Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-21 / 164. (3495.) szám

Herriot Parisba érkezett és meg akarja menteni a Doumergiie-kormányt A közeli érákban a minisztertanácson döf el a fran­cia körméül sorsa --Ha Herriot nem tudja meg­menteni a Helyzetei, maga Doumergue lép akcióba Segítség (d) Nemrégiben Léván, e napokban Kassán egybegyűltek az iparosok, hogy föltárják sú­lyos helyzetűik ezernyi baját, a válságos idők­kel jött nagy munka- és keresetnélküliséget, a gyáripar nyomasztó versenyéi, a súlyos adóterheket és szociális nehézségeket. Hogy elpanaszolják ország-világ előtt, hogy a kis­iparosok rétegét, ezt a nemzeti szempontból annyira értékes osztályt az elproletarizálódás veszedelme fenyegeti, ha nem jön gyors se­gítség, mely a hónuk alá nyúl és újból mun­kához, kereseti lehetőséghez, az életmimi- mumhoz juttatja őket. Mert a kárpáthoni ipa­rosság nagy része a létminimum alá került. A társadalomnak, a politikai tényezőknek, a kormánynak föl kell figyelnie erre a panasz­szóra, mert segítségkérő szózat ez, a válság elsodorhatnak mentő kezekért kiáltó jaj­szava. A kisiparosok kassai emlékirata meggyőző erővel sorolja föl azokat a politikai okokat, amelyek a kisipar válságát előidézték. Jól látják a kisiparosok azt, hogy a kormány­többség mai két vezető-pártja által diktált politika a nagyipar, a trösztök, a kartellek, nem pedig a kézműves kisipar érdekeinek irányában halad. A kisiparosok fölsorolnak vagy harminc adó- és iUetéfch;éA?kedésf, ame­lyek nehezebbé tették a kisiparos kenyér- szerzését, azonban panaszukban tévednek, ha mindezekért csak a mai kormánytöbbséget teszik felelőssé. Mert mindezekért legelső­sorban éppen az az iparospárt a felelős, mely ma az ellenzékiség szerepében pipiskedik előttük. Még nemrég a kormányban volt és ott a legnagyobb árulást követte el éveken át a kisiparos érdekek ellen, hiszen az ő haté­kony közreműködése mellett hozták azokat az intézkedéseket, melyeket a két kárpát- tövi országrész kisiparosai most teherként éreznek magukon. Csak a legfontosabbat em­lítsük: a szlovenszkói külön válság legmé­lyebb gyökerét, a csehszlovák—magyar ke­reskedelmi kapcsolat megszakítását. Ez okozta a szlovenszkói és ruszinszkói kivitel megcsappanását. Éppen azok a társadalmi rétegek estek el keresettől és kapcsolódtak ki ennek következtében a kisipari cikkek fo­gyasztásából, amelyek különben a kisiparo­sok legtermészetesebb megrendelői: a falusi rétegek. Nos, ennek a kereskedelempolitikai szakításnak létrehozatalában a cseh iparos­párt teljesen egyformán felelős az agrár­párttal. Azonfelül még azt ie tudniok kellene a szlo­venszkói iparosoknak, hogy a cseh iparospárt egész gazdaságpolitikája természetszerűen a cseh és morva kis ke rés ködő-rétegek érdeké­nek képviseletére van beállítva. A Morván túl a kisiparos fogalma egészen más, mint nálunk. A csehek közös néven „zivnostnik”- nak neveznek mindenkit, akinek iparenge­délye van, tehát elsősorban a szatócsot és vendéglőst. Cseh- és Morvaországban hihe­tetlenül sok az apró szatócsüzlet, piaci bódé, apró vendéglő, sörpince, hentesbodega, ezek gazdái mind zivnostnikok, a cseh értelemben vett „kisiparosok”. Ugyanakkor Cseh- és Morvaország a nagy gyárak, a Bafa-müvek, a Rolny-cégek hazája, tehát igazi kisiparos, szlovenszkói értelemben vett iparos-kézmű­ves elenyészően kevés van. Ezért az „iparos­párt” egészen másra gondol, amikor „iparost” mond, mint mi, akik iparos alatt valóságos kézműiparost értünk. A szlovenszkói kézmü- iparosok közt sokan vannak olyanok, akik iparospártnak vélik ezt a pártalakulatot, holott ez valójában a szatócsok, kisvendéglő- sök és sörpinoések érdekszervezete s távolról sem iparospárt. Sőt önmaga érdekeit tagadná Paris, julius 20. Tegnapi számunkban hirt adtunk azokról a politikai nehézségekről, amelyek elé a Stavieky-ügy újabb fordulata juttatta a Doum ergue-kor mányt. Ma délután üt órakor Henry Ohéron igaz­ságügyminiszter elnöklete alatt összeül a minisztertanács. Hírek érkeztek arról, hogy a kormány egyes tagjai, különösen a radikális párti miniszte­rek azon az állásponton vannak, hogy a kon­fliktus, amelyet Tardieu államminiszter val­lomása idézett elő, olyan súlyos, hogy a mi­nisztertanács érdemleges megbeszéléseket Doumergue miniszterelnök távollétében nem folytathat. A radikális mnisztereknek ugyanis az a kí­vánságuk, hogy azokat a politikai kérdése­ket, amelyeket a mai helyzet vetett fel, csak a parlamenti vizsgálóbizottság mun­kájának befejezése után vitassa meg a mi­nisztertanács. Ennek dacára a minisztertanácsot megtartják. Politikai körökben a kormánynak ezt az el­határozását a radikális párttal szemben való állásfoglalásnak tekintik, sőt egyes körökben azt a nézetet is hangoztatják, hogy Doumergue miniszterelnök távolléte hozzá­járul a válság kimélyüléséhez. Ezekben a körökben úgy Ítélik meg a hely­zetet, hogy a nemzeti egység kormánya fel­készül a radikális párt ellenzékbevonulására meg, ha a szlovenszkói igazi kisipar érde­keit igazán képviselné. Ez a felismerés is egyik szomorú ténye­zője volt annak, hogy a szlovenszkói és kár- pátalji kisiparosok az utóbbi évékben nem tudtak erőteljes hangot adni saját érdekeik­nek s nem tudták arra késztetni a kormányt, hogy a kisiparnak kedvezőtlen gazdaságpoli­tikai irányzatát megváltoztassa. A kisiparos- politika az áliparospárt intrikája következté­ben hamis utakra siklott s emiatt számos magyar iparosnak a magyar társadalommal való lelki kapcsolata is meglazult, amikor sok magyar kisiparos a magyar kisebbség politikai közösségén kivülesö kapcsolatokkal vélt segíthetni magán. A kisiparosság kassai mérlege félreérthetetlenül azt dörgi a ma­gyar kisiparos lelkiismeretébe, hogy a ma­gyar kisiparos csak a magyar társadalom gazdasági közösségében prosperálhat és attól várhatja s elsősorban attól kell várnia a több munkalehetőséget, a nagyobb falat ke­nyeret. A magyar kisiparos érdeke teljesen azonos saját népének gazdasági és politikai érdekével. Ha a kisebbségi társadalom gaz­dasági élete javul, azzal az ő megrendelőinek vásárlóképessége emelkedik. Ezért most, a kisiparosválság legterhesebb óráiban végre és szabad folyást enged az eseményeknek. Az egész reggeli sajtó a Tardieu által te­remtett helyzet elemzésével foglalkozik. A radikális párt lapjai, hasonlóképpen az egész baloldali sajtó állásfoglalásával, azt hangoz­tatják, hogy Tardieu tegnapi vallomásával megsértette a pártközii békét. Ezzel szemben a jobboldal ég a eentrum rámutatnak arra, hogy Tar­dieu nem akarta megtámadni a radikális pártot, még kevésbbé annak érdemes reprezentán­sait, mindössze igen érthető módon vissza­verte az ellene emelt vádakat és állásfogla­lása csupán Ohautemps volt miniszterelnök és annak szükebib munkatársai ellen irá­nyult. Herriot akcióba lép A ma délutáni minisztertanácsról általában a fejlemények általános kibontakozását várják. Politikai körökben úgy tudják, hogy a radiká­lis párt állásfoglalásának hatása alatt a párt- közi béke hívei akcióba léptek, hogy A radikális szocialista párt köréből azt az értesülést kaptuk, hogy ma este a radikális szocialista párt elnöksége nem fog összeülni, csupán a képviselő klub néhány tagja fogja megtanáoskozni a politikai helyzetet. A radi­be kell látnia minden magyar iparosnak, hogy csak a magyar kisebbségi néptömb po­litikai közösségében van az ő helye, itt kell és egyedül csak itt lehet érdekeit országos összefogással érvényre juttatnia. Az iparosok jajkiáltása azonban a magyar kisebbségi társadalomban is föl kell hogy ébresszen egy nagy lelkiismereti parancsot. Az ittélő magyar társadalomnak elemi er­kölcsi kötelessége az, hogy eltartsa a magyar kisiparososztályt. Nem politikai órdekképvi- seletümk kötelességét értjük ezalatt, mert ebben a tekintetben a magyarság két pártja igazán emberfölötti erőfeszítéssel megtett minden lehetőt a kisiparosság jogainak ki­harcolásáért. A mi táborunkban a kisgazda és a kisiparos fogalma mindig egymás mel­lett szereplő egyenlő rangú fogalom volt és az is marad. A politikai erőkifejtés mellett a magyar ki­sebbségi társadalomnak ama kötelességére gondolunk itten, hogy hathatósabban kell ssietnie a kisiparosság megsegítésére. Nem karitatív áldozatokkal, ó nemi A magyar kis­iparos nem kér alamizsnát. Csak a jussát kí­vánja. A mindennapi kenyeret. A munkát, amely a szűkös megélhetést biztosítja népes családja számára. A kisiparos nem kíván a radikálisok kívánságához mérten Doumer­gue miniszterelnök vegyen részt a miniszter- tanácson. Doumergue azonban kijelentette, hogy nagyon fáradtnak érzi magát és nem jelenik meg. Herriot annak ellenére, hogy súlyos reumatikus fájdalmak gyötrik, föl- tétlen megérkezik a minisztertanácsra, amelyen föl is fog szólalni. Herriot elhatározásának az a magyarázata, hogy a radikális párt rendkívül súlyosan ítéli meg a helyzetet. Abban az esetben, ha Her- riotnak nem sikerül részben saját pártjával, részben a centrummal és a jobboldallal meg­felelő formában megegyezést teremteni, el­kerülhetetlenné válik a kormánykrizis. Ebben az esetben számolnak azzal, hogy Dou­mergue min’szterelnök, aki jelenleg Tourne- Feuille-ben lakik, mégis megérkezik Párisba és megteszi az utolsó kísérletet a válság elsimí­tására. A kormányhoz közelálló körökben az újságírók előtt kijelentették, hogy Doumergue miniszterelnöknek egészen bizonyosan nem volt előzetes tudomása Tardieu vallomásáról. káíis ^árt főtitkára, Aubaud elhatározta, hogy a párt elnöki tanácsát, Herriot kívánságához mérten, holnap reggelre a minisztertanács le­zajlása után fogják egybehívni. Herriot ezt a döntést a radikális párt több vezető egyénisé­senkitől önmegtagadást, lemondást vagy több kiadás,t. A kisipari termékre szoruló magyar vásárlótól csak azt a kis magyar szívességet kívánja, hogy amikor gyári áru, vagy kézmű­ves iparcikk között választhat, akkor az utóbbit válassza, föltéve, hogy nem rosszabb amannál. Mert a kézműipari áru rendszerint legalább olyan jó, mint a gyári, sőt a leg­többször jobb, mert tartósabb. Amikor tehát ruházkodási cikkeit bevásárolja, jusson eszébe minden magyarnak, nem eszközöl­hetné-e a vásárlását úgy, hogy azzal egy vágparti, vagy rimamenti kézműves kap­hatna sápadt gyermeke számára egy falat kenyeret. A rendkivüli idők rendkívüli köte­lességeket rónak reának. A gazdasági válság parancsol s azt parancsolja, hogy a kisebb­ségi magyar társadalom tartsa el a halódó kisiparosságot. Csak lelkiismeret kell hozzá. A társadalmi összetartás tudata, a szociális szolidaritás lelikiismerete, a kisebbségi ön­segély akarása. A jólszervezett politikai harc talán holnap, taláu jövőre segít majd a kis­iparosokon, de az ilyen társadalmi segítés azonnal érezhető segélyt jelentene. A ma­gyar iparos segítségért kiált. Magyarok, se­gítsetek 1 —!—o—— Ha a minisztertanács nem dönt kedvezően... Ma: rAdiómelléklet 164. (3495) szám • SSOHlbat • 1934 julius 21 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- ^ ^ ^ ^ Szerkesztőség: Prága 11, Panská évre 76, havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, SzloVeUSzkÓÍ és rUSZÍ7lSZKÓÍ TflCLPUCXTSá^ ulicel2, 11. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kö. • f ... Prága II., Panská ulice 12, Hl. emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303-11. •• Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Kí, SŰRGÖNYCIM HIRLflP, P R fi H fl,

Next

/
Oldalképek
Tartalom