Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-19 / 162. (3493.) szám

4 im jattra 19, csütörtök. (jj&tty mesék-götfy írta: Httngaricus Viaíor alatt áüó műemlékei felé irnáin.yi'tottáik. A Ho­mérosz áltaJl ugyancsak megénekelt Mykeoae és Tiryms városok romjai között végzett ásatások nyomán Schliemann mindeddig altig sejtett nagy­szabású görög íkiuflitura nyomait tárta fel, mely­nek (különös müixlé6ével sem a régi egyipto­miak, sem az asszírok, művészetének ezinvocna- 5a nem mérhető fel. H —sr-— Athén, jnl&ufc. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember (persze német ember!), Sdhfldemamn Hen­riknek hívták, szakálla nem, de vagyona volít tenger, e műveltsége, áldozatkészsége, tenger- vagyonánál is több. Igazi meckliemiburgi, — ke­mény, kitartó, erős. Elhatározása, szándékai keresztülvitelében egyaránt. Gazdag német k ersked ő-családlb ól származott. Kora fiatalságálban ő is kereskedő, később tel­jesen az archeológiának szentek életét, s óriás vagyonát a homóri époezokban felsorolt helyek felkutatására fordítja. 1870-ben a Dardanellák déli bejárata fölött épült Hiesarlik várát, melynek helyén hellén mondák s Homérosz Iliásza szerint a régi Tró­ját sejtették, felásat-ta s hét egymás fölött épült város romrétegét hozta felszínre. Alulról a ha­todik, felülről a második réteg kőromjai, edény és cserép maradványaiban, Homérosz adataira támaszkodva, Pr iám ősz Trójájának várrészleteit kétséget kizáró hitelességgel állapította meg. Mese és valóság, Homérosz hőskölteményei és Schliemann megállapításai egymást kiegészít­ve tárják elénk klasszikus korok szépséges múltját, hozzák napfényre ősi Görögére zg meg­becsülhetetlen értékű műemlékeit. Trója feltárása után 1878-ban Itlhakáiban. 1876-han és 1888-bán Mykenaehen, 1885-In. Tirynsben és 1882-ben Occhomenoslban kuta­tott, ásatásai eredményei a trójai leletek histó­riai becsét is fölülmúlta. Gyűjteményeit, melye­ket a. berlini és athéni múzeumoknak ajándé­kozott, Hellasz klasszikus műveltsége megálla­pításánál ma már az emberiség legibeceeeeibb kutforrásául szolgálnak. Az Égéi tengerben százfelé szórt görög szige­tek és szigetcsoportok, Kréta, Euboea, a Spora- dok és Cykdadok, klasszikus néven az Arehipe- Eaigus, az ősi hellén életnek és históriának leg­jelentősebb színhelyei. A mythoszi ködbe ve­sző trójai háborúktól a véres perzsa támadáso­kig itt zajlottak le a görög történelem legne­vezetesebb eseményei. A Cyfcladoik egyik szi­gete Delos, Athén szervezése és vezetése mel- íett valamikor híres panhelilén szövetség köz­pontja is lett. A pánszláv s a páneurópai szö­vetségek fogalma Delos évezredes mintájának újkori kópiái. Ez ősi kulturhelyek meséi miár Kr. e. 800 év körül ragyogó emlékként csengtek-bongtak Ho- mér verssoraiban s csak a XIX. század történet- kutatói öntötték a régi meséket valóság formá­jába, ásták ki romrétegeik törmelékhalimazából a csonkaságukban is csodálatosan szép műreme­kek kincses erdejét. Világraszóló szenzációt jelentett az 1820. év­ben Melos (Milos) szigetén kiásott Milói Vénusz csonkaikaru márványszobrának napfényre kerü­lése. Ottani görög parasztok találták, ásták ki felfedett földalatti sáncokból. Hatezer frankért vásárolta meg tőlük a francia kormány. A szo­bor közelében szétszórva talált 6zobortöredéke- ket, balfelsőkart és egy balkezet, mely csukott ujjai között almát tart, sokáig a ceonkakaru Vénusz tartozékának tekintették s úgy képzel­ték, hogy a szoibor kinyújtott balkezében tar­totta az almát, mig lenyúló jobbkarjával ruhá­ja redőiit fogta fel. Miután azonban e szobor- töredékek az eredeti szobortól eltérő művészi sajátságokat mutatnák fel, fel kell tételezni, hogy azok vagy egyáltalán nem tartoztak a szolborhoz, vagy pedig a megcsonkult szobor régi restaurációé munkálataiból származnak. Reinach Salamon német archeológus nagy fel­tűnést keltett ujábib keletű véleménye szerint a szobor nem is Vénuszt, hanem a tenger isten­nőjét ábrázolja. A mütörténetirók legtöbbje ke­letkezésének idejét a Krisztus előtti századik évbe helyezi, Reinach szerint ennél háromszáz évnél öregebb 6 vagy maga Phidias, vagy isko­lájának pompás alkotása. Állítása bizonyítására azt hozza fel, hogy a, Vénusz-szoborban Phidias zsenialitásának minden jelét megtalálhatjuk, el­leniben semmi sincs benne, ami Phidias müvei­nek bármelyikében is hiányzik. A nriilói Vénusz szobra a Szépség és Fiatalság márványba faragott csodája, bájban, szépség­ben tökéletesebbet az ó- és újkor hozzá megkö­zelítőt sem alkotott. Akárcsak a Partheno® ezobormüveinek, leg­nagyobb szépsége nyugodt méltósága, nemes vonalai egyszerűségében rejlik. Mint Lionardo da Vinci Monna Lisájának rejtélyes mosolya, a Miilói Vénusz csonka karjainak misztikuma kö­rül is tudósok soha véget nem érő vitája dűli. Értéke mindenesetre felbecsülhetetlen, Francia- ország, Páris, a Louvro egyik legfőbb vonzó­ereje, — ÖTÖkkön-örőkké legnagyobb büszke­sége lesz. Az 1870—71-iki német-francia háború után a franciákra kivetett ötmiiliiárd franiknyi meg­fiz ethetetlennek látszó hadisarc helyett a né­metek, — állítólag, — a párisi Louvre Milói Vé­nuszát fogadták volna ed. óriási felzúdulás volt Franciaország részéről a válasz: — Ha évekig keületne is éheznünk, hogy kifi­zessük az ötmiliiárdot, a Mólói Vénusztól nem válunk el. A napfényre hozott Vénusz-szobor volt a be­harangozó a nagy kutatások érdemes folytatá­sára. S később, Scbliemann eredményes trójai s többi ásatásai az ó- és újvilág tudósainak és mecénásainak figyelmét most már állandóan a régi Hellasz részben feltárt, résziben feltárás Tsuntas görög tudós 1886-ban a Spárta mel­letti Vaphioban ősi sírboltra akadt, melynek gazdag kincstartalma között két csodálatosan szép kidolgozású aranyserleg, klasszikus idők fejlett művészetének ékes bizonyítékai: az athé­ni nemzeti muzeum világhirességü kincsei. A viliág minden részéből Görögország felé tó­duló tudósok raja lázasan kutat az ősi Hellasz eltemetett műemlékei után. A XX. század csil­lanó hajnalán, 1900-ban Arthur Evans angol tudós Knososban, Kréta szigetén, nagykiterje- désü királyi palota romjait ásta ki. A palota egymásba visszatérő zegzugos folyosóival, min­den meghatározott rend nélkül épült termei so­rával ősi asszír paloták építészeti modorára emlékeztet. Minős király palotájának tartják s tekervényes útvesztőiről a mythoszi mesék la­Látogatás a Marconi-müvekné I London, julius. Kivarázsolt világba llépek, amikor a chefnn6- forti Harconi-rnüvek kapuján áthaladok. Sehol a világon nem látni ilyen alakú gépeket, védő álarcokat viselő munkásokat. Tetőtől-talipig ikaucsuk-ruhákban. Szinte a gélemre emlékezte­tő , imbolygó alakokat, amint különös feladatai­kat végzik. Igen kevés látogatója volt még a Marconi- müveknek. Nem könnyű ide bejutni s aki eljön, annak is minden lépését figyelik. Kör őskorul életveszély. Mérgek, gyilkos gázok, tizezervoü- tos áramok, láthatatlan sugarak: a modern tu­domány boszorkánykonyhájának előszobájában vagyunk. A kíséretemre kirendelt mérnök előzékenyen adja tudomásomra, hogy a laboratóriumokba nem vezethet 'be, csak a gyár néhány világhírű gyártmányát mutatja meg. Itt van szemem előtt az egész ‘tudományos világ által élfogadott vil­lamos kés, a modern sebészet biztos eszköze. A leghigiénikueabb operáló szerszám, amely mint egy dinamóra kap csőit elektród anélkül vág, hogy vér folyna nyomában. A villamos kés ugyanis oly hőfokkülönbséggel hatol az emberi testbe, hogy vágás közben annyira összezsugo­ritja a sejtfalakat, hogy semmiféle baiktérium be nem hatolhat oda. Marconi második nagyhírű találmánya oly diatermikus készülék, amely a hőgyógyásza­tot forradalmositotta. Közismert, általános tény, hogy szervezetünk megbetegedett tája sok esetben könnyebben győzi le a kórt, ha fokozott meleg veszi körül. A melegvizes bo­rogatások, fürdők mind ezt a célt szolgálják. Vannak azonban az emberi test belsejében annyira elrejtett szervek is, hogy azokhoz ki- vülről nem lehet odaférni. Marconi elmés megoldásai azonban a tüdő, a gyomor, a vese és egyéb szervek bármely pontjához is eljut­tatják a szabályozható melegmennyiséget. Az említett két találmány osztatlan népsze­rűségnek örvend. Marconi legújabb talál­mánya azonban, amely az emberi testben élő mikrobák elpusztítására is alkalmas, még sok ellentétes véleménnyel találkozik. Marconi ugyanis igen rövid hullámú sugarakkal lázt idéz elő a szervezetben és a kérdéses bakté­riumok igy pusztulnak el. A gyár eddig még nem adott el egyet sem ezekből a készü­lékekből, csupán a szigetország legkiválóbb orvostanárai kísérleteznek a mikrobákat ölő sugarakkal. K. EMBER ÉS VILÁG írja: Kosztolányi Dezső STOCKHOLMI UCCA Itt északon a gyümölcs becses és tisztelt, ta­lán azért, mert kevesebb van belőle és nem he­ver éretten, ízesen, illatosán roskadó kosarak­ban, gaxabók'ban, mint otthon min álunk. Az uc- cán önműködő gépek árulják, éjjel is. Üveglap mögött tükörpolcon nyers paradicsom ál, né­hány sápkóros cseresznye, banán, citrom narancs vagy alma s aki néhány öré-t bedob, az állan­dóan gyümölcsöt szedhet az élet arany fájáról. Éva egy ilyen önműködő gépből almát vesz s megkínálja vele a maga alkalmi Ádámját. Kü­lönös, zajtalan szüret. Még sohase találkoztam efféle hallk, tapintatos gyümölcsöetkofával. * Most veszem észre, hogy zsebemben elhoz­tam ide egy otthoni gyufásdobozt. Baglyot Athénbe. Az igazi svéd gyufa fája habfehér, pu­ha, kedvesen-szabályosan cs'u&zoilt. Áhítattal gyújtóik lángjánál az első cigarettára s úgy szemlélem tüzet, mint az ősi prometheuszi szik­rát. * Az ágyra vetett lepedő még a vendégfoga­dóban is földig ér s csipkével van beszegve. Tiszta, ünnepélyes, mint a szemfödő. Az éjjeli- ezek tényen a biblia és a telefonkönyv. * Ablakomból nem győzöm bámulni az emelő- darukat, ezeket a hóriíhorgas, szemfüles gépe­ket., melyek reggettől-estig serénykednek, ki- és berakoidnaJk a tengeri hajókba, joibbra-balra for­dulnak, lehajolnak, fölemelkednek, ryakuikat élőre s hátra nyújtják s egyetlen, játszi mozdu­lattal zongoráikat emelnek fői, tesznek tki a partra, vagy egy vasketrecet, melyben két ele­ven tigris van az állatként számára, vagy kecses íádiikákat, melyeket egyenesen a várakozó mun­kások kezébe helyeznek műimé ternyi pontos­sággal. Látom, amint befogják őket házibontás- ra is, faiakat döntetnek velük, aztán a törmelé­ket, annyi téglát és habarcsot, amennyit egy munkás félnapig lapátolhatna és söpörhetne el, maguk rakják talicskákra pár perc alatt és igy dolgoznak fáradtság, izzadtság nélkül szakadat­lanul. Tisztelem ezeket a futurista-lényeket, melyekben az ember értelme és ereje hatványo­zottan él s nem csodálkozom, hogy a délibábos regényírók utánrik képzelik el a Marslakókat. * • A .parikban a Linné-szobor körül magyarul be­szélek. A köröttem lévő gyermekek és felnőttek felfigyelnek, mert dobhártyájukat az ismeretlen hangok az idegenszerűség regényes ingerével rezzenték meg. Nem tudják, hogy ki vagyok és milyen nyelvet hallanak. De láthatólag boldo­gok, hoigy a világ ennyire sokféllé és csodálatos. Magam is boldog vagyok, hogy mint idegen haladhatok itten és tevékeny létrehozója lehetek ennek az édes varázslatnak, melynek magam is sok bűvös percet köszönhetek. + A koporsóé üzletek kirakatában mindenütt a. földön életnagyságu, valódi koporsók varrnak, üresen, egy örök lakóra várva, mint kínálkozó üzleti portékák, hogy a vevőközönség figyel­mét fölkeltsék. Itt a kereskedők csak egy kis koporsót tesznek a kirakatba, akkorkát, hogy egy gyerek se fér bélé, legfeljebb egy hajas- baba. Jelkép. „Minta érték nélkül." Kíméletes, csalóka ötlet, mely néhány pillanatig elhiteti velem, hogy a halál is csak játék. bárintjánalk nevezik el. Fejlett müérzékrői ta­núskodó falfestményei és homlokzatának pazar díszítésű reliefjei az óJsor művészetének tanul­mányozói, — festők, szobrászok, műtörténet- irók részére értékes kutforráéul szolgálnák. Evans kutatásai további Útmutatásul szolgál­tak Halibherr olasz tudósnak is, aki ugyancsak Kréta szigetén, Phaestosban két más palota ma- radványait hozta napfényre. Schliemann sikeres ásatásai és megállapításai előtt e borszak keletkezéséről, fejlődéséről alig volt kézzelfogható emlék, ennek a nagy német mecénás és tudósnak köszönhetjük, hogy Gö­rögország e tanulságos időszakának legbenső­jébe is bepillantást nyerhettünk. A jövő tudósaira azonban még nagy feladat vár: Kréta szigetén idegen írásjegyekkel tele­vésett táblák ezreit fedezték fel, melyek azon­ban az egyiptomi hieroglifákkal sem mgfejthe- tők, sem összefüggésbe hozhatók nem voltak. Tudás, vagy véletlen fogja ez írások titkát megfejteni? — talán igen, talán soha sem ka­punk rá választ. A görög műveltség, a görög história megismerésének uj ajtai tárulnának e titkok megfejtésével elénk. Hrusovszky és a hamis magyar oklevelek Irta: Dr. Alapy Gyula Megszoktuk tizenöt év alatt Hrusovszky Igor képviselő magyarofóbiájót, amelynek tüntető nyilvánítására minden alkalmat megragad. Most Ls, Benes külügyi ex­pozéja képviselőházi tárgyalásánál való fel­szólalásában a magyar történ elem,Írás felé dö­fött dárdájával, azt állítván, hogy a magyar oklevelek legnagyobb része amúgy is közön­séges hamisítvány. Ha ez igaz lenne, a ma­gyar történetin’ás is a hamisítványok láncola­tából állana, hiszen a történetírás legfonto­sabb kútfői az oklevelek, De hát ez csak Hru- sovszkydéile igazság, t. i. az ellenkezője igaz­A magyar középkorban, melynek időszakát a mohácsi nemzeti katasztrófa zárja le, okle­veleket az úgynevezett hiteles helyek: első­sorban káptalanok, azután szerzetesrendek konventjei (apátságok, prépostságok mellett) szoktak kiállítani, ezeket a kiadványokat tör­vényszerű hitelesség illette meg. Ezek voltak a régi századok közjegyzői. (Természetesen az újkor századaiban is.) Okleveleket adott ki a királyi kancellária és a zászlósurak közül a nádor, országbáró, királyi tárnokmester, minit báród fórumok, Horvát-Szlavonország te­rületén pedig az illetékes bánok és más köz­jogi funkcionáriusok is. Hogy a káptalanok, szerzetes kanvenfek, zászlósurak oklevéiha- mlf,Mással foglalkoztak volna, azt talán Hru­sovszky sem meri állítani. Ellenben a történelmi Magyarországon ép- ugy, mint Európa minden államában ás, ko­holtak és hamisítottak okleveleket ahhoz értő írástudók. Az oklevéltan tudományköréhez tartozik, hogy a gyanús, vagy hamis okleve­leket ilyenül állapítsa meg. Hiszen történt oklevéllihamisrlás nagyban is, például ott. is, mely vidéket Hrusovszky képviselő szülőföld­jének vall. Erről nagyszerű értesülések ma­radlak ránk. Az „átkos emlékezetű János daák“ (mailedicte memorie Joannes literatus) Liptőbain és Túróéban iparszerüleg hamisított okleveleket a XIV. században, úgy, hogy ki­rályi törvény Iát ók mentek ki vizsgálatra és minden birtokos köteles volt birtokjogát ok­levéllel igazolni. Akinek János deák hamisí­tott oklevele volt, az kiesett a birtokból, az átkos emlékű deák pedig máglyán végezte •életét. Oklevelet csak olyat hamisítottak, amelyből valakire anyagi előny származott. A hozzáértőik ezt igen jól felismerik. Hát nem hamisítottak pápai bullákat? Hát nincsenek hamis francia oklevelek? És a kő­in iginhoifi kéziratok nem bzionyultak misztifi­kációnak, melyet annak idején Masaryk Ta­más egyetemi professzor is megállapított! Magyarországon az általános és családi ok­levéltárak tízezrekre menő oklevelet tettek: közkincc-sé- Az oklevélkiriitika nem egyről ál­lapította meg közülük, hogy koholtak. De vannak interpolált oklevelek, melyekbe ké­sőbbi kéz toldott bele valamit, de ezek nem hamis oklevelek. A magyar történetírás, mély olyan európai módszerekkel dolgozik, mint bármely nyugati állam, ezt a kérdést tisztázta, azért is áll olyan magas tudományos színvo­nalon. Azt állítani téliát., hogy a magyar ok­levelek tízezrei hamisítványok, olyan állítás, mely azt sebzi meg, aki evvel sebet akart ütni. Nem tudom, hogy Hrusovszky képviselő foglalkozik-e történeti foinrástanulmányokkal, nyilatkozata után ez nem valószínű. A tudo­mánytalan állítás, mint üres beszéd, nem ér­demel figyelmet. És miért beszél valaki ara­busul, mikor nem tud arabusul?

Next

/
Oldalképek
Tartalom