Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-19 / 162. (3493.) szám

járványkórház és az összes gyárak víz alatt állanak. A miniszterelnök és a belügyminiszter ma reggel az árrizteriiletre érkezett és személye­sen vesznek részt a mentési munkálatok irá­nyításában. Podolin már alatt áll Prága, július 18. A lengye] árviz már cseh­szlovák területre is átnyomult. Különösen a Szepesség forog veszélyben. A hetek óta tartó felhöszakadásszerü eső az összes folyókat meg- duzzasztotta, úgyhogy a Poprád elöntötte Ólubló és Késmárk környékét. A közlekedés többbelyütt megszakadt, a Szepességben van­nak falvak, amelyek el vannak zárva a kül­világtól. Sokhelyütt az árviz méter-magasan áll az országutakon. Több hidat elsodort a viz és Podolin és Késmárk között megszakadt a vasúti összeköttetés, mert a vasúti töltést elöntötte az áradat. A sínek több helyen való­sággal a levegőben lebegnek. Ajs utasok meg­próbáltak autóbusszal átvergődni az árterüle­ten, a kísérlet azonban majdnem katasztrófá­val végződött. Ma reggelre ideiglenesen kija­vították az úttestet, úgyhogy könnyű motor­vonatokkal egyelőre le lehet bonyolítani a forgalmat. Az autóforgalom teljesen szünetel. A Tátra és a Szepesség több városát elöntés­sel fenyegeti az árviz. Busóc, Podolin, Toporc, Felsőmzsbach és Komlóskert bekerültek az árterületbe. Podolin több uccája már viz alatt áll, úgyhogy a házakat ki kellett üríteni és a lakosok a város magasabban fekyg részeire menekültek, óriási területet borított el az ár­viz, azonban egyelőre még emberéletet nem követelt áldozatul. (A szlovenszkói Tátra- fürdöket természetesen a legcsekélyebb mér­tékben sem fenyegetheti az árvizveszede- lem.) Az árviz behatol Liptóba is Liptószentmiklós, julius 18. Az esőzések Liptószentmiklós környékén vasárnap óta szakadatlanul tartanak. ^ vág kilépett med­réből és a hegyekből lefolyó patakok is meg­árad tak# A legfenyegetettebb helyzetben a Liptószentmiklós melletti Okolicsnó község van. Dovalló, Szmrecsány és Szentmária köz­ségeket is fenyegeti az árviz. A környék tüz- oltótestületei állandó készültségben vannak s már most megkezdték a mentési munkála­tokat az árviz által veszélyeztetett területe­ken. Árviz a Vágvölgyben Pozsonyból jelenti a Csehszlovák Távirati. Iroda: A Vág felső környékén napok óta tartó esőzéseik több helyütt árvizet idéztek elő. őrlak környékén a Kisuca tegnap este hat óra tájban 375 centiméterrel emelkedett, ma reggelre a felgyülemlett vízmennyiség azonban némi lefolyást talált és ti® centimé­terrel csökkent a vízállás. Ezen a vidéken az ár emelkedésétől nem kell tartani, mert az esőzések az utóbbi huszonnégy órában jelen­téktelenek voltaik és a prágai meteorológiai intézet különben is az idő enyhülését jó­solja. A Vág felső folyásának környékén azonban több helyütt katasztrófá'lis méreteket ölt az árviz. A Béla folyó Liptóujvár környékén uj med­ret szakított magának és elöntéssel fenye­geti a várost. A katonaság megkezdte a mentési munkála­tokat. A trsztenai kerületben az Oravica folyó kiöntött medréből. Podb jelnél az áradat meg­rongálta a vasúti hidat s ennék folytán a közlekedés ezen a vonalon szünetel. Az or­szágút négyszáz méternyi területen járha­tatlanná vált. A Podbjel-zubereci vonalon egy fahíd be­szakadt. Trsztena és Tvrdosin között a* autóbuszforgalmat be kellett szüntetni, mert az utak&t az árviz megrongálta. A termés több helyütt elpusztult, a kár egyelőre még fölbecsülbetetlen, de igen nagy. Szucsánynál a Vág kilépett medréből, el­öntötte a környező földeket és elpusztította a termést. Több községet is veszélyeztet az árviz. . :. Több helyen megszakadt a vasait összeköttetés Kassa, julius 18. A felsősárosi és felső­szepesi árviz pusztításairól kassai szerkesztő­ségünk a következőket jelenti: Az orlói vasút­állomást és környékét teljesen elöntötte a viz és az állomásról 30.000 korona értékű fát sodort magával az ár. Ezen a vidéken az or­szágutakat alámosta a viz, úgyhogy a köz­lekedés jórészt megakadt. Kurcsina határmenti községben az árviz oly hirtelen jött, hogy a határőr-kaszárnyát A nemzeti szocialista párt nem vásárol magyar lapot s magya­rokat nem vetz fül tagjai sorába Állítólagos magyar tagjai nem magyarok, hanem visszaszlovákosodott volt magyarok Praga, julius 18. Regisztráltuk tegnapi szá­munkban, hogy a Právo Lidu, a csehszlovák szociáldemokrata párt lapja azt a hirt kö­zölte, hogy a cseh nemzeti szocialista párt ki akarja építeni szlovenszkói magyar sajtóját s e célból meg akarja vásárolni a Kassai Új­ságot. A nemzeti szocialisták szócsöve, a Öeské Slovo ma reflektál a tudósításra s azt írja róla, hogy a jelentést ugyan Kassáról keltezik, de azt a prágai Hybernská-uocán és pedig valószínűleg a szociáldemokrata nép­házban fogalmazták. ,>A Právo Lidu — írja a nemzeti szocialista lap — durván félrevezeti a közvéleményt. Politikai félrevezetést követ el, mert olyan cikket tesz közzé, melynek valótlanságáról meggyőződhetett volna, ha az hiedelemre és az igazságra tekintettel akart volna lenni. A nemzeti szocialisták pártja nemzeti és csehszlovák párt s ezért sohasem les® nemzetközivé. E tekintetben nem fognak és nem akarnak versenyre kelni a szociál­demokráciával, mert mindenki tudja azt, hogy az internacionalizmus hová vezet. Nem tagadjuk azonban azt, — folytatja a Öeské Slovo, — hogy a mi földműves-szerveze­teinkbe sok földműves jelentkezik, akik el voltak magyarosítva s most t, | v'i jjjB visszatérnek a szlovák nyelvhez ég a cseh­szlovák eszméhez. ^ Ezek fölvételét nemzeti kötelességünknek te­kintjük. Azonkívül azt is tudjuk, hogy a szó­A MADARAK ROKONA Irta: Darkó István ——bbb—wbb————iww wu— 1. Gondosan fésült szép haja, élénk nagy szeme és izgulékony orrlikai voltak Neptun- nak. Kecsesen lépkedett vékony bokáival s ha jókedve volt, gyönyörű fehér fogsorát vidáman mutogatta. Ilyennek láttam már ott­hon is, amikor a kapitány ur éppen ráült a hátára. Az országutak, a nyári mezők hője már hat napig tikkasztott. A forró por belepte a sely­mes szőrzetet és az érzékeny orrlikakat. Az ágyuk vonulása a halántékon dübörgött s a nyeldeklőnk kétségbeesetten dolgozott, mint az üres garattal járó malom. Hajnaliban és délelőtt, mig az éjszaka hüs párái fel nem szálltak a forró kék ég magas­ságaiba, amig nedveinek csillogó gyöngyei el nem olvadtak a füveken, még csak tartott valahogy az emberek becsülete. Hanem dél­től estig a hadi gyakorlat egyre kétségbe­esettebben hasonlított a test és lélek kimerü­lésére szolgált igazi harchoz. Az ágyuk is dö­rögtek és a halál sem hiányzott. Pókos Berta­lan tüzért megszurta a nap egyik hegye s már a korty hideg teát is kiengedte a szá­ján kétfelől. Szellemi képességeim alacsonyságára soha olyan nyomaték'kal nem figyelmeztettek, mint akkor. A „tizennyolc** osztályos gimnáziumi oktatás értéktelenségéről és várható színvál­tozásaimról soha annyi altiszti és őrmesteri kinyilatkoztatást nem hallottam, mint ama napokban. Kezdetben főleg tlntaezagláazás- ban elsatnyult testünk ügyefogyottságairól szóltak ezek a mennydörgő kijelentések. Az „ülő foglalkozások** az örökös vonulásban, rzaiadásíban, sürgetésben általában nem ál­lottak a legnagyobb elismerés középpontjá­ban. Ami azt illeti, elégszer jogosan, noha már abban is találhattunk cseppecske tulo- zást, miszerint egy kilencvenötéves asszony­ság hozzánk képest „rugókon járó villamos** s hogy lábunk, karunk haszontalan karó, fo­gásunkhoz képest pedig az orángutáng keze egy hegedűművészé. Általában egész testünk bőkaszerü, porcogós, nyúlós, minden kemény­ség nélküli, talán fürészporral és korpával töltött, elcsukló 'végtagokkal lógó haszontalan bőrzsák. Ebben mégis lennie kellett mérsékelt fokú igazságnak, máskülönben csakugyan kisujjal pöcköltük volna ki az árokba fordult ágyút, Amelybe igy „egy csorda doktort és egy falka professzort kellett kötél elé fogni** s még igy sem volt az egész díszes társaság­ban annyi erő, „mint egyetlen törvényes származású bivalyban**. Hogy miért nem törvénytelenben, máig sem tudom. Abban azonban, hogy bármilyen eredetű bivaly feketesége a mi feketévé és szederjessé válásunkhoz képest „virágszóró lány lesz a processzióban**, rövidesen alig mertem kételkedni. Az első hét végére a szitakötőit magamnál legalább is annyival tartottam magasabb- rendü lénynek, amennyivel fejlettebb közle­kedési esziköznek a repülőgépet egy két­kerekű talyigánál. Ámbár abban sem voltam már bizonyos, hogy egy ilyen kordé létezésé­nek nem több értelme vac-e az izzó föld há­tán, mint egy „lótetünél kisebbet érő emberi bambaságnak**. (Lásd őrmesteri szótár, bár­melyik oldal.) Ilyen előzmények után a hetedik nap reg- , gélén hát meg ia ijedtem, amikor & kinyilat­koztatások túlvilági hangja rémdörgött csaj­kamosogatás közben: — No professzor ur, ért-e már a lóhoz? Talpra ugrottam a kövér lovasőrraester előtt: — Hogyne kérem, hogyne. — Igenis érteik! Rövid, értelmes fele­let! ... — Igenis, — Akkor legyen szerencsém. Méltóztassék kicsit gyorsabban csoszogni utánam. Látott már a doktor ur lajihárt? —- Nem kérem, azt még nem. — Akkor fésülködjön tükörben. Bizonyára még több hasznos utasítást is kaptam volna, de odaértünk egy boritós ka­tonakocsihoz. A saroglyába vetett szénát jó­ízűen falatozta egy szép paripa. A tanulságos hét alatt kiélésült szemem azonnal meglátta, hogy a kiváló állat hátsó jobb lába alul gon­dosan be van kötve. Az őrmester rámutatott a lóra: — Ez Neptun. Egy fatönk széle felhasitotta a lábát. Ráveregetett a ló sudár nyakára. Elfésülte a kezével a sörényét és a kölcsönös bemuta­tás másik része fejében felém bökött a mu­tatóujjával: r— Ez az ember lesz a kísérőd, Neptunkám. Remélem, nem lesz panaszunk rá. Azzal a hangsúllyal mondta e*t, hogy: Majd mondd el nekem, Neptunkám, ha pa­naszod lesz rá. , , Ezután nekemfordult és rámförmódt: — A ló maródi, ember! Nem tud velünk jönni. Maga mellette marad, kötőféken ve­zetgeti, de olyan lassan, ahogy ő akarja. El­maradnak a batritól, szépen utánunk mász­nak. A ló sebesült, de menni tud, bevagoni- rozmi nem kell, még jót is tesz neki a séta. Érti méltóságod? — Igenis. .j ; —- Azért, mert úgy nézett rém, mint akinek, 1934 julius 19, csütörtök. teljesen elöntötte s a határőrök csak dereg­lyéken tudták nagynehezen kimenteni bá­toraikat és életüket. Musina lengyelországi vasútállomás felé a forgalom megakadt. Liiptóbam is nagy pusztítást végzett az árvíz. A hegyi patakok, a Szmrecsány, Okoilicsanika és Szielmicsanka megdagadt vize nagy terüle­teiket öntött eh A termés nagyrésze viz alatt álL Tűzoltóság és katonaság vonult ki a fe­nyegetett községekbe és minden intézkedést megtettek a lakosság megmentésére. Árvaváralja közelében az árviz következté­ben hatalmas földtömeg zudult a pályatestre, úgyhogy itt egyelőre szünetel a vasúti for­galom. A Vág vize is hatalmasan megduzzadt, Zsolna mellett a vízállás négy méterrel ma­gasabb a normálisnál. Rengeteg sok bútort, fát és állatot sodor ma­gával a víz. Trencsén mellett két tutajos holttestét fog­ták ki a vizből. Ujalbb jelentések szerint az árvizveszedelem ma délutánra már csök­kent s remény van rá, hogy a medrükből kilépett fo­lyók és patakok néhány nap múlva ismét visz- szatérnek medrükbe. ciáldemokrácia válságban van Szlovenszkón és hogy vannak, akik hátat fordítanak neki. Az ilyen csehszlovák nemzeti gondolat alap­ján álló emberek a nemzeti szocialisták közé jönnek és fognak jönni. Ez magától értetődő fejlődés, amely talán fájhat a szociáldemo­krata sziveknek, de ennek ellenére sem kel­lene ferdíteni.** Az éles hangú cáfolat meglehetősen rácáfol arra a hírre, hogy a koalíció pártjai között nincs semmi féltékenység. Már pedig a Právo Lidu híradását szemmelláthatólag féltékeny­ség inspirálta. A féltékenységen alapuló el- hidegülés. annál föltünőbb, mert az utóbbi időben a két szocialista párt között már szo­rosabb kapcsolat volt kialakulóban. így pél­dául Rózsahegyen közös népgyülést tartottak, A Öeské Slovo cáfolatában magyar szempont* ból igen értékes megállapítás az, hogy azok a magyarok, akik netán a nemzeti szocialista párt kötelékébe lépnek, nem ma* gyarok, hanem nyelvileg viaszaszlovákoso* dott magyarónok Más szóval a párt követ* keretesen csehszlovák nemzeti alapon állj ami eleve kizárja azt, hogy magyarokat föl­vehessen tagjai 8órába. Ezt a megállapítást melegen ajánlhatjuk kocsikenőcs van a fejében... Itt van ez a bő­dön és ez a táska. A bödönben sárga zsir i van, a táskában fásli. Minden reggel azzal kezdi, hogy a tenyerével, mint egy lapáttal, ide nézzen, igy ni, beleás a kenőcsbe, ráteszi egy puha fáslira, erre... és a sebet beta­pasztja vele, aztán kívülről jól bekötözi. Ezt persze nem tanulták a fakultáson? — Igenis, nem. — Egy lábvizet sem ér az egész egyetem... Tovább vezetgeti a lovat. Most nyolcvan kilo­méterre vagyunk Nyitrától, a kaszárnyától Úgy sétálnak, mint a korzón, vasárnap tizen­egy és tizenkettő között. Az se baj, ha egy hétig is eltart, amig hazaérnek. Kap Írást, pénzt, hozza a batyuját ide. Rá ne merjen ülni a lóra, meg ne feledkezzen magáról. A ló csak könnyű sebesült, lehet, hogy pár napon belül alig sántít. A batyut tessék a maga há­tán vinni, a bödönt is a zsírral. Tudomására hozom, hogy ha rámerészkedik a lóra, elő­ször megzöldül, aztán megkékül, majd sárga és fekete lesz ás olyan büntetést kap, hogy nagyapa korában se lesz kedve mesélni róla a® unokáinak. No? — Igenis. — Szóval vállalni tetszik a megbízást... Ugorjon a holmijáért, buta... Várjon csak, mit táncol? Azt hiszi talán, hogy zsúron van, ahol ingyen falhat?... Az Írással jelentkez­het a csendőröknél, ha a parasztok véletlenül nem akarnának éjjeli szállást adni. A lóért tehát felel, érti? A fejével és az egész rokon­sága otthonlévő vagyonával felel érte. Ha va­lami baja lesz a lónak, inkább elő se kerül­jön .. ;• Szerencsés utat neked, Neptun ... Maga pedig kellemes utitórsa legyen a lónak, doktor ur, ha nem akarja a nyaralását még három héttel meghosszabbítani... Belement a fejébe? —• Igenis, bele. — No, mert ott éppen elég hely van, Folytatjuk. %

Next

/
Oldalképek
Tartalom