Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-18 / 161. (3492.) szám

2 ra^GAItMAC&ARHlRLAR 1934 jutime 18, szerda. körül, Los Angelesben tüzezred állomásozik, amelynek parancsa van forradalmi megmoz­dulások esetén azonnal akcióba lépni. A San- franciskóba vezető utat pedig könnyű tüzér­ség tartja megszállva, amely 7 5 centiméteres ágyukkal, tankokkal és gépfegyverekkel van felszerelve. Tegnap a késő esti órákban még hatezer gárdista érkezett a városba. A kato­nai csapatok fölvonulása ma egész délelőtt tart. Berkeleyben Johnson tábornok, Roosevelt bizalmi embere a sanfranciskói eseményekről beszédet akart tartani, a rendőrség azonban kijelentette, hogy a gyűlés megtartására nem tud védelmet nyújtani, úgyhogy Johnson kénytelen volt elállni a gyűlés megtartásától. A rendőrség intézkedésének meg volt az alapja, mert egész Kaliforniában elkeseredett hangulat uralkodik a sanfranciskói esemé­nyek miatt. Az agitátorok tudatosan olyan híreket ter­jesztenek a munkásság között, hogy a katona­ság a legnagyobb brutalitással lép fel a sztráj- kolókkal szemben. Tegnap a késő esti órák­ban egy munkást egy katona bajonettszurással megölt, állítólag azért, mert a munkás nem volt hajlandó a katona felszóllitására tovább­menni. Roosevelt akcióba lép Sanfranciskó, juliue 17. Ma olyan hírek ter­jedtek el a városban, hogy Roosevelt elnök félbeszakítja nyári szabad­ságát és a mai nap folyamán Sanfranciskóba érkezik, hogy személyesen vegye kezébe az _ események irányítását. Az Unió munkaminisztere, Johnson tábornok, máris a 6ztrájvidéken tartózkodik ée igyekszik személyes befolyásával enyhíteni az ellentéte­ket. Johnson tábornok mielőtt a sztrájkvidákre indult, az újságírók előtt a következő nyilatko­zatot tette: — A tüzet okvetlen lokalizálni kell. A hely­zet komoly, de remélem, hogy sikerülni fog az ellentéteket legalábbis részben kiküszöbölni és feleuton megállítani e veszélyes mozgalmat. A rendőrségnek ugylátszik nem tetszik John­son közvetítése és a sztrájkot a Johnson által alkalmazott módszerekkel többé nem tartja le­törhetnek. A rendőrség a katonasággal egyetértésben elhatározta, hogy maga fog akcióba lépni a kommunisták ellen, akik forradalomra izgat­ják a munkásságot A rendőrség és a kommunisták között a mai nap folyamán több helyütt összeütközésre ke­rült a sor. A kikötőnegyedben izgalmas jelene­tek játszódtak le egy rendőrségi attak során. Két tüntetőt a rendőrök agyonvertek, egy egy rendőrt pedig súlyosan megsebesítettek a tüntetők. A rendőrség tizenkét személyt, köztük tiz asz­szonyt őrizetbe vett. SAN FRANCISKO, a kaliforniai metropolis, amelyet a sztrájkolok ki akartaik éheztetni. Hewiirk is bel^erüi a sitraikiinifea NewyorK, julbis 17. A newyorüd Walstreieit, amely eddig is bízatnaatlausággai nézte Roose­velti politikáját, a saníranciiakói eseményeket, amelyek már-már az egész országban éreztetik hatásukat, a Roosevelt álltai folytatott politika következményének tekintik. A Wallstreet lapjai ma reggel egészen nyíltan hangot adtak ennek a felfogásnak, hangoztatva, hogy félő, hogy az egész országra átterjed a sztrájk­hullám. A hangulatot még izgatottabbá teszi, hogy több kikötővárosból és a nagyobb ipari centrumokból eztrájkhirck érkeznek. Vannak ipari vidékek, ahol a kommunisták áll­tai vezetett, különösen néger munkásak rabodul ée fosztogatni kezditek. Washingtoniban, az or­szág fővárosában nyomott hangulat uralkodik, meri kintetében nem hajlandók elfogadni a szerve­zet követeléseit. A n-ewyorki kikötőmunkások egyrésze máris sztrájkba lépett. A sztrájkban egyelőre 15.000 munkás vesz részt. Fassfopa'nak ai éheiő munkásasszoügok San Franclekó, július 17. Az United Press kitt­én tudósítójának jelentése nyugtalanító képet fest az elmúlt éjszakáról. Az elmúlt éjszaka az egyik külvárosban mintegy 300 kommunista sztrájkoló megtámadta a dolgozni akarók csapatát, amely a kikötőbe ment. A írnunk ások szerszámaikkal védekeztek és szét is kergették a támadóikat. A rendőrség Kommunista üzelmek miatt őriiebe veitek tizenöt kassai gimnazistát Kassa, juiliue 17. (Kassai szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A kassai rendőrség ma beidézett tizenöt kassai középiskolást — nagyrészt a kassai magyar reálgimnázium nö­vendékeit, — akik ellen az a gyanú merült fel, hogy kommunista propagandát űztek. A tizenöt diákot kihallgatásuk után őrizetbe vették. Ezzel kapcsolatban uiból őrizetbe vet­ték Goldberger Sándor és Zinner Árpád kas­sai főiskolásokat, akik egyizbcn néhány héttel ezelőtt már letartóztatásban voltak’ kommu­nista propaganda miatt. mm feloszlatott egy kommunista gyűlést, amely­re körülbelül 2000 sztrájkoló jött össze. Négy kommunista agitátort letartóztattak. A munkásnegyedekben élesre töltött puská­val áll őrséget a katonai karhatalom és a rend­őrség, mert mindenütt összeütközésre kerül a sor dolgozni akaróik, és sztrájkul óik között. Sóik embert véresre vertek, mert neon akartaik a sztrájk alakhoz csatlakozni. Teherautókat fel­borítottak és felgyújtottak. Keddre virradó éjjel mintegy 2000 asszony a munkásnegyedekből felkere­kedett és sorjában felfeszitette az eleséges boltok redőnyeit. Sok üzletet kifosztottak. A rendőrségnek csak többszörös megrohamozás után sikerült a fosztogató asszonynépet szét­kergetni. | A sztrájk nemcsak a városra, hanem a környék­re is kiterjed. Fresnóból jelentik, hogy a gyümölcsültetvények munkásai és egyálta­lán a földmüvesmunkások a Sacramento völ­gyében sztrájkba léptek. Azok a farmerek, akik barackot termelnek, nem tudnak mit kezdeni, mert most van a barackszüret és termésük el fog pusztulni. Csak néhány szakszervezet tagadta meg a I sztrájk elrendelését, igy a betűszedőik, mert ez a szakszervezet csak legutóbb kötött uj munka- bérezerződést a könyv- ée lapkiadókkal. A sztrájkoló szakszervezeteik vezérlő tanácsot választottak, amelynek egyik feladata, hogy a sztrájkolókat eleséggel lássa eh A külvárosok­ban tábori konyháikat rendeztek be és abból élelmezik az asszonyokat és a gyermekeket, tulajdonképpen az első igazán nagyszabású sztrájkkal kell a kormánynak szembenézni, mert hiszen az emlékezetes 1919. évi csikágói sztrájk rövid idő alatt összeomlott Newyork, juükus 17. A „Seafarer“ elnöke, aki­nek irányítása alá hat ki'kötő-munikáeszervezet tartozik, kijelentette, hogy a newyork! kikötőt is sztrájk fenyegeti, amennyiben a hajóstársaságok a bér, a mun­kaidő és a munkaviszonyok megjavítása te­Barrikádokat emelnek a sztrájkolók San Franci®®o, julius 17. A San Fran­ciakét környező ipari városokban ma reggel kihirdették az általános sztrájkot A külföldi áiiamok sanfranciskói képviselői kérdést intéz­tek a város polgármesteréhez, aki azt felelte, hogy egyelőre nem gondol az ostromállapot ki­hirdetésére. A nagyszámú katonaság felvonulására a mun­kásság azzal felelt, hogy barrikádokat emelt a sztrájk vidék legfontosabb stratégiai pont­jain. így a kikötőnegyed és a munkásnegyed több uccája el van torlaszolva. A barrikádofc mögött felfegyverkezett sztrájkolók állnak őrt A hangulat rendkívül izgatott és ha a katona­ság parancsot kap a barrikádok eltakarítására, elkerülhetetlenné válnak a véres összeütközé­sek a sztrájkolók és a katonaság között ÁLL A i OK Irta: BETHLEN MARGIT Szokássá vált mindazt, amit az állat észsze­rűen cselekszik, kényelmesen, az „ösztönére fogni amélkül, hogy meggondolnák, hogy való­jában volt-e alkalma ennek vagy amannak az ösztönnek valamikor is kifejlődni? Nem, mintha kevesebbre értékelném az ösztönt az észnél, — hiszen minden ösztön csakis évez­redek leülepedett tapasztalata s igy minden­esetre megíbizíhatóíbfo alap a cselekvésre, mint az egyes lénynek akármilyen intelligens kö­vetkeztetése — azonban különösnek és kissé merésznek is tartom azt a feltevést, hogy a logikai gond ot a t -föl y a m a tót kizárólag az em­beri faj számára tartsuk fenn. Állításomat néhány példával illusztrálom. Múltkoriban valamelyik ismerősömnél teáz­tam, aki szenvedélyes kutyabarát. Igen el­csodálkoztam tehát, amikor a szobába lépve, apró kis cicát pillantottam meg, ki felborzolt szőrrel és villogó szemmel fogadott. Kedvenc foxija a szomszéd szobában nyüszített elke­seredetten. Megkérdeztem a csere okát és a következő meglepő történetet hallottam. Néhány héttel ezelőtt a konyhám idegen kandúr jelent meg, körüisomfordálta a tála­kat és szakácsnőt, dorombolt, nyávogott, egy­szóval abszolút értelmesen előadta, hogy ő éhes. A személyzet, úgy látszik, az állatvédő egyesület kötelékébe tartozik, mert szó nél­kül teljesítette kívánságát, mire a kandúr száját megnyalva, köszönés nélkül távozott az ablakon. Másnap azonban ugyanazon idő- tájt újra megjelent, megebédelt s azontúl aztán oly pontos volt, akár az óra. Már szinte az ő megjelenése szerint tálalták fei az ebé- j det. Később már lakást is talált magának, a garázst szemelte ki hálóhelynek, mely előtt feliháborodva nyávogott, ha véletlenül nem volt nyitva, amikor be akart menni. Valamelyik nap aztán családdal állított be: Ketten jöttek a mamicicával, mindegyikük szájában egy-egy újszülött kis macska, letet­ték szépen a garázsba, a cica letelepedett melléjük, a kandúr pedig elszaladt és csak­hamar újabb gyermekáldással szájában érke­zett vissza, de mire harmadszor fordult, vesz­tére a házi foxi épp reggeli sétáját végezte a kertben s ő kénytelen volt negyedik cse­metéjével szájában a palánkon át menekülni. Később azonban, bár egyedül, de vissza­jött s ebédtájt kedves nejével egyetemben megjelent a konyhában, meghatóttan szem­lélte, amíg az jól nem lapott és csak azután volt hajlandó a maradékot látható étvággyal felfalni. „Aki kicsinyeket táplál, azé az elsőség", volt a lovaglás mottó, melytől később sem tért el. Ha őnagysága néhanapján gyengél­kedett, a garázsba vitte neki az ételt, ami­kor pedig cicamama időről-időre eltávozott otthonról, őrizte a kicsinyeket, amíg csak vissza nem jött. Körülbelül két héttel a beköltözés után egy reggel négy kis macska mászott elő a garázs kapujából a megszokott három helyett, de egyikük dühösen felborzolta szőrét, amikor a háziak ölükbe akarták venni, mint ahogy azt a többivel naponta megtették. Látható volt, hogy nincspn tisztában az ilyenfajta ak­tus barátságos jellegével. A helyzet világos volt: a negyedik kis macskát kandurpapa vagy cicamama lopta be az éjjeli sötétség leple alatt, megunván a naponkénti távoli szoptatást, úgy okoskodván, hogy senkinek sem fog most már föltűnni, hogy hárman j avagy négyen vannak-e a csemeték. Senki alatt magától értetődőleg a foxit gondolták. Lehet-e a cselekedeteknek ezt a láncolatát az ösztönnel magyarázni? Én oly világosan látom magam előtt kandunpapa okoskodását, mintha nyomtatott betűkkel irta volna le okulásomra. „Ez jó hely, finom hely, megbecsülik itt a macskát", morfondírozott magában, ,yha nem kéne tekintettel lennem szeretett Licimre, akár rögtön oda is költöznék." De mire Licike odaér és édes titkot súg a fülébe, megváltoztatja a feltételes ragot. „Majd körülnézek, hogy van-e ott meg­felelő lakás is. A kosztért jót állok", mondja a leendő páter familias'körültekintésével és mikor cicamama túlesett az örvendetes ese­ményen, felkapják a két elsőszülöttet és be­vonulnak az uj kvártélyba. „Most aztán maradjon nyugodtan itt a gyermekekkel, kedvesem és ne törődjék sem­mivel", inti őt kandurpapa, „én majd átszállí­tom őket." Az elsővel csakhamar meg is érkezik, de utóbb hosszú orral jelenik meg: „Baj van, angyalom", súgja megszontyolodva, „az a pimasz foxi ... nyugodjon meg, él, hogyne, még idejében átmenekitettem a palánkon", előzi meg cicamama hisztérikus bánatkitö- rését, „de egyelőre nem marad más hátra, minthogy maga naponta áitfárad a régi szál­lásunkra és megszoptatja, ameddig csak al­kalmat nem találunk, hogy őt észrevétlenül ide lopjuk. Ha jól táplálkozik, nem fog meg­ártani a külön fáradság. Majd én azalatt őr­zöm az i tthon maradottakat." Nem értek, ugyan macskanyelven, de azt hiszem, ez vélt a beszélgetés lényege. Ha pe­dig igy volt, ez tisztán és világosan logikus észmunka nem pedig ősöktől átörökölt sej­temlékezés eredménye, kivéve az anyai és apai szeretetek mely embernél, állatnál egy* forma. Másik eset. Pista fiam Tomi nevű daxlimat gyakorta kiviszi a margitszigeti pólópályára levegőznL Mull koriban egy-két órával később magam is kimentem a szigetre, de nem a pólópályára, hanem a teniszklubba, mely vele szemben van. Legnagyobb csodálkozásomra Tomi fo­gadott kitörő örömmel. Kérdésemre, hogy Pista is ott van-e már, azt felelték, hogy szó sincs róla, Tomi egyedül jött át. Már ötöd­ször van itt ezen a délután, körülnéz, aztán néhány perc múlva megint visszamegy a pólóhoz. Az okoskodás világos: Pista lóra ült és el­vágtatott. Ugyanakkor azonban ez rajta ki- vül még hét más idegen ember is megtette. ö, Tomi, kicsi és nem látja, hogy a lovon száguldozók közül melyik az ő gazdája, tehát feltételezhető, hogy nem veszi észre, amikor majd leszáll és elmegy. Ezért óvatosságból jó időről-időre átmenni a klubba, ahol póló után uzsonnázni szokott és utánanézni, hogy nin- csen-e már ott. Ha nem, úgy valószínű, sőt több mint bizonyos, hogy még most is lova­gol., tehát jobb lesz szaporán visszasietni a pólótérre. Nem tudom, hogy az ösztönnek mi köze lehetne ehhez a teljesen logikus okos­kodáshoz, mert alig hinném, hogy ehhez ha­sonló eset előfordult volna Tominak akár anyai, akár apai ősei között úgy a faraók idejében, mint a kőkorszakban, amikor, ahogy a tudósok legújabb kutatásaiból tudjuk, a daxli már az ember hűséges barátja volt. — Nyugodjunk inkább bele, hogy rajtunk kívül még más élőlénynek is van értelme és esze, ha nem is ismerjük el, hogy gyakorta, leg­alább látszólag, szinte több van, mint egyes fajtestvéreinknek. %

Next

/
Oldalképek
Tartalom