Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-22 / 165. (3496.) szám

1984 juJáuiB 22, vasárnap. *v Aki féltékeny a férje — üzleteire Mennyit ér a iérii és mennyit ér a nő? Rég tudott dolog, hogy olyan vidékeken, ahová nem férkőzött még he az ember szellemi értékét vi­tán felül hejyező s anyagiakra át nem váltó keresz­ténység, ott máig is vígan folyik a szinte humoros* jellegű omhervásár, néhol pedig valósággal elkó­tyavetyélik az embereket, mintha elszennyesedett fehérneműk vagy antikváriumba való könyvek len­nének. Nézzünk csak körül kissé a nagyvilágban, hogy saját magunk értékét megállapíthassuk s meg­tanuljuk becsülni azt a kultúrát, melyben élhetünk. Beludz9isztán némely vidékén a töhbférjüség di­vatos. Egy-egy „férj" hozzávetőleges ára forgalmi és állami adókkal együtt két pakli dohány, vagy fé.iter alkohol. Ugyanott egy asszonyért három he- gyijulhot is elkérnek. A belsőszaharai tuarégeknél nagyon drága az asszony. Értéke mintegy 300 koro­na, amit azonban rokoni részletfizetéssel is lehet törleszteni. Ugyanez az asszony ára Boroeo és Szu- matra egyes vidékein. Viszont a Szudánban tiz- tizenkét tehenet kell fizetni az eladósorban levő leányért. A malájoknál húsz skatula Smoll-pasztáért és egy hizott sertésért már lehet asszonyt kapni. Hogy miért éppen cipőpasztáórt? Rettentően egy­szerű. A malájok újabban cipőtisztítással keresik kenyerüket a városokban, ha nincs ínyükre a rako­dó-munka. Ugandában viszont negyven sertés az asszony ára, mig egy dolgozó férfiért csupán né­hány marék lőport kell adni. A szomáli négerek­nél száz teve is kevés, ha valaki egy szebb nőt óhajt a hitvesévé avatni. Szomorúak az állapotok Turkesztánban, ahol any- nyi kiló vajat kell fizetni az asszonyért, ahány ki­lót nyom A Himalája déli lejtőin a legolcsóbb a feleségnek való, mert itt már egy kézitükörért, vagy leveseskanálért is adnak élettársat. Az abesz- szin tringli — (rabszolgafarm) — telepeken pedig még fizetnek is, csak elvigyék a telepről az asszo­nyokat. Az eszkimóknál osakis dohányért adják a férjhez-menendő leányokat. Mondhatnám, hogy ott az asszony valóban csak egy pipa bagót ér. Északausztráliában már egy skatulya gyufáért is szí­vesen adják szegényeket, sőt vannak vidékek arra­felé, ahol a férfi előleges részletekben ledolgozza az asszony árát a leendő após földjén s ha elvégez­te, elviheti szive választottját. Ezeken a vidékeken tehát a leányok szülői men­tesítve vannak a hozomány-kérdés alól. Ami nem éppen megvetendő dolog, tekintettel arra, hogy ott is pang a gazdasági helyzet. Az is igaz, hogy a férfiak ára alaposan megcsappant a világháború óta és ma Európában sem a nőnek, sem a férfinak nincs túlságos értéke. A férfi is csak akkor ér ara­nyakat, ba megfelelő állása van és aranyakat is keres. Lassankint ugyanez áll a nőre is. Sajnos, vannak esetek, mikor a feleségek elár­verezték a férjüket Amerikában vagy eladták jó pénzért Angliában, aszerint, milyen lábon álltak az erkölcsök s főképpen milyen mértékben hiányzott az illető családokból a vallás. Az ember nem is hinné, mi minden történik a nagyvilágban. De mindezeket nagyon is illik tudni, mert megfigyelhe­tő, hogy ahol a valláserkölcs alaptól elfordulnak ez embereik, ott az egyén vásári árucikké válik úgy a munkában, mint a családban. Huszemasstuuty hűm okot imd Az asszonyok nagyrészének leghőbb vágya ma az, hogy fiatalosan karcsú legyen. Ahol a természet nem teljesiti ezt a kívánságot, ott mesterséges eszközökkel igyekeznek elérni az asszonyok a karcsúságot. A soványitó kúrák, ha az asszonyok megfelelő mértékkel alkalmaz­zák, valóságos jótéteményei lehetnek a szerve­zetnek, azonban a tulhajtottság veszedelmessé válik az egészségre. A newyorki Uj Orvosi Akadémia legutóbb tartott ülésén ezzel a kér­déssel foglalkoztak a megjelentek és az orvos- gyűlésnek húszezer levél állt rendelkezésére, amelyet egy amerikai női folyóirat olvasói ír­tak és amelyekben az erőszakos fogyasztó-kú­rák áldozatai keserűen panaszkodtak tapasz­talataikról. A folyóirat szerkesztője ismertette a leveleket, amelyekből az előadás szerint ki­derül, hogy a szokásos fogyasztó-kúrák kelle­metlen következményei igen sokszor idegössze­omlásban, sőt tüdővészben és rákos megbete­gedésekben mutatkoznak. Ez azonban a levél­írók kisebbségénél volt csak tapasztalható. Az áldozatok többsége amiatt panaszkodik, hogy — mialatt alakjuk valóban karcsú lett, arcuk bőre ráncossá és petyhüdté vált, úgyhogy húsz évvel idősebbnek látszanak, mint amilyenek a valóságban. Ez az előadás arra adott alkalmat az orvosgyülésnek, hogy figyelmeztesse az ♦asszonyokat: csak akkor szabad fogyasztóku- rát igénybevenni, ha testsúlyuk felülmúlta az egészséghez szükséges szabályos méretet. Rá­mutatnak az orvosok arra is, hogy igen 6ok leánynál, akik házasság előtt vetették magukat alá soványitó gyógymódnak, a kúra következ­ménye teljes meddőségben nyilvánult meg. Kedves húgom, azt panaszolod a leveledben, hogy a férjed most kevésbé szeret, mint esküvő előtt. Meg­győződésem az, hogy feltevésed téves! Férjed tetterős, energikus férfi, aki kedvét leli a mun­kában és a cselekvésben; addig, amíg az irán­tad való szerelme munkát és fáradságot igé­nyelt, természetesen teljes mértékben el is fog­lalta őt. Mikor azonban ez a dolgok természe­tes alapján megszűnt, megváltozott a viselkedé­se, de nem a szerelme — mint azt te feltéte­lezted. Mert az a szerelem, amely hóditani akar, na­gyon különbözik attól a szerelemtől, amely már hódított. A hóditani vágyó szerelem meg­feszíti a hős minden erejét, minden energiáját, reményt, félelmet, vágyat kelt benne, diadalról- diadalra hajszolja és minden talpalatnyi hely, amelyet a vár ostrománál nyer, egy-egy biro­dalmat jelent számára. A hóditó szerelem tel­jes mértékben lefoglalja a hóditani vágyó férfi energiáját, idegeit és tettvágyát, a diadalt ara­tott szerelem azonban erre már képtelen. A boldog férj már nem tud úgy viselkedni, mint a szerelmes udvarló, már nem keres, kutat, nem fél, nem kiván és nem óhajt és amit már egyszer meghódított, nem jelenthet számára újabb hódítást. Ez nagyon természetes változás, édes gyer­mekem! Ha ezt megérted, akkor nem fog bán­tani az a változás, hogy a férjed most szíve­sebben foglalkozik napközben az üzleteivel, mint veled! Ha te azt szeretnéd, hogy most is a zöld gyepen heverésszen veled napsütéses ég alatt, minden szavadért enyhe csókot leheljen szempilláidra és térdenállva könyörögjön egy- egy kézcsókra szóló engedélyért, akkor csa­lódnod kell. Ez nem megy! Én már megértet­tem, hogy az a harc, amit egykor a férjem azért folytatott, hogy a felesége legyek, békésebb hangulatnak kellett helyet adjon, mihelyt való­ban a felesége lettem. Én is elfordultam a zöld gyepen való álmodozástól és a feleség hivatá­sához tartozó házi dolgok elvégzésével töltöt­tem el az időmet. És amikor egész nap mind a kelten szorgalmasan végeztük a dolgunkat és este elbeszéltük egymásnak, ki mit végzett, — a férjem az üzleti életben, én pedig a ház­ban és a kertben, — akkor jobbkedvüek és Egy régi arab adoma szerint a föld legboldogabb teremtménye — a teve. A legboldogabb minden élők között, egyrészt, mert sohasem kell gondol­koznia, másrészt, mert szervezetének nagyon ke­vés vízre van szüksége. Bölcsen, okosan rendezte ezt igy a természet. A „Sivatag hajója" valamikor harminc, negyven napig imibolygott a Szahara toroifcszáritó homokiján, fullasztó, örök, kánikulai hőségben, égető napsugárban, mozdulatlan, kábult, tikkasztó levegőiben, amiig egyik városiból a má­sikba jutott. Imibolygott, talpalt, menetelt, váz nélkül, ital nélkül, hüsülés nélkül és szerencsés szervezete nem kívánta egyszer sem a vizet. A természet ugylátszik alapos és jólmegfontolt helyszíni tanulmányokat végzett a Szaharában, mielőtt a tevét elhatározta. Ma nem volna már szükség ilyen gondos körültekintésre, mert a mo­toros tankok és repülőgépek — ha kell — órák alatt szállítják a Szahara bármelyik pontjára a szükséges vízmennyiséget. A természet elképesztő és mindenre kiterjeszkedő logikáját bizonyítja az, hogy a Szahara és környéke benépesítésekor még erre a huszadik századbeli mechanázáló eshetőség­re is gondolt. Legalább is azt kell hinnünk, hogy gondolt rá, mert míg a teve nyugalmáról becsü­lettel gondoskodott, addig a tevehajcsárral már egyáltalán nem törődött, sőt fokozottabb vizébség- ged és csillapithatatlan szomjúsággal verte meg. A természet e mellőzésnél bizonyára úgy gondol­kozott: az ember előbb-utóbb úgyis feltalálja ma­gának az autót, amellyel néhány napra tudja le­rövidíteni a Szahara negyven-ötven napos távol­ságait. Feltalálja az autót, a Szahara minden siva­tagi kalandot megcsufoló komfortját. Tehát az ember segít magán nélküle is. Azonban hiába van autó, ha nincs elég viz. Van a világnak néhány olyan pontja, ahol a tiszta ivóvíz keresettebb és drágább cikk, mint nálunk a sör, bor vagy akár a pezsgő. Ilyen hely megelégedettebbek voltunk sok más embernél. És ami a legjobb, harmincéves házasságunk alatt ez a megelégedettség sohasem hagyott el bennünket. Ma éppen olyan élénken beszélünk a háztartásról, mint huszonöt év előtt, megis­mertem ez idő alatt férjem ízlését és elmondom neki a napilapokból és folyóiratokból mindazt, amiről tudom, hogy érdekli őt. Megmondom, melyik könyvet olvassa és elébe is teszem; én levelezek felnőtt, családos gyermekeinkkel és elmondom neki az újdonságokat, amiket ők Ír­nak nekem; ami az üzleti ügyeit illeti, azokban éppen úgy kiismerem magam, mint ő és meg- könnyitem a munkáját azzal, hogy a magam szemével nézem minden ügyét és tanácsot is adok neki, de nem vagyok megsértve, ha a tanácsomat nem tartja meg. Egyenlők a szo­kásaink, ugyanahhoz a rendhez szoktunk hoz­zá és hiszem azt, hogy mindez nem adna olyan nyugalmat, mint amilyenben részem van, ha házasságunk harminc esztendejét éppen olyan üres szerelmeskedéssel töltöttük volna el, mint a házasság előtti heteket. Talán most már lep­lezetlen unalommal néznők egymást az ebédlő- asztalnál, az este hűvös lenne, a délidő tulme- Jeg és a reggeli unott és keserű. Vágyódnánk a társaságok után, amelyek azonban, ahogy el­jönnének, unalmasok lennének számunkra és ha mi mennénk vendégségbe, bennünket is meg­unnának. Ha nem akaród, hogy valamikor unalom és keserűség legyen úrrá feletted, keresd az élet­célodat abban, amit itt elmondtam, ne kinozd derék férjedet szerelmi féltékenykedéssel. Hidd el nekem, hogy ha nem keresed azt férjed min­den szavában, szeret-e vagy sem, ha nem ke­resed az alkalmat arra, hogy férjed ifjúi hév­vel udvaroljon neked, akkor sokkal könnyeb­ben elkövetkeznek azok a pillanatok, amelyek­ben férjed a mindennapi élet gondjai, fáradal­mai, eseményei között a szerelems udvarló lán­goló szavainál sokkal melegebben, sokkal lá­gyakban fog hozzád szólni és ha ekkor ad ér­zésének egy csókkal kifejezést, e csók nem lesz talán olyan tüzes, mint egykor a lugas padján adott csók, de bizonyára bensősége­sebb, őszintébb és tisztább lesz. Szerető nénéd. virágzóbb kereskedelmi ágazata a vizárusitás. Kis kordélyokon tiz-tizenöt korsó ivóvizet helyez el a vizkereskedő, végig ballag vele Kairó hőségtől szikrázó uocáin és úgy adja le állandó vevői ajtaja előtt a-literes, félliteres, ötliteres kanna ivóvizeket, ahogy nálunk kopogtat minden reggel pontosan a tejes ember. Itt a viz — rikoltja el magát a kedélyes hangu­latú vizes és a tűzről pattant szorgos kairói me­nyecske már szalad', is az ajtóhoz, nehogy elemel- je valaki a nélkülözhetetlen drága italt. Éppen mint nálunk. Módszeresen dolgozik a kairói vizes ember. Leteszi a kannát az ajtó elé, eílkiáltja: itt a viz és ha hamarosan nem jelentkezik a rendelő, maga lopja vissza vevőjétől a vizet. Éppen, mint nálunk. De Kairó logikus fiának végeredményben igaza van: ha nem lopja el ő, ellopja más. A kairói viz és az európai tej forgOlombahoza- talának hasonlóságából következik, hogy az egyip­tomi vizkereskedielemnek is vannak milimárijai, divatosra bámult, terebélyes arab menyecskék, akik megfélemiithetetíen bátors'ággal harcolják be — talán tejjel hígított — vizes kannáikat a vá­rosba. Éppen úgy, mint nálunk. Egyiptom fúrt forrásaiból nagyrészt ihatatlan viz buzog, egészségtelen, furcsa mellékizü folya­dék, amelyet csak állatok' itatására tudnak hasz­nálni. Éppen ezért azt a kevés ivóviz-hutat, amely­ből a város modem negyedének vízvezetékeit lát­ják el, állandó hatósági ellenőrzés és megfigyelés alatt tartják. Egyiptom, főleg Port Sald lakosai­nak megbetegedését a rossz viz idézi elő. A ható­ságnak tehát fontos érdeke, hogy nocsak a városi kutakat, hanem a vizkereskedők nem minden te­kintetben kifogástalan kannáit és hordóit is szem előtt tartsa. Az ötletszerűen megejtett vizrazziák érthető pánikot keltenek Kairó külvárosaiban, ahol a mi­7" .... fé faisnya ál&wMjaj. 145 eásabb üzleteit köti. Egyiptom vizára maximált, ami természetesen nőm jelenti azt, hogy az uccák hősei becsületes egységáron vesztegetik a meny- nyei folyadékot. Ahány ház, annyi szokás, ahány árus, annyi ár. Kairó, az elévülhetetlen regénytéma, tikkadt fantáziájú irók romantikájának melegágya, Kairó, a forróvérű város éppen eleget kínozza jobb sors­ra érdemes benézülötíjelit. Mesterséges hőlégkura nem gyötörheti úgy a kábult pácienst, ahogy Kairó uccuinak soka ki nem hülő, forró kemencé­je sorvaszt. Aki- látta már délidőben Kairó elha­gyott, kihalt, elfáradt, girbe-gunba külvárosi uccáit vagy hatalmas modern bouleivardjait, a házak ve­rejtékező fehér homlokát, az úttest gőzölgő, majd­nem olvadó kövét-, a fák lelókadt, majdnem földre hajló koronáit, az ablakok majdnem folyékonnyá tüzesedett üvegét, az vita nélkül is belátja, hogy ezt a hőséget nem lehet megszokni. Akiit érintett már az égető déli napsugár és érezte már egyszer a fullasztó szomjúságot a hideg, hü6itő, tiszta viz után, az még a maximális árat megcsufoló vizár- drágitónak is megbocsát. Sz. Gy. Heti étrend Hétfő. Ebéd: Zöldbableves, borjumáj rizs- vagy burgonyakörettel, turóspite. — VacsoTa: Aludttej, vaj, sajt. Kedd. Ebéd: Húsleves söberlivel, marhahús pa­radicsomban, tarhonya köreit, piskóta tekercs. — Vacsora: Fatányéros káposztával, gyümölcs. Szerda. Ebéd: Gombaleves, kelkáposzta, vag­dalt sült, daramorzsa. — Vacsora: Maradék sült, saláta, vaj, retek, őszibarack. Csütörtök. Ebéd: Velőlerves, párisi szeleit, bur­gonya, uborka, almáslepény. — Vacsora: Húsos omletté, maradék tészta. Péntek. Áttört burgonyaleves, babfőzelék, tojás- o-mlette, aranygaluska borsodéval. — Vacsora: Káposztás kocka, gyümölcs. Szombat. Ebéd: Köménymagleve-s, tökfőzelék, párolt felsál, túrós gombóc. — Vacsora: Maradiék főzelék és hús. Vasárnap. Ebéd: Húsleves, zöldborsó, rántott csirke, burgonya saláta, ribi-zlitorta. — Vacsora: Maradék csirke, májpástétom, vaj, zőldpapiaka, maradék torta. RECEPTEK Töltött felsál: A megmosott, vékonyra vágott fél­ééit megsózzuk, megborsozzuk és a következő töl­telékkel kenjük be: egy fej finomra vágott, vagy megreszelt vöröshagymát összekeverünk 10 deka apróra vágott fehérszalonnával, egy deci sós víz­ben megfőtt rizzsel. Az egészet rákenjük a felsál- szeletre, össze göngyöljük, fehér fonállal átkötjük. Két kanál forró zsírban kevés hagymát pirítunk, karikára vágott sárgarépát, borsot, paprikát te­szünk. Az egészet a hússal együtt puhára pároljuk. Ha puha, a húst vegyük ki, a levébe tegyünk egy­szerű kockacukrot, egy kanál lisztet, babérlevelet, és törjük át az egészet szitán. Kevés ecettel és né­hány kanál tejföllel Ízesítjük. Az egészet a karikára felszeletelt húsra öntjük és egészben sült burgo­nyával körűjük. Paradicsomos gombóc. Egy kiló nyers darálthus- hoz keverjünk féldeci előre megfőzött rizst, sót, borsot és egy tojást. Liszttel gömbölyítsük tojás- nagyságúra és kevés forró vízben főzzük puhára. Ugyanebben a vizben készítsünk paradicsommár­tást jó bő tejföllel, rakjuk bele a husgomlbócot és forraljuk föl újból. A TEHETSÉGES GYERMEK. — A fiam ritka nagy tehetség, — dicsekszik X. ur vendégeinek. És hogy mindjárt produkálja is a gyereket, behívja és megkérdezi tőle: — Mennyi kétszer kettő? — öt, — feleli a gyerek bátran. — No, ugye, milyen okos? — ragyog X. ur arca, —i mindössze eggyel tévedett. például a Kairó. Egyiptom fővárosának egyik log­lunári alapon folytatott vízkeamkedelem legibu­Kairó legjobban virágzó üzlete — a vizkereskedelem Hogyan élnek a világ egyik legforróbb városában?

Next

/
Oldalképek
Tartalom