Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-22 / 165. (3496.) szám

▼aSioamap. íífd* július 22. SzmHAzKönWKabTüRA Énekes Madár Tamási Áron mesejátéka Á háború utáni magyar irodaiam legna­gyobb kollektív meglepetése kétségtelenül az erdélyi művészek megjelenése volt. Emlék­szem, amikor Tabéry ,vSzarvasbiká“-ját olvas­tam, megcsapott a különös hangulata, amely valahogy sohasem illett be az addig megszo­kott magyar irodalmi hangulatokba. Mi nem ismertünk mást, csak a pesti hangulatot s ami nem tartozott belé, azt vidékinek min-ősitet- tük. A pesti irodalmi élet, a pesti folyóiratok, kávéházak és irodalmi csoportosulások gyak­ran tényleg nagy problémákat kikristályo- sitó, gyakran kis botrányokba fülé világa, ez a hullámzó, müvet, személyt, mozgalmat, in­timitásokat egyetlen üstben rotyogtató élet volt irodalmi Mekkánk s mást — az erdélyi irodalom megjelenéséig teljes joggal — nem ismertünk el egyenértékűnek. Móricz Zsig- mond vagy Szabó Dezső különleges probléma­körük ellenére éppúgy beletartoztak a buda­pesti irodalomba, mint Szomory vagy Krúdy Gyula. Külön, pestietlen mentalitást nem ta­láltunk bennük. Először Tabéry lepett meg másfajta irodal- miságával, amely fontosságra vagy eredeti-1 ségre nézve egyenrangú volt a pestivel s még­sem ivóit föllelhető benne a titkos pesti zsar- gón, a pesti kotériák egyik vagy másik jele. Később Kuncz Aladár, Nyitó József, Makai Sándor mutogatták meg Írásaikban azt a defi- niálhatatlan valamit, amit egyesek „erdélyi léleknek" neveztek s amiről mi csak annyit állapíthatunk meg, hogy szteril volt a pesti irodalmi nyüzsgéstől, a világvárosias központ igen magasrangu alexandrinizmusátől. Ké­sőbb az Erdélyi Helikon köre valóságos köz­pontot teremtett az erdélyiességben. A szín­padi írók, Hunyadi és Ináig, amíg el nem nyelte őket a pesti irodalomgyár, szintén megőrizték az erdélyi valamit s amig meg­őrizték, addig aratták legkomolyabb sike­reiket. Mindennél határozottabban, gyakran szinte erőszakodnak látszó tudatossággal maradt erdélyi Tamási Áron, akinek „Ábel a renge­tegben" cimü regénye ugyanolyan erdélyi reveláció volt, mint a Szarvasbika, a Fekete Kolostor, vagy a Feíketeszáni Cseresznye. Senki nem mutatta meg az idegenben ha­gyott gyenge s mégis sziivós góbé arcát annyi precizitással, mint ő- A sok szilaj, romantikus magyar után bennünket, a be nem avatotta­kat meglepett, hogy ilyen magyarok is van­nak, mint Tamási „Ábel“-e, akinek alakja annyira elütött akár Móricz, akár Szabó, akár Móra, akár Tömörkényi vagy Gárdonyi magyar parasztalakjaitól. Tamási époszt al­kotott az uj körülmények közé dobott góbé robinzonádjából. Tamási Áron most „Énekes Madár" címen mesejátékot irt, amelyet a szlovenszkói Ka­zinczy Könyvkiadó kiadásában megjelenő Magyar írás külön ünnepi füzetben tálal a magyar olvasó elé. Ismét erdélyi miliőt ka­punk, erdélyi nyelvet, amelynek fordula­tait, sőt szavait néha csak némi utánagondo- lással értjük meg. A különállóság e csekély és lényegtelen jelénél fontosabb azonban Ta­mási erdélyi lelkének az a sajátsága, hogy a képzelet .és a merész eszmetársitás nagyobb szerepet játszik nála, mint más magyar Írók­ban. Alkalmasabb diszpozíciót a mesejáték írására, mint Tamási Áronét, alig képzelhe­tünk el s Gerhardt Hauptmann (Hanneles Himmelfahrt) vagy Molnár Ferenc (Liliom) után sem tűnik időszerűtlennek vagy elcsé­peltnek az előttünk fekvő darab. Tamási Áron a legjobb világirodalmi és magyar iro­dalmi (Vörösmarty: Csongor és Tünde) tra­díciókhoz kapcsol 8 friss hangot hoz. Lélek- rajzról vagy aktuális emberi problémák fel­vetéséről természetesen sző sem lehet szán- darabjában, amely elejétől végig mese ma­rad, elnagyolt típusokkal, akik ugyanolyan poénezéssel beszélgetnek, mint Ábel a ren­getegben s minden felvonásvégeit bátran deus ex machinákra bízva bonyolítják az ese­ményt. A mesejáték rendkívül érdekes és kedves olvasmány, szimbólikus életrajz, a második felvonásban számos feszült és kirob­banással telt drámai jelenettel, ingerlő és a végtelen frissesség zamatjával üdítően ható kömyezetrajzzal, de egészben véve nem dráma a színpadon — mai feltálalásában — aligha volna annyira élvezhető, mint olvasva. A játékban szereplő „nép"-nek természete­sen nincs köze a magyar néphez, a stilizált alaikok nyugodtan lehetnének németek, szlá-i vök vagy románok. Csak a gyönyörű magyar nyelv zeng elbájolóam az élénk párbeszé­dekben. A tartalom a mesejátékok örök tartalma: a mostohák és az irigyek elnyomják Jánosit és Juliskát (ez alkalommal Mókát és Magdót), akik azonban a darab szimbólikus végén a menyországba szállva, mégis egyesülnek. At elnyomásnak ez alkalommal reális oka van: két vénleány és két kerge agglegény irigy és sóvár szerelme a fiatalság iránt. A leg­üdébb Tamási Áron mesejátékában a szelle­mes poénekkel és kedves incselkedésekkel telt párbeszéd. Az iró már „Áron“-jában tan-ujelét adta, hogy pompásan tudja embe­reit beszéltetni, ami fontos kritériuma a drámaírói képességnek. Kellemes és rokonszenves olvasmány a mesejáték s köszönettel tartozunk a Ka- zinczy-Kiadónak, hogy megismertette velünk e bájos falusi idilt. Meggyőződésünk az, hogy a darab a nép elé vive nagy és komoly ha­tást keltene közönségében. Csak azt tartjuk kissé szokatlannak, hogy a kiadó szükséges­nek tartotta áruját a könyv bevezetésében égig magasztalni. A könyv elején lévő elemző, bemutató és ajánló cikkek (egész szokatlan ez az oktrojált ajánlás a magyar könyvkiadásban) túlzásai valahogy elrontot­ták a szájizünket a mü olvasásánál. Tamási Áron kedves mesejátékának nincs szüksége a reklámra. Magában véve szép és üdítő ol­vasmány. Fölösleges hozzá nem illő lármát ütni s magasztalása érdekében minden mást leszólni, amit a magyar drámairás termelt. Mert lehangoló túlzás azt állítani például, begy a Bánk Bán és az Ember Tragédiája óta semmi, nem történt a magyar színpadon, ami az Énekes Madárhoz hasonló jelentőségű volna. E bombasztikus dicséretekkel terhel­ten más szemmel olvastuk a darabot, mint a túlsókat ígérő reklám nélkül olvastuk volna s ezért van talán, hogy nem tudtunk a darabnak oly tisztán örülni, mint más kö­rülmények között bizonyára örültünk volna és a jövőben még örülni fogunk. Sz. P. (*) Zathureczky Ede a prágai rádióban. Zarthuxecizlky Ede, a kassai származású kiváló magyar hegedűművész eleget tett a csehszlo­vák rádiózsumál meghívásának és pénteken este nagysikerű hangversenyt adott a prágai rádióban. Zathureczky érett művészetéit, tö­kéletes virtuozitását nagy gyönyörűséggel hallgatta a rádió műértő közönsége. f‘, Két mozinézőtér, egy veíitőberendezéssel. Olaszországban több helyen van olyan mozi, amely két nézőtérből áll, de egyetlen vetitőberendezése van. Ez az elrendezés főleg ott alkalmazható, ahol igen hosszú teremben történik a vetítés, amely ter­met hosszúság vagy a középen kinyúló valamely épületszerkezetrész miatt nem volna lehetséges az egyik oldalról átvetiteni. A megoldás ilyen esetek­ben abban áll, hogy a termet középen kettéválaszt­ják és ide gépházat építenek. A vetítőgép előtt prizmarendszer van, amely egy tükör segítségével a sugárnyaláb egy részét az egyik oldalra, a má­sik részét pedig az ellenkezőre juttatja. Természete­sen a fénymennyiség megfeleződik, vagyis mind­egyik vászonra fele olyan világos kép vetődik, mint­ha a prizmarendszer nélkül csali egy vászonra tör­ténne a vetítés. A kettős mozinál a hangerősitőbe- rendezés is egy, de két hangszóróval működik. Van olyan mozi is, ahol egy középen felállított hangszóró látja el mindkét termet hanggal. (*) Tóm Mix elveszett? Londonból írják: Ja-okso-nville-han (az amerikai IIhonié-álilam) az utóbbi napokban óriási tornádó dühöngött, amely számos emberáldozatot íb kővetőit. Az amerikai lapok most Tóm Mixet kutatják, aki­nek semmi nyoma nincs: ő is belekerült a vi­harba. Tóm Mix, a híres filmszínész ugyanis mostanában egy cirkusszal utazott. A cirkuszt u-tólérte a vihar és nagy pusztítást végzett az állatállományban. Ezenkívül több ember is el­tűnt és Tóm Mixet sem találják. A KASSAI KORZÓ-MOZGÓ MŰSORA: Volt egyszer egy muzsikus. Szőke Szakáll, Verebes Ernő, Trade Berliner, Maria Sörensen és Julius Falkenstein nagy­sikerű vigoperettji. A KASSAI CAPITOL-MOZGÓ MŰSORA: A Volga lángokban. Tourjanszky orosz tárgyú filmjének német vál- •' -ata. Főszerepekben: Inkieinov, Albert Pxe- jean, Natalia Kovanko. Időmegtakarítás üs nem Is 3 perc alatt lehet vele meq. borotválkozni. Flohr vezet, Lasker előnyomul Zürich, julius 21. A zürichi nemzetközi verseny hetedik fordulójában a legérdekesebb játszma Bernstein ée Lasker mérkőzése volt. Lasker kez­detiben jobb hadállással rendelkezett, azonban tulmeréezen játszott e ennek következtéiben alkal­mat adott Bermsteinnek a királyazárnyon való el­lentámadásra. Bernstein egy bástyával behatolha­tott volna ellenfele -hátába, ehelyett azonban nagy időzavarában hibás lépést tett s Lasker rövidesen elnyerte egyik futóját. A megszakításkor Lasker biztos nyerésre áll. Flohr indiai játékban döntetlenül végzett Alje- chinnal. Meglehetős nyugodt megnyitás után Aljechin a huszadik lépésnél remist ajánlott s Flohr az aján­latot elfogadta. A Groib és Euiw© közötti olasz játszma szintén döntetlenül végződött. Euwe ugyan egy gyalogáldo-zattal jó támadást ért el, azonban a játszmát nem folytatta elég erélyesen Groib nehány tiszt lecserélésével kimenekült ellen­fele szorításából s a bástyavégjátékba már gya­logelőnnyel lépett. Ez az előnye azonban' nem volt elegendő a győzelem kies ikaráeáh-o-z. Stahlberg vezércselben győzött Naegeli ellen. .Naeged gyen­° , i-uuou sancolni, elvesztett két-gyalogost s Stahlberg végül ostrommal győzött. ogoljuiboTv J-ohner ellen vezérgyalog megnyitást 'ez e . A jó po-ziciójátékkal gyaloge-lőnyre tett szert s a 24-ik lépésben győzelmet aratott. A Ro- se i Naemzo-wiitsdh-féle szabálytalan megnyd-tásu ^^'aóben maradt. Rosellinek kezdetben jobb hadállása volt, de nem játszott eléggé táma­dóan. Niemzowiitsch nehány oaelkdséríettel gyalo­got nyert tőle s jó nyerési kilátásai vannak. _ A verseny állása a hetedik forduló után: Flohr 5%, Aljechin, BogóljuJbo-w, Euwe, Stahlberg 5, Lasker 4 ka (1), Mül-ler 4, Bernstein, Niemzowitsch 3 (1), Johner 3, Groib, Gigl-i, Henneberger 2%. R-oselli IVi (1), Naoge-li 13^, J-oss Vt. Opocensky Prága bajnoka- Prágában most van befejezőben a Prága, bajnokságáért rendezett sakkverseny. Az utolsó el-őitti fordulóban eldőlt, hogy az első dijat és a bajnok-sági elmet Opoően- sky mester kapja. Opocensky másfél egységgel előzte meg a mezőnyt. A verseny állása az utolsó forduló előtt: Opoöen-sky 7K, Kar jakin 6, Pelikán, Rejdal, Zitt-a 5X, Ruzna 4, stb. Euwe zürichi győzelme Aljechin világbajnok fölött Világos: Sötét: Euwe Aljechin 1. c2—c4 e7—e6 2. d2—d4 d7—dö 3. HIbl—c3 a7—a6 4. c4XdJ5 e6Xdő 5. FC1—f4 Hg8—f6 6. e2—e3 Ff8—d6 7. Fí4Xd6 Vd8—d6 8. Fifl—d3 Híb8—06 9. Hgl—e2 0-0 10. a2—a3 Hc6—e7 11. Vdl—c2 b7—Ib6 12. b2—Íb4 Fc8—b7 13. 0—0 Bf8—e8 14. He2—g3 He7—g6 15. Bfl—cl Hg6—h4 16. Hc3—e2 c7-c6 17. Bal—ibl Be8—e7 18. a3—a4 BaS—e8 19. a4—a5 bő—bö 20. He2—f4 Be7-c7 21. Vc2—c5 Vd6 d7 22. Bel—el Hh4—g6 23. Fd3—Í5 Vd7—d8 24. Hf4—d3 Fb7—cS 25. Bbl—cl Hgö—e7 26. Ff5Xo8 He7Xc8 27. Hd3—e5 Be8—e6 28. e3—e4 Hf6Xe4 29. HgSXe4 d5Xe4 30. BelXe4 í7—;*8 81. He5—f7 iiiijii Szellemes taktikai lépés, amely anyagi haszon­nal jár. . 31................Vd8—e8 Ha 31 ...........KXf7-et lép, akkor 32. Vh5+, Ke 7, 33. BXe6d-, KXe6, 34. ..... Bel s rövide-i sen matt következik. A szöveglépés egy gyalog éle­tébe kerül. 32. Be4Xe6 Ve8Xe6 33. Hf7—d8 Ve6—e4 34. Hd8Xo6 h7—-h6 35. d4—d5 Ve4—d3 36. h2—h3 Vd3—d2 37. g2—g3 Kg8—h8 38- Kgl—g2 Vd2—d3 30. Bel—el Kh8—h7 40. Bel—e3 Vd3-d2 41. Be3—e8 Vd2——d8 42. Vc5—d4 Vd3—c4 A megszakításkor Aljechin ezt a lépést adta le borítékban. A játék folytatásában még a követke­zők történtek. 43. Vd4Xe4d Vc4Xe4+ 44. Be8Xe4 Kh7—g8 45. Fc6—b8 Kg8—Í7 46. Hb8Xa6 Bc7—d7 47. Be4—d4 H06—e7 48. d5—d6 He7—f5 49. Bd4—d5 HfőXd6 50. Ha6—c5 Bd7—d8 51. Hc5—e4 Hd6—b7 52. ao—a6! Kf7—e6 Aljechin itt valószínűleg dühös volt Euwe állá* sának tanulmányszerü szép felépítése^miatt s ezért a végjáték képét egy hibás „_rntJ .............BXdö-re 53. aXb Bd8, 54< Hd6+ következett volna Hc8-cal egyet 53. Bd5Xd8 ............... Sö tét feladta. 7* * f i. 4/

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom