eddig még csak az ablakon át látta. — Jani, ez mind a mienk? Azaz hógy a tied? — A mienk! Jól mondtad, a mienk! — Szegény Stanci néni, ha tudná! De hát ez rengeteg pénzbe kerülhetett 1 Hát te ilyen gazdag vagy? — No, nem egészen. Maradt egy kis adósság is. De majd takarékoskodunk, hogy kifizessük, ugy-e szivem? — Jaj, csak mentül hamarább! Apa azt mondja, hogy az adósság olyan, mint a... mint a ... hogy valami szörnyű, valami veszedelmes! — Tudod fiacskám, ez nem a veszedelmes adósság. Ez üzleti hitel. — Hát a veszedelmes adósság milyen? — Az, amit ezek csinálnak! — felelte Jani, a vendégekre mutatva. — Nálad? — Nem. Károlynál, a fizetőpincérnél. Az nagy uzsorás. Az igy jellemzett fŐpinoér, kit a pikoló már értesített, eléjük jött. — AlásszoIgája, főnök ur, kezét csókolom, nagyságos asszony! — üdvözölte őkét kevély, öntudatos alázatossággal. Eiüberisimerő, kutató szeme végigaiklott az asszonyon, aki úgy érezte, mintha ez a tekintet mélyen behatolna ártatlan titkai közé. Bár igazán haragudott magára ezért, érezte, hogy elpirul. Ezzel azonban valami olyan érzés támadt benne ezzel az emberrel szemben, amiről maga sem tudta, félelem-e, vagy ellenszenv. Sugárné tekintete idegesen szaladt végig mindenen, végre jóakarattal megpihent az emelvényen szomorkodó cimbalmon, melyhez egy árva nagybőgő támaszkodott. — Te Pali, emlékszel, mikor még megvolt a kislucséi birtok, Boldogasszonynapkor .., Pali bácsi arcán keserű vonás jelent meg. Idegesen, mint mindig, ha az asszony Kis- lucsét emlegette, kipkedett, kapkodott, hogy elterelje ettől a témától. — Nézd, milyen sok újság! Pincér, egy feketét! Mit rendeljek neked? — Annak a ragyás nagybőgősnek, tudod, a Csinó bandájában, éppen ilyem állatfejü nagybőgője volt! Pali bácsi mentve érezte magát. — Nem is a Csinó volt, hanem a Puouri A Csinó nálunk sohase muzsikált, amióta a választáson a fehértollasoknak húzta. — Ugyan, dehogy nem, hát kilenovenkettő- ben, Katalin-inapkor? — Kopogós Katalin, locsogós karácsony! Már magam is emlékszem rá. Jani a főúrhoz fordult. — Mi baj? Miért hivattak? — Mindjárt, azonnal kérem! — szólt a főür és hátra intett. Lincsi kisasszony jött, a kassza tündére, egy csokor virággal. Sugárné és a lánya érdeklődve nézték kissé fonnyadt, kendőzött arcát, kisütögetett frizuráját. Sugár papa nem mert ránézni. — A kávéház személyzete sóik boldogságot kíván a fiatal főnöknek! — mondotta s átnyújtotta a csokrot Jucinak. A „fiatal" szóban volt egy kis anyáskodás, ami Jucinak jól esett. . — Köszönöm, milyen meglepetés! Milyen szép virág! — Tizenöt koronába került 1 — árulta el az indiszkrót pikoló — Hát a biliárd csak csel volt, hogy idecsaljanak? Köszönöm, nagyon köszönjük! — szólt Jani. — Jo vicc volt, —— akarta mondani a pikoló, de Károly intésére, mely pofonnal való fenyegetésnek is beillett, elkotródott a dolga után. Mikor végre végérvényesen letelepedtek, Juci boldogan nézett körül. — Mintha vendégek volnánk! Pedig mi itthon vagyunk. Minden a miénk. Jani, az a nagybőgő is a miénk? — Nem. Az a cigányoké. — Hát azok hol vannak? — Alusznak. Majd este eljönnek s muzsikálnak záróráig. — Mi az a záróra? — Amikor már későre jár. Ejfél után. — De te csak nem leszel itt mindennap éjfél utánig? — Nem. — Hát akkor ki vigyáz? — A Károly. — Es a sok pénzt, amit fizetnek, hova teszi? — A zsebébe. Másnap leszámol vele. — E's nem csal meg? — Nem lehet. A kasziros-kisasszony mindent felír. — Az a festett arcú? Hova Írja? — Csak lekopogtatja azon a gépen a számokat. A gép összead, kivon — azt nem lehet megcsalni. — Szeretném megtanulni a kezelését. Az érdekes lehet. •— Majd egyszer, délelőtt, ha nincs ilyen sok vendég. Sugár papa megsokalta a dolgot. Már szinte látta a lányát, aki pedig utóvégre mégis kislucséi Sugár Judit, _ kifestett arccal a kasszán zongorázni. Másra akarta terelni a diskurzust. Folytatjuk. %
