Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-15 / 159. (3490.) szám

9 1934 julius 15, vasárnap. ^mgmMag^arhtrmp JSzőr eg dunai hajós a hajózás regényes hőskoráról beszél Amikor még harminchat tó vontatta a hajót, a Tiszatoroktól-Győrig ■ A hajósok „magánélete" ■ Fehér bácsi, a hajósok Nesztora ■- Komárom, jiulius hava. Hadid fizJÓíLjumik ehelyütt Fehér bácsiról, a komáromi hajósok Nesztoráról, aki ugyan már csak nyugdíjazott Nesztor s ma már csak a .strandot hízták őrizetére. Ott is él, kinin a Vándunán, hatalmas deszkaépületiben, tólen- nyáron. Télen azért, hogy el ne lopják kóbor Oleoet a napsugár vándor ok, nyáron pedig ő gyakorolja a víz­parton a legfelsőbb felügyeleteit: térdig gyűrt nadrágjával ott gázol a Vágdunában, naponta megnézi a „mentőhajót", — egy rozzant kis halászcsónakot, — leteszi rá az öreg mentő­övet, kitűzi a kopott vöröskeresztes zászlót s kiül a partra pipázni. Sajnos, a vizibefulók so­se a csónak mellett keresik a helyet, ahol bú­csút mondjanak ennek a bús földi világnak: mindig néhány száz méterrel odébb buknak örökre a viz alá s igy a zászló csupán csak a jelkép erejével hat. Az öreg csónak mellé szépen sorakoznak a motorok, a kétpárevezős csónakok, a kajakok, szkiififerek, szandolinok, gummiosóinaok s mindama újfajta vízi jármü­vek, amelyet az ember egyenesen a Duna hullámainak tetejére talált ki •.. Fehér bácsi lebeg mindenek fölött: ö nél­küle már le se lehetne festeni a Vágduna partját, de ő se tudja másüvé képzelni magát, mint a viz mellé. Gyermekkora óta a Dunán teljesített szolgálatot s noha van a városban lakása és gyermekei szép állást foglalnak el a világban, Fehér bácsi megmaradt viziem- feemek, szabad-hajósnak s ha már a nagy Du­nára ki nem mehet, beszél róla. Förge kalap­ja, csüngő bajusza mosolyt derít, ahogy a par­ton körülnéz és ismerős után kutat, akinek régi emlékeit elbeszélje. Fehér bácsi arról nevezetes, hogy a Duna mellékén mindent tud s ha akarod, akár a Vaskapuig is meg­mutatja a viz partján elhelyezett kilométer­köveket, amelyeket már hevont az iszap, s amelyek fölött már kinőtt a fűz... — Bizony, fiam, — ül a söröspohár mellé Fehér bácsi, — a hires Böszörményinek olyan hajókormányosai voltak, hogy még most is van belőlük negyven ember csehszlovák ha­jók szolgálatában, mert ők ismerik legjobban a Dunát. Én is a Böszörményi embere vol­tam! Böszörményi volt a iegtudományosabb hajóssmber: sok hajója volt, felvállalta a fu­vart s mi vittük a gabonát. Mindemről szó kerül s a dolgok rendjét ne­hezen lehet megtartani a beszélgetésben, mi­vel Fehér bácsinak a magyarázat hevében erre is, arra is kitér a figyelme. A régi ha­jó-tulajdonosokról beszél: — Báró Sin árak kilencvenkilenc hajlója volt. Törvényileg nem engedték, hogy a szá­zadikat megépítse. De ennyi is elég volt a nagy, gazdag embernek! D-unamöcsi emberek | voltak a vontatógazdák. Mert én, kedves fiam, nem gőzzel mentem ám, hanem lóval. Lovak vontatták a hajót az én időmben ... Néha a meredek partról, viharban az egész cukkol bérautótta a hajó, máskor elszakadt a kötél, meg sok ilyen egyéb rossz történt. — És a Száván át, Pesten, vagy városok­ban? — Az volt ám csak a cifra! „Kukázták" a hajót, aimii annyit jelent, hogy ilyenkor kifog­ták a lovakat, betették egy dereglyébe s az uszályból kötelet hajítottak előre. Minden Oa rázs az éjszaka s igy (télire is elláttuk magunkat. A legény- embert minden megállónál csárda várta, a csárdában derék fehérnép volt... — Milyen élet volt az uszályokon? — A sleppeken? Igen békésen éltünk ak­kortájt, egymásközti háborgásokról nem igen tudok. Minden sleppen volt egy asszony, a kormányos felesége, sok gyerek volt a hajó­kon, jaj, de mennyi gyerek s azokat mindig teával táplálták, mert egyéb nem akadt. S mennyi gyerek veszett a Dunába! Tudja, kedvesem, minős ezen a Dunán egy száz méternél kikötötték valahová, aztán a hajó tetején húzták fel a hajót a legények a fához a kötélnél fogva. Ott újra eloldották a kötelet, megint kidobták előre, ujira utámahuz- ták. Igen fáradságos munka volt, elhiheti. A lovak is jöttek, utánunk kötve, a dereglyén. Viz ellen huztuk a száz vagónmyi gabonát, hajót s a harminchat lovat. Bizony, hatnál többször nem lehetett megfordulni egy év­ben. Titeltől Győrig. Ezért a hat menetért a vontatógazda átlag­ban négyezer forintot kanrutt — Jól megéltek? — De mennyire! Rét-három forint volt a hetifizetés, még ga­bonát is kerestünk, ha jó ,.svendung“ volt ^Kristálytiszta a oiz Tudja, a családi életet is megbecsülték ám a hajósgazdák: a hanyag embert hamar elbo csáboitíák, hajózás közben is, de a családossal igen szépen bánlak. A szorgalmasat ezzel ai kérdéssel fogadták meg: Hány családja van? — Aztán annyi bnzát adott neki előlegbe a hajósgazda, mázsá­ban, ahány gyereke volt a matródznak. De értse meg, amit mondok: előlegbe adta s a bizalomra, mert néha csak a következő tavasszal kellett beállni a matródznak mun­kába, de legalább kitel élhetett az előleg­ből. Fehér bácsi el-elmélkedik egy pillanatra a négyezer pengőkön: — „Negyven-száz" pengőnek hiíták akkor ezt a tenger pénzt,, fiam, amiért harminchat lő egy évig dolgozott. Komáromtól felfelé már „inémetesen" vontattuk, hetven ló húzott két- két hajót. Micsoda lárma volt, elképzelheti. Győrig, Titeltől, összesen hat szál nyolcvan öles kötelet fogyasztottak el a lovak. Monos­tornál, — Komárommal szemben, — átvágtuk a kötelet s a hajó „átszálMungott" a baloldal­iról a jobbra s onnan már a másik oldalon vontattunk. Tudja-e, fiam, ki volt Száky ur? kilométernyi távolság, hogy ott egy komá­romi ember vízi sirja ne lenne. a. Tiszato- roktól kezdve mindenütt fekszik komáromi ember, fel Récsig. — Magyar hajós csak magyar asszonyt vett el? — Dehogy! Volt ott bizony román asszony, szerb feleség, német nő, ahogy jött s aki meg­tetszett. A „imatródz“, ha jó viselte magát, el- vehette a kormányos leányát. Meg aztán, mondom, sok csárda volt a Duna mentén és sok o-: "os menyecske benne, ők adták a cső­im-. mi pedig zsákszámra nekik a gabonát. Hamis tanúvallomás, amely miatt egy járásbiró ártatlanul elvesztette állását A tiszaszirmai hires kommunista földosztás mellék- hajtása a beregszászi kerületi bíróság előtt Beregszász, julius 14. (Beregszászi tudósítónktól.) Amagyar proletárdiktatúra idején az ugocsai Tisza- szirmán a földéhes falusiak elfogalták Fogarassy Miklós mintegy ötven holdat kitevő legelőbirtokát. A román csapatok bevonulásával végétért a tisza- szírmai direktórium uralma és Fogarassy újból birtokába vehette elfoglalt legelőjét. A .csehszlovák impérium kezdetén nagy erővel fellángolt kommu­nista agitáció hatása folytán a tiszaszirmaiak is­mét hatalmukba kerítették a Fogarassy-1 egelőt. A földbirtokos a Ibiróságtól kért védelmet az önké­nyes „földreform" ellen és a nagyszőllősi járásbí­róság elrendelte a repoziciót. A birtokba való visz- szahelyezést helyszíni tárgyalás előzte meg, ame­lyet Tiefenthaler József járásbiró vezetett. A hely­színi tárgyalás nagy izgalmak között folyt le, ame­lyen a rendet Tiefenthaler bírónak csak nehezen si­került fenntartania. A tárgyalás után a birtokból ki­tett , föld osztók" bosszúból feljelentették a bírót, megrágalmazva, hogy valamennyiüket a románok visszatérésével és agyonlövetéssel fenyegette meg. A vádaskodók közül Lovász Gyula esküt tett vallo­mására, a bíró felett ítélkező fegyelmi bíróság előtt, amely állásától fosztotta meg Tiefenthalert. Az állását vesztett járásbiró azonban nem hagyta magán száradni a súlyos bűn bélyegét és sikerült bizonyságot szerezni arról, hogy Lovász Gyula, sorsát megpecsételő vallomása valótlan volt és hogy koronatanúként tett esküje hamis volt. A bereg szászi államügyészség vádat emelt Lovász Gyula ellen s a beregszászi kerületi bíróság pénteken tartott tárgyalásán Lovászt nyolchavi börtönre ítélte el Ezzel az ítélettel a megrágalmazott bíró teljes re­habilitációt nyert. ^Gánooicejürdön pir* Száky ur szállította Mármarasból Bécsibe a sót, ezt is fed kell ám Írni. Sokszor befordult ám a hajó a sóval a Tiszába, jól meg vám a Tisza eózva, fiam ... Feljebb taszítja kalapját Fehér bácsi, szél- méz a vízekem, — bizony gyenge a hajózás manapság a Dumán s jelenleg egyebet sem látni pizsamáknál, fürdőíirikóknál és kis csó­nakoknál, — aztán folytatja: — Magyiair fajta, rövid kicsi lóval mentünk. András napig hajóztak: „András — haza láss" — mondták a gazdák. Komárom, Dunamocs, Bucs, Tabi-Tótlfalu adta a vontatókat Hát azt tudja-e, kedvesem, hogy Komárom környé­kén ötven dunai malom volt s a komáromi hajóhidat 38 csónak tartotta? Tiz révész, azaz macskás volt a hídon, a főmacskás volt az elö- kalauz. Minden hajónak kinyitották a hidat. Egy nagy kosarat húztak fel valami hatalmas árbocra: ezzel jelezték messziről, hogy jön a hajó, nyithatják már a hidat. Röpüilőhid is volt Komáromban. . . ...... i El gondolkozik Fehér bácsi: — Tudja, mikor az első repülőgép le­szállt Komáromban, akkor jutott eszembe, hogyan is halad a világ! Nyokszázharmindban jött az első „tüzeshajó" mifelénk, gőz hajtotta ugyan, de fából volt a váza, mert azt gondolták, hogyha vasból csi­nálják, hát elül a vizen. A tüzes hajó után még sokáig lóval vontattunk, aztán, lám-e, ma már rádió is van a hajón s menetrenddel jár... Elnéz Fehér bácsi a vizek fölött. A Dunára lebajlik az alkonyi napsugár, a fürdőzők ki­húzódnak a vízből s a homokon melegednek. Katonaszázad vetkőzik vezényszóra, végig a parton zsivalyog a nép. Fehér bácsi kiássza a maradék sört, kettéitörli bajuszát s mielőtt újra megindulna a víz felé, hogy körülnézzen a társaság fölött, ezt mondja még: — Tudja, fiam, ezen a vidéken hajósnak, juhásznak, igazán a magyar volt a legjobb. Még Horvátországba is magyart vittek juhász­nak ... Valóban: úgy őrzi most Fehér bácsi a hul­lámokat, mintha apró juhai volnának.. 4 Szombathy Viktor. Súlyos autóbaleset érte Magyarország volt szépség­királynőjét Halálos sérülést szenvedett a balesetnél Bonyhády-Kliegel Róbert (A dunái romantika élő tanúja. Mi már csak olvasókönyvekben láttuk a vontatólovak ké­pét. Beszéljen, Fehér bácsi!) — Volt a m öcsi akin ak is hajójuk, — foly­tatja Feihér bácsi, aki ugylátszik, nem tud szabadulni a mocsaiakra való emlékezéstől, — de azok csak kisebbek voltak s két em­bernek volt egy hajója. Nem is mentek Pest­nél tovább. Böszörményinek olyan nagy üze­me volt, hogy busz-huszonöt ács csinált neki éven kint tíz-tizenöt hajót, a saját udvarában. Követ hordott vele, meg gabonát, meg el is adott a hajóiból. — Hogyan vontatták a hajót? — Az voljt aztán a szép idő! — ragyog fel Fehér bácsi, — nézze csak: valaki a Tisza mellett búzát vett. „Rakodókormányosnak" hívták ezt a vásárlót. Kidobolitatta a falvak­ban, — akkor még nem volt monopólium, — hogy megveszi a termést. Hozták neki hely­színre. Onnan. Csongrádiból irt a kormányos a szerződött vontatógaizdának, Komárom mel­lé, hogy jöhet már a lovakkal. Az ment is, le egészen Titelig, egy „cukk“ lóval, azaz harminc! 'tál. Titelig lehozta a Tisza a hajó­jukat, ott aztán befogtak a cukkba s kezdték húzni felfelé. Győrig vontatták a hajót a lo- ryakl Bizony, sok baj volt velük. Budapest, julius 14. Tegnap éjjel negyed 11 óra tájiban borzalmas autókatasztrófa tör­tént a bécsi országút mentén fekvő Kübek- háza község határában. Az autószerencsétlen­ségnek több igen súlyos sebesültje van. A szerencsétlenül járt hatalmas gépkocsin 14 utas volt útban Becsből Budapest felé. Eddig még ismeretlen okból az automobil teljes sebességgel az árokba futott, felborult és utasait maga alá temette. A tizen­négy ulas közül csaknem valamennyien zuzó- dásókat és sérüléseket szenvedtek, közöttük három magyar és pedig Bonyhády-Kliegel Róbert, Gách Erna és Szaplonczay Éva, az ismert filmszinésznő, aki három év előtt Magyarország szépségkirálynője volt. A szerencsétlenül járt utasokat a mentők a szombathelyi kórházba szállították. Az orvo­sok megállapítása szerint legsúlyosabb Bonyhády-Kliegel Róbert álla­pota, akinek felépüléséhez nincs remény. A szerencsétlenüljárt fiatalember néhány nappal ezelőtt tartotta esküvőjét Budapes­ten és fiatal felesége, aki francia születésű, még semmit sem tud a katasztrófáról. A hatóságok azonnal megindították a nyo­mozást, hogy mi okozta a súlyos szerencsét­lenséget. — Arizona állam áttért a villamosszékről a mér­gesgázra. Ne-wyorkból jelentik: Az északamerikai Arizona államban lévő Florenc városában szenzá­ciós újítást vezettek be a kivégzés terén. Egy kis csoport ugyanis hosszabb idő óta propagálja, hogy a kivégzéseket mérges, rögtön ölő gázzal hajtsák végre. Ezideig azonban ilyen kivégzésre nem került sor, mig most végre Florendben két gyilkost gázzal végeztek ki. Két gangszteren hajtották végre az el­ső kísérletet. Az elitélteket egy kamrába vezették bekötött szemmel, a kamrát elárasztották a gyilkos gázzal. A kamra falai üvegből készültek s igy az orvosoknak alkalma nyilott a halál lefolyását meg­figyelni. A gáz, állítólag, szinte pillanatok alatt végzett a két emberrel s igy nincs kizárva, hogy a villamosszék helyett ezt a halálbüntetést vezetik be Amerikában. Ecetünknek nincsen párja, Ki jót akar, ezt használja. PETŐ ZSIGMOND és FIA, ecet-, likőr- és szeszárugyára, VRÁBLE Alapítva 1850 Alapítva 1850 xx Jó ellátás, kényelem, gondosság Buda­pesten a Park-nagyszállodában a keleti pá­lyaudvarral szemben. Leszállított árak. E Lap előfizetőinek 20 százalék engedmény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom