Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)
1934-07-01 / 148. (3479.) szám
2 <EEX<3gJV^AjfifegfcHIKLSB ___. 19 34 latina 1, raáárnap. tassa város nem vesz drága telket a közmüvei! ui hivatali épülete részére Érdekes jogi vita a képviselőtestület ülésén Ne kérjen egyszerűen csak „egy ásványvizet"! Nem minden viz érdemli meg ezt a nevet. Gyakran nevezik a mesterségesen szénsavasitott vizet is „természetesnek4*. Viszont nem minden szervezet birja el a mesterséges szénsavat! Kérjen tehát kimondottan márkásvizet, kérjen „Mattoni-főle GiesshUblart." Göring porosz miniszterelnök megbízást kapott Hitlertől, hogy erőteljes rendőrségi akciót fejtsen ki egy második forradalom tervének meggátlására. Ezt a forradalmat Röhm és Sehleioher tábornok akarta kerosztiiilviaini. Egy kommüniké szerint Sohledicihér és Robim annyira előkészítették terveiket, hogy tanácskozásaikba egy idegen hatalom képviselőit i® bevonták. Egy másik kommüniké úgy tudja, hogy a.z SA vezérkari főnökének homosexu- ális hajlamai Hitlerinél lelkiismereti konfliktusokat okoztak és a Fülhrer régóta arra gondolt, hogy végetvet Röhim müncheni kicsapongásainak. Hitler Adolfot az éjszaka, folyamán részletesen tájékoztatták az összeesküvés terveiről. A kancellár a szombatra virradó éjjel Münchenbe utazott, hogy személyesen elrendelje Röhm letartóztatását. Berlin, junius 30. A német birodalom fővárosában uralkodó helyzetet egyelőre nem sikerült áttekinteni. Csökönyösen tartja magát az a hir, hotgy Schleicher tábornokot agyonlőtték, 'amikor a volt kancellár ellentállást kísérelt meg letartóztatásánál. Ezt a hirt hivatalosan még nem erősítették meg. Röhmön kívül letartóztatták Ernestet, a rohamosztagok másik parancsnokát is. A helyzet ura Hitler mellett szemmel- láthatóan Göring. mig Göbbelsről semmit sem hallani. A porosz miniszterelnök a külföldi újságírók előtt rendkívül erélyesen nyilatkozott és kijelentette, hogy minden ellentállást lever. A foganatosított rendszabályok arra vonatkoznak, hogy megtisztítsák a légkört a veszedelmes eleRöhrn nem ellenkezett A letartóztatás körülményei a német hivatalos jelentés szerint erkölcsileg rendkívül szomorú képet nyújtottak. Néhány SA-vezér állítólag fiatal fiuk társaságában élt és dorbézolt. Röhm egyik hívét a legkellemetlenebb helyzetben tartóztatták le. A Fiihrer fölháborodva adta ki a rendeletet, hogy az erkölcstelen fészket kifüstöljék. Hol van Gübbels? Berlin, junius 30. Göring miniszterelnök szombaton délután a p ropaganda-minisztériumbaln fogadta a külföldi újságírókat. Feltűnő volt, hogy a minisztériumot rohamosztagok szállták meg és a propagandafőnök régi hivatalnokai közül senki sem volt látható. Göring kijelentette, hogy a tiszta igazságot akarja elmondani a külföldi újságíróknak. Bejelentette Röhm letartóztatását és azt is közölte, hogy nem Röhm az egyetlen letartóztatott. A rohamosztagok mün- 'choni főhadiszállását és számos más nemzeti 'szocialista épületet a rendőrség a birodalom minden részén ellentállás nélkül megszállhatta, A zendülőket úgy érte a kancellár erélyes akciója, mint a kék égből jövő villámcsapás. Gö- j ring szerint Hitler és a porosz miniszterelnök j régóta tudott arról, hogy Röhm forradalmat szervez és a SA-t meg akarja nyerni a második forradalom számára. tnéktől. A hivatalos jelentés szerint Berlinben rend és nyugalom uralkodik. A berlini pályaudvarokat katonaság szállotta meg. Münchenben ugyancsak nyugalom van, de az uccán katonákkal telt automobilok cirkálnak. A város néhány főucáját elzárták a közönség elől. A hadsereg szemmelláíhatóan Hitler oldalán küzd. A berlini tömeg ma délelőtt állitólag megkísérelte, hogy Göring porosz miniszterelnök lakásához nyomuljon, de a rendőrök fegyverekkel kezükben útjukat állották. A rendőrség állandóan házkutatásokat tart. Angol jelentések szerint a nemzeti szocialista párt bteLszárnya lázadt föl. A lázadás központja Münchenben van. ------o----Kas sa, junius 30. (Kassai szerkesztőségünktől.) Kassa város képviselőtestülete csütörtökön délután 5 órakor ülést tartott, melynek megnyitása után az elnöklő Janond polgárimester-helyettes bejelentette, hogy az országos hivatal 350.000 koronát juttat a városnak a Bankó kiépítésére és a város ezt az összeget egy tuirietaottbon fölépítésére fordítja Ennek munkálatai rövid időn belül elkezdődnek a Bankón. Hosszabb vitát váltót ki a városi tanácsnak az a javaslata, mely szerint a a város vásárolja meg az Éder. és Malom-, uccák sarkán az Englánder-szálloda 410 négyszögöles telkét 379.000 koronáért és azon a Közmüvek részére uj hivatali épületet és több tisztviselő lakást emeljen. A magyarság pártjai részéről dr. Halmi Béla, Wirtih Gyula. dr. Laczkó Béla, Bucbner Béla, Helyei Gyula, Pausz Béla és dr. Pajor Miklós szól. tak (hozzá a javaslatihoz abban az ér teleimben, bőgj' ez a vétel nem volna előnyös a város részére, lakások céljára meg egyenesen tuldrága volna, mert kisajátítás utján sokkal olcsóbban juthatna hozzá a város, ha már szüksége van erre a teleikre. A csehszlovák pártok részéről a javaslat mellett szólaltak fel többen is, az elnöklő polgármester-helyettes pedig hozzátette felvilágosításában, hogy egyelőre minősen szó semmiféle épitkezésről, a város csupán biztosítani akarja ezt a telket az egyre fejlődő közmüvek részére. A névszerinti szavazásnál, melyet meg kell ismételni szavazategyenlőség miatt, a képviselőtestület 23 szavazattal 18 ellenében elvetette a tanács javaslatát és a kérdéses telek megvétele ellen foglalt állást. A magyarság pártjai a javaslat ellen szavaztak s l ugyancsak ellene szavazott a csehszlovák munkaP á r i ®, junius 30. A Havas-ügynökség jelenti Rómából: Vatikáni körökből származó értesülés szerint Monsignore Testa, akit a pápa a Saar- vidéki ügyek elintézésével bízott meg, állitólag arra bírta rá a Saar-vidéki katolikusokat, hogy rozták a Záborsziky-ucca kanMizációját, egy számológép vásárlását a Közmüvek részére, valamint több városi munka kiadását. A tárgysorozat további részében főiként személyi ügyeikkel foglalkozott a képviselőtestület, amelyek közül Jávorszky Barna temetőiéiügye lő ügye váltott kii hosszabb vitát. Jávomziky Barnát, aki városi tisztviselő volt, 1910. októberében elbocsátották állásából, mivel megtagadta, a hüségeskü letételét. Később azonban, 19125. január 1-től mint a Rozália-temető felüigyeílőjét újból alkalmazták, sőt, mivel a temetőíelügyelői munkát elbocsátásától kezdve addig is végezte, a város egy késői), bi kérvényére beszámította szolgálatába az elbocsátástól a neak ti válásáig terjedő időt is, melyre utólag az illetményeit Is folyósította. A városi főjegyzői hivatal most az egész ügy revízióját javasolta azon a.z alapon, hogy Jávorszkyt a hüségeskü megtagadása miatt bocsátották el, ezért a reaktiválásig éltéit esztendőkre nem járt neki az utólag folyósított szolgálati illetménye, melynek egyúttal visszatérítését is követelte. A magyarság pártjai részéről dr. Laczkó Béla és dr. Herz Ignác fejtették ki — jogi véleményüket, mely szerint a főjegyzői hivatal álláspontja jogi szempontból nem helyes és az idevonatkozó törvények szerint nem lehet most már revízió alá venni az ügyet és visszakövetelni Jávorszky tél az utólag folyósított illetményeket. A csehszlovák pártok részéről dr. Ocsénásek főorvos az ellenkező állásponton volt és Jávorszky bünéiil főként a hüségeskü megtagadását rótta fel, amiért nem lehet őt a szolgálaton kivül eltöltött esztendőikben is városi tisztviselőnek tekinteni. Hosszú vita után végül is abban egyeztek meg, hogy Jávorszky Barna 8000 koronát köteles visszatéríteni a városnak, egyébként szolgálati viszonyában néni áll be változás. Ezután a képviselőtestület ülése véget ért. a népszavazásnál a jelenlegi status quo mellett foglaljanak állást. A katolikusok eredetileg a Németországhoz való visszacsatolás mellett akartak szavazni, de Hitler katolikus-ellenes propagandája következtében a Vatikán hatása alatt megváltoztatták eddigi elhatározásukat. ^egsiillfák a barijai pályaudvarokat többség több tagja is, A továbbiak során elhatá1 Saar-vfdéki katolikussic a mai siafus-qiiji mellett foglalnak állást? jf _ ■ jipgg W? IRl ■■■■■ fi Ir^ RÁC* PÁL Ilii!! “ “ * * M v ’ fliiiilililllllli W — Otti! Meg tud nekem bocsátani? A leány titkolt csalódással sóhajtott fel. — Nincs mit megbocsátanom ... És rábámult a férfire. Akiért annyi mindent feláldozott. Akiért oly súlyos bűnt követett el a fajtája ellen. Akiért képes lett volna meghalni. Még egyszer jól megnézte, A sercegő mécses lángjánál igen messze látta magától... Lent, valahol az alföldön, egy leány karjaiban, aki vár rá és aki szereti. A társadalmi rend és az okos számítás szabályai szerint megszerkesztett szerelem ez. Nem olyan botor és szégyenteljesen ostoba, mint az övé ... De nem olyan halálosan áldozatos se ... Ettől felijedt benne a lelkiismeret. Ugyan mit követett el? Mi minden jóvátehetetlent? Feje szédülni kezdett és ivégigzuhant a széna- ágyon. A férfi azt hitte, elájult. — Otti! Otti! Mi van magával? Legyen erős Otti! A másik odúban csoszogás indult. Az öreg szénégető a mázavesztett korsóval küzködte be magát az ajtón. — Itt a viz. Meg kell locsolni a kisasz- szonykát. Egykedvűen mondta. Látszott rajta, hogy mindent hallott, ami idebenn történt. * * * Már hajmalodott. Otti kiégett szemmel nézte a mohos deszkákat. A férfi hiába ostromold kérdésekkel. N^m felelt. Egyáltalán nem beszélt, ügy tett, mintha egyedül, nagyon egyedül lenne a gondolataival és érzéseivel. Mintha valami nagy számtani feladaton törné a fejét, melyből kifelejtette az egyik ismeretlent. A férfi mellette ült és nézte. Már nem volt kedve hozzányúlni. Volt ideje átértékelni ezt az egész éjszakát. Érezte, hogy nagyon elszakadt e ivölgytől, mintha sohase lakott volna odalent és nem dolgozott volna sohase a gyár mérnöki osztályán. Leszámolt mindennel. Legjobban szeretett volna epongyát nyomni mindenre, ami történt, kitörölni emlékezetéből és elmenni innen, el, nagyon messzire, ahol újból kezdődhetik az élet. Ezt valahogy szerette volna megmondani Ottónak, de nem volt hozzá ereje. A leány feltápászkodott a szénaágyról.- Hová készülődik? — Megyek le a völgybe. — Én is megyek. Otti ránézett. Ajka gúnyos mosolyra rán- dult. — Maga nem mehet le — Miért? — Megölik. A főmérnök összeborzadt, — Mit tegyek kát? — Itt marad. — Meddig? — Amíg menekülésének útját elő nem készítem. Feleletet sem várva, kifordult a kunyhóból. Az ajtóban mégis megállóit. — Csak arra akarom figyelmeztetni, hogy l meg se kísérelje a menekülést, mert ha az I Oltárnak indul, a szakadékokban halálát lelheti. Maga alföldi ember, nem ért a hegyi mászáshoz. Hideg volt és kimért. Ő is érezte, hogy leszámolt a múlttal. El kellene felednie... A hajnal hüivös volt. Az Oltár ködben trónolt. Sietett, hogy felmelegedjék. A völgyben halotti csend fogadta, —- Mi a baj? Az asszony elcsodálkozott. — Hát nem tudod? — Nem. — Hát hol voltál tegnap este óta? . ., Sírtam egész éjszaka ... — Rossz helyen voltam és mégis jó, hogy ott voltam — Hát azért nem tudod, hogy mi történt? — Látni látom, hogy leégett a gyár. — A csendőrök elvitték Pétert és Áront... Egymáshoz láncolták őket... Jaj Istenem, szegény fiam, szegény fiam ... Otti sápadtan hallgatta, de nem szólt. A szekrényhez ment és átöltözködött. Érezte, hogy itt nincs segítség. Kinézett az ablakon. A gyárigazgató lakása üresen tátongott. — Az igazgató hol van? — kérdezte anyját — Elmenekült... Meg a mérnök is .. Otti hümmögött. — Van pénzed, anyám? — Van egy kevés ... Mire? — Add csak ide ... Az asszony kikereste alsószoknyája belsőzsebéből. Szerette volna megkérdezni leányától, hogy hol töltötte az éjszakát, de nem merte. Félt, hogy fájdalmasabb dolgot fog hallani, mint ami a fiával történt. Otti megszámolta a pénzt és elsietett. Szeméből nem jót nézett ki a megriadt öregasszony. A szövetkezetben ennivalót 'vásárolt és rohanva vitte útja a hegy felé. Megviselt arcok meredtek rá a kerítések mögül. Két csendőr köszönt is neki. Otti összerezzent. Azt hitte, kérdezni fognak tőle valamit. Aztán megnyugtatta magát. Péter és. Áron megnyugtatták, hogy el nem árulják őt. Ennek már örült is. — Mit viszen, Otti? A leány zavarba jött. — Egy kis elemózsiát. — Kinek? — Magamnak ... Megyek az erdőbe pihenni ... Az ember felsóhajtott. — Bár nekünk lenne mit enni! Most se munka, se kenyér .,. Otti lesütötte a szemét. Nem felelt. Rohanva indult a vízmosásos útnak, fel, a szénégető kunyhója felé. A férfi az ajtóban állt. Mosolygott is kissé, mikor a libegő leányt meglátta. — Nem történt semmi baja? Otti megállóit és kipihegte fáradtságát. — Mi történhetett volna? A férfi összecsapa kezét. — Istenem, hát az éjszakai borzalmak után minden rosszra gondolhat az ember. Otti fellépett a magas küszöbre. — Jöjjön, ennivalót hoztam. Még pár napig itt kell maradnia... Amíg a nép dühe lecsillapodik ... Kiteregette a csomagot és kínálta: — Fogyasszon. — És maga? — Én is fogok. Kint a szénégető köhécselt. Beadta a mázavesztett cserépkorsót. — Friss viz ivan benne ... Igyanak. A férfi igen kínosnak találta a helyzetet. — Ottika, ez nem mehet így. Én nem ülhetek itt s maga nem láthat el engem napről- napra eleséggel. Én lemegyek a völgybe. Ottó felnézett rá. — Oda nem mehet le. A mérnök megijedt. — Miért? — Azért, mert az életével játszik. — Hát nincs, aki megvédjen? Otti röviden válaszólt: — Nincs. Folytatjuk.
